Újabb rémséges történettel bővült a Halloween Borzongás novellacsokrunk. Fogadjátok borzongással Tessa R. Lambrick pályaművét, amin a blogján is megtaláltok. Rá is tudtok majd szavazni november 2. után!
Tessa R. Lambrick: Telihold Halloweenkor
Viharos Halloween éjszaka volt. Az égen a Hold kereken izzott ezüstös fénnyel a sötét felhők ölelésében.
Rosie magányosan, egy Piroska-jelmezben autózott keresztül a kihalt országúton. Már jó ideje nem találkozott szembe egy autóssal sem, az az idióta Peter jobb helyre nem is tudta volna szervezni a hülye partit. Azt persze kikötötte, hogy megjelenés jelmezben. Rosie egy vörös köpenyt, és alatta szexi miniszoknyát és testhez simuló fűzőt viselt. Tökéletes Piroska, a hardcore-verzió. Peter eszét veszti, ha meglátja.
Az autó csendben suhant az éjszakában, Rosie pedig a zene ütemére rázta a fejét. A következő pillanatban azonban a sötétkék Mercedes lassulni kezdett, majd hatalmas durranással állt meg az út közepén. A motorháztető alól füst szivárgott, Rosie pedig döbbenten meredt a műszerfalra.
– Gyerünk, mi van már! Indulj! – Hogy szavainak nyomatékot adjon, ráütött a kormányra, de az autó meg sem moccant. Rosie dühösen fújt egyet, majd kivágta az ajtót. A magassarkújában nagy nehezen kimászott, és előretipegett a motorháztetőhöz. Felnyitotta, majd rögtön el is fordult. Még több füst dőlt ki a motorból, ami a lányt köhögésre késztette.
Bosszankodva dobbantott egyet, és belerúgott a kerékbe.
– Hülye kocsi! Mi lesz már! Azonnal indulj be! – Amikor a szitkozódás nem vezetett eredményre, a táskája után mászott, és kihalászta a telefonját. Tárcsázta Peter számát, aki néhány csengés után felvette.
– Szia szépsééég… - A férfi alkoholos leheletét Rosie még a vonalon keresztül is érezte.
– Peter, segíts! Lerobbant ez a vacak, és meg sem mozdul! Gyere el értem!
A férfi felnevetett.
– Bajban vagy, édes? És én jutottam az eszedbe? Milyen aranyos… - Rosi rákiáltott, nem ért rá vacakolni.
– Peter!
– Oké, rendben. Elmegyek érted. De ugye tudod, hogy ezért sokkal tartozol nekem… - A lány a szemét forgatta.
– Peter, nem fogok lefeküdni veled. Ha nem jössz… - megakadt a mondat közepén, amikor zajt hallott az erdőből. Nagyot nyelt és megszorította a kagylót. – Csak siess, oké?
Kinyomta a telefont, és riadtan kémlelte a sötét fákat. Nincs egyedül, érezte.
Daniel hatalmas lépésekkel szelte át az erdőt. Mélyet szippantott a sötét éjszakából, és örömében majdnem felüvöltött. A fenevad megérezte áldozatát. Danielt pedig félelem és rettegés töltötte el.
A férfi átkozta a napot, amikor a világra jött. Születésétől kezdve vérfarkas volt, irányíthatatlan, fékezhetetlen vadállat. Szüleit már kiskorában elveszítette, így nem volt, aki megtanítsa neki, hogyan uralkodjon az ösztönein. Jobb híján teliholdkor kikötözte magát, és üvöltve küzdött vérszomjas vágyai ellen.
A ma éjszaka azonban más. Halloween éjjelén, teliholdkor nem bizonyult elégnek a lánc és a bilincs, a farkas kitépte magát a béklyóból, hogy tombolva követelje véres jussát.
