BURNED teaser és fordítás

Ms. Moning megkezdi a kínzásunkat.

Igaz, a Burned megjelenési dátumát eltolták 2014 júliusára, de a teasereket már elkezdte kitenni hozzá. Ami csodás dolog, de egyben meg is őrjít minket a várakozás.

ELSŐ TEASER

“Ms. Lane.”

Barrons’ voice is deep, touched with that strange Old World accent and mildly pissed off. Jericho Barrons is often mildly pissed off. I think he crawled from the swamp that way, chafed either by some condition in it, out of it, or maybe just the general mass incompetence he encountered in both places. He’s the most controlled, capable man I’ve ever known.

After all we’ve been through together, he still calls me Ms. Lane, with one exception: When I’m in his bed. Or on the floor, or some other place where I’ve temporarily lost my mind and become convinced I can’t breathe without him inside me this very instant. Then the things he calls me are varied and nobody’s business but mine.

I reply: “Barrons,” without inflection. I’ve learned a few things in our time together. Distance is frequently the only intimacy he’ll tolerate. Suits me. I’ve got my own demons. Besides I don’t believe good relationships come from living inside each other’s pockets. I believe divorce comes from that.
_____________
BURNED
©Karen Marie Moning

És akkor ez saját, nem éppen profi fordításomban kizárólag rajongói célzattal:

“Ms. Lane”

Barrons hangja mélyen szól, átitatva azzal a különös Óvilági akcentussal és enyhe ingerültséggel. Barrons gyakorta enyhén ingerült. Azt hiszem így mászott elő a mocsárból, az ottani, vagy idekinti állapotok miatt megkeményedve, vagy csak a mindkét helyen tapasztalt általános alkalmatlanság következtében. Ő a legkontroláltabb, leghozzáértőbb ember akivel valaha találkoztam.

Azok után amit együtt túléltünk még mindig Ms. Lane-nek hív, egy kivétellel: mikor az ágyában vagyok. Vagy a padlón, vagy bárhol máshol, ahol átmenetileg elvesztettem a fejem és meggyőztem magam arról, hogy nem tudok lélegezni amíg nincs bennem. Változó, hogy minek hív ilyenkor, de rajtam kívül ehhez senkinek semmi köze.

“Barrons” válaszolom nem ragozva tovább. Megtanultam néhány dolgot az együtt tölött időnk alatt. Gyakran csupán a távolság minden meghittség amit elvisel. Nekem jó. Nekem is megvannak a saját démonjaim. Egyébként se hiszem, hogy a jó kapcsolatok titka, ha valaki össze van nőve a másikkal. Az inkább váláshoz vezet.

----

MÁSODIK TEASER

I admire the animal grace with which he enters the room and moves toward me. He prefers dark colors, the better to slide in and out of the night, or a room, unnoticed except for whatever he’s left behind that you may or may not discover for some time, like, say a tattoo on the back of one’s skull.

“What are you doing?”

“Reading,” I say nonchalantly, rubbing the tattoo on the back of my skull. I angle the volume so he can’t see the cover. If he sees what I’m reading, he’ll know I’m looking for something. If he realizes how bad it’s gotten, and what I’m thinking about doing, he’ll try to stop me.
He circles behind me, looks over my shoulder at the thick vellum of the ancient manuscript. “In the first tongue?”

“Is that what it is?” I feign innocence.

He knows precisely which cells in my body are innocent and which are thoroughly corrupted. He’s responsible for most of the corrupted ones. One corner of his mouth ticks up and I see the glint of beast behind his eyes, a feral crimson backlight, bloodstaining the whites.

It turns me on. Barrons makes me feel violently, electrically sexual and alive. I’d march into hell beside him.

But I will not let him march into hell beside me. And there’s no doubt that’s where I’m going.
___________________
BURNED
©Karen Marie Moning

Csodálom azt az állati eleganciát amivel belép a szobába és felém tart. A sötét színeket kedveli amivel  ki és becsusszanhat az sötétségbe vagy egy szobába, észrevétlenül, eltekintve attól amit ilyenkor hátrahagy amit vagy észreveszel vagy nem, mint mondjuk egy tetoválást a koponyád hátulján.

“Mit csinál?”

“Olvasok” válaszolom félvállról, miközben a tetoválást dörzsölöm a koponyám hátulján. Elfordítom a kötetet, hogy ne láthassa a borítót. Ha látja mit olvasok tudni fogja, hogy kutatok valami után. Ha rájön mennyire elfajultak a dolgok és megtudja mire készülök meg akar majd állítani. Mögöttem köröz és a vállam fölött belenéz a hatalmas köteg ősi kéziratba.

“Első nyelven?”

“Az volna?” tettetem az ártatlant.

Nagyon is jól tudja, hogy a testem melyik sejtjei ártatlanok és melyek romlottak. Ő felelős a romlottakért. A szája egyik sarka felgörbül és egy villanásra meglátom a szörnyet a szemében: a karmazsinvörös fényt, ami véressé teszi a szeme fehérjét.

Felizgat. Barrons vadul és feszültséggel telin érzékivé és élővé tesz. A pokolba is követném.

De azt nem engedem, hogy ő kövessen a pokolba. És kétség sem férhet hozzá, hogy oda tartok.

----

HARMADIK TEASER

I thought I was strong, a heroine. I thought I was the victor. The enemy got inside my head and tried to seduce me with lies.

It’s easy to walk away from lies.

Power is another thing.

Temptation isn’t a sin that you triumph over once, completely and then you’re free. Temptation slips into bed with you each night and helps you say your prayers. It wakes you in the morning with a friendly cup of coffee, and knows exactly how you take it.

He skirts the Chesterfield sofa and stands over me. “Looking for something, Ms. Lane?”

I’m eye level with his belt but that’s not where my gaze gets stuck and suddenly my mouth is so dry I can hardly swallow and I know I’m going to want to. I’m Pri-ya for this man. I hate it. I love it. I can’t escape it.

I reach for his belt buckle. The manuscript slides from my lap, forgotten. Along with everything else but this moment, this man. “I just found it,” I tell him.
_________________
BURNED
©Karen Marie Moning

Azt hittem erős vagyok, egy hősnő. Azt hittem nyertem. Az ellenség befészkelte magát a fejembe és megpróbált hazugságokkal elcsábítani.

Könnyű elsétálni a hazugságok elől.

A hatalom egy más kérdés.

A kísértés nem egy olyan bűn, amit teljesen le tudsz győzni és szabad leszel. A kísértés befekszik melléd az égyba éjszakánként és segít elmondani az imáid. A kísértés veled együtt kel reggel és azt is tudja hogyan iszod a kávéd. Barrons lecsúszik a Chesterfield szófáról és megáll előttem.

“Keres valamit Ms. Lane?”

A szemem pont az öve vonalába kerül, de nem ez ragadja meg a figyelmem. A szám annyira kiszárad, hogy nyelni sem tudok, pedig ezt fogom akarni. Pri-ya vagyok miatta. Gyűlölöm. Imádom. Nem tudok tőle szabadulni.

Az övcsatjáért nyúlok. A kézirat elfeledetten csúszik le az ölemből. Mint minden egyéb ezen a pillanaton és ezen a férfin kívül.

“Éppen megtaláltam” mondom neki.