Furcsa. Annyi mindent tudnék (és fogok is) írni, ami zavart ebben a könyvben de aztán meg mikor letettem úgy csuktam össze, hogy jó volt ez. Néha ez így van, a könyvek varázsa. Valamikor az élmény megfoghatatlan és kielemezhetetlen.
A történetünk főhőse Faythe, a vérmacska. ez ugyan egy kicsit hülyén hangzik (nem semmi köze Alfie-hez...), de biztosíthatok mindenkit, hogy a vérmacskaság nem gagyi. Ellenkezőleg. Rachel Vincent alakváltói a kategória talán legvadabb és legvérszomjasabb teremtményei, akik szigorú társadalmi hierarchiában élnek és nem félnek összevérezni a kezüket, vagy a mancsukat. Faythe előkelő helyen áll a társadalmi ranglétrán hiszen az apja a gyakorlatilag a legfőbb alfa az Államokban. A lány mégse kér a családjából, mert ez azt jelentené, hogy az elvárásaik szerint kellene cselekednie és az utolsó termékeny vérmacskák egyikeként meg kellene házasodnia és kiscicákat termelnie... Faythe tehát elmenekül otthonról, hátrahagyva addigi életét és akkori szerelmét, de a múltja hamar utoléri egy kóbor macska támadása képében.
A Stray - Kóborok világa egy nagyon jól kialakított és nagyon durva világ. Megszokhattuk már, hogy az alakváltós könyvekben a vér-bármik kicsit állatok módjára viselkednek de itt a macskák különösen vadak. Véres és néha sokkoló jelentekből nincs hiány, úgyhogy néha jó gyomor kell hozzá. Ugyan tizenhat éves kortól ajánlott a könyv, de én nem nagyon adnám egy tinédzser kezébe a brutális erőszak minden formája, na meg az erőteljes szexualitás miatt. Ez felnőtt könyv, felnőtt szereplőkkel és felnőtt témákkal, én 18-as karikát adnék rá. Ilyen szempontból eléggé meglepetés volt a könyv, mert a Vörös Pöttyöstől laza alakváltós krimivel fűszerezett romantikát vártam, de egyáltalán nem azt kaptam: a brutalitása meghökkentő volt, a jelenteket nagyon képszerűek voltak, néha komolyan forgolódtam a fotelban, annyira felkavart. És ez pozitívumnak értékelem, mert a hasonló alakváltós könyvektől eltérően itt nem arra használták fel a tesztoszteront a macskák, hogy ágyba cipeljék vele a csajt, hanem tényleg állat mód viselkedtek. Haraptak, vadásztak, ütöttek és kibeleztek ahogy egy igazi vadállathoz illik. A férfi macskák különösen jó karakterek lettek, bírtam Faythe bátyjait is, de persze különösen Marc-ot, aki tudott érzelmes lenni a vérmacskai brutalitása mellett.
No a dicshimnusz után térjünk rá az idegesítő részekre. A legfontosabb: Faythe. A főhősnőnk a könyv első felében az idegbe tudott kergetni. Teljesen feleslegesen vitatkozott és durcázott mindenen, amiről még saját maga is belátta, hogy hülyeség. Huszonhárom éves létére nagyon lázadó tiniként viselkedett, aki meggondolatlan és simán ostoba. Szerencsére a könyv felétől nagymértékű pozitív változáson esett át, köszönhető annak, hogy a tökös csajságot akkor már okkal és ügyesen használta. A nagy szája és a vadsága, ami a családjával szemben idegesítő, az ellenfeleivel szemben kifejezetten hasznos és odaillő volt. A könyv tehát abszolút két részre oszlik, az első felében még nem voltam biztos benne, hogy végigolvasom, a másodikban meg nem bírtam letenni. Szóval annak aki ugyanígy érez az elején üzenem, higgyétek el érdemes végigolvasni.
A másik kicsit idegesítő tulajdonság az írónő folyamatos mantrái. Ugyanazt az információt a vérmacskákról milliószor halljuk, néha teljesen változatlan formában, Igen, köszönöm, azt hiszem elsőre is megértettem hogy a macskák jobban hallanak állat alakban, mint emberben, nem kell ezt hússzor a fejembe verni.
Mint mondtam az apróbb idegesítő momentumoktól és a lassú bevezetéstől eltekintve nagyon jó kis könyv lett a Kóborok, aminek már várom a folytatását, a Latrokat (egy kis részlet itt olvasható belőle), de egyébként önmagában is élvezhető, mert viszonylag lezárt történetet alkot néhány elvarratlan szállal, meg utalással, aminek gondolom a következőkben jelentősége lesz.
Értékelés:
4/5
Rachel Vincent : Stray - Kóborok
(Stray)
Stray sorozat
Könyvmolyképző Kiadó
Vörös Pöttyös Könyvek
Rachel Vincent mindig különleges világokat teremt, ajánlom tőle még a Lélektolvajokat is!
Megjegyzés küldése