Daniel elméjét átvette a fenevad, nem tudta kontrollálni a tetteit, külső szemlélőként nézte a pusztítást. Egy pillanatra megtorpant, amikor megérezte a lányt. Fiatal, a vére zamatos, a húsa friss, ropogós. A farkas pofájából csorgott a nyál, ahogy az elkövetkező gyilkolásra gondolt. Igen, meg fogja ölni. Szeretné lassan kiélvezni minden pillanatát, de türelmetlen, nem tud várni. Legszívesebben rávetné magát, és szétmarcangolná. De kivárja a pillanatot.
A lány telefonál, a hangja kétségbeesetten szeli át az éjszakát. Tudja, hogy Daniel ott van, és rá vár. Figyeli, ahogy a ragadozó a zsákmányát. De hiszen pont ez történik!
A farkas egy fához lapult, figyelte a lány ideges toporgását. Nem tudja eldönteni, hol van nagyobb biztonságban. Ha beszáll az autóba, csapdába esik. Ha kint marad, el tud menekülni, de van esélye? Daniel elborult elméje elmosolyodott. Nem, nincs esélye elmenekülni.
Rosie összehúzta magán a piros köpenyt, és a telefonját szorongatva kémlelte az erdőt. Tudta, hogy hallott valamit, és ez jobban aggasztotta, mint a tény, hogy esetleg megbuggyant és képzelődik. Újabb mozgás támadt, ami egyértelműen kivehető volt az éjszaka zajaiból, a lány pedig szorosan a kocsihoz lapult. Végigfutott az agyán, hogy bemászik, és magára zárja az ajtót, de ha valaki megtámadja, könnyedén betörheti az ablakot, akkor pedig csapdába szorul. Azzal áltatta magát, hogy magassarkúban el tud rohanni legalább addig, míg lerázza magáról a hibbant üldözőjét.
Amikor a zaj egyre közelebbről és közelebbről hallatszott, a lány reszketni kezdett, és kikiáltott a rejtekhelyéről.
– Fegyverem van, és tudom használni! Tűnjön innen!
A válasz azonban egy morgásba hajló nevetés volt. Rosie megdermedt, amikor ráeszmélt, a különös kukkoló talán nem ember. A nevetés viszont egyértelműen emberi volt.
A lány megrázta a fejét. A pánik elvette az eszét. Még, hogy nem ember! Hogy juthatott ilyesmi az eszébe? Kilesett az autó mögül, egyenesen arra, ahonnan a zajok származtak, és meghűlt az ereiben a vér. Egy legalább két méter magas alak állt a fák között, egyenesen őt bámulta, de volt benne valami, ami halálra rémisztette a lányt. Bár sötét volt, az arca mégis kirajzolódott az árnyak közül. Rosie majdnem felsikított, amikor megpillantotta.
Egy óriási farkasfej vicsorgott rá, mégis két lábon állt, mint egy ember. Ujjai hatalmas karmokban végződtek, a morgása pedig egyenes arányban nőtt a lány félelmével. Mintha csak érezné, ahogy a rettegés eluralkodik a lányon, és élvezi.
Rosie nem bírt elszakadni a látványtól, pedig tudta, hogy rohannia kellene. Csak bámulta a lényt, ami sárgán csillogó szemmel szintén őt figyelte. És mosolygott. A lány meg mert volna esküdni, hogy mosoly terült el rémisztő pofáján.
Daniel megpillantotta a lányt. Ködös elméje mélyén egy név sejlett fel, mintha ismerné. És tényleg, ahogy erősen koncentrált, megtalálta a keresett nevet. Rosie, az iskola királynője. Csinos, magabiztos, őrjítően szexi. Danielnek rémlett, hogy nemrég még odavolt érte. Aztán meglátta azzal a gerinctelen hernyóval, Peterrel. A fenevad felüvöltött a lelke mélyén, bosszúra szomjazott. Hogy meri lecserélni őt egy undorító dj-re? Daniel érezte, ahogy elönti a düh, karma a tenyerébe vájt. Szerette volna, ha nem ismeri az áldozatot, de így, hogy Rosie az… Daniel elégedetten mosolyodott el. Elégtételt fog venni minden sérelméért.
