Lentről támadnak

Frank Schätzing Raj című könyve nem egy könnyű olvasmány. Se átvitt, se szó szerinti értelemben. Már másodszorra rágtam át magam ezen az 1000 oldalnyi tudományos, filozófiai és etikai okoskodáson (jó értelemben mondva) de másodszorra is ugyanannyira bele tudtam merülni, mint először.

A lemerülés azonban veszélyes lehet. Az óceán kiszámíthatatlanná vált. Rengeteg különös dolog történik a nyílt vízen. A bálnák egyszer csak hirtelen emberekre támadnak szervezettnek tűnő akciókban. Hidrát-faló férgek tűnnek fel milliárdszámra a tengerek mélyén. Mutáns medúzák inváziója fenyegetik a fürdőzőket, a tankhajókat pedig soha nem látott kagylófaj teszi mozgásképtelenné. A látszólag elkülönült anomáliák mögött  zseniális tudósok hamarosan összefüggést vélnek felfedezni. De vajon kicsoda és miért akarja az embereket távol tartani az óceánoktól.

A válasz meglepő és egyben zseniális is. Ugyan a történet fikció, de a tudományos alapja fantasztikusan kidolgozott, valóságos és hiteles is. Olyannyira, hogy a könyvben szereplő tudósok egy része a valóságban is létezik és a műhöz, nem csak elméleti tudásukat és ismereteiket adták, hanem a személyazonosságukat is. (A köszönetnyilvánításban megtalálható a nevük, ha valaki utána szeretne nézni.) Minden tiszteletem az íróé, aki géniusz módjára vonta be a történetbe a molekuláris biológia, a tengerbiológia, az állati viselkedéstudomány, az áramlástan, a geográfia és gyakorlatilag minden olyan tudományág szaktudását aminek a tengerekhez van köze. Persze nagy elmék voltak a segítői, de csakis az Ő érdeme, hogy olyan formába tudta ölteni, ami a laikusok számára is értehető és élvezhető, de mégsem megy át konyhanyelvbe.

Az információkat és a nagy felismeréseket jó tempóban adagolja az író, végig élvezhető marad, bár a könyv fejezetenként gyakorlatilag sebességet vált. A leghosszabb, bevezető rész igen lassú, de itt alapozza meg a történetet és a karaktereket is az író. A második rész egy tudományos kriminek felel meg, míg a harmadik gyakorlatilag egy amerikai katasztrófafilmre hajaz. A befejező fejezet elég összecsapott és elvont a könyv egészéhez képest, de azért tűrhetően lezárja a történetet és még egy kis epilógust is kapunk a végére, ha bele akarunk pillantani a jövőbe.

Összesen két zavaró elem volt a könyvben amit megemlítenék. Az egyik a szereplők kérdése. Lehet hogy a hiba bennem van, de én nem különösebben kedveltem meg a karaktereket. Nem mondanám, hogy ellenszenvesek voltak, inkább csak érdektelenek. Ugyan gyakran kaptunk bepillantást a fejükbe és a múltjukba, de engem annyira magával ragadott a történet, hogy szinte feleslegesnek tartottam az ilyen személyes kiruccanásokat, és inkább mentem volna tovább a sztorival. Általában reklamálok a karakterek gyenge felépítése miatt, de ebben az esetben nem éreztem szükségét a háttértörténeteknek, amiben Herr Schätzing néha annyira elveszett, hogy olyan személy életéről olvashattunk oldalakon keresztül, aki három oldallal később meghalt. Ki kíváncsi erre kérdem én? Mi garázdálkodik a tengerekben azt mondjátok!

A másik ami bosszantott az a könyv terjedelme volt. Az csak egy dolog, hogy kényelmetlen és hordozhatatlan (bocs, de nálam ez is szempont), de ami az elején érdekfeszítő ködösítés, az a végén idegesítő szöszmörgéssé vált. A furcsa az, hogy tulajdonképpen a végén se volt unalmas, egyszerűen csak elveszítettem a türelmem. Mint ahogy a tanórák se lehetnek végtelenek, mert az ember egy idő után egyszerűen fizikailag képtelen koncentrálni, azt hiszem egy könyv esetében is be vagyunk kalibrálva egy elviselhető hosszra. Legalábbis én. 1000 oldal egyszerűen túl sok. Már annyira meg akartam tudni mi lesz a vége, hogy a számomra érdektelen részeket egyszerűen átlapoztam.

A fentiek ellenére kihangsúlyozom, hogy nem először olvastam mégis el ezt a monstrumot és másodszorra is tetszett. Összetett és elgondolkodtató, olyan témákat érint direkt, de nem szájbarágós módon, mint a környezetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás, valamint megkérdőjelez alapvető, de talán hibás elképzeléseket az emberi faj felsőbbrendűségéről. A sok szereplő előnye a meglátások különbözősége. A Raj igazából nem alakít ki egyértelmű álláspontot semmivel kapcsolatban, inkább ütközteti a véleményeket és így lehetőségünk van egy szimpatikusat választani. Ez volna a lényeg nem? Tessék gondolkodni.

Frank Schätzing:  Raj
(Der Schwarm)
Athenaeum 2000 Kiadó

TRIVIA

Naná, hogy megfilmesítik! Mit nem? A jogokat már régen eladták, Uma Thurman produkciós cége vette meg közösen német producerekkel még 2006-ban és azóta is készítik elő. Állítólag 2015-re tudják bemutatni a filmet. De ha azt nem tudjuk kivárni játszhatunk a könyv alapján készült társasjátékkal is. A szabályok leírása némileg spoilerveszélyes, úgyhogy csak ennek tudatában kattintsatok a linkre.