Ez a Pókember tényleg csodálatos

Nagy szuperhősrajongóhoz képest meglepően kevés képregényismerettel rendelkezem, ezért a Csodálatos Pókember második részének bizonyos mozzanatai igencsak megleptek. Ettől függetlenül a film elvarázsolt. Kissé spoileres beszámolóm a filmről, ennek veszélyeire majd felhívom a figyelmet.

Vámpírakadémia ~ Blogturné

A Blogturné Klub ezúttal egy rendhagyó turnéval jelentkezik. Az idén nem csak a legfrissebb megjelenésekre, de a régebbi, elfeledett/kevésbé ismert könyvekre is szeretnénk koncentrálni.

Legtöbbünk nevetséges fanatizmussal várja a Március 6-át, amikor is egy újabb könyvadaptáció kerül a hazai mozikba. Így nem is kezdhettük volna “retro“ turnénkat jobb könyvvel, mint Richelle Mead világhírű Vámpírakadémia könyvével.

A BTK 7 napon át (02.16-02.22) próbál majd titeket meggyőzni írról, hogy miért érdemes ellátogatni erre a különleges akadémiára, illetve a közelgő filmről is megtudhattok pár érdekességet.

Jó hír? Ezúttal sem jöttünk üres kézzel, hiszen ismét készültünk egy nyereményjátékkal.

Még jobb hír? 5 szerencsés nyertes egy páros belépőt nyer a Vámpírakadémia film premier eőtti vetítésére a Big Bang Media Kft és a Hivatalos Magyar VA rajongói Klub felajánlásából!! 

FREE LOKI!

A Thor:  közeledtével egyre több promóesemény alapján bizonyosodik be, hogy a Marvel produkció kulcsfigurája valójában nem is annyira Thor, mint a testvére, Loki, a csínytevés istene. Mikor 2011-ben először felbukkant a Thor-ban, mint az elnyomott, de nagyravágyó öcsike Tom Hiddleston még viszonylag kis kaliberű színésznek számított. Azóta már túl vagyunk az Avengersen is, és Loki jelenséggé vált. Nem véletlen, hogy pl. az MTV Movie Awards-on megnyerte a legjobb gonosztevőnek járó elismerést a szavazatok több mint 80%-ával.

Az egyébként elbűvölő modorú, kedves és vicces Tom egyszerűen ellenállhatatlan a félisten szerepében és ezt a rajongókat sem hagyhatják figyelmen kívül. Az már megerősítést nyert, hogy Loki nem fog szerepet kapni a Bosszúállók új részében, az Age of Ultronban ezért Loki serege (mi, rajongók) petícióba kezdett. Már több mint 13000 ember írta alá a kérvényt, amit a Marvel Stúdióhoz írtak, hogy készítsenek egy teljes, önálló filmet Loki főszereplésével, természetesen a csodálatos Tom Hiddlestonnal, mint a félisten megformálója.

Én már aláírtam, mert magam is Loki seregében szolgálok. :D

Itt lehet csatlakozni a kezdeményezéshez: 

https://www.change.org/petitions/petition-to-marvel-studios-to-produce-a-film-based-on-the-character-loki-portrayed-by-tom-hiddleston

Itt lehet megtalálni a csoportot a Facebookon: 

https://www.facebook.com/freelokigroup

Egy kis ízelítő. Hogyan hergelte fel a váratlanul felbukkanó Loki a rajongókat a ComicCon-on. Remek, ahogy Tom megformálja a karaktert és egyszer sem esik ki a szerepből még élően sem.

Szóval csatlakozzatok és írjátok alá.

FREE LOKI!

Csontváros, avagy ha egy rajongó nem rajong

Akkor rögtön itt az elején szögezzük le, hogy én rajongónak számítok. Olvastam a könyveket és imádom őket és hatalmas lelkesedéssel vártam a Csontváros filmet. A trailer alapján meg voltam győződve róla, hogy kivételesen rendkívüli filmfeldolgozást kapunk Hollywoodtól, de mégsem ezt kaptam. A készítők részéről jó szándékban nem volt hiány, igazi rajongói filmet akartak nekünk adni, amin lehet fangirlösen sikítozni. Talán ez is volt a baj. Kifejtem.

Szóval a fentiekből adódóan a film eléggé könyvhű. Clary, a normális tinédzser legjobb barátjával éppen a várost járja, mikor félelmetes eseményeknek lesz szemtanúja egy klubban, amit rajta kívül ráadásul senki sem lát. Hamarosan kiderül, hogy Clary anyukája módszeresen eltitkolta előle a múltját miszerint ő egy fenséges és erős nép leszármazottja, akiknek a célja az emberiség védelme a démonokkal szemben. Clary eltűnt édesanyja utáni kétségbeesett nyomozásában kénytelen belépni ebbe a világba és megismerni hihetetlen örökségét. 

