Ice Ice Baby

Nohát. Akkor hol is kezdjem? Mindig nehéz össszeszednem a gondolataimat, ha Ms. Moning könyveiről kell írnom, és erősen elfogult is vagyok, de azért megpróbálok koherens és objektív kritikát írni az ICED-ról. Nem hiszem, hogy sikerülni fog.

 

Figyelem, nem tudnék úgy írni a könyvről, hogy ne legyen spoileres. Igyekszem az ICED-ot nem elhinteni, de aki nem olvasta a Tündérkrónikákat végig az csak saját felelősségre olvasson tovább. Én szóltam!

 

Ha valaki is rendszeresen olvassa a blogomat annak nem titok, hogy hatalmas Tündérkrónikák rajongó vagyok. Egyszerűen szerelmes vagyok Mac és Barrons könyveibe és akármennyire is vártam, hogy visszatérhessek a Fever világába azért nehezen tudtam elképzelni, hogy ugyanazt a varázst újra lehet teremteni. De Karen Marie Moning megcsinálta. Mit megcsinálta, rátett egy lapáttal! Az Iced minden várakozásomat felülmúlta!

 

Nem hiszem, hogy hibaként kellene felsorolni a tényt, hogy mivel ez a könyv egy sorozat része - még ha egy másik trilógia kezdete is - akkor is szorosan kapcsolódik a Tündérkrónikák előző részeihez, és mint ilyen szerintem nemigen érthető azok ismerete nélkül. Nem nagyon tudok elvonatkoztatni a korábbi részektől, nem tudok úgy tenni, mintha nem olvastam volna őket, de mivel gyakorlatilag ott folytatja a történetet ahol az abbahagyta, ezért én nem javasolnám úgy nekikezdeni, hogy azokat nem olvasta valaki. Egyrészt nem fog szinte semmit érteni belőle, másrészt minden poént lelő, ha egyszer mégis nekikezdene az első öt kötetnek.

 

Szóval honnan is kezdünk? Leomlottak a falak a tündérek és az emberek világa között, Dublin és a Föld már nem az a hely ami egy évvel ezelőtt volt. Az emberiség nagy százaléka halott, a többi küzd a túlélésért. A város sötét és veszélyes hely lett, ahol borzalmas szörnyek garázdálkodnak. Az emberek oldalán kevesen vannak, akik fel tudják venni velük a harcot, de Dani "Mega" O'Malley ilyen! Szupererős, szupergyors, szuperlátása és hallása van és még csak 14! Dani mindig a jó oldalon áll, de Dublinban már nincs tisztán fehér és tisztán fekete, még a jó oldalon is olyanok harcolnak, akiktől félni kell! És ha az ételhiány és a halálos borzalmak nem lennének elegek a megtizedelt emberiségnek; most valaki, vagy valami rejtélyes módon befagyaszt helyeket nem kímélve se embert se tündért. Dani belekényszerül a nyomozásba ahol félelmetes és erős szövetségesei akadnak.

 

Először is: Dani. A csaj csak 14! 14! Ms. Moning fantasztikusan kezeli a karkaterét, mert noha olyan dolgokon ment keresztül, ami a legtöbb embert már rég megtörte volna Dani sose veszti el a jó kedvét, a humorát és a jóságba vetett hitét. Érdekes, mert annak ellenére, hogy rengeteg felnőtt döntést kell meghoznia nem lesz koraérett. Dani tinédzser annak minden jellemzőjével. Néha meggondolatlan, túl sokat jár a szája és túl idealista, még a rengeteg borzalom ellenére is. Imádnivaló. de senki se essen tévedésbe, az Iced nem young adult irodalom! Egyáltalán nem, sőt! Én erősen 18-as karikára taksálom. Moningnak nagyon vékony jégen (hehe, pun indended...) kellett egyensúlyoznia, hogy megtartsa a Fever nyers és brutális világát, de bele tudjon illeszteni egy ilyen fiatal főhősnőt. Szerencsére ez nagyon jól sikerült, mert a világ tényleg sötét és érzéki maradt, de olyan módon, hogy nem kell aggódni, hogy  liliomtiprással vádolják az írónőt. Remek munka, mert a regény így hű maradt a Fever világához, és a felnőtt olvasók is nagyon fogják élvezni Dani történetét, annak ellenére, hogy a főhősnő nagyon fiatal.

“Like a horse, honey, somebody's gonna break you.'
'Never. Going. To. Happen.”

A többi karakter se semmi természetesen. Mindenkit ismerhetünk már a korábbi kötetekből, de most aztán jóval, és komolyan mondom JÓVAL nagyobb bepillantást kaphatunk Ryodan életébe, mint korábban. A Barronshoz hasonlóan titokzatos klubtulajdonos és Dani párbeszédei mindent megérnek, gyakorlatilag az összeset ki lehetne idézgetni. Pattognak a szikrák kettejük között, de nem szexuális értelemben. Két ennyire egós ember, mint a Mega és Ryo nemigen fér meg egymás mellett és mi ezt nagyon élvezzük!

