Tündérkrónikák Újraolvasás - A Hajnalra várva

Esedezem a bocsánatért tunyaságomért, de az Ünnepek alatt eléggé elhanyagoltam  HTUH kötelességeimet. Szerencsére Ti nem hagytátok el a sorozatot, mert a molyon nagy örömmel olvastam, hogy mennyien kértétek és kaptátok meg a Tündérkrónikák valamelyik könyvét Karácsonyra, és a hivatalos Újraolvasás molyos kihívásán is nagyon sokan kiérdemelték már a zöld jelzést és kapták meg a JZB tetkójukat a sorozat első vagy sokadik kiolvasásáért. Repes a szívem, hogy így gyűlik a magyar Moning rajongótábor!

Örömhír mindannyiunknak, hogy a Tündérkrónikák Újraolvasás már nem csak az olvasás és a sorozat szeretete miatt folyik, de célunk is van. Talán már hallottatok róla, hogy a Cor Leonis bejelentette, hogy tavasszal magyarul is megérkezik hozzánk Ms. Moning legújabb könyve, az ICED, ami szintén a Fever világában játszódik, csak Mac helyett Dani meséli nekünk a sztorit. Frenetikusan, megjegyzem. Én már olvastam, itt elolvashatod a véleményem róla (de csak ha minden könyvvel végeztél, mert elég spoileres!). Tehát addig még van két hónapunk és két könyvünk, reméljük, hogy kora tavasszal már a kezünkbe vehetjük a könyvet!

De akkor térjünk vissza a decemberi projektünk méltatására. Ebben a hónapban a HTUH-k a Hajnalra várva című kötetet mutatták be nektek idézetekkel és képekkel. Válogassunk ebből!

Barrons Macet okítja:

– Álljon egy lábra, és ugráljon. 
– Szemét – sziszegtem ugrálás közben. 
– Ha ellen akar állni a Hang erejének – magyarázta Barrons –, találja 
meg azt a helyet magában, amelyet senki más nem érinthet meg. 
– Úgy érti, a sidhe-látó helyet? – kérdeztem féllábú csirkeként 
ugrálva. 
– Nem, egy másikat. Minden emberben ott rejlik, nemcsak a sidhelátókban. 
Egyedül születünk, és úgy is halunk meg. Az az a hely. 
– Nem értem. 
– Tudom. Ezért ugrál.

Melyik szám írja le legjobban Barronst?

– Pi, Ms. Lane? Azt hittem, megbukott matekból. – Kettest kaptam. Az apró kis információk soha nem ragadtak meg a fejemben, de a nagyok igen. – Miért pi? – Mert irracionális és megszámlálhatatlan. – Vicces lány vagyok, nem? – Egyben állandó – tette hozzá szárazon. – A hatosuk már elfogyott. Úgy tűnik, az évnek ebben a szakaszában igencsak kelendő a hat-hat-hat. 

A furcsa pár

Szivárvány kisasszony és Éjszaka úr. Így festünk egymás mellett. 

Mac szerencséje

Normális esetben nevetségesen kicsinek tartottam volna ennek az esélyét, de ha van valami, amit az elmúlt néhány hónapban megtanultam, akkor az az, hogy a „nevetségesen kicsi esély” azt jelenti: „nagyon valószínű,hogy ez történik MacKayla Lane-nel”. 

A mottó

A remény erőssé tesz, a félelem megöl. 

Forrás: http://happianarky.com/tag/fever-series/

Ne feledjétek, hogy nyerni is lehet az Újraolvasással. Na nem itt, hanem Andie blogján, a Könyvek Háborúján.

