Egy kis Karácsonyi extra a Blogturné Klub csapatától!
December
24. - Boldog karácsonyt!
Hamar nyilvánvaló lesz,
hogy Ma nem is a bejáratot, és az oly sokat látott ajtót nézi, hanem az egyik
ablakot. Ugyanis hirtelen vibrálni kezd a levegő, mintha mindent átjárna a
varázslat, még inkább, mint az előbb, amikor Ma a fényekkel játszadozott.
Az ablakkeret egyik
pillanatról a másikra aranyos fényben kezd úszni, és a semmiből láthatóvá
válnak a fába vésett jelek.
- Azok meg mik? -
kérdezi izgatottan M. - Valami titkosírás van az ablakunkon?
- Ha csak titkosírás
lenne! - sóhajt Ma. - Rúnák.
- Mármint viking rúnák?
- Sokkal inkább
Árnyvadász rúnák. Az angyalok jelei.
- Még hogy az angyalok!
- horkan fel R. - Ez Raziel magánakciója volt, és még csak engedélyt sem
kapott.
- Nem fognátok be? Mi a
franc történik? - De cseppet sem tűnik nyugodtnak, és most már a többiek is
újra a fodrozódó ablakra tekintenek.
- Nemtom, mi volt az a
zöld a bárpultban, de hatásos cucc, az tuti. - B már nyúl is egy újabb
pohárért.
Az ablakon át már nem az
udvarra látni, az eltűnik és a helyén csak a fodrozódó levegő marad.
- Valaki megmondaná
végre mi a fene ez?
- Egy Portál. Nagyságom
újabb bizonyítéka, jegyzem meg. - Ma nyugodtan lehuppan a kanapéra, és ő is
magához vesz egy poharat.
A portál zavarosan
fodrozódni kezd, majd egy alak repül be rajta, nagy lendületében Da karja
állítja meg. Kissé indulatosan fordul vissza a nyugtalan portál felé.
- Anyukám! Azért ennyire
nem kell sietni. Hol marad a karács… - de elakad a hangja, mikor meglátja, hogy
ki mentette meg az eséstől. Kitágult szemmel és zihálva emeli fel a tekintetét
a megmentőjére, majd boldog sóhajjal hozzábújik.
- Nem érdekes… Nekem már
boldog a karácsonyom.
- Cica… Nem szoktam
ilyen hamar szintet lépni - öleli át kicsit megilletődötten az idegen lányt Da.
- Pofa be és komolyabban
ölelj meg.
Da vállat von és egy
mackóölelésbe vonja a boldogan vigyorgó hölgyet. Ekkor néhány fehér madártoll
tör elő az aranyló portálból, tulajdonosuk, egy vijjogó fehér bagoly repül
sebesen Da felé. A madarat pedig azonnal vetődve követi egy alak, a kezét előre
nyújtva próbálja a szárnyast megfogni és közben hangosan káromkodik. Érkezés
közben ráesik a portál mellett álldogáló lányra, és mind a ketten elterülnek.
Ahogy feláll, folytatja a morgást: - Andie, miért engedted el? Nem abban
maradtunk, hogy vigyázunk a tollcsomóra? Wilwaren megöl minket, ha baja esik.
Bár - néz vigyorogva Da és Wilwaren romantikusan ölelkező párosára - nem
hiszem, hogy feltűnne neki…
Majd ahogy észreveszi,
hogy a “leütött” személy De, elvigyorodik:
- Nagyon imádlak, de ha
tudnád, hogy mióta várok már erre!
K aggódva lép oda a
földön fekvő De-hez és ahogy látja, hogy a lány aléltan fekszik, mérgesen
fordul az érkező felé.
- Te… - de ekkor
felismeri, hogy az illető nem ellenség, hanem Lupi, a haragja szinte azonnal
elszáll. - Miért bántottad De-t? - kérdezi értetlenkedve.