Kezdem azzal, mi tetszett. A látvány. Csodálatos volt. Igazi élmény azoknak is, akik még könyvszüzek, hiszen fantasztikusan szép és szemet gyönyörködtető helyszíneket és díszleteket kaptunk, amik nagyon jó hangulatot adnak a filmhez. De persze ez mind még többet jelent a rajongóknak, hiszen  a készítők rengeteg energiát fektettek abba, hogy a látvány olyan részletgazdag és hiteles legyen amennyire csak lehet. Egy megnézéssel fel sem lehetett fogni azt a rengeteg utalást, apró díszítést, részletet, amit belezsúfoltak, szóval már csak ezért érdemes megnézni még többször és talán ki is kockázni (biztos vagyok benne, hogy ezt egy hardcore rajongó meg is fogja majd tenni), hogy összegyűjtsük milyen meglepetéseket tartogat még a díszlet. A kosztümök is remekül illettek a környezethez. Az Árnyvadászok tényleg jobban néznek ki feketében... :) Egyszóval a képi világgal nem volt semmi probléma, sőt a részletgazdagság és az igényes kidolgozás felülmúlta az elvárásaimat. A könyvtárról csak annyit, hogy én ugyan nem bánnám, ha ott kellene élnem életem végéig...

Ami még jó volt: a szereplők. Remekül megválogatott stáb volt ez, Lily Collins nagyon is hiteles Clary volt, remek arcjátékkal és beleéléssel, teljesen tudtam azonosítani a szerepével. Ő tökéletes. Simon is kedvelhető volt, noha néha csak ide-oda dobálták és szaladgált a film gyors tempója miatt. Isabelle, Alec és a többiek is mind remkek voltak, bár keveset láttunk belőlük, a legkevesebbet Magnusból, aki ezért talán nem is volt olyan átütő a vásznon, mint ahogyan beharangozták. Nekem nem jött át a nagy hatalma és szexualitása. Bocsi. A legelégedetlenebb azonban Jace-el voltam. Nem a színésszel, mielőtt valaki rám támad, hogy én is azt sugallom, hogy más jobb lett volna a szerepre. Nem, Jamie Campbell Bower remek Jace volt, csak a karakter megformálása különbözött annyira az általam elképzelt Jace-től, hogy nem tudtam feltétlenül élvezni. Nem tudom, hogy ez rendezői utasítás miatt, vagy saját elképzelésből alakult így, de én egy pimasz és szexis Jacet akartam, aki vigyorog és flörtöl, ehelyett kaptam egy szexi, de szomorú Jacet, aki folyamatosan morcos. Nem, ez nem az én Jace-em. Szeretném, ha a következő részben kicsit felszabadultabb lenne. A film csúcspontja színészi teljesítmény szempontjából MIndenképpen Jonathan Rhys-Meyers volt, aki lazán lejátszott mndenkit a vászonról a mániákusan elvakult forradalmár Valentine-al. Intenzív volt és borzongató.

És akkor a fenntartásaim.... Véleményem szerint abbeli igyekezetükben, hogy olyan filmet adjanak a rajongóknak amit szeretnek elfeledkeztek arról, hogy nem mindenki olvasta a könyveket. Olyan olvasóként, aki már régen vette a kezébe a regényt át tudom élni, hogy mit érezhetett az a néző, aki nem rendelkezik lexikális Árnyvadász tudással. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy élvezné. Rettentő gyors a tempó, csapongunk egyik résztől a másikig rázúdítva rengeteg információt a közönségre, aki ezt nem biztos, hogy felfogja vagy követni tudja. Egyszóval egy, a fandomhoz nem tartozó néző szerintem nem élvezné a filmet. Igen, lehet hogy tetszene neki a látvány, igen, talán elszórakoztatná az akció, de biztos, hogy nem értené az összefüggéseket és motivációkat. Elvonatkoztatva attól, hogy én tudom a hátteret és belegondolva, hogy hogyan érezte volna magát egy olyan valaki aki semmit nem tud erről a világról azt mondanám, hogy az egész egy nagy katyvasz volt. Valentine céljai a legjobb esetben is homályosak, a világ szabályainak ismerete nélkül minden történés váratlan és érthetetlen. Azt mondanám senki se nézze meg a könyv elolvasása nélkül.

Az is azt bizonyítja, hogy a könyv olvasóinak szánták a filmet, hogy ugyan megváltoztattak ezt azt (ez nem baj egyáltalán, a filmnek nem kell pont ugyanolyannak lenni, mint a könyv), de minél többet akartak belezsúfolni az eredetiből mind cselekményben, mind szövegben. Emiatt a film nagyon sietős lett, nem nagyon állhattunk meg élvezni egy kicsit, és a dialógusok esetében is néha úgy éreztem, hogy a szereplők felmondják a szövegüket. Ez sajnálatos, meg nagyon megrendezett hatása lett, aminek nem kellene érződnie. Ez sajnos számomra a romantikus jelenetek legtöbbjét is elrontotta, mert az akciók sorának következtében nem alakulhatott ki a megfelelő kémia a főszereplők között, így nekem a csókjelenet is kicsit mesterkéltre sikeredett. Attól eltekintve, hogy Clary és Jace (avagy Lily és Jamie, ez kicsit összefolyik...) jól mutattak együtt, a csók kicsit sutára sikeredett. Amolyan "na gyere le ezen a lépcsőn és akkor megcsókollak tök váratlanul" erőltetettre... Kár érte. 

Egyszóval, mint rajongó élveztem a filmet, mert végre összevethettem a belső képeimet a tényleges vizuális megvalósítással, és örömködhettem, hogy ez mennyire egyezett és milyen szépen megcsinálták. De kívülálló szemmel a filmet nem értékelném olyan nagyra a rohanó tempó és adatdömping miatt, és hogy kevéssé érthető a mondanivaló. Szomorú, de ezek után nem biztos hogy arra a következtetésre jutnak az emberek, hogy ezt a könyvet el kell olvasni, mert olyan jó. Hacsak nem azért, hogy megértsék, hogy ugyan mit is láttak a vásznon.

