FRISS

2011. november 17.

Bár ne jött volna a hajnal

"Ó, jaj." Ez a mondat gyakorlatilag ötpercenként hagyta el a számat a Hajnalhasadás alatt, a homlokomat meg vörösre csapkodtam tehetetlen megrökönyödésemben. Csak saját magamnak köszönhetem ez a filmélményt. Először meg se akartam nézni, a Twiligh-saga új részét, a könyvekben még a harmadikig se jutottam el. Ennek ellenére végigszenvedtem az Eclipse-et és meg kell mondjam szépen hátba veregettem magam, amiért tudtam, hogy hol kellett megállni a méregdrága könyvek vásárlásában. Aztán jött a Hajnalhasadás és gondoltam egye fene, adok ennek is egy esélyt. Végül is jól szórakoztam. A moziban a mellettem ülő nézők talán nem annyira, és lehet, hogy egy-két Twi-hardtól hamarosan fenyegető üzeneteket is kapok, de én gyakorlatilag végigvihogtam a sztorit. És ez szomorú, tekintve, hogy nem vígjátéknak szánták. Most azt kellene mondjam, hogy ez volt a leggagyibb film amit az életem során láttam, de sajnos nemrégiben végignéztem a a Megapiton kontra óriásaligátor című legendás múvit és az azért elorozza ezt a címet. Hajszálnyival. Ha valaki nem akar spoliert, ne olvasson tovább, de egyes jeleneteket egyszerűen nem tudok szó nélkül hagyni.


Tehát a történetet onnan folytatjuk, ahol a Napfogyatkozást abbahagytuk. Bella és Edward összeházasodik, mert ugye ez illik a mai amerikai tisztaságmániás trendbe. A házasság elhálásához azonban nagyon hosszú és teljesen felesleges jelenteket sora vezet, hogy aztán elég kiábrándítóan keveset lássunk belőle. Állítólag ez az amcsi filmbesorolás miatt van, kicsit meg kellett nyirbálni, hogy PG13 maradhasson, de a vágó keze egy kicsit jobban megcsúszott, és a pillanat el is múlt, mire elkezdődött volna. Bár Bella állítólag élvezte.


Igen, elég sok időt elpazaroltunk a csöpögéssel az elején, de gondoltam magamban, mégiscsak egy romantikus mese ez, megérdemlik a boldogságot mielőtt minden rosszra fordulna, mert hát az ugye elkerülhetetlen. Akadt egy-két poén is, itt még reménykedtem benne, hogy jó felé haladunk. Egyébként a film elejét nálam Billy Burke mentette meg. A Bella apát alakító színész szerintem a legélvezhetőbb figura, a beszólásai voltak azok a pillanatok, amikor tényleg akkor nevettem, mikor a filmkészítők is ezt célozták meg. Azt nem tudom, hogy Kristen Steward színészi tehetsége enged csak ennyit, vagy a karaktere ilyen furcsa, de gyakorlatilag végig olyan volt, mint egy benyugtatózott Tourette-szindrómás, végig azt vártam mikor tör ki belőle egy szép hosszú szitokáradat. De nagy szenvedések árán visszanyelte mindig, látszott rajta, hogy nehezére esik. Mint ahogy az is nehezére esett Bellának, hogy elengedje magát a férje társaságában. Furcsa, hiszen állítólag az életben is egy pár a két színész, meg ugye epikus szerelem az övék, de olyan kínos feszültség volt köztük folyamatosan ami nem egy boldog ifjú párhoz illik. Érdekes, hogy Bella inkább csak akkor engedett fel, amikor a szívében második helyezett Jacob volt a közelben. És ezt nem csak azért mondom, mert én inkább a farkasnak szurkoltam.


Aztán a boldogság elmúlt és hirtelen minden elszabadult. Kicsit olyan volt érzésem volt, mintha az írónő belemászott volna egy konfliktusba, de aztán nem tudott hogyan kimászni belőle, így azzal oldotta meg, hogy tulajdonképpen semmibe vette az eddig felépített szabályokat és újakat talált ki. A vámpírszex veszélyes, hallottuk három részen keresztül, de a legnagyobb veszély az volt benne, hogy Bella nem barnult le szépen egy-két kék-zöld folt miatt. Erre volt a nagy felhajtás? A vámpírok nem nemzhetnek gyerekeket, mondták, de Bella mégiscsak teherbe esett. Oké, ha az már megtörtént akkor biztos nem tudja majd kihordani és belehal, lehetetlen lesz megmenteni és a gyerek gyakorlatilag belülről felemészti. Most mondjam el mi történt a végén? Aztán ott volt a szerelmi háromszög kérdése. Hogyan oldjuk meg, hogy mindenki boldog legyen, és senki ne maradjon pár nélkül? Gondolj, gondolj, Micimackó... Megvan, majd a farkas beleszeret a félvámpír csecsemőbe. Na, mindenki örülhet, nem?


De ha az ember valahogy mégiscsak megbékélne a logikai bukfencekkel, akkor is ott van még a kivitelezés kérdése. A profi CGI csapat tutira szabira ment, mert azokat a farkasokat csak egy csomó minimális grafikai tudással rendelkező kocka tudta így elrontani. Vagy talán csak mindenki azzal volt elfoglalva, hogy Bellát elcsúnyítsa. Az mondjuk elég jól sikerült, a film nagy részében határozottan ijesztően festett. Visszatérve a farkasokra, a film egyik legszánalmasabb jelenete volt, ahogy a falka voiceoverben beszélt egymással, mint a régi alámondásos kazikon. Szinte szántam a színészeket, hogy idáig kell süllyedniük.


Aztán persze jött a végkifejlet, ami szintén nem volt egyértelmű. Először mindenki úgy kezelte a szülés közben elhunyt Bellát, mint akinek annyi, szépen meg is siratták. Aztán egy hirtelen és érthetetlen váltással eldöntötték, hogy biztos mégis sikerült a vámpírtranszfúzió, és fel fog támadni. Talán pislogtam és lemaradtam valamiről? Mindenesetre a feltámadás gyakorlatilag felért egy instant kollagénterápiával. A mohó magzat miatt a terhesség alatt anorexiássá fogyott Bella ugyanis egyik pillanatról a másikra ismét feltelt, mint akit felfújtak belülről. Szépségszalonba sem kellett mennie, mert a vámpírméreg a hajat is befestette és a szemeit is kisminkelte, meg még az orrodat is tisztíccsa. Ugye, milyen kényelmes?


Most komolyan mondom akartam szeretni ezt a filmet. Reménykedve ültem be, holott az előző részek is csalódást okoztak. Sajnos azt kell mondjam, hogy ez minden várakozásomat alulmúlta. Egyes esetekben hangosan nevettem, annyira nevetséges volt amit láttam, szinte már mintha a saját maga paródiája lenne. Máskor meg már olyan rossz volt, hogy szabályosan kellemetlen volt nézni ahogy hülyét csinálnak magukból a színészek.


És természetesen még nincs vége a Twilight eposznak, jön a második Hajnalhasadás is 2012-ben. Állítom, teljesen felesleg volt kettévágni ezt a könyvet. Ha az összes olyan jelenetet kivesszük, vagy lerövidítjük, ahol közeliben azt nézzük, ahogy Bella kifejezéstelen arccal vizsgálja magát a tükörben, vagy amit teljesen felesleg csacsogással töltenek, akkor ez a film nem lett volna hosszabb húsz percnél. És akkor legalább lett volna egy kis akció is benne. Talán az megmentette volna a filmet. Vagy az se.


TRAILER:





Megjegyzés küldése

 
Back To Top