- Mert ezt nem tehettem
volna meg előtte - ezzel Lupi K nyakába ugrik és átöleli. K először megdöbben
és automatikusan odébblépne, hogy ne tegyen kárt a lányban, de ahogy eszébe
jut, hogy Lupi is immunis rá, a megszokottnál kissé lelkesebben viszonozza az
ölelést, amit Lupi egyáltalán nem bán.
- Húúú.. forrósodik a
helyzet, és ezúttal nem én tehetek róla - szűri le a következtetést J.
Al felnevet, és
igyekszik ismét felcukkolni “halálos ellenségét”:
- Menjetek szobára.
- Az nekünk van foglalva
- lép ki vigyorogva egy új alak a portálon. - Pontosabban neked, nekem, meg
annak a cuki hercegnek a hátsó sorban - integet D. felé, aki először döbbenten,
majd önelégült vigyorral a képén integet vissza.
- Jell-O lány? - nevet
Al. - Andie, igaz?
- Bingó. Őhm… Scusa. -
Andie egy bocsánatkérő pillantást vet Wilwarenre, majd Lupira és K-ra néz és
megrázza a fejét. - A tollast kellett volna elkapnod nem a kopaszt…
- Neked pedig biztos
helyen kellett volna maradnod, nem? - feleli K, majd Al-re mutat. - Miattad
jött ide.. te fogod bajba keverni.
- Nincs szükségem egy
hercegre, aki megment… - ekkor a lánynak eszébe jut D. - Habár…
- Már megint… - temeti
az arcát tenyerébe a kapitány.
D a karjába bokszol,
hogy hallgasson.
- Most mi van? Úgy is
mindenki tudja, hogy te vagy Mr. nők kedvence…
- Ezzel azért vitába
szállnék - kezdi Lupi, amikor a portál újra fodrozódni kezd, majd elsimul,
ahogy Ma ránéz és halkan mormol valamit. Elege lett abból, hogy túl sok
felhevült hölgyemény érkezett a portálon át, ezért egy mozdulattal
megváltoztatja az átjáró állagát és mostantól minden átkelő azonnal
hidegzuhanyt kap a nyakába. Magában jót kuncog terve tökéletességén.
Egy újabb lány jelenik
meg, kezében fehér kalitkával, és Ma varázslatának köszönhetően bokáig vizesen,
ám akkora lendülettel érkezik, hogy a vízből bőven kap R is.
- Ezt itt hagytá… -
kezdené, de megpillantja a kapitányt - Ch?! Komolyan te vagy az?
- Mit is mondtál,
barátom? Méghogy én vagyok a nők kedvence - vigyorog rá gúnyosan D. - Kell a
fésű?
- Megbolondultál? Nézz
rám! Tiszta víz vagyok - förmed a lányra R. - Egyébként is, ki a fene vagy?
- Lilla, Rami, vagy,
tudod mit? Szólíts ahogy akarsz.
- R, gyere, megmutatom,
merre van a fürdő, ott megszárítkozhatsz - ajánlja fel a segítségét C.
Ma végül megszánja a
lányt, és új ruhát varázsol rá.
- Tökhintót nem
varázsolsz neki mindjárt? - kuncog fel B.
- Stipi-stopi
üvegcipellő! - kiált fel Andie.
- A hintót ugye uszkárok
húzzák? - csillan fel O szeme is.
- Minek néztek, olcsó,
utcai bűvésznek? - háborog Ma.
Míg B, Andie, O és Ma
vitáznak, megjelenik a lépcsőnél R, testét mindössze egy fehér törölköző fedi.
Az összes jelenlévő lánynak eláll a szava és a lélegzete, és persze Ma-nak is..
- Oh, te jó ég, és
földönkívüli aprószentek! Ez egy sarki jégsapkákat megolvasztó tengeristen! -
Lilla figyelme Ch-ról R.-ra irányul.
- Ugyan, csak Photoshop…
- kontrázik Da.
- Nézz már rá, azokon a
kockákon sakkozni is lehetne... - száll be a beszélgetésbe W.
- Lennék a királynő azon
a sakktáblán… - mondja elmélázva a látottakon Am.