Tehát rajongóknak kötelező, többiek: először olvassátok el a könyvet, nehogy a film elbátortalanítson titeket!

Austen kalandpark

Az Austenmánia most már határozott formát öltött. Ma nyit a külföldi kiválasztott mozikban az Austenland, Shannon Hale nálunk nem nagyon ismert regényéből készült film, amelynek Stephenie Meyer a producere.

A történet főszereplője Jane, akinek Mr. Darcy iránti szerelme és egetrengető Austen mániája megmérgezi az életét és kapcsolatait. Addig fajul a dolog, hogy elmegy Austenlandbe, az írónő korát imitáló táborba, ahol mindenki korhű díszletek között és kosztümökben játszik szerepet. Reméli, hogy itt megtalálja a saját Mr. Darcy-ját, de talán nem is az lesz a párja, akire először gondolna.

A filmben szerepet kap Keri Russell (a Felicity sorozatból), a Stifler anyjaként elhíresült Jennifer Coolidge és az Austen adaptációkban nem ismeretlen J.J. Fields ( korábban A Klastrom titkában játszott JA karaktert). A film producere Stephenie Meyer (Alkonyat) aki saját Austen mániáját látja megtestesülni a főhős karakterében és remélem ez a lelkesedés át is jön a filmvásznon.

Amíg hozzánk is elér valamilyen formában a film, addig talán érdemes elolvasni az eredetijét, amit itthon is be lehet szerezni e-könyv formátumban, vagy külföldről papíron, de sajnos magyar kiadás hiányában csakis angolul. Én most kezdtem olvasni, vélemény hamarosan várható.

Bookline: Ide kattints!

Bookdepository:

A Burok duplikáció

Hosszú évek visszautasítása után most, a film premierje körül végre rászántam magam a Burok elolvasására  Igen, olvastam a jó kritikákat és a sikoltozással felérő nagybetűhasználatot a kritikákban, de valami mindig visszatartott. Az a valami pedig az Alkonyat. Nem voltam nagy rajongója a sagának és bevallom, már a második könyvnél feladtam, így nem hittem benne, hogy az a személy aki azt a könyvet írta egy ilyen varázslatosan csodálatos  történetet is magában tartogatott. Itt is most megkövetlek Stephenie. Egy zseni vagy!

Biztosan jó fokmérője egy könyv rám gyakorolt erejének, ha nem tudok tőle szabadulni. Nagyon régen nem volt olyan hatással rám egy sztori, hogy legszívesebben a keblemre öleltem volna (na jó, lehet, hogy ezt meg is tettem...) valamint napok óta csak erre gondolok és még róla is álmodtam. Kedvem lenne továbbírni, csak hogy még egy kicsit Vanda fejében és világában maradhassak, hogy megtudjam hogy alakul az élete, hogy változtatja meg a Földet. Annak ellenére, hogy tökéletesen elégedett vagyok a befejezéssel és a történet lezártságával akkor is szívesen vennék egy folytatást. Csak hogy visszatérhessek a barlangba egy kicsit. Állítólag Stephenie már dolgozik a folytatáson és a Burok idővel trilógiává fog bővülni, de egyelőre még beláthatatlan időn belül... 

Ami azt illeti arra számítottam, hogy Vanda története jobban sci-fi lesz. De ahelyett, hogy az űrben repültünk volna, egy összezavarodott, de végtelenül szerethető elmében tettünk utazást ami idegen lényből szép lassan emberré vált. Vanda, eredeti nevén Vándor, ugyanis földönkívüli. Faja az idők kezdete óta világokat hódít meg és ott gazdatestekben él tovább. A hódítás után a megszállt embereket már a Lelkek békés és kedves természete irányítja megváltoztatva ezzel a Föld társadalmát. De néhány valódi ember még ellenáll, mert nem akarják elveszíteni önmagukat. Melanie is bujkál az öccsével Jamie-vel és szerelmével Jareddel. Egy rutin beszerzőkörút alkalmával azonban elfogják és beleültetik a Vándor nevű Lelket, aki már számtalan világot megjárt. Csakhogy Melanie erősebb, mint azt bárki is gondolta volna és nem hajlandó eltűnni nyomtalanul. A két elme között meglepő szövetség jön léte és Vándor Melanie által megismeri és megszereti a valódi embereket.

Egy ilyen blogposzt keretében szinte lehetetlen leírni azt a rengeteg érzelmi és erkölcsi konfliktust amivel Vándor földi élete során szembesül. Amolyan hasadt személyiség lesz, de ugyanakkor teljesen magánál van. A legjobb a karakterében az, hogy bár rengeteget változik ahogy tanul és megismeri a másik oldalt is, de végig önmaga marad. Bár egy testen osztoznak egy emberrel, aki személyiségében nem is lehetne különbözőbb az ő szelíd és békés természetétől, de ő el tudja fogadni, meg tudja szeretni úgy, hogy nem hagyja magát befolyásolni. Rendkívül erős és szimpatikus karakter aki mindig másokra gondol. Sokkal emberibb és emberségesebb, mint a legtöbb valódi földlakó, persze ebben másik énjének is sok szerepe van. Igazából két főhősnő van itt, két ellentétes személyiség akik közül mindkettő figyelemreméltó és irigylésre méltó lelki erővel rendelkezik.

