Vámpír szakirodalom félkomolyan

Mindannyian vámpírok vagyunk. Vagy leszünk. Legalábbis, ha komolyan vesszük MarKus Heitz szakkönyvét a vámpírokról. A fantasy író  -megelégelve a sok szórakoztató irodalmi művet a vérszívókról - időt és fáradságot nem sajnálva belevetette magát a levéltárakba, hogy valódi vámpírok után kutasson és meg tudja írni az első, és talán egyetlen tudományos jellegű írást a témáról.

Vándorsólyom kisasszony különleges fényképei

Vallomással tartozom. Én bizony meg szoktam ítélni egy könyvet a borítójáról. Nem tartom magam felszínesnek, mert ha nem nyeri el a tetszésemet először a külcsín akkor is adok neki esélyt, csak jobban utánanézek a könyvnek. De a Vándorsólyom Kisasszony Különleges Gyermekeivel éppen fordítva voltam. Nem tudtam róla sokat, csak amennyit akaratlanul is hallottam a médiában. Mindenhonnan ezt nyomták az ember arcába, és egy ez kicsit taszított is, amit ekkora felhajtás vesz körül, az sosem szokott bejönni nekem. De aztán a kezembe vettem a boltban és le se tettem többet. Regény kiadása régen volt ilyen igényes, ilyen szép és megragadó. Ahogy végiglapoztam, már akkor megfogtak azok a különleges képek, bár nem tudtam miként kapcsolódnak a sztorihoz. Egy szó mint száz, muszáj volt megvennem. Otthon is annyira féltettem, mint egy kincset, anyámra gyakorlatilag rásikoltottam, mikor megpróbált rátenni egy bögre teát.

Top 10 könyves/filmes pasilista (Vol.1.)

1. Eric Nortman (Alexander Skarsgard)  - True Blood

Az első nem kérdés, ki más lehetne,mint True Blood ERIC! Persze Alexander Skarsgard miatt. A könyvbeli viking vámpír is szimpatikus, de a közelébe sem ér a sorozatbeli megfelelőjének. Ez szerintem nagyban a könyvben található párbeszédek bugyutaságának tudható be. Meg persze a filmben remekül megformált badass karakternek. Ericet nem érdekli semmi és senki önmagán kívül, amíg be nem lép a képbe Sookie... Akit persze nem bírok, mert folyton picsog és rettenetesen bosszantó a nyavalygása, no meg a tény, hogy minden fickó, akár élő, akár (élő)holt, érte epekedik. Ő meg azért, akivel éppen reszelget. No mindegy...

Ladies & gentleman: pszyche!

Örömmel jelentem, hogy ismét újabb taggal bővült a blog szerkesztősége, így még eggyel több nézőpontból közelíthetjük meg a misztériumokat. Legfrissebb tagunk pszyche, aki negyed évszázada barátnőm és egyébként egy impozáns könyvgyűjtemény tulajdonosa, amit irigylek is tőle rendesen! Szerencsére hozzá szokott engedni... :)

Az első posztja a legkedvencebb filmes/könyves hímekről szól, de nem csak ez a szakterülete, reméljük, hogy többet is olvashatunk tőle. Biztatni is lehet a kommentekben, nem fog haragudni!

Fogadjátok szeretettel!

Love,

wilwaren

Bár ne jött volna a hajnal

"Ó, jaj." Ez a mondat gyakorlatilag ötpercenként hagyta el a számat a Hajnalhasadás alatt, a homlokomat meg vörösre csapkodtam tehetetlen megrökönyödésemben. Csak saját magamnak köszönhetem ez a filmélményt. Először meg se akartam nézni, a Twiligh-saga új részét, a könyvekben még a harmadikig se jutottam el. Ennek ellenére végigszenvedtem az Eclipse-et és meg kell mondjam szépen hátba veregettem magam, amiért tudtam, hogy hol kellett megállni a méregdrága könyvek vásárlásában. Aztán jött a Hajnalhasadás és gondoltam egye fene, adok ennek is egy esélyt. Végül is jól szórakoztam. A moziban a mellettem ülő nézők talán nem annyira, és lehet, hogy egy-két Twi-hardtól hamarosan fenyegető üzeneteket is kapok, de én gyakorlatilag végigvihogtam a sztorit. És ez szomorú, tekintve, hogy nem vígjátéknak szánták. Most azt kellene mondjam, hogy ez volt a leggagyibb film amit az életem során láttam, de sajnos nemrégiben végignéztem a a Megapiton kontra óriásaligátor című legendás múvit és az azért elorozza ezt a címet. Hajszálnyival. Ha valaki nem akar spoliert, ne olvasson tovább, de egyes jeleneteket egyszerűen nem tudok szó nélkül hagyni.