 

She thinks he’s not an animal like Barrons. That he’s more civilized. She’s right, he is more polished. But it only makes him more dangerous. With Barrons you expect to get fucked up royally. With Ryodan you don’t see it coming.

Persze Daninak akad másik partnere is, mégpedig a lassan Unseelie herceggé váló Christian személyében, aki nem egészen normális, viszont irtó dögös, halálosan veszélyes, kiszámíthatatlan és valószínűleg bele van zúgva Danibe! Óh, Christian. Ha valamit, hát az ő ánszílisedését aztán szívesen megnézném a nagy vásznon. Lehet, hogy én is vért könnyeznék, mint azok, akik sokáig nézik a könyvben... Én különösen belezúgtam az őrült Highlanderbe!

 

I’m going to be her bulletproof vest, her shield, her fallen fucking angel whether she wants one or not.

 

És ha valaki azt hinné, hogy Ms. Moning csak brutális és halálos alfahímeket tud alkotni annak ajánlom figyelmébe Dancer karakterét, aki Danivel hasonló korú, semmilyen különleges képességgel nem rendelkezik (legalábbis eddig nem tudunk róla..., ki tudja ezt Moningnál...), viszont ari, kedves és nagyon okos, valamint úgy beszól Ryodannak és Christiannak mintha nem tudná, hogy mindkettő egy csettintéssel meg tudná ölni. Hát nem imádnivaló az ilyen srác? Én imádtam.

 

A cselekményvezetésről. Eltérően az eddigi Fever könyvektől Dani első könyve (geez, ez úgy hangzik, mint valami bibliai passzus...) önmagában is megállja a helyét. Természetesen vannak benne elvarratlan szálak, homályos utalások és gyötrő cliffhanger a végén, de azért többé, kevésbé lezárul a történet. Mondjuk ha mindenáron hibát kéne mondanom a könyben, az az lenne, hogy Dani előtt össze lehet rakni a képet a nagy gonoszról. Nem mondom, hogy ettől kiszámítható lett a sztori, egyáltalán nem, de egy kicsivel hamarabb ki lehet találni a nagy revelációt, minthogy főhőseink rájönnének. Gyanítom egyébként, hogy ez szándékos lehetett, mert Moning esetében nem nagyon sejt az ember dolgokat, ha ő nem akarja. Ez persze nem rontott a könyv élvezetei értékén, csak meglepő volt, hogy egy Fever könyvben valamit előre tudok...

 

Egy dolgot hiányoltam még, az pedig, hogy Mac és Barrons nagyon MIA volt a könyvben. Persze, értem én, hogyha ők ott lettek volna, akkor elviszik a vállukon az egész akciót és nem lett volna szükség az új karakterekre, de azért furcsa volt, hogy eddig mindent ők oldottak meg, most meg szinte fel se tűnnek. Alighanem van a hiányukra magyarázat, utalgat rá az írónő, de ez csak a következőkben fog kiderülni.

 

Ami még igazán foglalkoztat, az a fordítás kérdése. Daninek egészen egyedi szókincse van és a szövegei nagyot szólnak, de nem igazán tudom, hogyan lehetne lefordítani őket. Sok olyan kifejezése van, főleg a képességeit leírók, amikre magyarul nincs szó, és hosszas fejtörés, valamint a szleng és szinonimaszótár feltörése után se tudtam rá találni alternatívát. Szerencsére ez nem az én feladatom lesz, de nem irigylem a fordítót. Azért az öröm, hogy a Tündérkrónikák könyvek kiadója, a Cor Leonis, igyekszik meghallgatni mindannyiunkat, Fever rajongókat, úgyhogy lehet ajánlatot tenni a fordítóra, ha valakinek van ötlete. --> http://moly.hu/karcok/184304

 

Szóval akinek eddig kétségei voltak az Iced-al és Danivel kapcsolatban az most sürgősen felejtse el őket, mert a könyv tökéletesen illik a Tündérkrónikák világba mind stílusban, mind minőségben. Ha valaki még nem tudná, hogy hogyan fog alakulni a sorozat sorsa, annak leírom, hogy most még kapunk két könyvet Danitől, amit majd újra két Mac kötet követ, így összesen tíz részes lesz a kedvenc sorozatom!

 

u.i.: Hadd jegyezzem meg, hogy különösen szimpatizálok Ms. Moning zenei ízlésével, és nagyon tetszett, hogy a fejezetek címei mind dalszövegek voltak. A Linkin Park rajongáson egyértelműen osztozunk az írónővel és Danivel is!

"And Mega has a crush on Chester.”
“I do not!”
“Do too, Mega.”
“He’s like, old!”
“How old?” Christian says.
“Like at least thirty or something!”
Lor laughs. “Fucking ancient, ain’t it, kid?”
“Dude,” I agree. I like Lor.
“You got any Adele?” Jo says hopefully.
“Not a single song,” I say happily. “Got some Nicki Minaj, though.”
“Somebody kill me now,” Ryodan says and closes his eyes.

 

Értékelés: 5/5  hands down...

 

Karen Marie Moning: ICED: A Dani O'Malley Novel

Fever world series

Delacorte Press