Maria V. Snyder: Méregtan
| |
Poison Study
| |
 |
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó / Vörös Pöttyös
Sorozat: Méregtan #1
Oldalszám: ? oldal
Kötés: Kartonált
Fordító: Robin Edina
Megjelenés: 2014.09.30.
|
Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások… | |
Hadd szögezzem le rögtön az elején, hogy tetszett ez a könyv. Azért indítok így, mert azért véltem benne felfedezni néhány hibácskát, és nem szerettem volna, ha akárhogy is, de úgy jön le a dolog, hogy negatívan próbálok nyilatkozni róla. Egyszerűen csak volt pár dolog ami szúrta a szemem és lehet, hogy ezek teljesen szubjektív apróságok, amik senki mást nem zavarnak rajtam kívül.
Először is. A könyv remek tempójú írás, ami kellemes ütemben fedezteti fel velünk a rejtélyeit. Van egy titokzatos múlttal és rejtett képességekkel rendelkező hősnőnk, aki különleges lehetőséget kap, hogy megváltsa magát, de az életéért cserébe egy számára visszataszító rendszerben egy önkényurat kell szolgálnia, a képességei tökéletesítéséhez pedig egy mentor lesz segítségére, akihez később érzelmi szálak is fűzik. Ismerős? Nekem nagyon. Mintha csak az Üvegtrón cselekményét írtam volna le. Azt a könyvet pedig különösen szeretem, így adott volt az összehasonlítás. Nem mondanám, hogy a Méregtan olyan nagyon lemaradva jött ki ebből az összevetésből, de mindenesetre zavaró volt egy kicsit a sok hasonlóság. Ha nem olvastad eddig az Üvegtrónt, akkor nem lesz semmi problémád a sztorival. Talán kicsit tényleg beleillik egy öntőformába, de nem csak a sablon teszi a könyvet, hanem a finom részletek és utómunka.
Ebből a szempontból pedig nem lehet panasz. Yelena személyében egy megbecsülésre érdemes főszereplőt kapunk aki értelmes és intelligensen gondolkodik, bátor és összeszedett. Engem már ott megvett, amikor szorult helyzetében nem mentegette magát, hanem bevallotta, hogy ő bizony nem önvédelemből ölt. Bad-ass! Valek, a kissé hideg, de képzett és alapvetően jószívű mentor személyében is szerethető karakterre bukkantunk. Kettejük kapcsolata egy kissé rögösen indult, és a románc lassan bontakozott ki. Ha nem ismerném olyan jól a műfaj íratlan szabályait akkor azt mondanám, hogy nem is lehetett számítani szerelemre kettejük között az első találkozások alapján. De ez persze nem igaz. Tudtam, hogy mi lesz az első pillantástól. Ennek ellenére a dolog nem lapos és kiszámítható, hanem inkább stabilnak és megnyugtatóan kézben tartottnak mondanám.
A világ, amit a Méregtanban bejárunk különlegesnek mondható a high fantasy körében, hiszen a monarchista rendszert egy militarista kormányzat váltotta le és ez rányomta a bélyegét a birodalom minden aspektusára. Szigorú rend és büntetések, rendezett élet és szabálytartás jellemzi Ixiát. Ez a rend egy kicsit amolyan disztópikus államra emlékezetet, mégis ezen kívül fantasy marad a könyv a középkori hangulattól a mágiahasználatig minden tekintetben. Különleges kombó, de működőképes és egy kicsit egyedivé teszi a már ismert formulát.
A sztori dicséretére váljék, hogy a mellékszereplők kidolgozásánál sem sajnálta az időt és gondolatot az írónő, így a kisebb szerepekben is szórakoztató figurákat láthatunk. Persze azért gonoszul megjegyzem, hogy mindenki vonzó és szép, amire azért kicsit forgattam a szemem.
Utolsó gondolatként csak annyit, hogy talán még jobb lehetett volna ez a könyv, ha nem korlátozzák be a YA műfaj határai. Azt hiszen egy kicsit sötétebb, merészebb és bizonyos jelenetekben részletesebb leírásokat is elbírt volna a regény. A témák mindenképpen meghatároztak egy felnőttesebb irányt: politika, kínzások, kivégzések... így ha egy kicsit még jobban el lehetett volna vinni ezek képszerűbb taglalásába a könyvet, talán jobban élveztem volna.
Alapvetően tehát meg voltam elégedve a történettel, a karaktereket szerettem, de valami az írónő stílusában volt, amiért érzelmileg annyira nem tudtam kötődni a sztorihoz. Nem igazán tudom, hogy mi volt ez, de egy kicsit talán arra fogom, hogy olyannyira bennem élt az összehasonlítgatás az Üvegtrónnal, hogy ez gyakorta kizökkentett és ahelyett, hogy benne éltem volna a Ixia világában egy kicsit külső szemlélő maradtam. Ti ne kövessétek el ezt a hibát és akkor élvezni fogjátok a Méregtant.
