Név: Mercedes Thompson
Természetfeletti státusz: járó
Ahol először megismerhetted: Patricia Briggs - Megszólít a hold
Életkor: 25
A nevem Mercedes Thompson és normális csaj vagyok. Nincsen fényes karrierem a volt főnökömtől megörökölt helyi kis autószerelő műhelyt üzemeltetem egy csendes helyen ami néha jól megy néha kevésbé. Szabadidőmben a szomszédomat heccelem, a macskámat etetem, a lakótársammal lógok, ilyesmi. Persze, persze, ha hozzátesszük, hogy a volt főnök, akitől a műhelyt kaptam fémműves gremlin, a szomszédom a helyi vérfarkasfalka alfája, a lakótársam szintúgy vérfarkas én meg járó vagyok, akkor talán már nem is tűnik annyira szokványosnak a történet. Nekem az, ez csak egy kedd... Mondjuk egy olyan világban, ahol a mágikus lények és a vérfarkas létezéséről már mindenki tud egy ideje talán már nem olyan megdöbbentő mindez. Kivéve, talán, hogy járó vagyok. Arról kevesen tudnak, és ez jól is van így. Járónak lenni azt jelenti, hogy a Hold fázisától függetlenül, gyakorlatilag akármikor prérifarkassá tudok változni. Szeretem az állatom, ezért is van egy mancsnyom a köldököm alatt, ami bármit is mond Samuel, nem, ismétlem nem farkaslábnyom. Csak szeretné...
"[Mercy] – Akkor miért nem Marsilia jött személyesen? – kérdeztem Andre álla őszinte döbbenettel hullott le. – Marsilia egy hölgy. A nőknek nincs helyük a csatában. – Úgyhogy inkább engem hoztál?"
Persze más képességek is járnak a járó léttel, de ezt még én is csak mostanában fedezem fel. Az apám nem sok információt hagyott hátra az örökségemről, mivel szinte csak másodpercekig voltak együtt anyával. Ezen kívül csak az indián külsőmet örököltem a fatertól, a sötét színeimet. Anya meg egy kicsit meglepődött, mikor egy nap csak egy prérifarkaskölyköt talált a bölcsőmben, így hát rábízott a vérfarkasokra, hátha ők jobban fel tudnak nevelni. Hát, felnőttem, de többet nem tudtam meg magamról. Azt tudom, hogy a vámpírok mágiájára immúnis vagyok, szúrja is a szemüket rendesen. A vérfarkasok se csípnek, mert én "csak" prérifarkas vagyok mégis a falka tiszteletbeli tagja lettem. Nem én akartam így, a nevelőapám, a vérfarkasok nagyfőnöke kicsit túlaggódós. Szerinte szükségem van védelemre. Szerintem egy jó kávéra van szükségem, meg hogy békén hagyjanak, de ez ritkán fordul elő...
"– Hazakísérlek – bújtam bele a cipőbe, amit sáros idő esetére tartottam a teraszon.
Jesse a szemét forgatta, de megvárt. – Most komolyan, Mercy, mit tudnál tenni, ha valamelyik falkatag piszkálódni kezdene?
– Nagyon hangosan tudok sikoltozni – tájékoztattam…"
Lelkem rá, én tényleg nem keresem a bajt. Igyekeztem mindig is csendes, normális életet élni - a körülményekhez képest - de a baj valahogy mindig megtalál. De hát mit tegyen az ember lánya, ha halott vérfarkasokat talál a küszöbén, vagy ha a barátait elrabolják, esetleg, ha ártatlan hotelalkalmazottakat mészárolnak le a szeme láttára. Nem tudom a "normális" csajok mit tennének, de én felveszem a kesztyűt. Vagy a bundát... A jó szívem, az a bajom. Sose tudom megállni, hogy ne tegyek meg mindent a szeretteimért amit tudok. Lehet, hogy nem bírom a balhét, de higgyétek el, elég harapós tudok lenni, ha szükség van rá. És most szükség van rá!
"A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit."
- Mercy
Ha Mercy meggyőzött Titeket szavazzatok rá, de ne feledjétek, hogy csak két napotok van
(október 21-23. 00.00-ig.)!
Ha már leadtátok a voksotokat vessetek egy pillantást a nyereményjátékainkra is!
A Közös Kalap: http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/p/ahv-2012-parbajok.html
A Nem harap a... külön játéka: http://nemharapa.blogspot.hu/p/blog-page.html
A Hősnők Viadalának részleteit és a pontos menetrendet itt találod:
http://nemharapa.blogspot.hu/2012/10/a-hosnok-viadala-top-16-es-menetrend.html
Ne maradj le egy párbajról sem!
A Hősnők Viadalának részleteit és a pontos menetrendet itt találod:
http://nemharapa.blogspot.hu/2012/10/a-hosnok-viadala-top-16-es-menetrend.html
Ne maradj le egy párbajról sem!
Megjegyzés küldése