A Méregnaplókat ugyan már régóta kinéztem magamnak, de a legutóbbi könyvtári utam során teljesen véletlenül, az utolsó pillanatban bukkantam rá a friss visszaérkezések között. Visszarohantam és kivettem, úgyhogy mondhatom, hogy sorsszerű volt a találkozásunk. És felemelő. A Méregnaplók egy különös és eddig számomra felfedezetlen világba kalauzol el, ami lényegében nem is esik messze a mindennapi valóságunktól.
A történet egy nem kifejezetten definiált, de a néhol elejtett történelmi utalások alapján a késő 18. századra tehető Angliában játszódik ahol a tizenhat éves Jessamine Luxton tölti dolgos ámde sokszor magányos hétköznapjait gyógyszerész édesapja mellett. A lány tizenéves korára már mindent tud a növényekről, amit csak tudni érdemes. Kivéve azokról, amiket apja elzárva tart a titokzatos Méregkertben, ami Jessamine számára tiltott terület. Apa és lánya életét egy nap egy furcsa és meglepően nagy botanikai tudással rendelkező fiú érkezése kavarja fel. Gyom látszólag minden előképzettség nélkül ismeri minden növény hatását. Apa és lánya ki akarják deríteni a titkát, ám mindketten más okból.
Maryrose Wood tudomásom szerint nem rendelkezik különösebb növénytani múlttal, tehát különösnek tartottam, hogy valaki, aki úgymond laikus a témában össze tud hozni egy olyan könyvet, amiben gyakorlatilag minden a növényekről szól. De komolyan mondom, minden. Nem tudunk elmenni két mondatot anélkül, hogy ne főznének egy teát, nem mennénk el egy gondosan rendezett ágyás mellett, vagy ne használnánk fel az egyik növényt egy hasonlatunkban. Félreértés ne essék, ezeket nem kritikai felhanggal mondom, inkább csodálattal. Számomra abszolút érdekes volt minden információ, amit megtudtam, és meglepő módon nem volt túl sok a botanikai agytágítás sem, csak arra utalnék, hogy régen, vagy talán soha nem találkoztam olyan könyvvel amiben ennyire erős és meghatározó lett volna egy téma. A növények adták a hátteret, a történetet és ők alakították a szereplők karakterét is. Ezek után garantáltan más szemmel fogsz végigmenni a nagyi veteményese meg virágágyásai között! Noha meg voltam elégedve a könyv kivitelezésével külcsínileg, de az igazán ütős az lett volna, ha ezt amolyan ízig-vérig füveskönyv alakban, illusztrálva olvashatta volna az ember. Na arra mondanám, hogy a holisztikus hangulatteremtés magasiskolája!
Egyébként ilyen verzió nagyjából van is, létezik illusztrált kiadás Gyom naplójából (amire én nagyon kíváncsi vagyok). Ennek a kötetnek a szerzője pedig nem más mint az a Jane Northumberland, akire a könyv is hivatkozik, mint ötletadóra. Megvallom, jómagam azt gondoltam, hogy a hölgy egy 18. századi dáma lehetett, de kiderült, hogy egy ma is élő hercegnéről van szó, akinek kitüntető érdeklődése a mérgező növények iránt szülte az Méregnaplók alapötletét. A vele való találkozások adtak alkalmat arra az írónőnek, hogy megismerhesse a növényeket és megírhassa a könyvet. A Méregkert is létező hely egyébiránt, az Alnwick Gardenben van, természetesen a méregrajongó hercegné gondozásában.
Tehát minden amit eddig leírtam, a hangulat, az alapötlet, a nagy háttértudás a hercegnét dicséri de nézzük, hogy mit rakott hozzá maga Maryrose Wood. Kétségkívül a karaktereket, és a sztorit, de ezek közül egy sem olyan kiemelkedő, mint az eddigiek. A két tinédzser főszereplő tipikus fiatal szerelmes módra viselkedik, és mindketten egy kicsit laposak, ez mondjuk inkább a különleges képességekkel rendelkező Gyom estében kiábrándító egy kicsit. De ahogy az szokott lenni két magányos szív egymásra talál a közös érdeklődés mentén. Nem mondom, hogy émelyítő, mert inkább kedves, de a nagy szerelem számomra nem jött át, ahogy azt szokták mondani. Az apán kívül több karakter nincs is nagyon a könyvben (kivéve egyet, akiről nem szólhatok, mert lelőném a végét, de nekem ő volt a kedvencem...) Na ez most elég titokzatos lett? Lényeg a lényeg, nem a szereplők fogtak meg.
A cselekményről pedig annyit, hogy a meglepően rövid oldalszám ellenére én teljesnek és kielégítőnek éreztem a történetet, noha azért lehetett sejteni a sztori általános irányát. A végén azért megleptek, mert a mágikus realizmusból azért keményen elfordultunk egy olyan irányba, ami inkább a mágikus felé döntötte a mérleg nyelvét. De azért itt is megmaradtunk a műfaj sajátosságainál, például a népmesei elemeknél, teszem azt a három próbánál. Na de erről sem szólhatok, tessék elolvasni. Nem fog sokáig tartani, mert egyrészt mint mondtam rövid, másrészt pedig olvastatja magát.
Most, hogy így hozzáragadt a kezem ehhez a könyvhöz mindenképpen nyitva tartom a szemem, hogy elolvashassam a második kötetet is, az Éjmélyt, ha nem is a szereplők sorsa miatti aggodalmamban, hanem inkább abbéli kíváncsiságomban, hogy milyen csodálatos kertekbe és fantasztikus növények közé kalauzol el majd engem az írónő.
ÉRTÉKELÉS:
Maryrose Wood (Northumberland hercegnőjének ötlete nyomán): Méregnaplók
(The Poison Diaries)
Méregnaplók sorozat
2010
Megjegyzés küldése