November 7-én jelenik meg a Content 2 Connect gondozásában Cora Carmack Szakítópróba sorozatának második része, a Színjáték. Mi is blogturnéra indulunk vele, hat napon keresztül olvashatjátok a véleményünket a könyvről és érdekességekkel is készülünk nektek, például az írónőről és a főszereplőkről.
A könyvről
Mackenzie "Max" Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét... Cade beleegyezik.Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.
Vélemény
Az első rész olvasása és a fülszöveg után egy kicsit negatívval indult nekem ez a könyv. Nem mintha az első rész nem tetszett volna, csak egy kicsit átlagosnak érzetem, ennek a résznek az összefoglalása pedig a romantikus irodalom legnagyobb kliséjével kecsegtetett. Szerencsére hamar levetkőztette velem az előítéleteimet és felhozta magát egy igen kellemes, szórakoztató és nem túlzottan csöpögős szerelmi történetté.
Igen, tudom, nem kellene összehasonlítanom az előzővel, mivel ez egy önmagában is megálló, különálló rész más szereplőkkel és más sztorival, de azért mégiscsak egy folytatás. Cade-et a főhősünket az első részben, mint Bliss reménytelenül szerelmes legjobb barátját ismerhettük meg, amiért én szörnyen sajnáltam is, mert részemről nem igazán értettem a nagy Garrick imádatot. Jó pasi, de nem egy szuper pasi. Cade viszont igen. Jófiú külsőbe ágyazott …hát… jófiú. Szerencsére Cora nem akarja mindenáron másnak bemutatni a szerelemben szerencsétlen Cade-et, mint ami. Kedves és humoros srác, akit jobban el tudsz képzelni kötött pulcsiban, mint bakancsban. A szerepek itt ugyanis kicsit felcserélődtek. A szokásos badboy – goodgril felállás helyett kapunk egy rendes srácot és egy tetovált rocker csajt. Nem mondanám egyértelműen, hogy rossz lány, mert ennek azért csajok esetében más értelme van, mint a rosszfiúknak. Mindenesetre Max nem olyan lány, akit a szülei szeretnének, ezért kénytelen színjátékot játszani.
Mint mondtam az ordenáré klisé ellenére a könyv kinőtte a csak-egy-a-sokból kategóriát és egy nagyrészt annak köszönhető, hogy
1) Cade tényleg imádnivaló. Cora remekül megtalálta az egyensúlyt az Aranyfiú és az izgalmas pasi között, unalmas művész helyett vagány srác lett, aki azért kinyitja előtted az ajtót, de ha kell a falnak nyomva csókol. Szexi.
2) Max és Cade között remekül működik a kémia anélkül, hogy átmenne erotikusba. Az ilyen lassan kibontakozó, de végig perzselő hangulatú könyvek a kedvenceim, ahol várni kell a kapcsolat kiteljesedésére, de emellett a tűz végig lobog. Cora ha így fejlődik a feszültségteremtésben és karakter-interakcióban könyvről könyvre, akkor már alig várom, hogy olvashassam a következőt!
3) Ugyan itt nincs tiltott szerelem, nincs külső akadály ami távol tartja egymástól a szerelmeseket (leszámítva Max barátját, de Őt elég könnyű leszámítani mert elég komolytalan), de mégis több mögöttes tartalom, több mélység van a karakterek mögött, mint a korábbi részben. Max múltja is lassan bontakozik ki, noha végig sejthetjük, hogy mi történt, hogy ilyen vagány, de a felszín mögött érzékeny és sérülékeny lány legyen belőle. Cade múltját pedig azért ismerjük Bliss-el, de az szerencsére nincsen túlanalizálva. egyszóval kellő mennyiségben van benne tartalom és romantika. Remek munka Cora.
Egyszóval ne bátortalanítson el titeket a sablonosnak tűnő történet, mert egy felfokozott és az érdeklődést, valamint az elégedett mosolyt végig fenntartja. Én nagyon megszerettem Cade és Max történetét.
REAKCIÓ:
Blogturné
11/02 - Deszy könyvesblogja
11/03 - Kristina blogja
11/04 - Dreamworld blog
11/05 - Kelly és Lupi olvas
11/06 - Nem harap a...
11/07 - Angelika blogja
.png)
Megjegyzés küldése