Amikor a lány szánalmas próbálkozását hallotta, felnevetett mindkét fele. Tudta, hogy a lányban lassan összeáll a kép, amikor pedig megpillantotta teljese valójában, szinte hallotta, ahogy az apró részletek a helyére kattannak a lány elméjében.
Daniel bízott benne, hogy mostanra arra is rájött, nincs esélye, nem tud elmenekülni. Mivel meg sem moccant, valószínűleg beletörődött, hogy ennyi volt. A fenevad közelebb lépett, mire a zajra a lány felsikított, és rohanni kezdett. A farkas örömében felüvöltött, nagyon vágyott az üldözés izgalmára. Utána vetette magát, persze a lány ezekkel a sarkakkal nem jutott messzire.
A vadállat utolérte, és erősen meglökte. A lány elvesztette az egyensúlyát, majd hatalmas nyekkenéssel landolt a betonon. Daniel lassan közelített felé, de a lány még nem adta fel. Ez csak feltüzelte a fenevad vágyait, ahogy utolsó erejét összeszedve próbált arrébb kúszni. A farkas teljesen átvette az irányítást, Danielnek már nem volt beleszólása. Ami a legrosszabb, úgy érezte, nem is akarja megakadályozni a vérengzést. Ölbe tett kézzel nézte végig, ahogy a farkas kivégzi a volt szerelmét.
A fenevad belemart a lány lábába, amire éles sikoly lett a jutalma. Élvezettel hallgatta, ahogy visszhangzik tőle az erdő. Lassan közelebb kúszott hozzá, nyála a lány arcára csorgott. Rosie el akarta fordítani a fejét, de a félelem megbénította. Egyenesen a lény szemébe nézett, amiben ismerős csillogást fedezett fel.
A farkas észrevette, hogy a lány érzései megváltoztak, ezért cselekedett. Fogait a lány vállába mélyesztette, Rosie pedig felordított. Kapálózni kezdett, le akarta rúgni magáról a lényt, de az erősen tartotta. Egy jókora darabot tépett ki belőle, és élvezettel rágta éles fogai között. A vér ráfröccsent a lány szőke hajára, bársonyos bőrére, gyönyörű arcát eltorzította a fájdalom és bemocskolta a saját vére.
A lány sírni kezdett, remegő kézzel nyúlt a sebhez, miközben könyörögni kezdett. A farkas azonban újabb pontot szemelt ki, állkapcsa a lány combján zárult össze. Rosie a fájdalomtól görcsbe rándult, felsőteste elemelkedett a földtől. A farkas pofájából immáron a vér csorgott, a lány vére, de nem hagyta áldozatát.
Utolsó harapása felszakította a lány hasát, ami megadta a kegyelemdöfést. A lány hörögve próbált levegőhöz jutni, de a vér kibuggyant a száján, és vékony patakként csordogált le az arcán. A farkas újra lecsapott, hatalmas darabot szakítva ki a vöröslő húsból. A lány könnyei keveredtek a vérével, szőke haja csatakos lett a vörös vértől.
A fenevad azonban nem kímélte. Felüvöltött, fogai egyszerre haraptak át húst, izmot, csontokat. A lány utoljára megremegett, majd tekintete üressé vált, ahogy a Holdat bámulta. Utolsó gondolata Peter volt, aki hamarosan ideér…
– Pe…ttt..e… - nyögte utolsó szavaként, mire a farkas felfigyelt. Közeledő autó zaját fedezte fel, elégedett üvöltése rázta meg a tájat.
Élete legjobb Halloween éjjele a mai, és úgy tűnik, az éjszakának még közel sincs vége. Az autó indexelt, és lassan a másik mögé gurult. A farkas visszahúzódott a sötét fák közé, várt a megfelelő pillanatra. Amikor meghallotta a férfi kétségbeesett ordítását, ismét lecsapott.