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2012/10/tunderkronikak-ujraolvasas-jatek.html

Ha fent vagytok a molyon, akkor csatlakozzatok az EMHTU kihíváshoz, még nem késő!

http://moly.hu/kihivasok/elso-magyar-hivatalos-tunderkronikak-ujraolvasas

Még több idézetért kövessétek a Cor Leonis Kiadó Facebook oldalát, vagy a többi HTUH blogját!

https://www.facebook.com/CorLeonisBooks?fref=ts

http://nemharapa.blogspot.hu/

http://vivianholloway.blogspot.hu/

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/

http://gondolatoklevelibekatollabol.blogspot.hu/

A jövő évben a Rossz hold kelt fellel kezdünk! Várjuk együtt az ICED-ot Tündérkrónikák Újraolvasással!

Ha még nincs meg minden kötet még mindig kedvezményes áron tudod beszerezni a Cor Leonis könyváruházában! Itt!

Körben áll hat kislányka...

Eddig szerettem a svéd húsgolyót, a svéd bútorokat és a lazacot, de most már a misztikus YA a kedvencem a kék-sárga országból. Ezt neked IKEA!

Mindannyian tudjuk, hogy a skandináv krimiknek megvan a maga jellegzetesen borús és rideg hangulata, amibe akkor is beleborzongunk, ha éppenséggel a kandalló mellett ücsörögve olvasgatjuk őket. Nos, ez a borzongatóan mélabús és ridegen valóságos aura árad a Körből is, ami kivételesen egyedivé teszi a sorozat-gyártott amerikai társai körében. Félreértés ne essék, nem vagyok ellensége azoknak sem, de az amcsi diákok gimis problémái kábé úgy viszonyulnak az Engelforsbeli tinédzserek bajaihoz, mint ahogy Hello Kitty viszonyul Cujohoz.

Egyszóval Engelsforsban semmi sincs rendben. A sötét és hideg svédországbeli városka ad otthont féltucat egymás számára majdnem idegen lánynak, akikben talán csak annyi a közös, hogy egy gimibe járnak. De az egyik iskolatársuk halála, amelyet mindenki öngyilkosságnak vél, váratlan és különös módon kovácsolja össze őket, bár ez nekik egyáltalán nincs ínyükre. Egy homályos ősi prófécia szerint ők ugyanis egy mágikus kör tagjai, mind boszorkányok, akiknek a feladata, hogy megmentsék a városukat a pusztulástól. 

De ez a banda, minden, csak nem hősies. Mind problémásak és sérültek, de pont ezért szeretnivalóak. A szerzőpáros brutális őszinteséggel mutatja be a szereplőin át a mai kor leginkább meghatározó problémáit. Van itt szó depresszióról és drogokról, kirekesztettségről és gyászról, önbizalomhiányról és szexuális bizonytalanságról. Most ismét összehasonlítás következik, az amerikai társakkal. Aki a jó öreg "begyömöszöltek a kukába", vagy "csúfoltak a sulibüfében" jellegű tinibánathoz szokott, annak a Kör talán egy kicsit nyers is lesz. Nekem mindenesetre kellemes felüdülés volt a melankólia, de azért itt szerintem jár a 16-os karika. 

A szerzők

Ami különösen tetszett ebben a vaskos kötetben az a váltott nézőpont volt. Minden lánynak olyan egyedi volt a gondolkodása, olyan eltérő az élete és a reakciói, mintha nem is csak kettő, de hat különböző szerzőtől származott volna. Ennek ellenére a történet nem lett felszabdalt, szép egységet alkotott redundancia nélkül, mert semmit se utálok jobban, mintha ugyanazt a dolgot látjuk több szempontból. Szerencsére ez itt elmaradt, a lányok lineáris időrendben váltották egymást, és mindig a szituációhoz legmegfelelőbbtől hallhattuk az fejleményeket. Olyannyira jól összehangoltan különböztek, hogy én nem is tudtam kedvencet avatni, a félénk és stréber Minoot ugyanannyira a szívembe zártam, mint a vagány és lázadó Linnéát, vagy a ducisága miatt önbizalom-hiányos Anna-Karint, az evészavaros Rebeccát, vagy a makacs és érzéki Vanessát, de még a gimikirálynő Idát is.