Noha a Burok főleg érzelmi utazás, azért a cselekmény is halad rendesen. Azért mert (és ez nekem meglepetés) Stephenie Meyer nagyon jó történetmesélő. Legalább annyira, mint Vanda. Precízen adagolja az információkat, hogy mindig történjen valami, legyen az csak egy belső monológ, vagy akár akció. Jó ritmusban váltogatjuk a stílusokat is, néha disztópiára hajaz, és el is felejtjük a sci-fit, mire az írónő meglep minket egy túlvilági történettel, vagy földöntúli biológiával szórakoztat. Igen, a könyv elég hosszú de minden mondat a helyén van, így sosem lesz unalmas. Az összes kis jelenet hozzáad valamit a történethez, vagy a karakterfejlődéshez.

És ha már karakterek. Az már világos, hogy Vandát és Melanie-t imádtam, de a többi szereplő is remek volt. A terjedelmes történet teret adott többeknek is a részletes bemutatkozásra, akik közül talán a hibbant zseni Jeb bácsi és a kedves, okos kistestvér Jamie kiemelendő. Na meg persze Ian. Ian egy igazi sötét ló. A kötet első harmadában nem is igen szerepel, és az első felbukkanása se éppen szimpatikus. De aztán szépen lassan beférkőzött a szívembe míg a végére sóhajtozva imádtam. Most végre értem a nagy Team Ian felhördüléseket! Magam is az vagyok. Az illem azt diktálja, hogy ejtsek szót a hölgypárosunk másik pasiérdeklődéséről is, de erről csak annyit mondok, hogy igen, itt van Jared is, aki leginkább egy mogorva és kiábrándult pasi. ami persze érthető, de kicsit sem vonzó szerintem. Mert hát ugye itt is szerelmi háromszög van, ami valójában inkább négyszög, vagy inkább két párhuzamos vonal. A geometriát félretéve a lényeg, hogy lényegében két párról beszélünk, csakhogy a közös test a lányok esetében egy kicsit nehézzé teszi a szeparációt, ami egy igazán egyedi érzelmi konfliktust eredményez.

Elárulom, hogy amint befejeztem a könyvet rögtön meg akartam nézni a filmet is. Talán nem kellett volna. Számomra iszonyú nagy csalódás volt a friss poszt-könyves katarzis után, túlságosan is összehasonlítottam a kettőt. Ez persze elkerülhetetlen egy könyvadaptáció esetében, kivéve persze annak, aki nem olvasta az eredetit. Az meg nem fogja érteni. De tényleg. Ugyan nagyon élveztem, hogy a könyvben olvasott szereplőket és helyszíneket láthatom a vásznon is, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy tiszta fejjel, elfogulatlanul tekintsek rá. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerült, mert nem jöttek a várt fangirlös élmények, így szabadon fókuszálhattam a film elemzésére közben. Sokszor mondok ilyet, de most igaz is: Ez a könyv szerintem megfilmesíthetetlen. Igen, remek az alapötlet, igen, egész jól megoldották a nehezét, a Vanda/Mel kettősséget, de Vanda lélekfejlődését, a konfliktusait, a személyiségét nem sikerült megfogni, pedig ez lett volna a lényeg. Ezek csakis a könyvből derülnek ki, mégpedig a részletekből. Márpedig hacsak nem csináltak volna belőle sorozatot (azt kellett volna) akkor ennyi apróságot nem lehetett belezsúfolni másfél órába. Enélkül pedig csak egy lecsupaszított sztori lett egy jó alapötlettel és felszínes megoldásokkal csupa olyan szereplővel, akiknek nem érthetőek a motivációik.

El kell ismerni a látvány egész jó lett. A Lelkek varázslatosan szépek. Szerettem a barlang kialakítását, még a megváltoztatott dolgok, a leszállópályák, meg a Hajtók futurisztikus külseje is bejött. Saoirse Ronan remek Melanie és Vanda volt, nagyon jól visszaadta a kettős személyiséget, és a belső monológok sem néztek ki bénán. Diane Kruger hideg és kegyetlen Hajtó és ennek így is kellett lennie. A Pasik tekintetében voltak ellenérzéseim. Jared még okés volt Max Irons megjelenítésében, de Ian számomra csalódás. Külsejében nincs problémám Jake Abellel, de a karaktere végtelenül le lett butítva. Vanda és Ian szerelme a könyvben csodálatos és komplex, de itt csak szemezésből alakul ki. Nem elég. Nem elég jó.

Zárszó: A könyv kedvenc lett, hatalmas szerelem és biztos hogy még úja fogom olvasni. De a filmet kihagytam volna.

ÉRTÉKELÉS:

(könyv)

(film)

Stephenie Meyer: A Burok

The Host

Agave Könyvek

2008

TRAILER:

Oz, a förtelmes

Legyetek tanúi a fogadalomtételemnek aminek apropója a legújabb filmélményem, az Óz, a hatalmas. Már ha ezt filmnek lehet nevezni... 

