“The geek is the new sexy” - azaz a geekség az új szexis tulajdonság! Tényleg így lenne? Holly Smale regényének főszereplője Harriet Manners olyan dolgokat tud, amiket más nem. Különleges érdeklődési köre van, kedvenc olvasmánya az értelmező kéziszótár és betéve tudja az egész wikipediát. De vajon lehet egy stréber geek csaj, akit az emberek furának tartanak egyben szexis és világhírű modell?
Tarts velünk a Manó könyvek Kiadónál szeptember 15-én megjelenő Geek Girl 1. - A lány, akit soha senki nem vett észre blogturnéján. Ismerd meg Harrietet, kerülj közelebb a geek-ek és a modellek világához és ha ügyes vagy és jól válaszolsz a kérdésekre a turné végén meg is nyerheted magadnak a kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv egyikét.
Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre
|
|
Geek Girl
|
|
 |
Kiadó: Manó Könyvek
Sorozat:
Geek Girl #1
Oldalszám: 352 oldal
Kötés: Kartonált
Fordító: ?
Megjelenés:
2014.
|
Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?
|
|
Pár évvel ezelőtt valószínűleg nem ugyanazt jelentette a geek, mint most. Pár évvel ezelőtt talán teljesen más színezete lett volna ennek a könyvnek és biztosan az volt Holly Smale kislánykorában, amikor a könyv megírásához szükséges tapasztalatokat és inspirációt gyűjtötte (merthogy erősen a saját életén alapul). Korábban pejoratív értelemben volt használatos ez a szó, a gimnázium perifériájára szorul, stréber és talán egy kicsit a hormonok miatt kellemetlen külsejű egyénekre. Ma már divat geeknek lenni, mindenki fennen hangoztatja és magabiztosan mutogatja a fekete keretes szemüvegét és/vagy az intelligenciáját ( a kettő nem jár együtt...).
Attól féltem, hogy Harriet is olyan geek lány lesz, aki csak névileg az. Attól tartottam, hogy majd rásütik egy kicsit félszeg, de okos és gyönyörű csajra, hogy hopp, ő aztán geek és majd jól átváltoztatják. Szerencsére nem így lett, mert ezt nehezen vettem volna be a gyomrom. Harriet furcsa leányzó. Kicsit dilis, meglehetősen gyerekes és kissé idegesítő is az értelmező-szótár tudásával. Egyáltalán nem tökéletes a külseje és meglehetősen esetlen. Imádnivaló és minden tekintetben megtestesíti a nerd csajt. De közel sem láthatatlan, noha inkább az szeretne lenni. Nagy szája miatt gyakorta kerül kereszttűzbe, de a szociális érzékei hiányában ezekből valahogy sose tud győztesen kiemelkedni. Ennivaló volt a bénázásaival és a szerencsétlenkedésével. Egyből megszerettem. Külön öröm volt számomra, hogy ugyan Harriet azért vágott bele a számára idegen modellkedésbe, hogy megváltozzon, ez nemigen látszik megvalósulni. Hiteltelen és számomra érdektelen lenne a történet, ha a Geek Girl című regény főhőse rögtön rút kiskacsából hattyúvá változna. Persze nem kizárt a lehetőség, de én szeretem a rút kiskacsát. Én meghagynám ilyennek.
A könyv humora egyébként már az első laptól megfogott. Maga a narráció is különleges, gyakran az a humor forrása, ahogy Harriet megszólítja az olvasókat. Nem tudom, hogy mi vitte rá a fordítót, hogy magázódásként fordítsa Harriet nekünk szóló kommentárjait, de működött a dolog, annak ellenére, hogy a célközönség abszolúte nem a felnőtt lakosság. Olyannyira nem, hogy noha Harriet szülei és egyéb nagykorú elemek is vannak a sztoriban, de ennek ellenére nincs egyetlen komolyan viselkedő ember se a könyvben, Kicsit eltúlzottak a karakterek, de ez megbocsátható, hiszen ez a történet egy 15 éves lány nézőpontjából és szemszögéből íródott, és úgy éreztem, hogy ez is torzított a valóságon egy kicsit. Így a szigorú nevelőanya különösen hajthatatlan lett, a bohém apuka néha teljesen infantilis, az ügynöke Wilbur pedig, hát... arra már szavak sincsenek. Messze, messze a legjobb szereplő volt a könyvben és külön bravúr, mind írói, mind fordító részről, hogy válogatott becézgetései egyszer sem ismétlődtek. Egyet se szeretnék felsorolni kreatív elnevezéseiből, mert azzal is rontok a hatáson. Imádtam Wilburt és nem tudom miért, de én őt csakis Ruby Rod-nak tudtam elképzelni az Ötödik elemből. Zöld? Szuperzöld!
Cselekmény tekintetében nem számítottam sokra, és meg is kell mondjam, hogy nem voltak benne nagy sokkok. Még a romantikus szál, ami minden ifjúsági regény velejárója, az sem volt éppen túlspilázva, de ezt én nem is bántam. Az igazi aduász ebben a könyvben a humor volt. Minden lapon és mondaton mosolyogtam néha mert annyira édesen esetlen volt, máskor meg csak abszurd. De üde, volt, friss volt és más - nem ezekkel a szavakkal jellemezte Harrietet a divatszakma? -, mint egy tavaszi szellő és bármikor felvidítja a napodat, ha beleolvasol!
