Ez a könyv nagyon becsapott engem. Már hónapok óta látom keringeni a borítót a közösségi oldalakon és mivel a külcsín alapján egy újabb New Adult regényre asszociáltam nem is tulajdonítottam neki olyan nagy jelentőséget. Nem mintha azt a műfajt nem szeretném, de néha csömöröm lesz tőle. Éppen egy ilyen szakaszban ért a könyv, ezért csak későn kapcsoltam, hogy Jennifer Armentrout új urban fantasy könyvsorozatáról van szó, ami nem vicc, vízköpőkről szól. Mondanom sem kell, hogy ezután késedelem nélkül nekiálltam.
Jennifer L. Armentrout
|
White Hot Kiss
|
 |
One kiss could be the last.
Seventeen-year-old Layla just wants to be normal. But with a kiss that kills anything with a soul, she's anything but normal. Half demon, half gargoyle, Layla has abilities no one else possesses. Raised among the Wardens—a race of gargoyles tasked with hunting demons and keeping humanity safe—Layla tries to fit in, but that means hiding her own dark side from those she loves the most. Especially Zayne, the swoon-worthy, incredibly gorgeous and completely off-limits Warden she's crushed on since forever. Then she meets Roth—a tattooed, sinfully hot demon who claims to know all her secrets. Layla knows she should stay away, but she's not sure she wants to—especially when that whole no-kissing thing isn't an issue, considering Roth has no soul. But when Layla discovers she's the reason for the violent demon uprising, trusting Roth could not only ruin her chances with Zayne…it could brand her a traitor to her family. Worse yet, it could become a one-way ticket to the end of the world. |
Kiadó
|
|
Sorozat
|
Dark Elements #1 |
Oldalszám
|
400 oldal
|
Kötés
|
Puhakötés, e-book
|
Fordító
|
- |
Megjelenés
|
2014.02.25.
|
Goodreads-rating
|
4.37
|
És ha már nekikezdtem, akkor már le se tettem. Minden sorát élveztem és végig remekül szórakoztam, noha még mindig nem azt kaptam, amire számítottam. A borító és a fülszöveg látványos eltérése ugyanis nagy zavart kelt az emberben. Először ugye meglepődtem, hogy a majdnem-csókos fedlap ellenére ez a könyv inkább fantasy regény, aztán olvasás közben rájöttem, hogy talán nem véletlen a kép az elején, hiszen a románc inkább domininás ebben a sztoriban, mint a misztikum.
A másik oldalról, a démonokról szerencsére azonban jóval több ismeretet szerzünk és ezt nem is bántam, mert ez sokkal izgalmasabb témának ígérkezett. Főleg azért mert ezen az oldalon van Roth... Ami azt illeti rögtön a könyv elején egyértelművé vált számomra, hogy ebben a könyvben a sötét oldalhoz fogok tartozni. persze, ahogy az lenni szokott hamar kiderült, hogy a sötét oldal inkább csak szürke, mint fekete, és hogy Laylának, a félig démon, félig Warden főhősnőnknek se érdemes elnyomnia magában a démont, hiszen nem olyan rossz az. Igen, van egy kis balanszírozás a jó és rossz között, akad egy kis gonosz a jó oldalon és elég sok értékelnivaló a sötét térfélen, de azért nem kell azt gondolni, hogy ez egy nagy erkölcsi mélységeket feszegető köny. Nem, ez 100%-ig szórakoztató irodalom, hála az Alfáknak! (Alfák = Égi teremtmények. Róluk se tudunk meg sokkal többet, mint a Wardenekről - ezúttal üzenem JA-nak, hogy sok mindent kell pótolnia...)
De akkor miről szól ez a könyv, kérditek. Megmondom. Layláról, a magával, képességével és örökségével vívott harcról, valamint az Ő igen különböző oldalhoz tartozó két pasijáról. Layla önmagában nem egy nagy hősnő típus, gyakran kell megmenteni és legtöbbször inkább csak összezavarodik, de én mégis kedveltem. Jó természete van, vicces, általában nem drámázik, inkább cselekszik és nincs tagadásban, hanem inkább a dolgok után megy. Ezt értékeltem benne. A hangja is tetszett, ami nem mellékes, hiszem az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Különösen élveztem a pop-kultúrás utalásait, ami igazán élővé és frissé tette a regényt. Amikor a Herceg Menyasszonyát idézték teljesen padlót fogtam. Layla király barinő lenne!
Mégis a legjobb karakter a könyvben egyértelműen Roth, a szexi és csábító démon, akiről nem tudod, hogy valójában mennyit mond igazat, de akkor is imádni fogod. Lehet nem imádni egy olyan fickót, aki a karján tetoválásként hordott óriás fekete kígyót, ami a harcokra életre kel, Bambinak hívja? Bambi! Ne tessék nevetni, ő ezt is férfiasan adja elő! Mellesleg Bambi, a familiáris, nagy kedvencem lett. Én is akarok egy Bambit! Vissza a komolysághoz, Jennifer Armentrout már az Luxen sorozatnál is bizonyította, hogy ért a karakterek közötti feszültségteremtéshez és imádja, ha a főszereplői pajzánul csipkelődnek. Nos, ebben a könyvben ez fokozottan jelen van, olyannyira, hogy szerintem erősen feszegeti a YA határát. Jennifer erősen próbálja kordában tartani Roth-ot, de mit lehet tenni, ha az ember lányának egy démont kell megnevelnie? Nemigen viselkedik rendesen, de én ezt imádom benne.
Egyszóval ha nekiállunk ennek a könyvnek akkor ne számítsunk nagy meglepetésekre és meghökkentő fordulatokra, mert akkor csalódni fogunk. Ha úgy állunk neki, hogy ki akarunk kapcsolódni akkor viszont tökéletes! A szikrák pattognak, a poénok ütnek, a cselekmény ugyan nem kiszámíthatatlan, de végig leköti az embert. Kell ennél több egy ilyen könyvtől? Nem. Ja, és tessék felkészülni rá, hogy a befejezés után heveny elvonási tünetek fognak fellépni Roth irányában. Jennifer igyekezz a folytatással!!!
Értékelés
|
|
Cselekmény
|
✰✰✰✰✰
|
Karakterek
|
✰✰✰✰✰
|
Világ – Háttér
|
✰✰✰✰
|
Eredetiség
|
✰✰✰✰✰
|
Stílus
|
✰✰✰✰✰
|
Borító
|
✰✰✰
|
Befejezés
|
✰✰✰✰
|
Verdikt:
|
4,28
|
Megjegyzés küldése