FRISS

2013. november 28.

Szerethetetlen Blogturné #2.nap - Megfilmesítés


Ki érdemli meg a szeretetet? Könnyű kérdés. Mindenki. Maggie nem így gondolja. Úgy érzi oka van, hogy őt még az anyja se szereti. Pedig nincs. Szerelmes könyv ez, de mellette családi tragédia is.

Sherry Gammon: Szerethetetlen





A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.
Kiadó:
Maxim Kiadó
Oldalszám:
366 oldal
Kötés:
puha és kemény 
Fordító:

Megjelenés:
2013. december 3.


Nem is olyan régen, pár napja hallottam (az egész országgal egyetemben) egy borzalmas családi ügyről, ahol a gyermekek embertelen körülmények között éltek a szülőkkel. Friss az düh, ami fellángolt bennem erre, ezért mélyen érintett a téma, amit a Szerethetetlen felhozott. Maggie megpróbálja lazán venni azokat a szörnyű életkörülményeket, ahogy anyjával kényszerül élni, de valójában inkább tragikusak. Biztosan nem csak fikció, hogy egyes gyermekek kénytelenek elvisleni a verbális és néha fizikai bántalnazást, valamint a kényszerű önállóságot egy alkohlista szülő mellett. Maggie mindezek ellenére egészséges (na jó, fizikailag annyira nem) fiatal lánnyá cseperedik, akinek reális meglátásai vannak a világról, csak nem mer kilépni az anyja mellől, az iránta való többnyire viszonzatlan szeretetből.

Igazán csodálom Maggiet, hogy ennyire képes helyt állni az életben, noha semmi segítséget nem kap, és gyakran a körülmények is ellene játszanak, hiszen olyan, az átlag embernek jelentéktelennek tűnő dolgokkal kell foglalkoznia, minthogy miből vegyen magának kenyeret, vagy, hogy elszakadt a cipője, és nem telik másra. Tragikus, de lélekemelő a tartása.

No, a nagy tragédia után térjünk rá a kellemesebb részre. A szerelemre. Merthogy Maggie életében megjelenik Seth, a laza, jóképű, gazdag és vagány Seth, aki a lány értetlensége ellenére is vonzódik a kissé meggyötört Maggiehez. Lehet, hogy őt zavarta a folymatos flörtölése, de engem nem. Sőt. Ami azt illeti, Seth játékos beszólásai és megjegyzései voltak a könyv legjobb részei. A kapcsolatukban persze több akadály is van, mint Maggie kellemetlen családi helyzete. Seth ugyanis kénytelen megtéveszteni a lányt, hiszen beépített rendőr.

No, itt azért álljunk meg egy pillanatra. Egy pici problémát azért jelentett nekem Seth korának meghatározása. Ugyanis elvileg 22 éves, de elmegy külsőre egy középiskolában, valamennyire hihető. No, de hogy 22 évesen ilyen rendfokozatban lévő rendőr legyen, az egy kicsit irreális. Ugyancsak az volt, amilyen gourmet módon ettek és szelíden beszélgettek a barátaival (velük egyébként találkozni fogunk a sorozat további köteteiben). Nem vagyok pasi, de hallottam már pasikat egymás közt beszélni. Nem így szokott hangzani.

E felett azért hajlandó vagyok szemet hunyni, hiszen ezzel együtt is nagyon élveztem a könyvet. Egyszerre volt kemény és brutális, ami Maggie helyzetét illeti, de ugyanakkor izgalmas az akciókkal és támadásokkal, és még ártatlan és szende is a romantikus. A kellemes egyveleg mellett az írónő stílusa is nagyon olvasmányos és közvetlen, szóval peregtek a lapok.

Summa: könnyen olvasható, de nagyon érzelmes könyv egy lányról, aki mégiscsak megérdemli a szeretetet.



Megfilmesítés

Egyelőre nincs sok hír a megfilmesítésről, ennyit tudunk: van rendező é van forgatókönyv, akármikor elindulhat a forgatás. Az írónőnek vannak jelenetek  a fejében, aminek zerinte feltétlenül benn kell lennie a filmben (spoileres):
  1. Maggie és az anyja veszekedée, mikor Maggie értesül a fogantatásáról és Seth házához rohan.
  2. Maggie az anyja halálos ágyánál.
  3. Ahogy Maggie véletlenül megvágj amgát a törött üveggel a temetés után.
  4. A szekrénybeli majdnem csók
Az írónőnek a színészekről i van véleménye. Ez lenne az ő szereposztása:
  • Chloë Grace Moretz / Maggie
  • Zac Efron / Seth
  • Chris Evans / Cole
  • Tom Welling / Booker
  • Demi Moore / Maggie anyja




Nyereményjáték

1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.

a Rafflecopter giveaway

Beleolvasó


Blogturné

11/27 Szilvamag - a sorozatról
11/28 Nem harap a... - a megfilmesítésről
11/29 Angelika blogja - playlist
11/30 MFKata gondolatai - trailer
12/01 Kristina blogja - dreamcast
12/02 Deszy Könyvajánlója - interjú
12/03 Kelly Lupi olvas - Deleted Scene
12/04 Dreamworld - idézetek
12/05 Roni olvas - karakterek
12/06 Könyvszeretet - A szenvedélybetegségekről



RULE Blogturné! #8. nap




Most elmondok valamit. Néha unni szoktam a New Adult műfajt. Sokat olvasok ilyet, és annyira egy kaptafára mennek a dolgok. Szerencsére most már itt van a Rule, ami még engem is felrázott a NA kábulatból. Imádjuk együtt Rule-t.


