Na jó, tudom. Olcsó dolog egy ilyen béna szóviccel kezdeni az értékelést, de valamikor a könyv olvasása alatt eszembe jutott és ottragadt. Azóta így referálom magamnak Kemese Fanni remek disztópiás történetét.
Pippa hallgatag lány. Nem is lehetne más, hiszen öt éve egyedül él a szörnyektől hemzsegő vadonban, ahol még akkor se szabadna szólni a másikhoz, ha lenne kihez, hiszen a sápadtak, a világvége utáni világ ragadozói, azonnal felkapják a fejüket minden zajra, ami emberi eredetű. Pippa a végső elkeseredés határán van, amikor váratlanul egy idegen vetődik jól biztosított erődházához. A magányosan élő Pippa azonnal vonzódni kezd a fiatal fiúhoz, aki mindenben az ellentéte. Kalandvágyó és hangos. Nagyon hangos.Viszont olyan titkai vannak amik Pippa életét is megváltoztatják.
Az első rész alatt, ami nagyjából a könyvfeléig tart a kétszereplős történet és a fiatal szerelmesek első érzelmei miatt az egésznek amolyan poszt-apokaliptikus Kék Lagúna utánérzése volt, de ezt abszolút pozitív értelemben kell érteni. Nagyon kellemes és magával ragadó leírások és nyelvezet, egy különleges, felfedezésre váró világ, valamint érdekes és szerethető karakterek kellenek ahhoz, hogy két emberről, akikkel egymás megismerésén túl gyakorlatilag semmi különös nem történik, ilyen élvezetes legyen olvasni. Fanni remekül megoldotta ezt a feladatot, mert a könyvön úgy repültem át, hogy szinte észre se vettem, hogy már a felénél tartok, aztán meg a végén. Könnyű volt olvasni és a megrettentő világ és a rémséges szörnyek (Pippa szavaival élve...) ellenére is kedves és ártatlan maradt a könyv. Talán a törékeny Pippa miatt, talán a megkapó borító miatt, talán az romlatlan tiniérzelmek miatt, de főleg gondolom Fanni miatt, aki nem tud elmenni egy csók mellett úgy, hogy ne illesztene hozzá valamilyen gyengéd jelzőt. Nem tudnám megmondani, de a véres jelenetek és az elborzasztó jövőkép ellenére is mindig úgy fogom a kezembe a könyvet, hogy ez egy aranyos történet.
Pippa univerzuma igen részletgazdag és jól felépített, de a szabályok számomra nem voltak mindig elég világosak. Minden logikusnak tűnt, de néha kicsit elvesztem a génmanipulációk és vírusok hatásai között, lehet, hogy újra kéne olvasnom a későbbi információk birtokában, hogy minden a helyére kerüljön. Azt hiszem, hogy a teljes képhez a trilógia mindhárom részére szükség lesz, hiszen Fanni lassan, jól elhelyezett visszatekintésekkel adagolja az információkat. Meg persze a szűkített világnézethez hozzájárult az is, hogy a sztorit sokáig csak két szereplő szempontjából látjuk, akik ketten együtt összesen nem ismertek életükben soha tíz embernél többet. Biztos, hogy a következő kötetekben ránk fog zúdulni egy csomó újdonság ebből a nem túl szép új világból.
Noha nem mondanám, hogy a könyv első felében túl sok esemény történik én meg voltam elégedve a történet egészének cselekménytartalmával. Az elején inkább Pippa és Ruben kapcsolatát alapozta az írónő, akiknek olyan jó dinamikája volt, hogy élvezetes mindennapokat teremtettek. A szókincs (már a nevek is! nem is találkoztam még ilyen nevű hősökkel!) és a könnyed írásmód miatt az amúgy eseménytelenebb részek is élvezhetőek voltak. Nem tudom más hogy van vele, de én olyan kevés regényt olvasok magyar szerzőtől, hogy folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy ne gondolkodjak azon, hogy mi lehetett egy-egy megnevezés eredetije, mert ez egy kishazánkbeli hölgy írása. Itt majd az angol fordítónak lesz dolga, hogy a sápadtaknak, génroncsoknak és az életkapszulának megfelelő angol kifejezést találjon, ha Fanni könyve megéri a világhírt. Én szurkolok neki, a színvonal tuti megvan! A második részre megdagadt az akciófejadag, és izgulhattunk elég sokat hőseinkért a Vörös-erdőben, és mikor már arra gondoltam, hogy nem is lesz már a könyvben több karakter akkor kaptunk még egy pár új szereplőt és néhány sokkot a végére.
Remélem Fanni már javában dolgozik a folytatáson, mert a vége igencsak körömrágósan és felfokozottan ért el engem, nem is akartam elhinni, hogy nem olvashatom tovább. Pippa megvett engem. Kérek még!
ÉRTÉKELÉS
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Vörös Pöttyös Könyvek
Könyvmolyképző Kiadó
2012
U.i.: Nézzétek meg Fanni Pinterest oldalát ahol az inspirációként összegyűjtött képeket őrzi, nagyon jó hangulatot ad a könyv olvasásához!
Megjegyzés küldése