Szóval onnan kezdeném a dolgot, hogy sokak szerint ugyan a 3D már túl van a fénykorán, de nekem még mindig volt benne bizodalmam. Az Avatár, az első ilyen élményem olyannyira meghatározó volt, hogy úgy éreztem, igen, a 3D néha igenis adhat a filmnek egy olyan pluszt, ami a klasszikus kétdimenziós mozi nem tud. De sajnos azóta csakis csalódás ér ilyen témában minden film esetében. A Pi élete kezdte újra visszahozni a reményemet, hogy a túláradó látvány igenis lehet szerves része a mozinak, de az Óz teljesen elvette a kedvem attól, hogy többször próbálkozzam. Ugyanis ez a film megerősített abban, hogy a hollywood-i rendezők mostanában parasztvakításként alkalmazzák a vizuális orgiát és azt gondolják, hogyha túlterhelik a látóidegeinket a szivárványszínű csillogással, akkor nem kell tartalmat vinni a történetbe. 

Elárulom, a dolog nem működik. Először is azért, mert akármilyen színes és érdekes a látvány egy idő után akkor is elunod, hogy csak nézelődj. Másodszor is azért, mert van egy határ a csodálatos látványvilág és a giccs-hulladék között és az Óz nemcsak hogy átlépte ezt a határt de egyenesen új rekordot állított fel az ízléstelenségben. A CGI meglepően béna és fantáziátlan volt egy olyan filmhez képest, ahol elvileg ez kellett volna a központi tényező legyen. A világ és a háttér túlságosan mű és díszletszerű lett, a szereplők annyira nem illettek ebbe a környezetbe, hogy szinte láttam magam előtt a zöld vásznat, meg a babákat, amivel dolgoztak. A környezet megteremtésében nem jutottak tovább a mindenféle színű virágoknál, amit én is szebben meg tudtam volna rajzolni, a porcelánbaba emelgetése pedig olyan szinten amatőr számítógépes technikát mutatott, amin már csak nevetni lehetett. 

Pedig az alapötlet nem is lett volna rossz. Az Óz, a hatalmas amolyan előtörténet, ami megmutatja a varázsló valódi eredetét. A sztorit fekete-fehérben Kansasban kezdjük, ahol a nem túlzottan jó, de annál inkább sikeréhes vásári mutatványos Oscar (művésznevén Oz) egy újabb hölgy elcsábítása után menekülni kényszerül a cirkuszból. Hőlégballonja egy mágikus tornádóba kerül, ami Óz birodalmába repíti. Itt rögtön találkozik egy jóságos, de naiv boszorkával, aki a jóslatban megjövendölt varázslónak véli, aki majd megmenti a birodalmat a gonosz banyától. Oscar pedig a trón és az arany reményében persze nem világosítja fel a szépséges boszorkát, hogy ő valójában semmiféle mágikus képességekkel nem rendelkezik. Na de kérdés, hogy meddig tudja a csaló mágus fenntartani a látszatot és átverni mindenkit, mikor egy birodalom számít a képességeire. 

A válasz: akármeddig. Ugyanis ez senkit se érdekel. Igazából nem is nagyon értem, hogy a birodalom miért szorul megmentésre, lévén minden csodaszép és kellemes, rosszul élő embert nemigen látunk. A történet borzalmasan hiteltelen lesz, amikor a gonosz boszorkány borzalmas uralmát az hivatott csak érzékeltetni, hogy a cukormázas és gyönyörű világban hősünk egyszer csak belebotlik egy szétvert porcelánfaluba, ahol mindenki össze van törve. Ennyi. Ezenkívül a boszorkák szörnyen ostobák és eltúlzottak, a legnagyobb fenyegetésük annyi, hogy csúnyán néznek az emberre közvetlen közelről. Arról nem is beszélve, hogy legalább négyszer adják elő a majdnem észrevettelek a fák mögött, de aztán mégse trükköt. Mert itt csak ennyi kell, hogy átverj egy boszorkányt. Bújj el. Nem is értem ilyen bamba boszikat hogyhogy nem csaptak korábban agyon egy seprűvel. Ja igen, azért nem, mert Ozban nem lehet ölni. Húúú, de félelmetes. 

Ha ez még nem lenne elég, a színészi játék valami csapnivaló. Látszik, hogy igazából senki se érzi jól magát ebben a filmben, amit nem is csodálok. Elvileg Oscar jellemfejlődéséről kellene szólnia, de a karaktere végig kedvelhetetlen és teátrális marad. A boszorkányokról már ne is beszéljünk. A szélsőséges nem is megfelelő szó rá. A jó boszi borzalmasan szelíd, a rosszak meg csak úgy képesek érzékeltetni a gonoszságot, hogy begörbítik az ujjaikat és harsányan nevetnek. Őrület. A kedvesnek szánt CGI szereplőkről ne is beszéljünk. Az egyetlen feladatuk lenne, hogy szállítsák a poénokat, amik olyan laposak, mint a Nagy-Alföld. 

Na szóval ennyi  Az Óz-ban én egyetlen értékelhető momentumot se találtam, és ritkán szólok ilyen direkten, de komolyan mondom, én senkinek se ajánlom. A gyerekeknek túlzottan ijesztő lehet és pajzán néha, a felnőttek meg azonnal giccs túladagolást kapnak tőle. Én komolyan gondolkoztam rajta, hogy a közepén otthagyom az egészet, ami nem is lett volna nehéz, mivel csak hárman ültünk az egész teremben anyámmal és az öcsémmel. Szánalmas. 