- Noha egy szavam sem
lehet a látvány miatt, másrészt pedig köztudomású rólam, hogy szégyenlős is
vagyok, mégiscsak egy karácsonyi partin vagyunk - vág közbe néhány percnyi
ábrándozás után Ma, és az angyalfiúra is ruhát varázsol.
- Jogos - szólal fel
Wilwaren -, ajándékot is hoztunk, habár az valahol lemaradt. - Várakozóan
figyeli a most már kéken csillogó portált.
A csillámok közül egy
hosszú hajú fiatal nő lép elő, kezében két tepsi mézeskaláccsal és igencsak
mérges arckifejezéssel.
- Hozom az ajándékot, de
jófejek vagytok, hogy a nehezét rám hagyjátok! Szépen teleportáltok meg
dehoppanáltok, mintha semmit nem beszéltünk volna meg a munkamegosztásról és
arról, hogy kinek mi a feladata, és különben sem bírok el mindent egymagam. Úgy
nézek én ki...
De a mondatát nem tudja
befejezni, mert T lép oda és átkarolja a vállát és úgy próbálja meg
megnyugtatni az újonnan érkezőt.
-Nyugi madárkám, jól
nézel ki! Karácsony van, a szeretet ünnepe. Nincs morgás, nincs balhé. Ez az
éjszaka a kívánságoké - azzal felvillantja a híres féloldalas mosolyát.
Mire MFK remegő
térdekkel néz felfelé és már nyoma sincs a durrogásnak.
Ha elviszel a mociddal,
én olyan pekándióspitét sütök neked... - gondolja Kata, de nem mondja ki
hangosan, helyette csillogó szemekkel néz T-re.
Hirtelen nyögés
hallatszik a portál irányából, aztán a többieknek háttal feltűnik egy barna
hajú lány, és láthatóan valami nehezet próbál átcincálni a lyukon.
- Segítsetek már fiúk,
az ég szerelmére!
Mindenki értetlenül néz,
hogy vajon ki a fenéhez beszél, mert egyelőre ügyet sem vet a szobában
tartózkodókra.
- Na, toljátok már meg
egy kicsit! Méghogy viktoriánus úriember, ugyan már!
- Nem szoktam
bepiszkolni a kezem, maximum démonvérrel, de a te kedvedért még ezt is
megteszem. Jó lenne, ha értékelnéd.
A sötét hajú, kék szemű
fiú a zsák másik végét tartva lép át a portálon, feltűrt inge alól kilátszik
izmos karja, amelyet fekete tetoválások díszítenek.
- Újabb rúnák? - kérdezi
érdeklődve M, de senki sem figyel rá.
Deszy tovább morgolódik.
- Ne panaszkodj már, ott
egy erő rúna rajtad, mintha bármi gondot okozna.
- Will? - kérdezi
meglepetten Ma és már lép is közelebb a fiúhoz.
- Attól, hogy sokáig
bírjuk, még nem vagyunk rabszolgák. - Az újabb alak fekete, testre simuló pólót
visel, az ő karján még feltűnőbbek a sötét jelek. Szőke haja egyik tincse
szemébe hull, és olyan közönyösen simítja félre, mintha csak azt üzenné,
teljesen természetes, ha most mindenki tőle olvadozik.
- Az állóképességet
tanúsítom - jegyzi meg Ma. - Az a stamina rúna csodákra képes. Apropó, Alecet
nem hoztátok?
- Vagy inkább valakit,
akiben kevésbé teng túl a tesztoszteron? - motyogja Ci.
- A tesztoszteronból
soha nem lehet túl sok egy szobában - vélekedik W.
- A kölyöknek igaza van…
-szól közbe Ca. - Kicsit egyenlőtlen a nemek aránya.
- Hagylak titeket kibontakozni,
de most, hogy leszállítottuk az ajándékokat, nekünk dolgunk van - ragadja meg
Deszy Jace kezét, és a szobában tartózkodó nőneműeknek néma üzenetet küld, hogy
a fiú az övé.
Jace-nek is feltűnik a
kis jelenet, és önelégülten mosolyogni kezd.