Nem túl titkos boszorkányok

Amikor először láttam a The Secret Circle bemutatóját még nem haraptam rá rögtön, de mivel szeretem a Vámpírnaplókat, ezért gondoltam adok neki egy esélyt. Ugyanis a kettő között elég sok közös pont van. A sorozat alapjául szolgáló regénytrilógia ugyanannak az írónőnek a munkája, aki a vámpíros történetet is jegyzi, a sorozatot pedig Kevin Williamson karolta fel, aki a Vámpírnaplókat is terelgeti. Na hát akkor nézzünk bele, döntöttem, és nem bántam meg.

Aki egy ugrással leterít

Tudtátok, hogy a jaguár egy indián eredetű szó, és azt jelenti, hogy "aki egy ugrással leterít"? Csak úgy mondom...

Na de visszatérve a lényegre... Amikor a kezembe vettem ezt a könyvet, semmit sem tudtam róla, csak, hogy alakváltók vannak benne, meg, hogy a legkedvesebb barátosném polca ennek a sorozatnak a fellelhető összes részével van tele. Az Ő ajánlására olvastam bele a könyvbe. Most már az én könyvespolcom nagy százalékát is ez a sorozat foglalja el.

Hófehérke sokadszorra

Ha már a Hófehérkénél tartunk nem állhatom meg, hogy ne számoljak be az egyik készülőben lévő másik feldolgozásról a mesehősnőről, aki láthatóan itt se lesz szende királykisasszony. Lásd poszter.

Twilight rajongók örülhetnek, mert a Hófehérke és a Vadász címszerepében Kristen Stewardot láthatják, aki az én elméletem szerint Steven Segal eltitkolt gyermeke lehet, mert hasonlóan gazdag arcmimikával van ellátva. Azonban tagadhatatlanul szép, annyira, hogy a Gonosz Királynő is féltékeny rá. Nem biztos, hogy valódi konkurencia, ugyanis Charlize Theron a bemutató alapján különösen gyönyörű mostoha lett és úgy tűnik a halálos kellektárát is bővítette a mérgezett gyümölcsökön és kozmetikai eszközökön túl. A férfi főszerep itt a vadászra hárul, akit a Thorból elhíresült Chris Hemsworth alakít majd. Hercegről nincs hírem, de Hófehérke talán beéri a vadász csókjával is.

Egyszer volt, hol nem volt

Mi lehet a legrosszabb sors, ami egy tündérmese szereplőjét érheti? Természetesen az, ha nincs boldog befejezése. És hol nincs mindig hepiend? Nálunk, a való világban. Ezzel szembesülnek a Once upon a time szereplői is, mikor a gonosz királynő elhatározza, hogy csakazértse engedi meg, hogy a herceg és a szerelme élvezhessék a boldogságukat, ezért szörnyű átkot bocsát rájuk és egy borzalmas helyre száműzi az egész mesevilágot (ez a hely Storybrook, Maine) és mindenkitől elveszi a boldog véget.

Méghogy vámpírok nem léteznek?!

[caption id="attachment_153" align="alignleft" width="170" caption="Banyek, ez tényleg a Nicholas Cage!"][/caption]

Szerintem ez úgy lehet a vámpírokkal Hollywoodban, mint a földönkívüliekkel, hogy ők készítik a róluk szóló filmeket, hogy mikor igazából feltűnnek már senki se lepődjön meg. Tekintetbe véve a trendeket már közel járhatunk a coming-outhoz... Akkor tehát a horrorfilmekben igazi vámpírok alakítanak vámpírokat, mert nekik is kell valamit dolgozni, a színfalak mögött meg kinek tűnne fel, hogy véres pofával járkálnak fel-alá, legfeljebb megdicsérik a sminkmestert. Nem-e?

Az éj leple alatt

Elég nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat Rob Thurman Éjvilág című könyvének elolvasása után. Egy dolgot biztosan tudok, hogy tetszett, de elég furcsa egy könyv. Leginkább a stílusa volt az, ami először kicsit elvette a kedvem az olvasástól. Úgy éreztem hatásvadász módon indul, néha olyan felesleges szóvirágokba, vagy néha szókertekbe borul, hogy oldalakon keresztül teljesen elvesztjük a fonalat. A cselekmény szerintem háttérbe szorul a könyv első harmadában és felülkerekedik a felesleges szócséplés. Meg kell mondjam ezt a részt erőltettem, hogy el tudjam olvasni, de a végére érve úgy éreztem megérte.

Véres dallamok

Nem lenne teljes a vámpír univerzum, ha vérszívók a zeneipart kiengedték volna a befolyásuk alól. Tudjuk, hogy ilyet nem tennének. Összegyűjtöttem egy pár vámpírkötődésű zenét, főleg sorozatokhoz, filmekhez kapcsolódnak. Ez az én TOP5-öm, de a hozzászólásokban szívesen várok egyéb javaslatokat, hogy kiegészítsük a listát, na meg nem utolsó sorban azért, hogy megismerjem a ti kedvenceiteket! A sorrend nem rangsorrend, nem tudtam dönteni...

Ki itt belépsz...

