Halloween Borzongás - Szabó Alexandra: A halálos "keringő"

Újabb remek rémisztgetéssel bővült a Halloween Borzongás novellacsokor gyűjteménye. Olvassátok el Szabó Alexandra gótikus történetét és szavazzatok rá november 2. után, ha tetszett!

Szabó Alexandra: A halálos "keringő"

Az egész történet még a 15. században játszódik Franciaországban. Egy férfiról aki egy halálos "táncba" keveredett.

Nem volt még túl idős, de már fiatalnak sem mondható, maximum a 25 életévének betöltésén fáradozó férfi. Nemes, gazdag férfiúi sarj, éjszakáit mégis züllött lebujokban és különböző nők társaságában vagy épp a francia utcák poros macskakövein, bor mámorában, szinte mit sem tudva magáról töltötte. Szerencséjére az inasa lovaskocsival hazaszállította, sokszor már átfagyva feküdt a sáros köveken hosszú órákon át mikor megtalálták őt, már aki kereste. Igaz, pénzes ember volt még fiatal, de már senkije sem élt, csak egy öreg házaspár tartott ki mellette, akikkel nap, mint nap gorombán viselkedett. Adele, a feleség már nagyon idős volt, mégis a konyhában legyeskedett, vagy épp a házat rendezgette, férje Jean, aki pár évvel már meghaladta a nő életéveit, a gondok, az inas, vagy épp fogathajtó szerepét töltötte be. 

A kúria tulaja pedig az Ifj. Theodore, még apja halála után örökölte a házat, a vagyont, és a személyzetet, akiket mára már mind elűzött, kivéve az idős házaspárt. Anyját már nem ismerhette mert a szülésbe belehalt, de a festmények, melyek megörökítették a nő egykori szépségét, magával ragadták Theodore lelkét, mélyen belül szoros kötelék fűzte őt az édesanyjához. A bátyát és nővérét elvitte a szörnyű járvány, így ő maga maradt egyedül.

Miután mindenkit elvesztett vagy elűzött maga mellől és senki lelkét nem hagyta épen, egy utálatos, bohém életet élő szellem lett, és folyton folyvást csak a pénzt költötte, züllött a párizsi sikátorok sötétében. Egy nő volt az életében akit szeretett, de őt is elvesztette egy tűzvészben.

Senki se szerette őt, aki szerette azt elvesztette. Hallottak éje kezdődött és ő szokásához híven különböző nők ölében, italozva kereste az életét. Csak nem eszébe jutott családja s édesanyja, tudta nem lenne rá büszke és ezért hirtelen távozni kényszerült, nem a hazautat kereste, hanem egy temetőbe szédelgett egy üveg borral a kezében. 

A temető kihalt lélektelen volt senki sem zavarta meg, a holtak csöndes álmát. Ő is halk léptekkel közeledett a családi kriptához, melyben egykor még élő szerettei, most itt nyugodtak békében. 

Ő is emlékezni jött bűnbánatot tanúsítani:

- Sajnálom anyám, apám, bátyám, nővérem..-bánatosan sóhajtott-...kedvesem..- zokogta. Közben lerogyott a nyitott kripta ajtóval szemben és kortyolt a borból

- Sajnálom, hogy meggyaláztam a család nevét...-nyelt egy nagyobbat, majd hirtelen felindultságában a falhoz vágta az üveget, amely hangos csörrenéssel, szilánkokban a földre hullt.- ..miért én sajnáljam? ti hagytatok itt...magamra, a semmiben...-már ordította sírva.

De hirtelen elhallgatott mikor léptek zaját vélte hallani a közelben. Felállt és az ajtóhoz ment, csöndesen lépdelt, de az üveg darabkái csikorogtak talpai alatt, arrébb rugdosva azokat még hangosabb zajt okozott. A léptek pedig lelassultak, végül eltűntek, újra csend uralkodott az éj leple alatt. Theodore kidugta a fejét az ajtón, de riadtan húzta vissza mikor egy holló szállt el a sírhely tetejéről: - ó te magasságos...-káromkodta. Majd újra neki veselkedett, hogy kiderítse ki a titkos léptek gazdája. Azonban a temető üres volt, látszólag csak egymaga tartózkodott ott. Kilépett az ajtón, párat előre lépett és újra végig vizsgálta a helyet, de nem változott semmi.

Pár pillanat elteltével újra hallotta a lépteket, majd az irányába iramodott, kereste, kutatta mikor egy árnyat látott. 

Valószínűleg nő lehetett. Kecses léptei, alakja erre utalt és a hosszú ruhája is. Theodore ellentétes irányba szaladt a sírok között, gyorsan haladt.. 

A nő útját állta és a közeli erdő szélén álló fának döntötte a hölgyet, ezután szóra utasította, de az rá se nézett. A férfi nem akarta megijeszteni, csak nem szereti ha játszanak vele, így dühösebb volt a kelleténél.. 

-Beszélj te ki éjnek éjén futva menekülsz...Ki vagy te ? Ki vagy mondd hamar!....- utasította Theodore. De az nem beszélt, csak reszketett az ijedségtől.- Ki vagy te kedves?- szólt lágyabban.

A nő ránézett, de csuklyája fedte szemét. A szája s nyaka fedetlen volt, csak pár fekete, göndör tincs hullott lágyan keblére. A férfit elbűvölte, senki sem volt, akit szeretni tudott volna Henriette után, de most úgy érezte megtalálta a szerelmet újra. 

-Ki vagy felelj kérlek....- kérlelte ámultan.

De az még mindig csak lefelé bámult, valószínű ruhájának csipkéit nézte, vagy csak gondolatait hurrikánjában szédelgett.

Theodore életének legrosszabb döntését hozta ekkor. Lassan felemelte kezét, hogy megérintse a lány arcát, de az hirtelen rászegezte vérvöröslő tekintetét, és a vicsorgástól eltorzult ajkait a férfi nyakára tapasztotta, éles fogait pedig belemélyesztette a forró bőrébe. Theodore pár perc után erőtlenül hullt a földre.

-Alienor...- válaszolt a nő szenvedélytől fűtött hangon a sápadt testnek...

---
Ez a novella a Halloween Borzongás keretében került fel a blogra a szerző kérésére!
Olvasd el a többi rémisztő egypercest is és ha van kedved nevezz!http://nemharapa.blogspot.hu/2012/10/halloween-borzongas-novellacsokor.html