Jay Crownover: Rule




Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.
Kiadó:
Ulpius Ház
Oldalszám:
?
Kötés:
puha 
Fordító:

Megjelenés:
2013 - Megjelent



No, ami adott, mert ugye vannak ennek a műfajnak olyan elemei, amire azért számíthatunk, ha a kezünkbe vesszük.

A ROSSZFIÚ Ez volna ugye Rule. Nem ismerem pontosan a rosszfiú definícióját (aki tudja mondja meg), de én azt mondom, hogy attól, hogy valaki nőzik szingli fiatal pasi létére, bulizik a haverjaival és hasonlók, még nem lesz rosszfiú. Gondolom aki először ráaggatta ezt a nevet, az a rengeteg tetkójára gondolt, de ez sem predesztinálja a bad boyságra. Nálam a tetkók abszolút nyerőek, és ugyan saját magam nem vállalnám, de igazán menőnek tartom a rengetek tintát valakin. Rule é haverjainak stílusát, no meg a tetkószalont és valahogy úgy képzeltem el, mint Kat Von D-t pasiban, na meg a boltját.

Ami Rule tulajdonágait illeti, szerintem csak magányos. A családja elutasítja, állandó kapcsolatai nincsenek, tragédiák történtek már az életében. Ezért kicsit nehezen áll rá a szerelemre, de nem reménytelen. Én magam nagyon szerettem a macsó dolgait, mert úgy volt védelmező férfi, hogy nem lett belőle agresszív állat. Azt hiszem Rule abszolút tökéletes NA pasialany.

A JÓKISLÁNY Ez pedig Shaw. Persze az ártatlan hölgyemény álarca alatt mindig rejtőzik egy vadmacska é nincs ez másként a mi főhősnőnk esetében sem. Kiegyensúlyozott és okos lány, pont annyira empatikus és érzelmes, hogy össze tudja tartani (vagy legalábbis megpróbálja) a saját és Rule széteső családját. Szerettem őt is, mert mert volt túl... akármi. Az NA szereplőnők általában mindig túl erőszakosak, túl érzelmesek, túl makacsok... értitek. Shawban minden kellő egyensúlyban volt, hogy valóságos és reális karakter legyen és persze nagyon jó barátnő-alapanyag a sodródó Rule számára.


AZ EROTIKA Meglepő, de nem ez a lényeg. Egyszer olvastam egy lamentálást, valamelyik írónőnél, aki sérelmezte, hogy a műfaj lassan elmegy az erotikus irodalom irányába, pedig hát nem ez volna a cél. Az NA mindig egy útról, egy karakterváltozásról, egy nehéz sorsról kellene, hogy szóljon. Itt ez abszolút megvan. És nem csak ez, hanem több. Ami nekem nagyon tetszett, hogy nem zártuk le a könyvet azzal, hogy összejött a párocskánk. Sőt, ami azt illeti ez volt a kezdet. a lényeg az volt, hogy hogyan tudják ezt a kapcsolatot működőképesség alakítani, hogyan fogadtatják el másokkal. Kellemesen üdítő volt, hogy kivételesen az AZUTÁN-ról olvashattam.

Meg kell említeni még a furcsa nevű, de szintén tetovált bandát, a mellékszereplőket, akiknek a történetet egytől egyig érdekel, de főleg a bátyó, Rome sztoriját várom!

Summa: számomra az Év legjobb new adult regénye.


NYEREMÉNYJÁTÉK



A Blogturné állomásai:

nov. 21. Kristina blogja
nov. 22. Angelika blogja
nov. 23. E-book Klub
nov. 24. Könyvesem
nov. 25. Magnolia
nov. 26. Kelly Lupi olvas
nov. 27. Francica blogja
nov. 28. Nem harap a ...
nov. 29. Olvasószoba
nov. 30. Nilla
dec. 1. Insane Life
dec.2. Könyvek erdeje 

2013. november 27.

Az Univerzum és Alex Woods #3. nap



November 23-án egy nagyon különleges könyvvel indul háromállomásos útjára a Blogturné Klub. A téma pedig nem más lesz, mint az, hogyan néz szembe Alex Woods az egész univerzummal. A nyereményjáték sem marad el, nyerhettek el példányt a regényből!




Gavin Extence: 
Az Univerzum és Alex Woods





Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek – a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.
Kiadó:Maxim Kiadó
Oldalszám:416 oldal
Kötés:puha és kemény
Fordító:Béresi Csilla
Megjelenés:2013. november 29.


Vannak olyan könyvek, amiket olvasni kell. nem olyan kötelező olvasmány szinten, mindenképpen, muszájból, hanem azért, mert szórakoztató módon építi a világképünket. Ilyen Gavin Extence története is, amelyet főhőse: Alex Woods tolmácsol nekünk a maga igen különleges hangján. 