- Mindenkinek jut
belőlem elég, higgyétek el! - Deszy mérges pillantására aztán Jace átöleli, és
megnyugtatja. - De te vagy az első a listámon.
- Baj, ha mindjárt
hányok? - Szólal fel öklendezést színlelve Da.
- Csak ne erre a csodás
perzsaszőnyegre!
- Kész a kacsa! - bukkan
fel Lilla az ajtóban, kezében ezüst tálcával, amin egy ropogósra sült kacsa
fekszik citromágyon. Tetején néhány szelet mangó díszeleg.
- Kacsa?! Hol? - kiált
fel egyszerre Jace és Will. Majd Jace Deszy karjaiba veti magát, Will pedig
felugrik az asztal tetejére. Remegő kézzel keresni kezdi a szeráfpengéjét, de
rájön, hogy otthon felejtette, így jobb fegyver híján nem marad más, mint a
hozzá legközelebb eső villa.
Ma a fejét fogja és
próbálja a vigyorgását elfojtani.
- Ezek Raziel nagy
harcosai? Ugyan már! - horkan fel R.
Lilla eldobja a tálcát,
de szerencsére Mr. N a közelben van, így még éppen idejében kapja el, és menti
meg a teljes megsemmisüléstől. Közben a lány felpattan az asztal tetejére, és
szorosan magához öleli a rémült Árnyvadászt.
- Ne félj, itt vagyok -
suttogja a srác fülébe, és hosszú percekig összeölelkezve maradnak. - Ha az
megvigasztal, van számodra egy kis meglepetésem, amolyan engesztelés féle.
Egyébként nekem te vagy az Álompasi - nyom egy puszit Will arcára.
Ekkor O jelenik meg
farokcsóválva, a magára maradt kacsát felkapja, elbújik vele az egyik fotel
mögé.
- Ilyen hajcihőt
rendezni egy kacsa miatt.. ezek nem tudják, hogy mi a jó - majd, ahogy látja,
hogy a többiek szemrehányóan nézik, morogva hátat fordít a társaságnak és
nekiesik. A kialakult csendben csak a csámcsogása hallatszik és ahogy a farka
ütemesen verdes a szőnyegen.
A portál ismét megremeg
és Roni lép át rajta, kezében egy hatalmas készüléket és néhány mikrofont
cipelve. Egy pillanatra megtorpan, leesett állal tekint szét a társaságon: itt
is, ott is ölelkező párokat látni, és persze imádattól csillogó szemű, bámuló
lányokat. Roni rosszallóan csóválja a fejét, majd a dögnehéz magnót a földre
csapva rájuk förmed:
- Tudtam, hogy ez lesz,
ha Titeket küldelek előre! Mondtam, hogy fogjátok vissza magatokat, amíg
közönségünk van, majd ha átadtuk az ajándékunkat, utána lehúzzuk a függönyt -
vigyorog rájuk pajkosan…
- De most...most dolgunk
van! Azt a zsákot dugjátok el, nem kell mindenkinek megtudni, milyen gazdag a
fantáziátok…Az ajándék itt van! - mutat a készülékre és a mikrofonokra, majd
hátra fordul a portál felé és bekiált: - Lányok, gyertek gyorsan, mert itt
lassan elszabadul a pokol! Mondtam, hogy ne engedjük őket előre! - azzal a
portálon belépked lassan az egész BTK-s társaság, ámulattal és boldogsággal a
szemükben.
- Van valahol egy
dugasz, ahová ezt bedughatom? - kérdezi a társaságtól Roni, felemelve a magnó
csatlakozóját.
- Ó, ebben a témában
szerintem a legtöbben otthon vannak itt - vigyorog pimaszul Al. - Áú! - Kiált
fel, amikor Andie “finoman” bokán rúgja.
- Gyere, majd én mutatok
neked egy konnektort! - kel Roni segítségére M.