Hadd mutassam be a kuzinomat, Castielt. Igen, nekem ilyen magas körökben is vannak rokonaim... :) Vendégposztoló lesz a blogon, mert kihasználom a keményebb horrorban verhetetlen tudását. Ez egyben figyelmeztetés is, majdnem minden amit ő ajánl szigorúan 18+-nak tekintendő. Első posztja egy sorozat része, több gyilkos házakról szóló témája is van.

Borzongjatok!

Chill,
wilwaren

Fura dolog ez a félelem…

Sokan nem akarnak félni, mert azt gondolják, hogy az érzés semmi jót nem válthat ki belőlük. Azonban többen azt mondják, a félelem az egyik legfontosabb érzés egy ember életében, mert legyőzve azt, olyan dolgokat hoz elő elménkben, melyek újra és újra megerősítenek minket. Tagadhatatlan azonban, hogy a félelem minden ember életében ott van, és ott is marad. Félünk nedves kézzel felkapcsolni a villanyt, féltjük gyermekünket, mert nem jött haza időben, félünk orvoshoz menni…

A horror műfaja arra szolgál, hogy egy jó nagy adag félelmet juttasson el felénk, ami a végén átmegy egy kellemes „Hú, ezt túléltem…” érzésbe. Sajnos manapság az ilyen témájú filmek egy kaptafára készülnek, talán a japánok tudnak sokszor újat felmutatni a történetekben. Témánkra kitérve, sok olyan filmet tudunk mondani, melyek olyan házakról szólnak, amik rettegésben tartják lakóikat, vagy éppen az életükre is hatással van. Na jó. Meghalnak.

Senki sem szent

Az első gondolatom az volt ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy most aztán már tényleg semmi sem szent (igen, szándékos szóvicc...). De tényleg, most már lassan tényleg nincs olyan mitikus lény, ami ne lenne fantasztikus-romantikus irodalom központi alakja. A vámpírok, alakváltók már szinte mindennaposak, de az angyalok még új nekem. Aggódtam is egy kicsit, mert azért az angyalok mégiscsak vallásos szereppel bírnak, és tudvalevő, hogy Nalini Singh könyvei nem éppen a plátói szerelemről híresek. De ha másnak is van ilyen fenntartása közlöm, hogy az Angyalvér szárnyas lényeinek semmi közük sincs Isten hírvivőihez. Itt az angyalok egy ősi és hihetetlenül erős faj képviselői, akik mindig is a földön éltek, és gyakorlatilag hatalmuknál fogva ők irányítják a világot.

Nem félünk a farkastól

A Grimm mesék kiapadhatatlan forrás az ijesztgetős történetekhez. Már egyszer megkaptuk a Grimm testvéreket, mint szörnyüldözőket mozifilm formájában, és most a tévében is feltűnnek heti dózisban. Az NBC október 28-én mutatta be a pilot epizódot.

A történet egy gyilkossággal kezdődik, amiből mi csak a sikolyokat halljuk, a helyszínen feltűnő nyomozók pedig még ennél is kevesebbet találnak, csak a piros ruhás hölgyike iPodját lelik meg, amiben még mindig ugyanaz a dal szól, mint eltűnésekor. Sweet Dreams.  A film készítői egyébként egy kicsit szájbarágós stílusban sulykolják belénk, hogy itt biza esti mesék horrorverziójáról lesz szó. Először a fent említett Sweet Dreams utalás, majd két perccel később főszereplőnket a társa "happily ever after guy"-nak nevezi. Igen, igen, megértettük... (Egyébként az is rögtön kiderül az első négy percből, hogy az Apple támogatta a sorozatot, ennyi idő alatt már két termékük fel is tűnt közeliben.)

Közeleg a fagy

Tagadhatatlanul itt a november. Számomra úgy érkezett az ajánlás, hogy ez a könyv egy hideg téli estére alkalmas olvasmány, de szerintem a ködös őszi napokra is bejön. Egy, ha nagyon lassan olvasunk vagy nincs elég időnk, akkor talán két estébe is telik, mire elolvassuk. Ez árulkodik a terjedelméről és az olvasnivalónk súlyáról.

Amikor először elolvastam a könyv hátsó borítóján a tartalmat rögtön arra gondoltam, hogy ez a Tündérkrónikák klónja lesz. Mivel azt a sorozatot igen nagyra tartom, ezért nem vártam túl sokat tőle. A Tündérvilág azonban csak annyiban hasonlít Mac és Barrons történetére, hogy tündérek vannak benne és ezek az átlagpolgár számára láthatatlanok. Főhősnőnk, Aislinn, persze nem közönséges ember, hanem látó, így a mindennapjait megkeseríti, hogy látja azt is ami láthatatlan. Mindennapos gyakorlással már levegőnek tudja nézni a tündéreket, mígnem az egyikük megszólítja, akiről kiderül, hogy nem is holmi köztündér, hanem maga a Nyárkirály. És tervei vannak vele, mégpedig, hogy visszakapja a hatalmát, amit az anyja, a Télkirálynő birtokol jelenleg, ezért a világban terjed a hideg.