Alex ugyanis kiváló mesélő. Sztoriját nem leírja, dokumentálja, hanem úgy regéli el, mintha a tűz mellett karosszékben ülnénk. Attól eltekintve, hogy a fiú nem az öregek bölcsességével, hanem naivan és tinédzserekhez méltó csapongással beszél. Annak ellenére, hogy Alex történetmesélésében nyomon követhető az ifjúkori ártatlanság, azért az író nagyon is tervezetten tárja fel a történetet. Az elejével kezdünk, egy igen különös szituációval, amibe Alex sodorta magát. Persze ez nem jelenti azt, hogy Gavin lelőtte volna a sztori végét, egyszerűen csak annyit, hogy nem az számít, hogyan ér véget, hanem, hogy hogyan jutunk el addig. Ha Alexen múlik:lassan. De erre már az elején figyelmeztet minket. De ennek nem az az oka, hogy unalmas lenne a könyv, hanem, hogy Alex nagyon érdeklődő, és gyakorta elcsábul, hogy eltérjen a főszáltól egy kis fejtegetésre. Ezeket mindig élvezetes olvasni.

A könyv maga nagyon is nehéz témákat taglal. Bemutatja, hogyan viszonyul Alex és hogyan változtatja meg őt az a sok nehézség, amivel szembe kell néznie, valamint miként befolyásolja az életét és értékeit egy különleges barátság. Előkerül itt az emberség, a méltóság, a zaklatás és a vallás kérdése is, de ezeknek a komoly ügyeknek ellenére nem lesz túlzottan drámai, vagy sötét a könyv. Ez persze Alex érdeme, aki minden helyzetben megőrzi a szédítő jellemét. Öröm, hogy ilyen fontos témákat ilyen könnyed hangnemben is meg lehet tárgyalni.

Summa: olyan meghatározó könyvnek kellene lennie, mint a könyvek, amelyeket Alex említ a történetet során.



NYEREMÉNYJÁTÉK


a Rafflecopter giveaway




Blogturné

nov. 23 - Deszy könyvajánlója
nov. 25 - Kelly Lupi olvas 
nov. 27 - Nem a harap a...

2013. november 26.

Angyali Gonosz - Csapó #2...

Minden eddiginél több extrával és több véleménnyel találkozhattok az Angyali Gonosz blogturné keretében. Az angyalok és démonok között járkálva egy nyerményjátékban is részt vehettek, mint ahogy az megszokott. A mai poszt után egy újabb bónusz fejezetet olvashattok, ismét Kaidan szemszögéből.


Wendy Higgins: Angyali Gonosz



A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba.
Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat?
A regény a Sweet sorozat nyitókötete.
Kiadó:
Dream Válogatás
Oldalszám:
448 oldal
Kötés:
puha és kemény
Fordító:
Béresi Csilla
Megjelenés:
2013. november 29.




Előrendelhető ITT!


Már olyan régóta csábítgatott ez a könyv. Csodaszép borítójával már több könyves fórumon is szembe kerültem és nem egy írónő blogján olvastam, hogy éppen ezt a könyvet forgatja. Nem is csoda, hogy nagy vrakozásokkal vágtam neki az angyali gonosznak. Nem csalódtam benne, de nem is elégítette ki maradéktalanul a várakozásaim által felállított magas követelményt.


Meg kell mondjam annak ellenére, hogy mióta ácsingóztam erre a regényre vajmi keveset tudtam róla. Mostanában szeretem magam meglepni, nem tudni mire számítsak. Így még izgalmasabb szokott lenni, amikor szépen lassan, néha sokkolóan derülnek ki a dolgok. Itt nem nagyon sokkolódtam. Annyi, megannyi nefilimes könyvet olvastam, hogy az elején kicsit zavart, hogy többet tudok a főhősnő örökségéről, mint Ő maga. No persze ez benne volt a koncepcióban, hiszen Anna távol nevelkedett az óriások (így nevezik itt a félangyalokat és démonokat) világától, de annak ellenére, hogy a pokolbéli hierarchiával és a hivatásos kísértői melóval klassz kis világíto épített fel nem éreztem az óriásokat annyira különlegnek. Igaz, meg kell mondani, hogy csak képességeikben nem voltak annyira extrák, mert a karakterek igenis érdekesek voltak, még a kisebb szerepekben is.


No, most hogy kijött belőlem a kisördög (pun intended…) rátérhetek arra, amit nagyon is szerettem a könyvben. Ez pedig Anna és Kaidan kapsolata és lényegében ez is a szíve lelke ennek a sztorinak. Kaidannak, mint a bujaság hercegének örököse, a csábítás szakértője és egyben feladat, hogy minden útjába eső csajt ledöntsön a lábáról. Ez nem is esik nehezére, egy rockbanda dobosaként buknak rá a nők. Tetszettek a kettejük között pattogó szikrák, de a szenvedélymentes jeleneteiket is élveztem. Helyenként sajnáltam is, hogy YA-nak íródott, mert a téma és még talán a szereplők életkora is megengedett volna egy kicsivel több szexualitást. A legjobban ezért a kis road-tripjület élveztem. Annál kevésbé az utána következő drámát, aminek keretében Anna bella-i méretű depresszióba esett és még arra is vetemedett, hogy üldözzön egy pasit. Nagyon nem menő. Szerencsére ezen túljutottunk. Anna egyébként egy egész rendben lévő YA hősnő volt, leszámítva a családi örökségéből adódó angyali jókislányságot ( na meg a pillanatnyi bella-szindrómát).


