Az After the end fülszövegét olvasva egy klassz kis disztópiára számítottam, és a borító is megerősített ebben. Az már rögtön a leírásban kiderül, hogy Juneau, az elszeparált alaszkai faluban nevelkedett lány azt hiszi, ők az egyedüli túlélői egy világégésnek, de később rájön: hazudtak neki.
Az első fejezetekben olvashatunk is a nomád körülményekkel bíró faluról és az ott élőkről, de nagyon hamar világossá válik, hogy ez nem a valódi világ. Mégpedig azért, mert viszonylag hamar megismerkedhetünk a két nézőpontos történet másik szereplőjével, a gazdag és elkényeztetett Miles-al, aki megmutatja nekünk, hogy szó sincsen sehol világégésről.
Ilyen szempontból nincs is disztópia, hiszen a valós világ napjainkban, legalábbis napjaink technikai vívmányaival és társadalmi berendezkedésével bír. Az összes misztikus elem Juneauval kerül bele ebbe a modern világba. Azt hiszem inkább nevezném azt a könyvet valami urban fantasy és sci-fi keveredésnek, hiszen Juneau titokzatos mágikus képességekkel bír, faluja pedig még különlegesebb ok miatt bújt el a világ elől.
Ha hanyagoljuk a besorolást és csak élvezzük a könyvet, akkor egy mérsékelten cselekményes, de kellőképpen szórakoztató és meghökkentő könyvet lapozhatunk. Az alapötlet, az elzárkózott közösség, és a tinédzsereket féken tartó hazugság bennem
A Falu fílinget gerjesztett, de meg kell mondanom a kis faluban csak a történet elenyésző része zajlik. A rövid bevezetés után, amit ott töltünk Juneau utazása következik, kutatása családja és családja titkai után, ami a modern világba vezeti őt. Azt hittem, hogy ezután majd jön a városba keveredett elvadult lány szerencsétlenkedése, de ebből szerencsére nem kaptunk. Juneau nagyon is jól elboldogul a betonrengetegben annak ellenére, hogy eddig jurtában lakott. Egyébként is egy határozott és merész lányzó, aki mindenhol feltalálja magát, de a legjobban a vadonban van elemében.
Igazából több szerencsétlenkedést látunk Miles részéről. A fiúnak természetesen van hátsó szándéka, nem véletlenül utazik Juneauval, ahogy a lány is kényszerből kéri a segítségét. Ketten teljes ellentétei egymásnak, így a köztük lévő párbeszédek adják a humor legfőbb forrását. Juneau képviseli a természetet: vad, de megfontolt és erős, bátor és mindenhol feltalálja magát, valamint mély meggyőződéssel viszonyul a vallásához és a képességeihez. Miles ezzel ellentétben a modern világ gyermeke: néha elveszett, keserű és hitetlen, gúnyos és heves. Miles egyáltalán nem a tipikus férfihős, aki erős és mindenre elszántan irányítja a helyzetet. Ami azt illeti ebben a regényben felcseréltek a szerepek, Juneau az, aki irányít és uralja a szituációt és Miles asszisztál és hitetlenkedik. Felüdülés volt olvasni és ennek ellenére Milest nagyon is megkedveltem. Az ő páratlan párosuk jól eltalált és tetszett, ahogy láthattam, hogyan változtatják meg lassan egymást.
És akkor most kell elmondanom, ami a leginkább tetszett a romantikus szálban:
nincs insta-love. Ellenkezőleg! Juneau és Miles sokáig nem csípik egymást, ami azt illeti a lány szerencsétlen semmirekellőnek és butának tartja a fiút, aki pedig a csajról gondolja, hogy szimplán őrült. Nagyon lassan alakul ki közöttük egyetértés és szimpátia és ezt én nagyon díjazom.
A románcon túl természetesen több története is van a könyvnek. Juneau, aki a természettel szoros kapcsolatban van nem találja helyét abban a világban, aki már alig foglalkozik az anyafölddel. A természet erőin alapuló hite meg is rendül a kemény betonépületek és aszfaltutak között. Elgondolkodtató, hogy mennyivel szimpatikusabb az Ő egyszerű élete, mint Miles kivételezett státusza és vagyona. Ez a technika és a természet örök ellentmondása amit nagyon jól képviselnek a főbb karakterek. Persze azért kiderül, hogy a nagy elvonulásnak sem csak olyan magasztos okai voltak, minthogy egyszerűen és szelíden éljenek...
Arra azért mindenképpen tessék felkészülni, hogy a könyv egy sorozat kezdőkötete és a függővég brutális. Komolyan.
