FRISS

2014. július 21.

Nem Istennek való vidék - Neil Gaiman: Amerikai Istenek


Hosszú történetünk van nekünk ezzel a könyvvel. először kölcsönkaptam, de nem olvastam el. Aztán egy garázspucolás során ráleltem a nagyszüleim sufnijában a keménykötésű verzióra. Nem is sejtettem, hogy ott lehet a nagy kupac természetjárós és vadászos regény alatt. Hazahoztam, de a polcra tettem és sokáig szemeztem vele. Amikor megjelent a hír, hogy sorozatot csinálnak vele a kuzinom felhívott és megkérdezte, hogy ne adja-e kölcsön újra. Kiderült, hogy az Ő régi példánya került hozzám a garázsból. Na, mondtam erre, ez már sok az isteni utalásból, hogy figyelmen kívül hagyjam, ezért nekikezdtem a monstrumnak.



Neil Gaiman: Amerikai Istenek
-

Kiadó:   Szukits / Agave

Sorozat:   -
Oldalszám:   328 / 648  oldal

Kötés:  keméynkötés / puhakötés

Fordító:   Juhász Viktor

Megjelenés:   2003 / 2012



Szörnyű vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról. 

Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.




Megmondom előre, nem könnyű olvasmány.
Persze nem is számítottam rá, hogy Neil Gaimantől szépen logikusan felépített és közérthető regényt kapok. Az idő nagy részében egyáltalán nem tudtam, hogy mi történik és miért, de valahogy mégis összeállt bennem a kép. Ezt csak így lehet olvasni. Csak lapozz tovább és bízz Neil Gaimanben, hogy az a szörnyű sok befejezetlen mondat, homályos utalás szürreális esemény, neveket rejtő szóvicc és látszólag random történetrészlet egyszer csak teljes egészet alkot. És fog, de te nem biztos, hogy észreveszed, hogy mikor.

Árnyék, a frissen szabadult rab élete fenekestül felfordul, amikor a hazaúton az otthonába találkozik a rejtélyes Szerda úrral, aki munkát ajánl neki. Árnyék ezt is, mint a könyveben zajló szinte valamennyi természetfeletti, bizarr és szimplán lehetetlen dolgot szinte kérdés nélkül elfogadja. Árnyék különös figura a maga átlagosságában. Semmi több nincsen benne (bár mondjuk sejteni lehet, hogy nem véletlenül került bele az istenek harcába), néha kicsit ostoba, nem kérdez, csak megcsinálja amit kérnek tőle. Akkor se húzza fel a szemöldökét, amikor egy kobolddal találkozik, de még a halott, de továbbra is sétáló feleségén se tud nagyon izgulni. Árnyék így majdhogynem pártatlan és gondolattalan mesélő lesz és az istenek bölcsességének tökéletes hallgatósága.

A legkülönösebb az, ahogyan Neil Gaiman teljesen hétköznapinak állítja be azt, hogy a múlt és a jelen istenei köztünk járnak. Míg Árnyék beutazza Amerika legtöbbször érthetetlen és érdektelen látnivalóit megismeri az újhazából az ígéret földjére szakadt istenségeket. Ezeknek a felsőbbrendű lényeknek az állapotán fel lehet mérni a társadalom állapotát. A hívőket vesztett istenek belekényszerülnek a hétköznapi életbe és trükkökkel, kemény munkával, de néha prostituálódással szerzik meg a betevő hódolatot. A régi hitek és a régi hiedelmek elhomályosultak és új istenek vették át a helyüket. A mai kor embere a média, a sztráda és az internet isteneit méltatja, akiket ő maga teremtett a figyelmével és imádatával. Az én kedvenc részeim mindenképpen azok voltak, amikor az istenek Amerikába vándorlásába kaptunk betekintést. Szinte kivétel nélkül a félelem és a harag volt az az érzelem, ami átszállította őket az újvilágba érkező emberek szívében és fejében és a szenvedés miatt maradtak. De ahogy a fájdalom elmúlt és az emberek adaptálódtak, az istenek is hatalmukat vesztették. Amerika nem istennek való vidék.

A cselekmény tekintetében mintha két könyvet kapnánk. Árnyék utazása és az istenek bemutatása, Szerda toborzó hadjárata alatt váratlan események és lassú fejezetek váltják egymást. Egyszer megtapasztaljuk a fertőt és az istenek sanyarú sorsát, majd egy kicsit kapunk amerikai idillt egy csendes kisvárosban. De persze ezek a csendesebb részek sem maradhatnak tartalom nélkül. Neil Gaiman képes arra, hogy a tanulságot, a nagy igazságokat és mondandóját teljesen hétköznapi mondatokba és beszélgetésekbe rejtse, vagy akár teljesen kimondatlanul hagyja, hadd lebegjen a levegőben. Szerettem, hogy soha se számíthattam rá, hogy mi fog történni. Talán csak elindulunk az úton és egy áruházba jutunk, de lehet hogy átlépünk a "színfalak mögé" és istenekkel vagy felmagasztalt kultúrhősökkel fogunk csevegni. Tessék nagyon figyelni! Minden számít és mindennek jelentősége van. Ha azt gondolod, hogy egy beszélgetés, csak önmagáért van, hát tévedsz. Biztosan előkerül később és ha nem figyeltél, akkor biztosan vissza kell lapoznod. Velem nem egyszer előfordult ez, azért szólok előre. A könyv utolsó fejezetei pedig igazi akciókat, nagy izgalmakat és váratlan fordulatokat tartogatnak és végre bebizonyosodik, hogy Árnyék sem amolyan tedd ide - tedd oda karakter.


Meghajtom a fejem Neil Gaiman előtt, akinek biztosan nagy kutatómunkába telt összehordani ezt a rengeteg mitologikus lényt. Még a magyarok betyáros istene is helyet kapott a panteonjában, ámbár ezt ebben a kontextusban nemigen tudtam értelmezni. De még nagyobb elismerés jár azért, mert ezeket a lényeket emberi tulajdonságokkal ruházta fel, sebezhetővé, néha szánnivalóvá tette és megértette velünk a céljaikat,  álmaikat. Mindegyikük különleges személyiséget kapott, bár mindannyian egy kicsit őrültek voltak. Ezért imádtam őket.

A végére egy pár szót a megfilmesítésről. Az HBO-val megakadtak a munkálatok, és ezután már a Starz foglalkozik a TV sorozat elkészítésével. Az író szerint már halad a projekt, de még szereposztásról, vagy forgatási dátumokról nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy a showrunner-i székben Bryan Fuller fog ülni, aki a Hannibalt is jegyzi. Én már izgatottan várom, hogy szabadjára engedjék ez a őrületet és kitörjön a harc a régi és új istenek között.

Értékelés
ggg

Summa:

Mágikus, fantasztikus és szürreális történet a régi és új istenek harcáról, ahol egy nagyon is (kis)emberi alak játssza a főszerepet. Különös utazás Amerika kultúrájába, történelmébe és hitvilágába, vagy annak hiányába. fantasybe oltott társadalomkritika, ami néha bizarr, de mindig élvezetes.

Cselekmény
aaaa
Karakterek
aaaaa
Világ – Háttér
aaaaa
Eredetiség
aaaaa
Stílus
aaaaa
Borító
aaaa
Befejezés
aaaaa







Idelent egy nagyszerű összefoglaló grafikát találhattok a könyvben feltűnő főbb szereplőkről. Vigyázat erősen spoileres a kép, úgyhogy csak olvasás után ajánlott áttekinteni.


Képek: Sunil Kainth, Nicholas Delort

Megjegyzés küldése

 
Back To Top