Egyébiránt ettől a néhány fejezettől eltekintve élveztem a könyv folyását, nem mondanám, hogy halálra izgultam magam, de végig fenntartotta az érdeklődésem. A végére felpörgő események és a nyitva hagyott történetlemek mindenesetre elérték, hogy izgalommal várajam a folytatást. Na meg még egy adagot Kaidenből.

Summa: egy újabb feldolgozása a nefilim témának rengeteg érdekes és élő karakterrel, egy démoni rosszfiúval és a méltó párjával egy angyali lányzóval. Szenvedély és démoni hatalmi tervek. Jóféle.





Bónusz fejezet
Figyelem! Erősen spoileres, csak olvasás után, vagy hajthatatlanoknak ajánlott! Kaidan szemszöge, káromkodás is várható!
A fordítás az enyém, de a párbeszédeket a hivatalos szövegből másoltam át.


Huszonhatodik fejezet – Halloween- Kaidan szemszögéből
Mindig is játszmának tekintettem az életet, léptem a bábummal, élvezetet kerestem ahol tudtam, de egyébként üres voltam. Amíg nem jött egy váratlan sakkfigura és el nem baszta az egészet. Az élet még mindig játék volt, de a szabályok megváltoztak és már nem értettem őket mióta elsétált tőlem a reptéren. Azt hittem küzdeni fog, azt reméltem, de végül is csendben ment el. Belehaltam.
Nem aludtam semmit az utolsó LA-i éjszakákon és alig tudtam nyitva tartani a szemem, míg visszavezettem keletre. Ha egyedül vezetsz nem tehetsz mást, mint gondolkozol. soha nem féltem korábban a gondolataimtól, de ő megmérgezte őket a rohadt reményével és jóságával.
És szerelmével.
Újra és újra láttam őt a fejemben ahogy ott ül az ágyon, mint egy pillanatképet ami beégett az agyam képernyővédőjébe – az fluoreszkáló rózsaszín aurát, ijesztően gyönyörű, ahogy körbeveszi a bőrét miközben a párnát szorítja a majdnem pucér mellkasához.
Az a kép. Kikészített. Megrázott és megsebzett.
Még soha életemben nem akartam senkit annyira, mint Anna Whitt-et azon az éjszakán. A hangja, ahogy azt mondta, hogy ne álljak meg… Esküszöm… a hangja mindenhol simogatott. Ő testesítette meg az édes és sós tökéletes kombinációját. Angyal és démon. Az enyém lehetett volna. Olyan tehettem volna vele, amiről még csak nem is álmodott és utána soha nem látná a világot ugyanúgy. de nem akartam ezt. Nem akartam megváltoztatni. Épp elég, hogy ő megváltoztatott engem.
Amikor megláttam a szerelmét körülötte tekergőzni, mint egy rohadt örömtüzet vissza akartam kúszni mellé az ágyba és odaadni neki mindenem. Még sose éreztem ilyet – a kényszert a vágyon kívül – hogy engedjem le a falam és engedjem betölteni azt a régóta tátongó űrt. És akkor jöttem rá, hogy távol kell tartunk magunkat egymástól, vagy meghalunk. Mert amikor vele voltam kibaszottul semmi más nem létezett. Vagy számított.
Szóval leraktam a reptéren és elhajtottam.
Éjfélkor, tizenkilenc óra vezetés után megálltam. A kis hotel üres volt eltekintve tőlem és a tizenkilenc vagy húszéves recepciós lánytól. Félszegen nézett rám, a pillái mögül nézett, ahogy felvitte az adataimat.
„Egyedül utazik Mr. Rowe?” kérdezte ahogy átcsúsztatta a kulcskártyát az elválasztó alatt. Láttam, ahogy a pirulás felúszik a nyakáról az arcára, a testem felfogta a jeleket, de meglepően csak üres érzést hagyott maga után.
Tökéletes helyzet volt. Az iroda ajtaja nyitva állt mögötte, üresen. magányos utazónak tűntem. Unott volt és kíváncsi halvány szürke idegesség vette körül, egy kis narancs izgatottság és egy kevés vörös. Kiválófeltételek.
Anna elment. Én vágtam el a köteléket. Ideje volt visszatérni a munkához.
De amikor a lány arcára néztem furcsa dolog történt. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon vannak-e otthon szülei akik úgy szeretik, mint Patti szereti Annát. Elképzeltem, hogyan ápolgatják a lelkét amikor holnap hazatér egy hamis telefonszámmal a sráctól akibe jobban beleesett, mint kellett volna.
Mérgező gondolatok.
csak még egy munkaszüneti nap. Csak még egy és visszatérek a melóhoz. Elvettem a kártyát, jó éjszakát kívántam a lánynak és a szobámba mentem. Egyedül.