Amíg Roniék a magnót és
a mikrofont próbálják együttműködésre bírni, a BTK többi tagja is elvegyül a
már így sem kicsi tömegben. Mindenki önfeledten csacsog, vagy éppen eszik. Lupi
a csillagszóró szépséges rejtélyeit tárja fel K-nak, ám Da nem tudja
türtőztetni magát, és kezeiből fényesen szikrázó apró sugarakat lövell és
kajánul mosolyog.
- Felvágós - nyújtja
felé a nyelvét Lupi, mire a fiú csak felnevet és továbbáll.
A magnóból hirtelen
felcsendül egy ismerős karácsonyi pörgős mix.
- Óh! Óóóh! Ez a
kedvencem! - kiált fel B és dülöngélve odabukdácsol a mikrofon állványhoz,
arrébb tolja Roni-t és rázendít a refrénre. Persze egy hangot sem talál el.
- Isten segíts! - teszi
össze két kezét Am, O pedig abbahagyva a kacsa kivégzését, felcsapja a fejét és
vonyítva fejezi ki a nemtetszesét.
Am imái meghallgatásra
találnak, hála As-nek, aki a magnóhoz rohan, és megnyomja a “következő” gombot,
fittyet hányva B cifra káromkodással megspékelt fellebbezésére. A hangszórókból
ezúttal Adam Lambert híres dala, a “For your entertainment”
dübörög és Ma átveszi B helyét a mikrofonnál. Lehunyja szemét, vesz egy mély
levegőt és maga elé képzeli azt a kék szempárt, amit egyetlen másodpercre sem
képes elfelejteni, majd óriási lendülettel belevág a számba.
Éneklés közben csípőjét
jobbra-balra tekeri, és egyre jobban beleéli magát a dalba és a szövegbe,
mintha csak róla, és a fiúról szólna.
“
Oh, do you know what you got into?
Can
you handle what I’m ’bout to do? ‘
Cause
it’s about to get rough for you
I’m
here for your entertainment “
- Fiúk, lányok, valami
macska nem evilági hangot ad ki! - kiáltja Cl, ledübörögve az emeletről. -
Iszonyatosan beteg lehet szerencsétlen.
- Hát ezen a Földön
senki nem értékeli a tehetséget? - Ma abbahagyja az éneklést, és sértődötten az
ablakhoz sétál.
- Öregem, ki kell
ábrándítanom… Ezt a “tehetséget” nemcsak ezen a bolygón, de az univerzumban
sehol sem tűrnék el huzamosabb ideig - szólal meg Da.
Az “Are You Gonna Be My Girl”
pörgős ritmusának viszont senki nem tud ellenállni, és a hatalmas tömeg hamar
együtt rázza magát az ütemre. Ezt hamarosan követi még több közönség kedvenc
dal, és a csapat szinte szünet nélkül önfeledten bulizik.
Körülbelül negyed óra
múlva hangos durranások nyomják el a zene hangját. A zaj forrása kintről jön és
villanó fények kísérik. A kíváncsiság mindenkit az ablakokhoz vonz. Miután
meglátják mi folyik kint, azonnal az udvarra sietnek, ahol Ma és a Nagymester
szorgosan dolgozik.
Piros, zöld és lila
fények kúsznak fel cikkcakkban a sötét, csillagos égbolton, majd a magasban,
hangos pukkanás kíséretében szétrobbannak, különféle alakzatokat formálva.
Végül ezernyi, apró fénygömb hullik a karácsonyozó tömeg felé.
Mindenki átkarolja a
mellette álló vállát - előbb utóbb még a legmakacsabb fiú is beadja a derekát
-, összebújnak, és ámulva figyelik a műsort. Szívüket átjárja a béke, és a
szeretet melegséget nyújtó érzése.
Magnus egy könnyed
intéssel szállingózó hópihéket varázsol, még sokkal szebbé téve a Karácsonyt. A
pelyhek könnyedén, ide-oda ringva hullanak a földre.
Pár perc elteltével az
eddigieknél is több fény repül fel, és mintegy varázsütésre, egyszerre
robbannak szét, megformálva egy különleges üzenetet:
Kellemes Ünnepeket!
Megjegyzés küldése