Azt mondjuk el kell ismerni, hogy a könyv története nem valami pergős, de szerintem ez a lassú és mélyre tekintő cselekményvezetés kitűnően illett a Kör hangulatához. Félreértés ne essék ezzel nem azt mondom, hogy unalmas, csupán csak annyit, hogy aki akcióra és izgalmakra számít az csalódni fog, mert a Kör inkább szépen leandalít a székedről, mintsem lelök róla. És hosszú, jó hosszú, de az csak még több oldalnyi kellemes borúlátást tartogat. Negatívumként csak annyit tudok felsorakoztatni, hogy a nagy döbbenetek közül többet előre ki lehetett találni, de szerintem ez is volt a cél, mert az utalások néha teljesen egyértelműek voltak.

Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy a fő cselekményszál a boszorkányság és a prófécia, a misztikum szinte már mellékszálat képvisel és eltörpül a szereplők személyisége mögött. Legalábbis a könyv első felében. Aztán egy kicsit több mágiát tartogat, de szerintem a karakterek végig elnyomják a sztorit. De hát ne feledkezzünk meg róla, hogy a Kör csupán az Engelsfors-trilógia első kötete, most, hogy alaposan megismerhettük a boszorkányainkat a következő kötetben talán mélyebben beleáshatjuk magunkat a mágiába és az izgalmakba. Az első könyv pont elég nyitott kérdést hagyott hátra ahhoz, hogy ha a szereplőket valamiért nem szeretted meg eléggé ahhoz, hogy sírva könyörögj a visszatérésért Angyalzuhatagba, a válaszokért mindenképpen megveszed a második könyvet.

Ahogy tehát említettem a Kör egy trilógia bevezető kötete, de a Kör trilógia magyar rajongói oldaláról tudhatjuk, hogy a szerzőpáros a harmadik kötet után nyolc rövid illusztrált sztorival még kiegészíti az Engelsfors-sagát. Jól hangzik! A trilógia második része 2013 tavaszán érkezik magyarul!

Értékelés: 5/5

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: a Kör

(Cirkeln)

Engelsfors-trilógia

Geopen Kiadó

2012

Agy-zabálnivaló romantika

Tudom, hogy ellenérzéseitek vannak. Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy ez csak egy vicc lehet. Hát nem az. Tessék elfelejteni mindent amit eddig a zombikról tudtatok, mert a Warm Bodies egy jó könyv. Pont.

A főhősünk R zombi. Vagy élőhalott, ki hogyan hívja. Hogy mitől lett ilyen arra nem emlékszik. A nevére se, csak erre az egy betűre. Ami megmaradt az életéből az a folyamatosan rothadó teste és a bomló agyába zárt gondolatok, amiket nem tud senkivel sem megosztani. Na meg az éhség, hogy friss emberi húst és agyat lakmározzon. Az egyik ilyen táplálkozó körútjuk alkalmával azonban belebotlik Julie-ba az élő emberlányba, akiről a barátja elfogyasztása után közvetlen emlékei vannak. R elviszi magával a lányt aki változást indít meg az Élőhalottak világában.

Viccesen hangzik. Nem az. Na jó, egy kicsit az. Azért természetesen van valami morbid humor abban, ahogy R él és ahogy gondolkodik magáról. De szerencsére a fekete humor egyáltalán nem direkt és helyzet-komikumszerű, inkább intelligens és érett módon bújik meg a sorok között. Azért azt érezni, hogy nem kell halál-komolyan venni a könyvet, de ennek ellenére semmiképpen nem paródiakönyv. 