A következő éjszaka egy egyetemi városban álltam meg. A hamis személyimmel bejutottam egy bárba. Zsúfolt volt, de furcsa mód nem éreztem jól magam. ahogy mondtam az életem játéktere összezavarodott és minden irányérzékem elvesztettem. Egy lány kék nyári ruhában és göndör barna hajjal megállt előttem és elfordította a fejét. halvány aura. Részeg. Annyira más volt, mint Anna.
„Szomorúnak tűnsz” mondta.
Vállat vontam. „Megvagyok.”
A szeme kitágult „Rohadt brit akcentusod van?” kérdezte magas, izgatott hangon.
Helyben vagyunk.
„Nos, tulajdonképpen nincs is olyan, hogy brit akcentus. Én..”
„Oh, istenem!” vágott közbe, majd a karjait a nyakam köré fonta, megcsókolt, majd hirtelen elhúzódott. „Várj. Ugye nincs barátnőd, vagy ilyesmi?”
Egy pillanatig hányingerem támadt. Egy percbe telt mire meg tudtam rázni a fejem. „Nem, szivi. Lépjünk le innen, hogy nyugodtam beszélhessünk?”
A szeme felizzott és én hagytam, hogy vezessen.
A vágyaim és a biztonságom, mint óriás szempontjából megkönnyebbülés volt visszatérni a munkához, de minden más szinten árulónak éreztem magam. Csalónak. Csődnek. Nem olyannak, aki méltó egy olyan lány, mint Anna szerelmére. Reméltem, hogy hamar túllép rajtam. Reméltem, hogy soha többé nem látom.
Ez volt a nyaram.
Jayt sokszor láttam a bulikon, de Annát nem. Meggyőztem a bandát, hogy adjunk Jay dalának egy esélyt, hogy Anna eljöjjön megint, hogy anélkül láthassam, hogy nyíltan szembesülnöm kellene vele. De nem jött be. Csak a másik négy óriásnak sikerült rávennie, hogy előjöjjön és azon az estén összeomlottam.
Őszre a kíváncsiságom eluralkodott rajtam és rávettem Jayt a mezei bulira. Már két hónapja nem láttam, vagy hallottam felőle. Nem tudtam biztosan, hogy elhozza-e Annát, de reméltem. Remény. Kurva hülye szó. Csak azért akartam látni, hogy megnézzem jól van-e. Felelősnek éreztem magam, mert én avattam be az óriás létbe.
Amilyen okos lány valószínűleg úgysem jön.
Apámnak nem mutattam meg a Halloween kosztümöm. Ebben jól el tudtam bújni az emberek elől. Csak egy lány ismerne rám a szőrös, hatalmas gorillajelmezben és erre számítottam is. Megismer egy jellel rendelkező majmot.
A Halloween volt a kedvenc ünnepem. A lányok úgy öltöztek, ahogy máskor nem mertek, még drogok és alkohol nélkül is sötét elragadtatás ülte meg a levegőt. A ma este se volt másmilyen. Körbenéztem a mezőn.
A gorillajelmez büdös volt. És meleg is volt az átkozott cuccban. Nem a legjobb ötletem. Az izgalomtól és a levegő hiányától izzadtam. Kinéztem a kivágásokon a tömegre. Jópárszáz ember összegyűlt, hogy lássa az öt bandát játszani. Nem a miénket, sajnos. Csak akkor volt teljesen tiszta a fejem, ha játszottam.
Egyenként ráfókuszáltam az arcokra a mezőn. Ebben a tömegben egyszerűbb volt megtalálnom valakit a látásommal, mint a hallásommal. Azon tűnődtem mit visel, ha eljön. A kép Annáról, mint szexi angyalról nem akart távozni a fejemből.
A szemem megállt Jay kócos szőke haján, meg a szemvédőn és a műpapagájon. Mellette egy alacsony zöld boszorkány állt ronda fekete parókában és hegyes kalapban. Valamint egy jellel, amit csak én láttam. A megkönnyebbüléstől vigyorogtam a maszkban. Nem kellett volna ennyire örülnöm, hogy látom. Ami azt illeti életemben nem vágytam ennyire, hogy velem együtt legyen valaki egy helyen, hacsak nem egyszerű vágyról volt szó.
Nem közelíthettem. Nem tudtam, hogyan érez. sok minden változhat két hónap alatt. Különösen, hogy én löktem el őt és jobb lehetőségek vártak rá.
Jobb lehetőségek. Éreztem, hogy elönt a düh annak emlékére, hogy együtt láttam őket Kopano-val. Ahogy egymás mellett álltak a korlátnál mosolyogva láthatóan észre sem véve engem. Ahogy együtt sétáltak a partin utána. Csak a gondolat arra sarkallt, hogy vessem le a jelmez, hogy levegőhöz jussak, de nem akartam, hogy rajta kívül más is megismerjen.
Aznap este megkérdeztem Marnát, hogy látott-e bármi kötődést közte és Kopano közt. Tudtam, hogy diszkrét lesz és őszinte. Azt mondta, hogy látott kölcsönös vonzalomra utaló szikrákat a konyhában. A gondolatra még mindig késztetésem volt, hogy megüssek bármit, akármit, de leginkább Kope arcát.
