Az Összetört Glóriák sorozatban A.O. Esther még az eddigieknél is több mitológiát és izgalmat csempészett a pergős, soha meg nem álló cselekménybe. Bizton állíthatom, hogy Az Életfa a sorozat eddigi legjobb darabja. Azt is elmondom miért.
Na de először kicsit a történetről. Az előző részt ott zártuk, hogy Sophielt és angyaltársait elrabolták, és a Szent Kőrisen kereszetül a Pokolba vitték őket, hogy az ottani legerősebb démonúrnak ajánlják fel őket. Sophielt követte szerelme, Elijah, és vezére Gabriel, akik ellenségekből kényszerű szövetségesekké váltak a gyönyörű angyallány megmentése érdekében. Útjuk hamarosan kettéválik, s mindketten a Pokol különböző birodalmain keresztülvergődve próbálják meg elérni Sophielt, ahol válogatott borzalmakkal szembesülnek.
Amit elsőként kiemelnék az az, hogy az írónő olyan természetességgel keveri a különböző kultúrák legendáit és mitológiáját, mintha mindig is egy folklórkörből származnának. A katolikus, vagy dante-i Pokol helyett itt egy egészen más, főként a germán mitológián alapuló alvilágot látunk, ami sokrétűségével és izgalmasan ismeretlen (számomra legalábbis) lényeivel és birodalmaival egy egészen új megközelítést adott a szenvedés helyének. Nekem a két vallás, a két ismeretvilág közt nem volt választóvonal, teljesen jól összeillett az angyalok jelenléte, no meg a Nidhogg óriáskígyó vagy Hél, a Holtak úrnője. Utána kellett néznem a dolgoknak, hogy tudjam, hol szőtte össze Eszter a különböző hitvilágok elemeit, mert olyan kitűnően illeszkedtek. Rengeteg fantasztikus lény és táj között kalandozunk, egy percre sem áll meg a sztori. Az eddigieknél lényegesebb cselekményközpontúbb könyvet kaptunk s én ezt üdvözöltem. Egy mondat erejéig még a Pokolról. Különösen szimpatikus volt, hogy az Összetört Glóriák alvilága nem végső állomás volt a bűnhődő lelkeknek. A megbánás és az őszinte ima még s legelvetemültebb vétkeseket is ki tudja emelni a kárhozatból. Ez mindenképpen felemelő gondolat. Az izgalmasan felépített Pokol után alig várom, hogy a Mennyeket is meglátogassuk, remélem a következő részen erre lehetőség lesz (a cím mindenesetre erre utal: A Mennyország kulcsa).
Már korábban is kifejtettem, hogy Sophiel nekem harcos angyalhoz képest túlságosan is kedves s gyámoltalan személyiség, ezért igen üdvös fordulatnak vettem, hogy ebben a kötetben már nem teljesen külső segítségre szoruló lesett lány. Küzd és próbálkozik, noha még mindig gyenge, de már legalább fegyvert kapott a kezébe s tudta is használni. Remek, végre erős csaj lesz belőle, aki már nem is olyan ártatlanka. Ha végre Elijahnak is ellent tud majd mondani akkor végleg szívembe fogom zárni az angyallányt.
Nem tehetek róla, de valamiért én továbbra, vagy mondhatnám most már biztosan Team Gabriel lettem. Elijah és Sophiel szerelme szép, és tökéletes, talán emiatt szurkolok én mégis az angyalok vezérének, aki ebben a részben igencsak szorult helyzetbe kerül és kíváncsian várom, hogy hogyan éli meg majd a történteket. A negyedik kötet már megjelent borítója alapján remélem joggal számítok rá, hogy a következő részben még ennél is többet kapunk Gabrielből.
Az egyetlen dolog, ami kicsit zavart, az a meg nem határozott idősík és tér amiben a könyv játszódik. Ugyan már a korábbi könyvekben is utaltak valós helyszínekre, de ugyanennyi mitológiai helyszín is adódott bőven. Az írónő valós történelmi eseményeket vegyít folklórral, de még most sem tudom, hogy valójában milyen környezetben játszódik a történet és hogy mikor. Hiszen a középkori várak s lovas harcosok mellett találkozunk szlovák anyanyelvű orvossal is. Vajon hol is járunk? Ennek ugyan a történet szempontjából jelentősége nincs, hiszen ez a cselekmény, főleg a Pokol bugyraiban játszódó részek, akárhova beilleszthetőek, ez csak amolyan dili a részemről, hogy erről elmélkedem.
Azt már ki sem kell emelnem, hogy a korábbi könyvek színvonalát természetesen ez a kötet is tartja, a szépséges iniciálékkal, a jó minőségű papírral, és a tartós kötéssel. Az egyik kedvenc imám ismét csodás áttetsző papíron kapott helyet és nem csak jól mutat, de remekül illeszkedik a fejezet környezetébe is. Az írónő könyveit mindig élmény kézbe venni, s nem csak a különlegesen szépen és gyengéd törődéssel megfogalmazott mondatok miatt, hanem magáért a csodás könyvérzetért is.
Köszönöm a könyvet az írónőnek, mindig élvezet olvasni, egy másik világba repít!
ÉRTÉKELÉS:
A.O. Esther: Az Életfa
Összetört Glóriák sorozat
Decens
2013
Megjegyzés küldése