Először is. A könyv remek tempójú írás, ami kellemes ütemben fedezteti fel velünk a rejtélyeit. Van egy titokzatos múlttal és rejtett képességekkel rendelkező hősnőnk, aki különleges lehetőséget kap, hogy megváltsa magát, de az életéért cserébe egy számára visszataszító rendszerben egy önkényurat kell szolgálnia, a képességei tökéletesítéséhez pedig egy mentor lesz segítségére, akihez később érzelmi szálak is fűzik. Ismerős? Nekem nagyon. Mintha csak az Üvegtrón cselekményét írtam volna le. Azt a könyvet pedig különösen szeretem, így adott volt az összehasonlítás. Nem mondanám, hogy a Méregtan olyan nagyon lemaradva jött ki ebből az összevetésből, de mindenesetre zavaró volt egy kicsit a sok hasonlóság. Ha nem olvastad eddig az Üvegtrónt, akkor nem lesz semmi problémád a sztorival. Talán kicsit tényleg beleillik egy öntőformába, de nem csak a sablon teszi a könyvet, hanem a finom részletek és utómunka.
Ebből a szempontból pedig nem lehet panasz. Yelena személyében egy megbecsülésre érdemes főszereplőt kapunk aki értelmes és intelligensen gondolkodik, bátor és összeszedett. Engem már ott megvett, amikor szorult helyzetében nem mentegette magát, hanem bevallotta, hogy ő bizony nem önvédelemből ölt. Bad-ass! Valek, a kissé hideg, de képzett és alapvetően jószívű mentor személyében is szerethető karakterre bukkantunk. Kettejük kapcsolata egy kissé rögösen indult, és a románc lassan bontakozott ki. Ha nem ismerném olyan jól a műfaj íratlan szabályait akkor azt mondanám, hogy nem is lehetett számítani szerelemre kettejük között az első találkozások alapján. De ez persze nem igaz. Tudtam, hogy mi lesz az első pillantástól. Ennek ellenére a dolog nem lapos és kiszámítható, hanem inkább stabilnak és megnyugtatóan kézben tartottnak mondanám.
A világ, amit a Méregtanban bejárunk különlegesnek mondható a high fantasy körében, hiszen a monarchista rendszert egy militarista kormányzat váltotta le és ez rányomta a bélyegét a birodalom minden aspektusára. Szigorú rend és büntetések, rendezett élet és szabálytartás jellemzi Ixiát. Ez a rend egy kicsit amolyan disztópikus államra emlékezetet, mégis ezen kívül fantasy marad a könyv a középkori hangulattól a mágiahasználatig minden tekintetben. Különleges kombó, de működőképes és egy kicsit egyedivé teszi a már ismert formulát.
A sztori dicséretére váljék, hogy a mellékszereplők kidolgozásánál sem sajnálta az időt és gondolatot az írónő, így a kisebb szerepekben is szórakoztató figurákat láthatunk. Persze azért gonoszul megjegyzem, hogy mindenki vonzó és szép, amire azért kicsit forgattam a szemem.
Utolsó gondolatként csak annyit, hogy talán még jobb lehetett volna ez a könyv, ha nem korlátozzák be a YA műfaj határai. Azt hiszen egy kicsit sötétebb, merészebb és bizonyos jelenetekben részletesebb leírásokat is elbírt volna a regény. A témák mindenképpen meghatároztak egy felnőttesebb irányt: politika, kínzások, kivégzések... így ha egy kicsit még jobban el lehetett volna vinni ezek képszerűbb taglalásába a könyvet, talán jobban élveztem volna.
Alapvetően tehát meg voltam elégedve a történettel, a karaktereket szerettem, de valami az írónő stílusában volt, amiért érzelmileg annyira nem tudtam kötődni a sztorihoz. Nem igazán tudom, hogy mi volt ez, de egy kicsit talán arra fogom, hogy olyannyira bennem élt az összehasonlítgatás az Üvegtrónnal, hogy ez gyakorta kizökkentett és ahelyett, hogy benne éltem volna a Ixia világában egy kicsit külső szemlélő maradtam. Ti ne kövessétek el ezt a hibát és akkor élvezni fogjátok a Méregtant.
Értékelés
| |
ggg
| |
Summa:
Ismerős keretű sztori egy militarista high fantasy világban egy kemény, de szerethető hősnővel és számtalan mély karakterrel. Élvezhető!
|
Cselekmény
✰✰✰✰
Karakterek
✰✰✰✰
Világ – Háttér
✰✰✰✰
Eredetiség
✰✰✰✰
Stílus
✰✰✰✰
Borító
✰✰✰✰✰
Befejezés
✰✰✰✰
|
Nyereményjáték
|
A természet telis-tele van mérgekkel, melyek évszázadok óta erkölcstelen tettek főszereplői. A 19 éves halálraítélt Yelena kapott még egy esélyt. Ám csak addig élhet, amíg tökéletesen látja el feladatát, mint a Parancsnok ételkóstolója. Egy apró hiba számára halálos lehet.
Minden blogon találtok egy-egy üvegcsét. Ezekben az üvegcsékben különféle italok vannak, minden italnak van egy-egy neve. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik: a nevek becsapósak lehetnek. A ti feladatok hasonló Yelenáéhoz. Ki kell találnotok melyik üvegcse mérgező és melyik nem. Segítségképpen mindegyik ital receptjét megtaláljátok a blogokon.
Himalája
4 cl Vodka
2 cl Kahlua
2 cl tejszín
Őrölt ánizs
jégTovábbi állomások |
09/09 MFKata gondolatai
09/11 Nem harap a blog09/13 Insane life
09/15 Kelly & Lupi olvas
09/17 Deszy könyvajánlója
09/19 Roni olvas
09/21 Függővég
09/23 Zakkant olvas
09/25 Dreamworld
09/27 Könyvszeretet
09/29 Media Addict
Megjegyzés küldése