A mai modern szórakoztató irodalomban a legtöbb angyal ábrázolás nagyon a földi léthez kapcsolódó, földi vágyakkal rendelkező az éghez már nem is kapcsolódó angyalokkal él, akik már csak annyiban hasonlítanak Isten hírnökeihez, hogy szárnyaik vannak. Nos, A.O. Esther visszatér a gyökerekhez mind az angyalok ábrázolásában, mint a fantasy műfajban. Az Összetört Glóriák sorozat első kötete az Elveszett lelkek a klasszikus fantasy rajongóinak kedvez.
A cselekménybe nagyon in medias res kapcsolódunk be, mikoris megismerjük Sophielt, az Égi Angyalt aki alászállt, hogy segítsen a Térítőknek a gonosz elleni harcban. Csakhogy Sophiel megsebesül egy sötét angyal, Elijah, ostorcsapásától, ezért menekülnie kell. Küldetése veszélyben forog, mikor csapdába esik, azonban hamar rájön, hogy érzelmei a fogvatartója iránt korántsem gyűlölettel teliek. Sophiel hamarosan borzalmas választás elé kényszerül, ahol döntenie kell a küldetése és a szerelme között.
Mielőtt kitérnék a könyv tartalmának véleményezésére hadd mondjak néhány szót a külalakról. Már a könyvesboltban is megbabonázott az éteri borító, csakhogy a fóliázás miatt nem tudtam belelesni. De amikor megkaptam az írónőtől, és a belelapozhattam leesett az állam. Ilyen igényes és gyönyörű kivitelezésű könyvvel ritkán találkozik az ember, pláne ha az saját kiadású! A lapok és az iniciálék csodásak, a borító szépséges és az egész könyv habkönnyű, mint egy angyal tolla. Öröm kézbe venni, látszik a kiadás igényességén a könyvek szeretete. És mivel én magam vizuális típus vagyok már az olvasás előtt megvett magának.
No, akkor a tartalomról. Mint azt a bevezetőben is említettem, A.O. Esther angyalai a szó eredeti értelmében vett angyalok isteni küldetéssel, fényes asztráltesttel és otthonnal az Fehér Fák Ligetében. A vallás erős szerepet játszik a történetben. Bár nem is a vallás, inkább a hit. Ezt az emberek hajlamosak összekeverni. A különbség talán annyi, hogy a hit nem feltétlenül kapcsolódik valláshoz, és mivel az Összetört Glóriák cselekménye egy meg nem határozott korban és helyszínen játszódik, így azt sem húzhatjuk rá, hogy a miáltalunk is ismert katolikus valláshoz kapcsolódik, holott jegyeiben erre hasonlít leginkább az egyistenhittel és az angyalok személyeivel is. Senkit sem akarok eltántorítani a könyvtől, aki nem vallásos, avagy más egyházhoz tartozik, mivel a történet egyáltalán nem agitáló, vagy vallásközpontú, egyszerűen csak erős hátteret ad egy angyalos történetnek. Szerettem, hogy Az Elveszett lelkek angyalai mármint a frissen alászállt Sophiel és a többi Égi Angyal olyan törékenyek és éteriek, akiknek a földi vágyak még újak és különösek. Sophiel is el van tévedve egy kicsit az érzéseiben, amiket küldetése teljesítése alatt ki kell bogoznia. Az éteri lét egy kis kettősséget ébresztett bennem. Egyrészt örültem, hogy valaki végre olyannak festi meg az angyalokat amilyennek mindig is elképzeltem őket, másrészt azonban Sophiel elvileg harcos angyal volt, annak ellenére, hogy alászállásával elvesztette a szárnyait. Harcos létére természetesen jól tudja forgatni a kardot, de minden másban szörnyen elveszett. A legtöbb esetben csak sodródik az árral és tehetetlen a vele zajló eseményekkel szemben így szinte felsikítottam örömömben, amikor végre a kezébe vette a dolgok irányítást. Hajrá Sophiel! Egy fénylény is lehet tökös csaj azt mondom én!
A történet igen szerteágazó és részletgazdag. Az igazi old-school fantasyhoz hűen elképesztően festői leírásokkal találkozhatunk egy ismeretlen világról, ahol manók, angyalok, lidércek és mágusok élnek. A helyszínek és a szereplők rendkívül változatosak és képszerűen mutatkoznak meg előttünk, ami nagyon jó alaphangulatot biztosítanak a könyvhöz. Annak ellenére, hogy szeretem, ha egy könyv eláraszt a lényekkel egy kicsit sajnáltam, hogy egyes lények szerepeltetése egy kicsit öncélú volt, csak a látványt és a hangulatot fokozta, de a cselekményben érdemben nem tett hozzá. Ilyen például az erdőlakók világa, akiknek fák feletti világát én különösen élveztem, de valójában feleslegesnek tűnt Sophiel hosszas időzése náluk. Noha persze, hogy a következő kötetekben visszatérünk hozzájuk, ki tudja.
A cselekmény élvezete nálam hullámzó élmény volt. Az elejét, a világ megteremtését, és a környezet bemutatását nagyon is bőszen olvastam. A könyvben azok a részek, amikben Sophiel raboskodik, és ahol kiteljesedik a szerelme Elijah iránt egy kicsit visszavett a lelkesedésemből. Talán ehhez hozzájárult az is, hogy nem értettem Sophiel szerelmét. Elijahról nagyon keveset tudunk meg annak ellenére, hogy néha az ő szemszögéből is olvashatjuk a sztorit. Persze tudom, a szerelem vak és irányíthatatlan, de szerintem annál a pár beszélgetésnél és az életének megóvásánál több kellene, hogy történjen, hogy ilyen elsöprő erejű érzelmeket érezzen. Azt mondjuk értékeltem, hogy a jó és a rossz oldal összemosásában nem csak az egyik oldal közelített a másikhoz, hanem mindkettő egy kicsit eltolódott a középpont felé. Sophiel is visszavett a bűntelenségéből és ártatlanságából, és Elijahról is kiderült, hogy nem olyan sötét és kegyetlen. Szóval közelednek egymás felé mindkét irányból ami dicséretes Aztán a végkifejlet ismét izgalmakat és új varázslatos helyszíneket hozott, amik újra fellendítették a cselekményt, és a meglepő függővéggel jól rákészített minket az írónő a következő részre.
Egy szó mint száz, az Elveszett lelkek egy kitűnő hangulatú könyv, ami legalább olyan törékeny és lélekkel teli, mint amit a borító sugall. Élvezetes olvasmány, amiben könnyen el lehet veszni.
Szerencsére a következő kötetre sem kell sokáig várnunk, hamarosan a boltokba kerül a Hívogat a fény, ráadásul ezzel a csodaszép küllemmel. Eszter szerint a második rész sötétebb hangulatú lesz, aminek én határozottan örülök!
Szeretném megköszönni a könyvet és az élményt az írónőnek!
ÉRTÉKELÉS:
A.O. Esther: Elveszett lelkek
Összetört Glóriák sorozat
Decens Kiadó
2012
u.i.: Mindenképpen tekintsétek meg A.O. Esther weboldalát is, hiszen az is hű a könyv színvonalához és gyönyörűen kidolgozott!
Megjegyzés küldése