„A vonzalom a leggyengébb kapocs” mondta Marna „Te is tudod, Kai. Ingatag és múlandó.”
Nem számított mit mondott. A féltékenységgel nem lehet vitázni.
Nem kellett volna ellenük lennem. Valószínűleg ő az egyetlen férfi a világon, aki megérdemli őt. De hozzászoktam, hogy mindent megkapok mit akarok, de életemben először nem lehetett és nem akartam, hogy akárki másé legyen. Lehetetlen gondolatok mérgeztek. Lehetetlen vágyak. Veszélyes álmok.
Néztem, ahogy végignézett magán és keresztbe fonta a karját maga előtt. feszengett a szűk ruhában. Láthatóan nem volt kibékülve a mellméretével. Nem láttam őket teljesen sosem, de láttam már sokat életemben a rohadtul óriásitól a harapásnyiig, szóval jól el tudtam képzelni Annáét. Egyébként is, a cicik jó szórakozást nyújtottak, de nem a kedvenc részeim a lányokon. Éppen most a kedvencemet bámultam Anna profilján. A szemem végigkövette a háta görbületét a csípőjét egészen a kerek hátsójáig, ezzel felélesztve egy mély, bódító vágyat bennem. Még szerencse, hogy a hülye majomkosztüm tágas volt.
A gondolataim kitisztultak és a pulzusom megugrott, mikor láttam, hogy rám néz és megismer. Mindketten egy örökkévalóságig bámultunk, mire végre integetett. Felemeltem egy mancsot és jót nevettem Anna zöld színén. Észrevettem a vele lévő lányt és rájuk irányítottam a hallásom.
„-nek integetsz?” kérdezte a lány. Kihívó Minnie Mouse-nak öltözött.
„Ööö… annak a nagydarab majomnak.” felelte Anna „Azt hiszem… minket néz.”
Nem is, akartam mondani.
Mindketten rám néztek és erre megvakartam a hónaljam, mire elnevették magukat. Rájöttem, hogy ismerem a lányt, az volt, akivel Anna a tóparti bulin táncolt. Élvezettel gondoltam arra az estére, mikor megmentettem attól a köcsögtől a hálószobában aznap este, és hogy milyen arcot vágott. Dédelgetett emlék volt. Kár, hogy nem akart verekedni. Legalább Jay vért ontott.
Anna elfordult tőle a körmeit rágva. Nem jött oda. Makacs teremtés. Megígértem magamnak, hogy várok, míg odajön, de türelmetlen voltam. Nem sokat beszélek majd vele. Csak egy percet. Csak hogy lássam. Csak hogy meglegyen ez is. Aztán lelépek.
Odasétáltam, közben levettem a jelmez fejét és kiráztam a hajamból az izzadságot, élvezve a friss levegőt. Mindkét lánynak elkerekedett a szeme. Minnie fehér foltjait átmenetileg piros szín övezte. Volt egy kis íve az orrának, ami vonzóvá tette az arcát, de ő valószínűleg utálta. Ilyenek a lányok a testüket illetően.
Jayre néztem.
„Helló, haver!” köszöntöttem, mire nevetett, majd kézfogásra nyújtotta a kezét, amit megráztam. Jó srác volt.
„Hogy s mint?” kérdezte, de inkább köszöntés volt.
Egy dobos viccel készültem a számra, mert tudtam, hogy bírja őket. Elmondtam, mire szívből felnevetett, ahogy sejtettem.
Visszanéztem a lányokra és nyugtáztam, hogy Minnie színei visszatértek a normálishoz.
„Ő a barátnőm, Veronica! „mondta Anna kimért hangon. „Ő pedig Kaidan.”
„Á, már mindent tudok rólad.” mondta Veronika egy nagy, mindent tudó mosollyal. Csicsergés. Remek. Semmit sem találtam szórakoztatóbbnak, mint kihallgatni a lányok társalgását. Kiosztották a srácokat, hogy miket beszélnek zárt ajtók mögött, de biztosan tudtam, hogy ők sokkal rosszabbak voltak.
Annára néztem. Nem tetszett a zöld festék. Eltakarta a szépségjegyét. És mi a fene volt az orrán? Csak Anna próbálhatta kevésbé vonzóvá tenni magát.
„Jó ez a szemölcs.” jegyeztem meg aztán lepöcköltem az orráról anélkül, hogy hozzáértem volna a bőréhez. Ő felhorkant, de a barátai jót röhögtek.
„Mondtam, hogy hülyén hat!” jegyezte meg Veronika önelégülten.
Néztem, ahogy Anna megdörzsöli az orrát, hogy elegyengesse a festéket. Imádnivalón kancsalított közben, el kellett fojtanom egy mosolyt.
Anna és én egymásra néztünk. Régebben kényelmetlenül éreztem magam a pillantása alatt, sebezhetőnek. Most üdvözöltem ezt az érzést, még ha csak egy pillanatra is.
Újra keresztbe tette a karját. „Jól megnőtt a hajad.”