Tessa R. Lambrick: Telihold Halloweenkor
Viharos Halloween éjszaka volt. Az égen a Hold kereken izzott ezüstös fénnyel a sötét felhők ölelésében.
Rosie magányosan, egy Piroska-jelmezben autózott keresztül a kihalt országúton. Már jó ideje nem találkozott szembe egy autóssal sem, az az idióta Peter jobb helyre nem is tudta volna szervezni a hülye partit. Azt persze kikötötte, hogy megjelenés jelmezben. Rosie egy vörös köpenyt, és alatta szexi miniszoknyát és testhez simuló fűzőt viselt. Tökéletes Piroska, a hardcore-verzió. Peter eszét veszti, ha meglátja.
Az autó csendben suhant az éjszakában, Rosie pedig a zene ütemére rázta a fejét. A következő pillanatban azonban a sötétkék Mercedes lassulni kezdett, majd hatalmas durranással állt meg az út közepén. A motorháztető alól füst szivárgott, Rosie pedig döbbenten meredt a műszerfalra.
– Gyerünk, mi van már! Indulj! – Hogy szavainak nyomatékot adjon, ráütött a kormányra, de az autó meg sem moccant. Rosie dühösen fújt egyet, majd kivágta az ajtót. A magassarkújában nagy nehezen kimászott, és előretipegett a motorháztetőhöz. Felnyitotta, majd rögtön el is fordult. Még több füst dőlt ki a motorból, ami a lányt köhögésre késztette.
Bosszankodva dobbantott egyet, és belerúgott a kerékbe.
– Hülye kocsi! Mi lesz már! Azonnal indulj be! – Amikor a szitkozódás nem vezetett eredményre, a táskája után mászott, és kihalászta a telefonját. Tárcsázta Peter számát, aki néhány csengés után felvette.
– Szia szépsééég… - A férfi alkoholos leheletét Rosie még a vonalon keresztül is érezte.
– Peter, segíts! Lerobbant ez a vacak, és meg sem mozdul! Gyere el értem!
A férfi felnevetett.
– Bajban vagy, édes? És én jutottam az eszedbe? Milyen aranyos… - Rosi rákiáltott, nem ért rá vacakolni.
– Peter!
– Oké, rendben. Elmegyek érted. De ugye tudod, hogy ezért sokkal tartozol nekem… - A lány a szemét forgatta.
– Peter, nem fogok lefeküdni veled. Ha nem jössz… - megakadt a mondat közepén, amikor zajt hallott az erdőből. Nagyot nyelt és megszorította a kagylót. – Csak siess, oké?
Kinyomta a telefont, és riadtan kémlelte a sötét fákat. Nincs egyedül, érezte.
Daniel hatalmas lépésekkel szelte át az erdőt. Mélyet szippantott a sötét éjszakából, és örömében majdnem felüvöltött. A fenevad megérezte áldozatát. Danielt pedig félelem és rettegés töltötte el.
A férfi átkozta a napot, amikor a világra jött. Születésétől kezdve vérfarkas volt, irányíthatatlan, fékezhetetlen vadállat. Szüleit már kiskorában elveszítette, így nem volt, aki megtanítsa neki, hogyan uralkodjon az ösztönein. Jobb híján teliholdkor kikötözte magát, és üvöltve küzdött vérszomjas vágyai ellen.
A ma éjszaka azonban más. Halloween éjjelén, teliholdkor nem bizonyult elégnek a lánc és a bilincs, a farkas kitépte magát a béklyóból, hogy tombolva követelje véres jussát.
Daniel elméjét átvette a fenevad, nem tudta kontrollálni a tetteit, külső szemlélőként nézte a pusztítást. Egy pillanatra megtorpant, amikor megérezte a lányt. Fiatal, a vére zamatos, a húsa friss, ropogós. A farkas pofájából csorgott a nyál, ahogy az elkövetkező gyilkolásra gondolt. Igen, meg fogja ölni. Szeretné lassan kiélvezni minden pillanatát, de türelmetlen, nem tud várni. Legszívesebben rávetné magát, és szétmarcangolná. De kivárja a pillanatot.