Isaac Marion

Ami azt illeti nekem is voltak ellenérzéseim a könyvvel kapcsolatban. A horrormúvikon érett agyam vastag vésővel kaparta a megfelelő mappába, hogy a zombik gusztustalanok, agyatlanok és foszlottak, de ez a könyv, most mindent felülírt. Igen, azért R is foszlós, hiszen zombi. Elismerem néha valóban gusztustalan is, de hát ismét csak mondom, élőhalott, milyennek kéne lennie? De hogy agyatlan legyen. Nem, az semmiképpen. Sőt! Fantasztikus, hogy R korlátozott szóbeli kommunikációs képességei ellenére milyen egzisztenciális gondolatai vannak és mennyi érzelem van benne. Különös, hiszen a véres ösztönös természete ellenére kedves és gyengéd lelke van és imádnivalóan tud szerencsétlenkedni. Én nagyon megszerettem és igenis el lehetett vonatkoztatni attól, hogy zombi, mert R lelke szép és ez felülemelkedik a testi adottságain.

Ez a kettősség egyébként több fronton is végigvonul a könyvön. Ahogy R újra megtapasztalja az emberi érzelmeket és ez kezdi őt visszahozni az életbe, úgy a prédaként elfogyasztott Perry, Julie ex-barátja életének fontos pillanatait is végigkövethetjük R emlékein keresztül. És ahogy R kezd visszatalálni az életbe, úgy halad Perry a halál felé. Érdekes párhuzam ez, és Perry halált kísértése csak még jobban rávilágít arra, hogy mennyire értékes az élet, és ennyire vágyhat arra valaki, aki elvesztette azt. Hogy valójában mik azok, amik fontosak az életben. A vágyódás, a célok, az érzések, hiszen pont ezek azok, amik hiányoznak a céltalanul lézengő zombikban. De ahogy ezek újra kezdenek fontosak lenni R-nak a teste is követni kezdi a lelke változását. Egy másik kettősség az élethez való hozzáállás. mert amíg Perry mindig a hibát kereste az életben, addig Julie minden balvész ellenére pozitívan, bizalommal és a töretlen élni akarás vidámságával szemléli azt. És ez lesz a változás mozgatórugója.

Hozzáteszem, hogy ugyan a szerelem, a szeretet fontos eleme a könyvnek, hiszen végülis kimondatlanul is, de ez az, ami elindítja a változást, attól még ez nem nem romantikus könyv. Ilyen szempontból elég ártatlanka, és a romantikánál sokkal inkább szól az emberi érzésekről úgy általában, meg hogy mi tesz minket azzá amik vagyunk. De persze azért azt csendben megjegyezném, hogy ugye mindenkinek leesett, hogy a csaj neve Julie a srác neve pedig R-el kezdődik. Vajon mi lehet a többi része? Khm. Rómeó. Khm.

A könyv egyelőre csak angolul olvasható, de tervben van a magyar megjelenés is amit a Libri Kiadó tavaszra tervez. Eleven testek címen fog kijönni.

Ha még nem tudnátok a könyvből film is készült, amit jövőre fognak bemutatni a mozikban. A trailer már elérhető és mondhatom nagyszerűnek néz ki. R szerepére Nicholas Hoult szerintem tökéletes választás volt, és  elég látványosnak ígérkezik az egész mozi. Reményt keltőek az akciójelenetek is, mert azt kell mondjam, hogy a könyv egyetlen negatív pontja az volt a szememben, hogy nem volt katartikus nagy összecsapás a végén, hanem nagyon hirtelen és váratlan módon fejeződött be, mintha kimaradt volna egy fejezet. Úgy hiszem a film ezt most pótolja.

Szóval fintorgást félretenni és tessék adni a zombiknak, de különösen R-nak egy esélyt, meg fogjátok szeretni.

Értékelés: 5/5

Isaac Marion: Warm Bodies

Atria Books

2011

(tervezett: Eleven testek - Libri Kiadó 2013)

És a filmtrailer:

Meg még egy:

Adam Archer: Szivárgó lélek - 1. fejezet

Adam Archer: Szivárgó lélek

Első fejezet

FILOZÓFIA

Azt mondják, csak egy démon tud előhozni az emberben egy igazi angyalt. Ez a történet arról szól, hogy ez miként vált majdnem igazzá. Olyan titkot árulok most el, ami valószínűleg kitaszítottá tesz majd engem, mert ezt a titkot soha senki nem tudhatná meg, és talán soha nem is fogja. De úgy érzem meg kell tennem, hogy leírjam ezeket a sorokat, meghallgatást és megértést remélve, mert belső zokogásom egyre erősebb, kitörni készülő viharként zakatol át a testemen, és félek, hogy ha előtör, akkor a Nagy Háború ismét kitör majd, két, emberi tudattal felfoghatatlan világ között.