És akkor a végére a fogadalom. Soha többé nem fogok öncélú látványú 3D mozikat nézni. Engem nem csap be még egyszer a cukorkavilág. A tartalom a forma előtt, ez a mottóm innentől. Mondj nemet a giccsre!

Eleven testek filmélmény

Ha a paranormális szórakoztató irodalom akármilyen ágának kedvelője közé vagy sorolható akkor igencsak csukott szemmel kellett járnod, hogy valahol ne ütközz bele a Warm Bodies valamelyik változatában. Ennek több oka is van. Először is a könyv világsikerre tett szert, amit most itthon március végén olvashatunk majd magyar nyelven. Másodszor is a film trailere nagyot ütött, és igazi megosztó téma lett. Egyesek azt vallották, hogy ez a film a Twilight utódja lesz, így nagy figyelmet kapott a vámpírrománc hagyta űrt kitölteni vágyó fiatalok között. Mellesleg megjegyzem, hogy mostanában divat minden YA könyv alapján készített filmet az Alkonyat-sagához hasonlítani, amit én mélységesen ellenzek. Na nem csak azért mert nem vagyok kifejezetten nagy barátja a csillogó vámpírok kalandjainak, hanem mert ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag egy teljes irodalmi ágat egy kaptafára íródottnak nyilvánítanak, csak mert ugyanannak a célközönségnek szólnak. Hát nem.

Szóval minekutána kijelentettük, hogy miről nem szól a Warm Bodies, nézzük meg, hogy miről szól. Adott R. R zombi. Nemigen tud beszélni, menni is alig, de a fejében attól még zajlanak az események. Általában a filmek nagy százalékában zavar a narráció, mert annak a híve vagyok, hogyha már mozgóképet készítünk, akkor mondjuk el a mondanivalónkat színészi játékkal és képekkel, de itt kifejezetten jó és kell a fejbenbeszéd. Minthogy a lényeg ugye az volna, hogy R-nak mi játszódik le az agyában annak ellenére, hogy ezt javarészt nem tudja kifejezni. Na de elkanyarodtam. Tehát R poroszkálva és nyögdécselve tölti semmitmondó hétköznapjait egy reptéren a többi zombival, akik ki tudja miért lettek azok, de ez nem is lényeges. Eseménytelen és reménytelen oszlással töltött életüket csak néha egy-egy városi vadászat kavarja fel. Egy ilyen kajabeszerző túrán akad meg a szeme R-nak Julie-n, aki rögtön beindítja a rothadó szívét, és ketten olyan folyamatot indítanak el, ami végül kihatással lesz az egész zombi társadalomra.

Ezt a filmet nagyon sok helyen el lehetett volna rontani, de szerencsére nem sikerült. Az én legnagyobb félelmem az volt, hogy paródiát csinálnak belőle. Mivel az alapötlet már önmagában is nevetésre ingerel, csak egy kicsit kell ahhoz, hogy át ne billenjen az egész nevetségesbe. Az eleven testeket az mentette meg ettől, hogy nem vette komolyan magát és mert magán is nevetni. Hála az égnek, mert ha nagyon belemélyedtek volna a mögöttes mondanivalóba, akkor biztos átcsapott volna gagyiba. Így viszont maradt a lecsupaszított történet, kissé árnyaltabb és felhasználóbarátabb üzenettel és a hangsúlyosabb szerelmi történettel.

Ha már itt tartunk ez a másik pont, amit el lehetett volna szúrni. A nyáladzás. A könyvben ugyanis  természetesen jelen volt a lamúr, hiszen ez lett a változás katalizátora, de nem volt közel sem olyan hangsúlyos mint a filmben. De ez végül is nem lett hátrány, mert a románc nem lett se vicces, se csöpögős, inkább kedves és esetlen ami nagyon jól ellensúlyozta az esetenkénti vérengzést.

Még egy félelmem volt, hogy R változását nagyon szájbarágósan fogják előadni. Ugyanis ez egy lassú és apróságokból felépített folyamat eredetileg, amit nagyon nehéz lett volna mozgóképen átadni. Szerencsére a film alkotói éltek azokkal az eszközökkel, amik a mozi sajátjai a papírral szemben és R visszaemberesedését sikerült csodásan visszaadni a maszkmesterek munkájával és a színészi játékkal. Az egyre artikuláltabban beszélő, koordináltabban mozgó és több arcmimikával rendelkező zombin ezekben lehetett megfigyelni az átalakulást.

És ha már a színészi játéknál tartunk... Remek. Nicholas Hoult maga R. Oké, lehet, hogy csak azért mondom, mert korábban láttam a trailert, minthogy elolvastam volna a könyvet, de számomra ő testesítette meg a kedvenc zombimat. Tökéletesen visszaadta  R esetlenségét, szerénységét és időnkénti brutalitását. A zombijárása és az ijedt és zavart arckifejezései pont olyanok voltak amit a könyv alapján elképzeltem neki. Hát a Julie-t alakító Teresa Palmer inkább az "olyan, ni" kategóriában marad, de hát szép, meg tőle nem is kért többet a szerepe.