A lány telefonál, a hangja kétségbeesetten szeli át az éjszakát. Tudja, hogy Daniel ott van, és rá vár. Figyeli, ahogy a ragadozó a zsákmányát. De hiszen pont ez történik!
A farkas egy fához lapult, figyelte a lány ideges toporgását. Nem tudja eldönteni, hol van nagyobb biztonságban. Ha beszáll az autóba, csapdába esik. Ha kint marad, el tud menekülni, de van esélye? Daniel elborult elméje elmosolyodott. Nem, nincs esélye elmenekülni.
Rosie összehúzta magán a piros köpenyt, és a telefonját szorongatva kémlelte az erdőt. Tudta, hogy hallott valamit, és ez jobban aggasztotta, mint a tény, hogy esetleg megbuggyant és képzelődik. Újabb mozgás támadt, ami egyértelműen kivehető volt az éjszaka zajaiból, a lány pedig szorosan a kocsihoz lapult. Végigfutott az agyán, hogy bemászik, és magára zárja az ajtót, de ha valaki megtámadja, könnyedén betörheti az ablakot, akkor pedig csapdába szorul. Azzal áltatta magát, hogy magassarkúban el tud rohanni legalább addig, míg lerázza magáról a hibbant üldözőjét.
Amikor a zaj egyre közelebbről és közelebbről hallatszott, a lány reszketni kezdett, és kikiáltott a rejtekhelyéről.
– Fegyverem van, és tudom használni! Tűnjön innen!
A válasz azonban egy morgásba hajló nevetés volt. Rosie megdermedt, amikor ráeszmélt, a különös kukkoló talán nem ember. A nevetés viszont egyértelműen emberi volt.
A lány megrázta a fejét. A pánik elvette az eszét. Még, hogy nem ember! Hogy juthatott ilyesmi az eszébe? Kilesett az autó mögül, egyenesen arra, ahonnan a zajok származtak, és meghűlt az ereiben a vér. Egy legalább két méter magas alak állt a fák között, egyenesen őt bámulta, de volt benne valami, ami halálra rémisztette a lányt. Bár sötét volt, az arca mégis kirajzolódott az árnyak közül. Rosie majdnem felsikított, amikor megpillantotta.
Egy óriási farkasfej vicsorgott rá, mégis két lábon állt, mint egy ember. Ujjai hatalmas karmokban végződtek, a morgása pedig egyenes arányban nőtt a lány félelmével. Mintha csak érezné, ahogy a rettegés eluralkodik a lányon, és élvezi.
Rosie nem bírt elszakadni a látványtól, pedig tudta, hogy rohannia kellene. Csak bámulta a lényt, ami sárgán csillogó szemmel szintén őt figyelte. És mosolygott. A lány meg mert volna esküdni, hogy mosoly terült el rémisztő pofáján.
Daniel megpillantotta a lányt. Ködös elméje mélyén egy név sejlett fel, mintha ismerné. És tényleg, ahogy erősen koncentrált, megtalálta a keresett nevet. Rosie, az iskola királynője. Csinos, magabiztos, őrjítően szexi. Danielnek rémlett, hogy nemrég még odavolt érte. Aztán meglátta azzal a gerinctelen hernyóval, Peterrel. A fenevad felüvöltött a lelke mélyén, bosszúra szomjazott. Hogy meri lecserélni őt egy undorító dj-re? Daniel érezte, ahogy elönti a düh, karma a tenyerébe vájt. Szerette volna, ha nem ismeri az áldozatot, de így, hogy Rosie az… Daniel elégedetten mosolyodott el. Elégtételt fog venni minden sérelméért.
Amikor a lány szánalmas próbálkozását hallotta, felnevetett mindkét fele. Tudta, hogy a lányban lassan összeáll a kép, amikor pedig megpillantotta teljese valójában, szinte hallotta, ahogy az apró részletek a helyére kattannak a lány elméjében.
