Harapós csajok

Már egy ideje szemeztem a Chicagoland vámpírjai sorozattal, mire most végre megvettem. Meg kell mondjam kettős csalódást okozott. Egy jó fajtát és egy rossz fajtát.

Kezdjük a jó fajtával. A sztori elég in medias res kezdődik mikor főszereplőnk Merit (ez a vezetékneve, de nem értem a hatalmas titikolózást a keresztnevével kapcsolatban, nem is derül ki mi az...) hazatér lakótársához immár újonnan vámpírrá változottan. Chicagoban vagyunk, ahol a vámíprok néhány hónappal korábban nyilvánosan bejelentették létezésüket. Meritet egy vámpírtámadás után változtatta át egy mester, hogy megmentse az életét.Azonban nem Ő az egyetlen áldozat, csak a többieknek nem volt olyan szerencséjük, hogy megmenekültek. Bár Merit elég pipa az átváltoztatás miatt, úgyhogy a szerencse dolog kérdőjeles. Az új élettel pedig számos új kötelezettség jár, hiszen a vámpírok házakba tömörülve, szabályok között, egy mester irányítás alatt élnek, és ebbe kell minden friss húsnak beletanulni. Merit főnöke így az őt átváltoztató Ethan lenne, akit legalább annyira gyűlöl mint amennyire vonzónak tart.

Na ez még nem a jó csalódás volt, csak a szinopszis, habár az is elég érdekes szerintem. A kellemes meglepcsi a jól felépített vámpírtársadalom volt, amivel a könyvben találkozunk. Bonyolult szabályrendszere van, amit a Kánon nevű dokumentum ír le. Kicsit ugyan középkori, de legalább ezt kellő iróniával kezeli az írónő. A politika csaták is hihetőek és logikusak (kivéve a végén, de erről később) és a hivatalos vámpírszervezetek is remekül eltaláltak. Egy kicsit talán a True Bloodhoz hasonlítanám ezt a szervezett vámpírkultúrát, de nem annyira hasonló, hogy koppintásnak lenne gondolható. A szervezetek közül például soroljuk fel a hangzatos nevű Greenwichi Tanácsot, az Észak-Amerikai Vámpírnyilvántartó Hivatalt, no meg a természetfelettiek ombudsmani hivatalát, ami szerintem a legpazarabb ötlet, amit hasonló jellegű könyvben olvastam. Igazán jót derültem a gondolaton, hogy van egy iroda, ami a szuperek (nem én találtam ki, így hívják őket kollektíve) között közvetít és nem mellesleg az alkalmazottai sem mind szimpla emberek. Én személy szerint többet is szerettem volna tudni a munkájukról, valamint egy sorozat alapjának is el tudnám képzelni. The Office For Supes. Nem rossz, mi?

Na de elkalandoztam. Sajna van rossz oldala is. Merit, a főhősünk ugyan elég szimpatikus figura, de kicsit rendezetlen karakter lett. Az írónő nemigen tudta eltalálni a jó arányt a pimaszság és lázadás, valamit a "hálatelt hódolat" között (ez idézet volt a Kánonból). Egyik pillanatban a lány kihívja a mesterét, és örök bosszút esküszik, amiért az átváltoztatta, a másikban meg behódol a háznak és esküt tesz a pasi védelmére. Na most akkor döntsük el, ki is is ez a lány valójában! Arról nem is beszélve, hogy az egyetemista csajunkból szinte egyik napról a másikra Buffy lesz (vámpírkiadásban), és úgy katázik, ellenáll a bűvöletnek, érzi a mágiát és forgatja a kardot, mint a profik, ha nem jobban. Nem annyira hihető. Legalább ennyire követhetetlenek a gondolatai pasiügyben is. Kettő hódolója is akad, de az agya néha szerintem kihagy, mert látszólag teljesen megfeledkezik egyikről és a másikról álmodozik, majd fordítva. Ami a parázslóan erotikus feszültséget illeti, amit a borítón olvasunk, na olyan nincs benne. Legalábbis semmi, amit én annak tartanék. Szóval bonyolult a csaj.

Ennél már csak a cselekmény zavarosabb. Egyértelmű, hogy ez egy sorozat bevezető kötete, aminek célja főleg a karakterek megismerése és a világ bevezetése. Az ilyen könyvekben már megszoktam, hogy csak alibiből van cselekmény, de ebben az esetben ez olyannyira igaz, hogy a gyilkosságos nyomozás mindvégig a háttérben marad, aztán a végén váratlanul néhány oldalban megoldódik. Ez eléggé lelombozó volt számomra, mert olyan hirtelen módon zárta le a könyvet, mintha csak egy fejezet ért volna véget. Rengeteg volt az elvarratlan szál, és nagy hiányérzettel és rossz szájízzel tettem le a könyvet, amiért az ilyen amatőr módon zárult. Nagy kár az összecsapott, és megjegyzem számomra kissé érthetetlen befejezés miatt, mert elég jól indult. Azért azt hiszem annyit legalábbis elértek vele, hogy befizetek a következő kötetre is. Duzzogva.

Összegészében nem volt rossz kis olvasmány, de a meghökkentően rossz befejezést csak akkor bocsátom meg, ha a következő kötet végig tartja a színvonalat. Egyébként már a második rész is olvasható magyarul, angolul eddig öt, de tízrészesre tervezik a sorozatot.

Értékelés:

Chloe Neill: A lányok néha harapnak
(Some Girls Bite)
Chicagoland Vámpírjai sorozat
Alexandra Kiadó

A sorozat további részei: 

• A lányok néha harapnak (Some Girls Bite)
• Ha eljön a péntek (Friday Night Bites)
• Twice Bitten
• Hard Bitten
• Drink Deep
• Biting Cold (megjelenés előtt)

TRIVIA

A Cadogan-háznak (ez Merit háza) saját ál-valódi honlapja is van leendő vámpír aspiránsoknak. Sajna még elég kidolgozatlan, a legtöbb link pedig az írónő honlapjára vezet, ahol egyébként lehet találni érdekességeket, mint például Chloe Neill személyes dream cast litáját, vagy kimaradt jeleneteket és a Kánon egyes részeit. Itt.