Hosszú időkön keresztül néztem egy fiút, csecsemőkora óta ott voltam a lelkében, őrizvén őt, tudván, hogy sorsa alakulásába nincsen beleszólásom, csak néhány belső sugallat, mely a lelkéből származik, sodorhatja jó irányba az életében. Láttam, ahogy felcseperedik, életörömmel teli ifjú lesz belőle, és az élet jó sorsra érdemes embert nevelt belőle.

Hogy miként hunyt ki benne az élet szinte összes szikrája, miként fertőzte meg elméjét a kétségbeesés démona…ez szinte jelentéktelen most. De a mondanivalóm, amit mindenkinek meg kell értenie, az mindennél fontosabb.

Az ember világát évszázadok óta körüllengi a gonosz, nap mint nap próbálja olyan irányba terelni, melytől végleg elhagyják azt, amit ők hitnek, én reménynek nevezek. Két világ között lakik az emberiség egy végtelen univerzum apró csemetéjeként, élve mindennapjait, folyamatosan döntésekre kényszerülve, jó, vagy helytelen döntéseket hozva. A gonosz terve természetesen egyértelmű. A sugallat azon kifejezése, hogy rábírja a törékeny emberi lelket, hogy rossz dolgokat cselekedjen. A nagy, végső terv ez, hogy az ember végül önmaga ellen forduljon, és elhagyja a jóság minden megnyilvánulása. Hogy mi ennek az értelme? Semmi más, minthogy az ember csupán egy játékszer, mely ott áll a Mennyek és a Poklok között, és kétes döntései folyamatosan egyensúlyt tartsanak jó, és rossz között.

Tisztán emlékszem arra az időre, mikor a gonosz terve elkezdett erősödni, ezzel legyengítve engem, és társaimat. A lélek, mely csupán az emberi test végső menedéke, elkezdett olyan irányba húzni, mely az én világom végső pusztulását okozhatja.

Én pedig még mindig néztem a fiút, aki eljutott a végső pontra, ahonnan már alig van visszaút. Csak én segíthetnék neki, de tudom, nem szabad. De mostanra beláttam, hogy így nincs értelme az egésznek.

Hogy küzdjön az ember a saját démonai ellen? Miként kezdjen bele? Főleg ha már mindent elrontott. Azt gondolta, talált kapaszkodókat, de azok úgy hagyták el, mint a korhadó fát az ágai. Most egyedül van, egy kövön áll, mely billegése folyamatosan a körülötte lévő beláthatatlan mélységbe akarja taszítani. És hiába várja, hogy valaki hidat építsen, és mellé álljon ezen a kövön, de feleslegesnek is ítélte. Mert a hídon úgysem térhet át, mert az nem a sajátja. Magának kell utat nyitnia a sötétségen keresztül, és csak magára számíthat. És közben senki nem mondja, hogy nem lesz semmi baj...

A nevem most nem fontos. A fiú a fontos. Bár ez történet nem róla szól. A nevem nem árulhatom el. Az Úr egyik angyala vagyok, és ez a bukásom története…

***
Korábbi fejezetek:
Prológus

A Very Merry Cor Leonis Christmas!

A Cor Leonis kiadó már ünnepi lázban ég, és a príma karácsonyi hangulatot most velünk olvasókkal is megosztják! 

Tűzmadár

Az Álomgyár kiadó jóvoltából a megjelenés után a kezembe vehettem Kate Van Dyke kétkötetes krimijének első kötetét, a Vérzivatart. Amit egyébként 2012 . november 30 és december 14 között ti is megnyerhettek itt  a blogon. Link és vélemény alant.