Attól féltem, hogy Harriet is olyan geek lány lesz, aki csak névileg az. Attól tartottam, hogy majd rásütik egy kicsit félszeg, de okos és gyönyörű csajra, hogy hopp, ő aztán geek és majd jól átváltoztatják. Szerencsére nem így lett, mert ezt nehezen vettem volna be a gyomrom. Harriet furcsa leányzó. Kicsit dilis, meglehetősen gyerekes és kissé idegesítő is az értelmező-szótár tudásával. Egyáltalán nem tökéletes a külseje és meglehetősen esetlen. Imádnivaló és minden tekintetben megtestesíti a nerd csajt. De közel sem láthatatlan, noha inkább az szeretne lenni. Nagy szája miatt gyakorta kerül kereszttűzbe, de a szociális érzékei hiányában ezekből valahogy sose tud győztesen kiemelkedni. Ennivaló volt a bénázásaival és a szerencsétlenkedésével. Egyből megszerettem. Külön öröm volt számomra, hogy ugyan Harriet azért vágott bele a számára idegen modellkedésbe, hogy megváltozzon, ez nemigen látszik megvalósulni. Hiteltelen és számomra érdektelen lenne a történet, ha a Geek Girl című regény főhőse rögtön rút kiskacsából hattyúvá változna. Persze nem kizárt a lehetőség, de én szeretem a rút kiskacsát. Én meghagynám ilyennek.
A könyv humora egyébként már az első laptól megfogott. Maga a narráció is különleges, gyakran az a humor forrása, ahogy Harriet megszólítja az olvasókat. Nem tudom, hogy mi vitte rá a fordítót, hogy magázódásként fordítsa Harriet nekünk szóló kommentárjait, de működött a dolog, annak ellenére, hogy a célközönség abszolúte nem a felnőtt lakosság. Olyannyira nem, hogy noha Harriet szülei és egyéb nagykorú elemek is vannak a sztoriban, de ennek ellenére nincs egyetlen komolyan viselkedő ember se a könyvben, Kicsit eltúlzottak a karakterek, de ez megbocsátható, hiszen ez a történet egy 15 éves lány nézőpontjából és szemszögéből íródott, és úgy éreztem, hogy ez is torzított a valóságon egy kicsit. Így a szigorú nevelőanya különösen hajthatatlan lett, a bohém apuka néha teljesen infantilis, az ügynöke Wilbur pedig, hát... arra már szavak sincsenek. Messze, messze a legjobb szereplő volt a könyvben és külön bravúr, mind írói, mind fordító részről, hogy válogatott becézgetései egyszer sem ismétlődtek. Egyet se szeretnék felsorolni kreatív elnevezéseiből, mert azzal is rontok a hatáson. Imádtam Wilburt és nem tudom miért, de én őt csakis Ruby Rod-nak tudtam elképzelni az Ötödik elemből. Zöld? Szuperzöld!Cselekmény tekintetében nem számítottam sokra, és meg is kell mondjam, hogy nem voltak benne nagy sokkok. Még a romantikus szál, ami minden ifjúsági regény velejárója, az sem volt éppen túlspilázva, de ezt én nem is bántam. Az igazi aduász ebben a könyvben a humor volt. Minden lapon és mondaton mosolyogtam néha mert annyira édesen esetlen volt, máskor meg csak abszurd. De üde, volt, friss volt és más - nem ezekkel a szavakkal jellemezte Harrietet a divatszakma? -, mint egy tavaszi szellő és bármikor felvidítja a napodat, ha beleolvasol!
Értékelés
|
|
Summa:
Friss, fiatalos, mai - mint a divat. Humoros egy lányról, akinek hattyúvá kéne válnia, de ő jobban szeret rút kiskacsa lenni. |
Cselekmény
✰✰✰✰
Karakterek
✰✰✰✰✰
Világ –
Háttér
✰✰✰✰✰
Eredetiség
✰✰✰✰
Stílus
✰✰✰✰✰
Borító
✰✰✰✰✰
Befejezés
✰✰✰✰✰
|
Blogturné Extra
|
Nyereményjáték
|
Te vágod a legújabb technikai újdonságokat? Esetleg kedvenc filmjeid mind sci-fik? Ha igazi geek vagy, netán ismersz geekeket, akkor ez a játék menni fog. Ha nem, érdemes egy kicsit keresgélned a google-ben, vagy a blogok gazdáitól segítséget kérni. Nincs más dolgod, mint a blogokon lévő képeket jól megnézd, és kiválaszd a geek dolgokat.
Minden blogon egy képet látsz, amelynek egyik fele geek dolgot takar, a másik pedig valami átlagosat. Írd be a Rafflecopper dobozban a geekekhez tartozó betűjelet. Ha a játék végén eltaláltad az összes betűt és lájkoltad is a megfelelő oldalakat akkor te is esélyes vagy, hogy megnyerd Holly Smale - A lány, akit soha nem vettek észre című regényét.
Hajrá! The geek is the new sexy!
További állomások |
09/09 Deszy könyvajánlója
09/11 Dreamworld
09/13 Nem harap a...
09/15 Media Addict
Megjegyzés küldése