Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! ~ Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg december 13-án a II. Aranymosás pályázat egyik nyertesének történetét.  Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!  című könyve a Szivárvány kör sorozatot gazdagítja egy fordulatokkal teli, elgondolkodtató, felkavaró történettel. Tarts velünk a blogturné négy állomásán, és vegyél részt a nyereményjátékban, ahol három példány várja a gazdáját a kiadó felajánlásában.

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!
	Kiadó:   Könyvmolyképző Kiadó / Szivárvány kör Sorozat:     - Oldalszám:   304 oldal Kötés:  kartonált Fordító: - Megjelenés:   2014.12.13.
Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?  Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.  Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.  Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Nagy várakozással és főként megkülönböztetett kíváncsisággal vártam Rácz-Stefán Tibor bemutatkozó regényét, a Fogadj el!-t. Kicsit személyesen is érintett voltam a könyvnél, hiszen Tibi borítótervező pályázatának hála abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az én grafikám díszítheti a könyvet. Akkor még olvasatlanul kapta tőlem a borítót, ezért még inkább türelmetlenül vártam, hogy olvashassam a könyvet.

Azok a kötetek, amiket ilyen várakozás előz meg részemről általában vagy nagy elégedettséggel, vagy nagy csalódással töltenek meg. A Fogadj el! azonban nem vitt ilyen extremitásokba. Valahol nagyon is túlszárnyalta a várakozásaimat, de azért a hibáit is észre tudtam venni. Részemről rendkívül tanulságos történetnek tartottam, ami meghökkentő őszinteséggel, kendőzetlenül, a maga valóságában mutatja meg, hogy meddig fajulhat egy tréfának indult tett és a folyamatos iskolai szekálás.

A könyv egy pontján az egyik szereplő megjegyzi, ez Magyarország, itt ilyen nincs. Hogy ne lenne. Talán a magyar tinik között nem olyan mindennapos, vagy talán nem kap akkora sajtóvisszhangot a szekálás, a megalázás és a kitaszítottság, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne része a gimis életnek. Igen, talán a Fogadj el!-ben leírt események egy kicsit drasztikusak, de egyáltalán nem valószerűtlenek. Néha én is azt gondoltam, hogy talán már túl sok, amit Petrának el kell viselnie, de aztán belegondolva mégis úgy éreztem, hogy annak ellenére, hogy nem hinném, hogy gyakorta megtörténnének hasonló estek a magyar gimnáziumokban, ha mégis előfordulna, akkor könnyen lehetséges, hogy egy ehhez nagyon hasonló szcenárió zajlana le. Tibi könyve ilyen tekintetben nagyon is életszerű. A cselekmény elkerülhetetlenül a tragikus végkifejlet felé ment és az ehhez vezető út nagyon következetesen lett végigjárva. Ahol némi hiányt éreztem, az az úgynevezett "nyugodt pillanatok" ábrázolása volt. Érezhetően ott volt elemében az író, ahol mély és heves érzelmeket kellett leírnia, a felvezetés, a lassú és még nem kellemetlen jelenetek egy kicsit szaggatottak és döcögősek voltak, picit úgy éreztem, hogy ezen amúgy kötelezően túl kellett esnünk.

Ahol Tibi nem meglepő módon a legjobban elemében volt, az Dávid és Áron románca volt. Ezeket a részeket kifejezetten élveztem, tetszett, ahogy szépen lassan kialakult közöttük a kapcsolat, és mindketten el tudták dönteni, hogy mit vártak egymástól. Nem volt túlzottan nyálas, se nem egyszerű, és én nem is ezt éreztem a könyv fő szálának, de mindenképpen fontos eleme volt az elfogadásra nevelésnek. Remek párhuzam volt, ahogy Dávid, aki világ életében az elfogadásért küzdött, hogyan talált rá magára és az életére a regény során, míg Petra, aki szintén egyenlő figyelmet akart pont az ellenkezője felé haladt. Kettejük története képviselte a két pólust, a reményt és a kétségbeesést.

Ami még vegyes érzéseket keltett bennem, az a rengeteg utalás a könyves-filmes élményekre. Egyrészt üdvözöltem a dolgot, mert én magam mindegyiket értettem és mindig megmosolyogtam őket, de nem tudom, hogy azok, akik nincsenek annyira otthon a mai magyar könyvpiacon, mennyire fognak örülni neki. Ugyan személyesen nem ismerem Tibit (még, remélem hamarosan találkozunk :), de közös bloggerkedésünk alatt kiismertem annyira az ízlését, hogy minden egyes ilyen utalás mögött őt lássam. Talán ezért is láttam őt annyira Dávidban, és ezért kedveltem meg nagyon a főhősét. :)

Összességében remek elsőkönyves debütálásnak tartom a Fogadj el!-t. Igen, persze azért még vannak benne kicsit kezdő írós hibák, de én bízom benne, hogy később megjön az is. Én már a regény vége felé éreztem, hogy magabiztosabban és lendületesebben ír Tibi, a következő könyvekre biztosan még jobb lesz. Amin biztos nem kell változtatni, az a merész témaválasztás és a bevállalós történetmesélés. Summa-summárum: Bravó!

Értékelés
Summa: Nagyon bevállalós témaválasztás, bátor írás és fontos lecke, amit az elfogadásról tanít.	Cselekmény ✰✰✰✰ Karakterek ✰✰✰✰ Világ – Háttér ✰✰✰✰✰ Eredetiség ✰✰✰✰✰ Stílus ✰✰✰ Borító ✰✰✰✰✰ Befejezés ✰✰✰✰✰

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

További állomások

12.06 Nem harap a blog

12.08  Zakkant olvas

12.10 Deszy könyvajánlója

12.12 Kelly Lupi olvas

12.14 Insane life