Vándorsólyom kisasszony különleges fényképei

Vallomással tartozom. Én bizony meg szoktam ítélni egy könyvet a borítójáról. Nem tartom magam felszínesnek, mert ha nem nyeri el a tetszésemet először a külcsín akkor is adok neki esélyt, csak jobban utánanézek a könyvnek. De a Vándorsólyom Kisasszony Különleges Gyermekeivel éppen fordítva voltam. Nem tudtam róla sokat, csak amennyit akaratlanul is hallottam a médiában. Mindenhonnan ezt nyomták az ember arcába, és egy ez kicsit taszított is, amit ekkora felhajtás vesz körül, az sosem szokott bejönni nekem. De aztán a kezembe vettem a boltban és le se tettem többet. Regény kiadása régen volt ilyen igényes, ilyen szép és megragadó. Ahogy végiglapoztam, már akkor megfogtak azok a különleges képek, bár nem tudtam miként kapcsolódnak a sztorihoz. Egy szó mint száz, muszáj volt megvennem. Otthon is annyira féltettem, mint egy kincset, anyámra gyakorlatilag rásikoltottam, mikor megpróbált rátenni egy bögre teát.

Talán tényleg csak a nagy felhajtás miatt, de veszítettem egy kicsit a könyvélményből. Annyira beharangozták, hogy hatalmas elvárásaim voltak vele szemben. Nem állítom, hogy rossz a könyv, én kifejezetten élveztem, de az igazi értékét szerintem a szerkesztés, a külcsín, a fényképek adják meg, ezek anélkül a történet egy kicsit a közepes felé hajlik.

Ha már a történetnél tartunk. A mesélőnk Jacob, aki tizenhat éves, és elég különös körülmények közt vesztette el szeretett nagyapját, aki gyermekkorában elképesztő történetekkel traktálta egy szigetről, ahol különleges gyermekek éltek egy madár gyámsága alatt. Utolsó szavai küldetésre indítják Jacobot, aki nem tud szabadulni a gondolattól, hogy azok a gyermekkori mesék, talán mégse ostoba rémtörténetek voltak, és elhatározza, hogy utánajár a dolognak. Főhősünk egyébként jóval értettebb a koránál, csak a lányügyekben való járatlansága okán jutott mindig eszembe, hogy csak tizenhat éves, egyébként egy felnőtt gondolkodásával bírt. Ez mondjuk szerencsés, hiszen így az idősebb olvasók is jobban tudnak kötődni a történethez.

A cselekmény egyébként három jól elhatárolható részre oszlik, és ezeknek mind különböző az üteme. Számomra az első rész volt a legélvezhetőbb, mikor Jacob nyomozott. Kellemes időközönként jöttek az új nyomok, volt ideje az embernek elmélázni a megtudottakon, meg a néha tényleg elég hátborzongató fényképeken. Miután Jacob megtudta az igazságot elég sok újdonságot zúdítanak ránk, elég gyorsan kell alkalmazkodni az új világhoz, de annyi ott az érdekesség, hogy tartani lehet az ütemet, éhesen faljuk az új információkat. A harmadik szakaszban Jacobnak ki kell állnia az új világa mellett és harcolnia érte, ami számomra egy kicsit elkapkodott volt. Itt jött igazán ki, hogy végül is gyermekkönyvről van szó, nem mert annyira durva és ijesztő lenni, mint kellett volna. Egyébként aki egy szépen lezárt történetre számít, az csalódni fog, mert ez a könyv inkább egy bemutatkozás, nincs katartikus befejezése, kíváncsivá tesz a folytatásra.

Megpróbáltam magamnak megfogalmazni, hogy azon túl, hogy túlságosan magasra tettem a lécet mi volt az ami miatt némileg hiányérzetem volt ezzel a könyvvel kapcsolatban. Aztán rájöttem, hogy olyan érzésem volt, hogy kicsit visszafogja magát. A képek néha tényleg ijesztőek, de Ransom Riggs nem igazán használja ki a horror-lehetőséget bennük, inkább mese marad ez a könyv, mint borzongató történet.

Viszont mesének pedig nagyon magával ragadó. a korabeli fekete-fehér képek egy-két erőltetett esetet kivéve szépen illeszkednek a sztoriba, bár gyanítom először azok voltak meg, és köréjük írta az író a sztorit. Különlegesség ez az illusztrált könyv, és a történet bár egy kicsit lapos, de mégis beszippant, mert a fotók valahogy realisztikussá és hihetővé teszik. Mindenesetre egy egész különleges kis világot hozott létre és én kíváncsi vagyok a folytatásra.

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
(Miss Peregrine's Home for Peculiar  Children)
Kossuth Kiadó

TRIVIA

Az írű, Ransom Riggs blogján nyomon követhető a második könyv alakulását. Éppen fényképvadászaton van és néha megoszt egy-két különlegességet, lehet spekulálni. A könyv hivatalos magyar nyelvű Facebook profilján pedig mindenki spekulálhat, hiszen a könyvben már látott fényképekhez és még nem látottakhoz lehet egy pár soros saját történetet írni, megjelenítik.