„A te hátsód is” feleltem gondolkodás nélkül.
Ó, franc. Tudhatnám, hogy a növekedést nem kommentáljuk a lányoknál. A barátai röhögésben törtek ki, de az ő arcán nem tudta elfedni a sokkot a festék.
„Haver, azt hiszed, mindent megtehetsz” mondta Jay.
„Bóknak szántam” közöltem őszintén. Fenébe! Minek válok mindig komplett idiótává Anna mellett?
Veronika még mindig kuncogott miközben karon fogva elvezette Jayt, aki figyelmeztető pillantást lövellt felém a válla fölött. Csak még jobban tiszteltem azért, ahogy védte Annát, pláne, hogy tudtam, hogy nem tetszik neki.
Kisöpörtem a hajam a szememből, Anna pedig idegesen beharapta az ajkát, miközben a füvet nézte.
Mondj valamit, te ostoba.
Nem tudtam mit mondani. Bocsánatot kellene kérnem a fenék-poén miatt? Nem, jobb lenne azt nem felhozni újra, vagy egyáltalán rágondolni a csodás hátsójára.
„Apámtól kaptam egy mobilt.” mondta azon a kedves hangján újra felnézve. A zöld festék és az éjszaka még sötétebbé tette a barna szemét.
Kivettem a mobilt a zsebemből és lefújtam róla a szöszöket. Ahogy megemeltem a szemöldököm diktálta a számát, de a francos kosztüm és a remegő kezeim nem működtek együtt. Kérdés nélkül átvette a telefont és beütötte a számát. Ez a közvetlenség, mintha minden joga meglenne, hogy használja a cuccaimat valamit megmozdított bennem. A vállamra akartam dobni és a magaménak követelni, mint egy ősember, aminek apám nevezett.
Ja. Engem bámult.
„Hogyan ment a kiképzésed apáddal?” kérdeztem.
„Azt hiszem, jól” felelte halkan és keresztbe fonta a karját. „Mostanra tudom hol a határ, ha iszom, meg ilyesmi.”
Megpróbáltam elképzelni a részeg Annát. vajon cuki vagy szomorú részeg volt? Reméltem, hogy sosem tudom meg.
„Mostanra értem már… miféle veszélyektől tartottál Kai, ha együtt járnánk” Közelebb lépett, mire elállt a lélegzetem.
Sok minden volt abban a tekintetben – abban, ami minden erőmet elvonta és arra sarkallt, hogy megadjak neki mindent amit kér. A színpad felé fordultam, ahol a zene kezdődött, hogy összeszedjem magam, de ő tovább beszélt.
„Tudom, hogy kockázatos találkoznunk, de legalább telefonon beszélhetnék, ha apáink nincsenek a közelben. Már ha akarod.”
Ha akarom. Elképzelése sincs, hogy mennyire akartam. De nem kaphattam csak egy darabot Annából. Nem voltam mazochista. Vagy minden, vagy semmi, és a minden mindkettőnk halálát jelentené.
„Nem jó ötlet.” mondtam.
Még most sem, nem mióta itt állunk, nem néztem körbe, hogy hallgatózók után kutassak. Elvonta a figyelmem és totál idiótává tett minden alkalommal.
A színpadról egy csoportra vándorolt a tekintetem, de semmire se tudtam koncentrálni.
„Egyfolytában az utunkra gondolok,” suttogta „Gondolsz azért rá néha?”
Minden nap.
„Néha” próbáltam mindenhova nézni, csak rá nem.
Anna megragadta a kosztüm elejét a kis ökleivel, megijesztve és követelte, hogy mondjam el, miért hívtam el Jayt erre a partira.
Hogy lássam szeretsz-e még… akartam mondani, de nem tettem. nem volt fair részemről.
Nem tudtam ránézni. Szükségtelenül megnehezítette a dolgokat, ha ki akarta csikarni az érzéseimet belőlem. De nem ezt akartam én is? Megtudni, hogy szeret-e, hogy újra nehéz legyen? Kit akartam becsapni? Teljesen mazochista voltam, hogy a fájdalmat kerestem és szadista, hogy őt is mindig bántottam.
„Fogalmam sincs” nyögtem ki.
Még szorosabban markolt, a kis testében égő szenvedély olyan izgalommal töltött el, hogy alig tudtam gondolkodni.
„Nem bírom így tovább Kai! Muszáj tudnom hogy érzel. Muszáj tudnom az igazságot, hogy lezárhassam magamban ezt az egészet.”
Még mindig szeretett. Ez világos volt, és bármennyire is utáltam beismerni megkönnyebbültem tőle. De muszáj volt elmennem, nem szabadott ezt tennem magunkkal. Nem szabad többé rá gondolnom.
”Azt hittem mostanra túljutottál rajta.” mondtam, de elkövettem azt a hibát, hogy a sötétben is élénken égő szemeibe néztem.
„Ez nem így működik” felelte.