Daniel bízott benne, hogy mostanra arra is rájött, nincs esélye, nem tud elmenekülni. Mivel meg sem moccant, valószínűleg beletörődött, hogy ennyi volt. A fenevad közelebb lépett, mire a zajra a lány felsikított, és rohanni kezdett. A farkas örömében felüvöltött, nagyon vágyott az üldözés izgalmára. Utána vetette magát, persze a lány ezekkel a sarkakkal nem jutott messzire.
A vadállat utolérte, és erősen meglökte. A lány elvesztette az egyensúlyát, majd hatalmas nyekkenéssel landolt a betonon. Daniel lassan közelített felé, de a lány még nem adta fel. Ez csak feltüzelte a fenevad vágyait, ahogy utolsó erejét összeszedve próbált arrébb kúszni. A farkas teljesen átvette az irányítást, Danielnek már nem volt beleszólása. Ami a legrosszabb, úgy érezte, nem is akarja megakadályozni a vérengzést. Ölbe tett kézzel nézte végig, ahogy a farkas kivégzi a volt szerelmét.
A fenevad belemart a lány lábába, amire éles sikoly lett a jutalma. Élvezettel hallgatta, ahogy visszhangzik tőle az erdő. Lassan közelebb kúszott hozzá, nyála a lány arcára csorgott. Rosie el akarta fordítani a fejét, de a félelem megbénította. Egyenesen a lény szemébe nézett, amiben ismerős csillogást fedezett fel.
A farkas észrevette, hogy a lány érzései megváltoztak, ezért cselekedett. Fogait a lány vállába mélyesztette, Rosie pedig felordított. Kapálózni kezdett, le akarta rúgni magáról a lényt, de az erősen tartotta. Egy jókora darabot tépett ki belőle, és élvezettel rágta éles fogai között. A vér ráfröccsent a lány szőke hajára, bársonyos bőrére, gyönyörű arcát eltorzította a fájdalom és bemocskolta a saját vére.
A lány sírni kezdett, remegő kézzel nyúlt a sebhez, miközben könyörögni kezdett. A farkas azonban újabb pontot szemelt ki, állkapcsa a lány combján zárult össze. Rosie a fájdalomtól görcsbe rándult, felsőteste elemelkedett a földtől. A farkas pofájából immáron a vér csorgott, a lány vére, de nem hagyta áldozatát.
Utolsó harapása felszakította a lány hasát, ami megadta a kegyelemdöfést. A lány hörögve próbált levegőhöz jutni, de a vér kibuggyant a száján, és vékony patakként csordogált le az arcán. A farkas újra lecsapott, hatalmas darabot szakítva ki a vöröslő húsból. A lány könnyei keveredtek a vérével, szőke haja csatakos lett a vörös vértől.
A fenevad azonban nem kímélte. Felüvöltött, fogai egyszerre haraptak át húst, izmot, csontokat. A lány utoljára megremegett, majd tekintete üressé vált, ahogy a Holdat bámulta. Utolsó gondolata Peter volt, aki hamarosan ideér…
– Pe…ttt..e… - nyögte utolsó szavaként, mire a farkas felfigyelt. Közeledő autó zaját fedezte fel, elégedett üvöltése rázta meg a tájat.
Élete legjobb Halloween éjjele a mai, és úgy tűnik, az éjszakának még közel sincs vége. Az autó indexelt, és lassan a másik mögé gurult. A farkas visszahúzódott a sötét fák közé, várt a megfelelő pillanatra. Amikor meghallotta a férfi kétségbeesett ordítását, ismét lecsapott.
---
Ez a novella a Halloween Borzongás keretében került fel a blogra a szerző
kérésére!
Olvasd el a többi
rémisztő egypercest is és ha van kedved nevezz!
A legeslegjobb!!!!!!!
VálaszTörlés