Álmosító boszorkánysztori

Isten látja lelkem próbáltam pozitívan hozzálátni ehhez a könyvhöz. Először is tetszett a borítója, valamint jó ajánlásokkal kaptam a kezembe, és a téma meg a szinopszis alapján sem tűnt rossznak. De az elolvasás után hosszabb gondolkodás után sem tudnék semmi olyat kiemelni ami igazán tetszett a könyvben.

Az ígéretes történet úgy hangzik, hogy Diana Bishop, aki az alkímia történetével foglalkozó tudós, kikér egy könyvet a könyvtárból, ami mágiával van átitatva és kódolva. De Diana boszorkány, így hát rögtön felfedezi a bűbájt, azonban nem foglalkozik vele, mert a mágiát már régen maga mögött hagyta. A könyvtárban azonban furcsa dolgok kezdenek történni. Hamarosan gyülekezni kezdenek a vámpírok, démonok és további boszorkányok körülötte. Egy vámpír különleges érdeklődést is mutat iránta. Matthew egyébként azon túl, hogy élőhalott szintén többszörösen is tudós, és segítséget ajánl Dianának, hogy felfedjék a kézirat titkát, amire úgy tűnik mindenki rá akarja tenni a kezét.

Jól hangzik? Először nekem is úgy tűnt. Csakhogy a könyvvel több bibi is van. Először is a karakterek olyannyira semennyire se kidolgozottak, hogy folyamatosan ellentmondanak a tetteik és az erőszakosan belénk sulykolt személyiségjegyeik. Diana például állítólag egy magabiztos, makacs és okos nő, legalábbis mindenki ezt állítja róla, és Matthew gyakori és émelyítő vallomásai alapján Ő is ezeket a tulajdonságokat szereti benne leginkább. Ezzel szemben Diana egy lépést se tud tenni Matthew nélkül, semmiben sem tud nélküle dönteni, mindenben engedelmeskedik és alárendeli magát, valamint olyan egyértelmű összefüggéseket se vesz észre amik egy akadémiai képesítéssel nem rendelkező egyénnek is rögtön le kellett volna essenek. Matthew a vámpír pedig mindenki véleménye szerint a tökéletes férfi, gondolom ezek az illetők imádják, ha uralkodnak rajtuk, parancsolgatnak nekik, kukkolják őket alvás közben és alapvetően tulajdonnak tekintik őket. Szóval ők alkotják a tökéletes párt akiknek szerelme egyébként tilos, hiszen a vámpírok és boszorkányok kapcsolat a Tanács által szigorúan tiltott. Persze Diana, a zseni erről se tudott. Egyébként a Tanácsban még a démonok is benne vannak. A démonok ebben a könyvben számomra teljesen értelmezhetetlenek voltak, hiszen gyakorlatilag genetikailag alig különböztek az emberektől (lényegében csak más volt a kisugárzásuk Diana számára), valamint annyit tudtunk meg róluk, hogy kreatívak és általában zavartak. Kivéve mikor nem, mert Matthew démon barátja teljesen épelméjű. Hogy akkor mi a különbség ember és démon között valójában arra nem sikerült rájönnöm. A mélypont azonban mégiscsak az ökumenikus jógaóra volt, ahol az elvileg ellenségként elő fajok békésen tornáznak egymás mellett. Mikor Matthew gyakorlatilag az orrán áll jóga közben már visítva röhögtem kínomban.

A szereplők karakterének és magának a világnak a kidolgozatlanságánál is rosszabb munka azonban a könyv dinamikája. Olyan ugyanis nincs neki. A cselekmény egyáltalán nem halad előre, néha látszólag több száz oldalakra el is feledkezik róla az írónő, hogy valahova tartania kéne a történetnek, és belemélyül olyan teljesen felesleges és unalmas részletekbe, mint hogy mit főzzünk egy vámpírnak vacsorára (egyébként a vérivás már kiment a divatból, a vámpírok itt nyers húst, dióféléket és gyümölcsöket esznek), milyen bort iszunk éppen és az honnan származik, hogyan kell felcsatolni egy ló nyergét helyesen, vagy hogy hány lépéssel lehet eljutni A pontból B-be és ehhez milyen ruhát veszünk fel. Szóval a könyv gyakorlatilag 650 oldalnyi tömény unalom és röhej. A legvégén az akció nem is lenne rossz, de igen nagy akaraterő kell ahhoz, hogy odáig eljusson az ember.

A könyv egyébként egy sorozat első kötete, ami hiányzik is meg nem is. Hiányzik, mert ebben a bevezető könyvben lényegében sehova nem jutottunk a történettel, így ha kíváncsiak vagyunk mi is valójában az a könyv, ami az elején feltűnik, akkor várnunk kell a folytatást. De nem is nagyon hiányzik, mert igazából romantikus szempontból eljutottunk a végső kiteljesedéshez. Nem tudom, hogy a tömény édelgés után ami ez a sztori volt hova lehet még fejleszteni Diana és Matthew kapcsolatát. Ha meg ezen a szinten stagnálnak, abból köszönöm de nem kérek.

Így végigolvasva a véleményem, talán egy kicsit gonosz voltam, úgyhogy az igazságosság kedvéért megjegyzem, hogy nem szívesen húzok le egy olyan írónőt, aki képes egy hétszáz oldalas könyvet megírni, és láthatóan széleskörű ismertekkel rendelkezik  a történelem, gasztronómia, biológia terén. Azt hiszem a bírálatom inkább talán az eredeti kézirat szerkesztőinek szól, akiknek határozott tollvonással ki kellett volna húzniuk a több száz oldalnyi rizsát és közölni az írónővel, hogy ez nem tudományos publikáció mint amihez szokott, hanem szórakoztató irodalom, és akkor talán egy rövidebb de emészthetőbb könyv lett volna belőle.

Deborah Harkness:  A Boszorkányok Elveszett Könyve
(A Discovery of Witches) 
Cartaphilus Könyvkiadó

TRIVIA

Hihetetlen, de azt olvasom, hogy Amerikában az év legnagyobb vámpíros/boszorkányos sikerének tartott könyvet (igen, ugyanerről a könyvről van szó) a Warner Bros. stúdió karolta fel, hogy filmet csináljanak belőle, és nem más, mit a Pulitzer díjas David Auburn (Bizonyítás, Ház a tónál) fogja írni a forgatókönyvet. Abban bízom, hogy az ő közreműködésével, a jelentek megkurtításával egy nézhető film lesz belőle.