Persze azért a vászonra adaptálás megkívánt néhány hozzáadott részt is, de ezeknek csak örülni lehet. A könyv végén nekem például nagyon hiányérzetem volt, amiért Marion olyan gyorsan és hiretelen fejezte be. A film pergősebben és nagyszabásúbban záródik, úgyhogy ez pozitív adalék. Na és persze a *spoiler alert* ... csók. A csók az azért kellett szerintem, noha a könyvben nem hiányzott, itt igazán illett. És nem undi, mielőtt fanyalognátok a zombi csók miatt. Addigra már egész egyben van a gyerek... mondjuk... :) És ami mindenképpen kiemelendő, hogy a történet lezárul. Kellemes befejezettség érzéssel állhatunk fel a székünkből, nincs hónapokig várakozás a folytatásra. Ez ennyi és ez elég is!

Szóval a kétkedőknek üzenem, hogy az Eleven Testek azokat is meg fogja győzni, akik a zombit, mint barátságos és közkedvelt figurát már túl soknak érzik. A zombi az új vámpír!

Értékelés:
10/10

IMDB: 
7,4/10

Amerikai premier: 2013. Február 1.
Magyar premier: 2013. Április 10.

TRAILER:

A moziba be! - Január-február

2013 a könyves filmek éve lesz, ez most már bizonyos. Számlálhatatlanul jönnek ki az ismert és szeretett regények mozis változatai. Ismét egy bizonyíték a könyvek dominanciájára a filmekkel szemben, nemde? ;)

Nos, magam is kicsit beleszédültem a kínálatba, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kicsit rendszerezem a megjelenéseket, hogy átláthatóbb legyen és követhető. Ezt persze közkinccsé teszem! A lenti linken és ezentúl a blog fenti oldalsávjában is elérhető lesz a naptár, ami folyamatosan bővülni fog, ahogy valami megragadja a figyelmem. És nem csak mozikkal, hanem fontosabb könyvmegjelenésekkel és sorozat premierekkel is telerakom majd, hogy mindig tudjuk, mi készül a szórakoztatás világában. Remélem hasznosnak találjátok majd!

http://nemharapa.blogspot.hu/p/fontos-datumok.html

És akkor most nézzük, hogy mit fogunk nézni a moziban januárban februárban!

ParaNorman
Premier: január 10.

Az animáció kedvelőinek jön a ParaNorman, egy szellemes (és zombis) vígjáték!

Szereplők:
Kodi Smit-McPhee (Norman hangja)
Anna Kendrick (Courtney hangja)
Leslie Mann (Sandra Babcock hangja)
John Goodman (Mr. Prenderghast hangja)
Casey Affleck (Mitch hangja)
Christopher Mintz-Plasse (Alvin hangja)
Jodelle Ferland (Aggie hangja)

Szinopszis:
Kihez forduljon egy kisváros, hogyha ostrom alá veszik a zombik?
Ki máshoz, mint a félreértett, kiközösített, furcsa kissráchoz, Normanhez, aki képes beszélni a halottakkal? A zombikon kívül Normannek fel kell vennie a harcot a szellemekkel, a boszorkányokkal, és, ami a legrosszabb, az idióta felnőttekkel is, hogy megmentse városát az évszázados átoktól. Tehát most ennek a szellemekkel suttogó fiúnak latba kell vetnie minden paranormális képességét, ami kísértetiesen komoly szellemi munka.

Weboldal: http://www.paranorman.hu/

Warm Bodies
Premier (amerikai): február 1.

Isaac Marion megdöbbentően jó regénye új műfajt teremt, a ziombirománcot. Ne tessék röhögni, ha a könyv valamit is mutat, jó lesz ez!

Szereplők:
Dave Franco (Perry Kelvin)
Nicholas Hoult (R)
John Malkovich (Grigio)
Teresa Palmer (Julie)
Analeigh Tipton (Nora)
Rob Corddry (M)
Cory Hardrict (Kevin)
Dawn Ford (Dr. Burke)

Szinopszis:
Amikor egy zombi szemet vet az egyik áldozata barátnőjére az érzelmeik olyan láncreakciót indítanak be, ami megváltoztathatja az egész élőhalott világot!

Weboldal: http://warmbodiesmovie.com/

Boszorkányvadászok
Premier: február 7.

Jancsi és Juliska felnőtt és fegyverük van! Boszorkányok rettegjetek!

Szereplők:
Jeremy Renner (Hansel)
Gemma Arterton (Gretel)
Famke Janssen (Muriel)
Peter Stormare (Berringer)
Zoe Bell (Tall Witch)
Derek Mears (Edward)
Monique Ganderton (Candy Witch)

Szinopszis: 
Miután gyerekként rákaptak a vér ízére, János (Jeremy Remner) és Júlia (Gemma Arterton) önbíráskodó bosszúállók lettek, a megtorlás elszánt angyalai. Ám sejtelmük sincs róla, hogy most ők válnak prédává, és a boszorkányoknál sokkal hatalmasabb gonosszal kell szembenézniük… a saját múltjukkal.

Weboldal: http://www.hanselandgretelmovie.com/

Lenyűgöző teremtmények
Premier: február 14.

A nagysikerű Beautiful Creatures régen várt filmváltozata.