Lenéztem rá. Muszáj felégetnem ezt a hidat. Muszáj hazudnom és elhitetnem vele, hogy magamon kívül senkivel sem törődöm. de nem próbáltam ezt már? Nem látott át rajtam ahogy még soha senki? Csessze meg a mindenkiben-a-jót-látom természetét!
Egy közeli tűz füstje borított be minket.
„Többé ne hívd meg Jayt sehová, Kaidan! És ha a legkisebb esélye is van, hogy ott talállak valahol, nem megyek el. Túlontúl fájdalmas viszontlátni téged.”
Még akkor is kedves volt, mikor keménykedett, összefacsarva ezzel a szívemet.
„Akkor miért vagy itt?” kérdeztem.
Nem válaszolt, de zöldre festett arcán szomorúságot láttam. Felnyúlt és lehúzta a parókát, az én lélegzetem meg elakadt. A hosszú haja eltűnt. a szőke frizura halál szexi volt, de a veszteség érzése szállt meg. Muszáj változnia. Velem vagy nélkülem az életében óriás volt, ettől nem szabadulhat.
Összeszedtem magam és válaszoltam. „Menj akkor”
Nem menj. Ne hagyj el! Ölelj át! Nem érdekel, ha összekensz festékkel, Anna. Mondd, hogy szeretsz. Mutasd meg, hogy még mindig akarsz. Kínozz még. Ó, istenem… elhagyott. Mint ahogy a reptéren.
El kellett volna engednem, de nem tudtam.
„Várj!”
Nem állt meg. A pulzusom felszökött. Ellöktem az embereket és rohantam, a kezem a csuklójára fontam és megpördítettem.
Basszus! Hogy tudott elmenni csak így, vissza sem nézve? Közelebb rántottam tökéletesen tisztában azzal, hogy Jeckyll és Hyde módra viselkedem, de túl gyenge voltam hogy ne tegyem meg amit meg kellett. Az enyém volt. Tudta ezt? Mert a testem ezt ordította, üvöltve követelve hogy a magaménak nyilvánítsam.
Félelemmel és reménnyel nézett fel rám, emlékeztetve engem, mekkora lúzer voltam, hogy mindig ezt teszem vele. Újra elcsesztem mindent. El kellett volna engednem, de ehelyett felemeltem a mancsot, hogy megfogjam az arcát. Átkoztam a kosztümöt, hogy nem férhettem a puha bőréhez, átkoztam a zöld festéket, hogy elrejtette előlem.
Egy szőrös ujjal letöröltem a festéket a szájánál. Visszahőkölt.
„Mit csinálsz?”
„Én…” Ott volt. Tökéletes barna anyajegy. Egyszerre ártatlan és szexi. „Csak látni akartam az anyajegyed.”
A jelmezemben ekkora már szauna volt. Túlfűtött engem. Semmit sem akartam jobban, mint megcsókolni. Csak egy utolsó ízlelést.
Ne csináld, gonosz szemétláda! Ne nehezítsd meg neki! Csak lökd el magadtól!
„Mit akarsz tőlem, Kai?” suttogta.
Mindent akartam és ez felhúzott. Miért nem tudom kontrollálni ezeket az érzéseket? És miért kéne? Dühvel töltött el az érzés, és legszívesebben megütöttem volna valakit. Közelebb húztam.
„Lássuk csak, mit akarok kezdetnek? Be szeretnék mutatkozni az összes anyajegynek a testeden.”
Igaz.
Megremegett a karomban, amitől felforrt a vérem a jelmezben.
„Eszerint csak testi vágy vonz hozzám? Ez minden?”
Utáltam magam a kétségbeesettségért amit érzetem. Mindenért. Ha nem tudom ellökni, talán rá tudom venni, hogy ő lökjön el.
„Mondd, hogy gyűlölsz!”
„De én nem gyűlöllek, nem tudlak gyűlölni.”
A lehelete rágószagú volt, noha nem rágózott. Mindene túl édes volt számomra.
„Dehogynem.” biztosítottam, közelebb húzva „És ezt is kellene tenned.”
A könnyeivel küszködött, ahogy beszélt. „Elengedlek, de csak azért mert muszáj. Tovább kell élnem az életem, de gyűlölni soha nem foglak.”
Igen. Engedj el. Lépj tovább. Talán én is meg tudom tenni.
„El kell válnunk, a sors rendelése” motyogtam.
„Nem kellene elválnunk.” most keménynek hangzott. És ahogy mérges tirádába kezdett én kényszerítettem magam, hogy kinyissam a kezem és elengedjem. Távolabb lépett, még egy szívfájdító tekintetet küldve felém. És aztán csak úgy, mint a reptéren megfordult és elvonult, a lemattított szőke haja lobogott utána. És most sem fordult vissza.
Felrántottam a jelmez fejét. Olyan keserű szagú volt, ahogy éreztem magam.
Átkozott legyen a Teremtő és Lucifer. Átkozott legyen mind.






Blogturné Többi állomása:


11/16 Dreamworld
11/17 Könyvszeretet
11/18 Angelika blogja
11/19 Deszy könyvajánlója
11/20 Kristina blogja
11/21 MFKata gondolatai
11/22 Függővég
11/23 Kelly & Lupi olvas
11/24 Always Love a Wild Book
11/25 Nem harap a...
11/26 Insane Life
 
Back To Top