Szereplők:
Alice Englert (Lena Duchannes)
Alden Ehrenreich (Ethan Wate)
Emma Thompson (Mrs. Lincoln)
Emmy Rossum (Ridley Duchaness)
Jeremy Irons (Macon Ravenwood)
Thomas Mann (Link)
Viola Davis (Amma)
Kyle Gallner (Larkin)
Zoey Deutch (Emily Asher)
Margo Martindale (Aunt Del)

Szinopszis:
Gatlin nevű kisvárosba újonnan érkező Lena Duchannes (Alice Englert) hamar felkelti Ethan Wate (Alden Ehrenreich érdeklődését. A fiú elvágyódik a szerinte reménytelenül unalmas városkából, ám rövid időn belül annyi izgalom zúdul rá, amennyire sosem számított: Lena ugyanis természetfeletti képességekkel bír. Lena és Ethan bimbozó szerelmét Lena családjának sötét öröksége is veszélyezteti, és hogy a lány Igéző, akinek a tizenhatodik születésnapján örökre eldől: a Fényé vagy a Sötétségé lesz-e, a jó vagy a gonosz oldalára áll-e.

Weboldal: http://beautifulcreatures.warnerbros.com/

A Hotel Transylvania várja vendégeit

A vámpírmánia már egyre fiatalabb közönséget talál magának. A horror műfaj után a young adult téren hódító vérszívók most már a gyerekeket is kiszemelték maguknak. A Hotel Transylvania ugyan családi animációs film, de a bemutatójából ítélve minden közönségnek szóló kedves kis mese lesz a szörnyekről, akik nem is annyira ijesztőek.

A Hihetetlen Cullen család

Megjelentek az első képek a kis Renesmeeről, aki persze a Hajnalhasadás második részében nem is annyira kicsi újszülött létére. A  kislányt Mackenzie Foy (Hawaii Five-O, Flashforward) alakítja, aki nagyon cuki a promófotókon és alighanem tökéletes választás volt a szerepre.

Sötét Hófehér sötét foltokkal

Hát hol is kezdjem.  A Hófehérke és a Vadász számomra az egyik legjobban várt filmek egyike volt az évben. Vegyes elvárásokkal mentem neki és mind a pozitívaknak, mind a negatívaknak megfelelt.

Assemble!

Hogy én mennyire vártam a Bosszúállókat, arra nincs is szó. Mióta megtudtam, hogy ide tartanak a Marvel képregényfilmek izgatottan számoltam a napokat mikor együtt láthatom a Föld legnagyobb szuperhőseit. Féltem is tőle, hogy túlságosan felspanolom magamat és a film nem fog tudni megfelelni a felhőkarcolónyi elvárásaimnak, de nemhogy csak simán megfelelt, hanem túl is szárnyalta azt.

Hajnalhasadás és tudathasadás

Megérkezett a várva várt teaser trailer a Hajnalhasadás utolsó felvonásához! Érdemi információt a történetről nem oszt meg, csak rácsodálkoztat, hogy Bella immáron vámpír. Hosszú még az idő november 16-ig, úgyhogy biztosan láthatunk még ennél dúsabb trailert is, de a Twilight fanoknak egyelőre meg kell elégedniük egy kis bepillantással Cullenék házaséletébe.

Panem et Circenses

Nem is emlékszem rá mikor volt utoljára, hogy gyakorlatilag számoltam vissza a napokat, míg egy filmet megnézhetek végre. Talán még az első Harry Potter epizódnál. Az Éhezők Viadalát is így vártam, visszafojtott lélegzettel és nem kevés aggodalommal, hogy tönkre fogják tenni az egyik legkedvesebb könyvemet. Félig sikerült is nekik.

Ha Jack Sparrow vámpír volna

Megérkezett a Dark Shadows első trailere és meg kell mondjam, hogy még annál is sokkal jobbnak tűnik mint amire számítottam! Hiába Tim Burtonnek nincs párja a fekete, gótikus komédiában. A szereplőgárda frenetikus és Johnny Depp ismét felülmúlhatatlan alakítással kecsegtet. A bemutató alapján Barnabas Collins amolyan Drakula és Jack Sparrow kereszteződése lesz, ami elég sok potenciált hordoz magában. Én már a traileren is halálra kacagtam magam, ha ez az egész filmre jellemző lesz, akkor sajgó rekeszizommal fogjuk elhagyni a mozit.

A trendi szörnyeteg

Valahogy eddig elmentem emellett a film mellett. Még az amerikai premierje előtt láttam a trailert és fel is írtam a to-do listámra, hogy mindenképpen nézzem meg. Az alapját képező könyvet is láttam gyakran a könyvesboltban, de azt is csak végigpörgettem és emlékeztettem magam, hogy meg akartam nézni a filmet. A magyar premierről lecsúsztam, szerintem önhibámon kívül, mert még most se világos, hogy mikor volt, és hogy ment egy-e egyáltalán moziban. Nem volt valami nagy hírverés körülötte. Most mégis újra a szemem elé került, és végre megnéztem. Noha sok negatív kritikát olvastam róla, nekem mégis tetszett.

Első pillantás az utolsó részre

Még csak március van, de a Twillight őrület már megkezdődött, ahogy közeledik a novemberi finálé. A Hajnalhasadás első részének DVD premierje alkalmából rendezett éjféli partikon bemutatták az első jelenetet a második, és egyben utolsó felvonásból. Bár ha hinni lehet a korábbi híreknek, akkor nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy Bellát és Edwardot látjuk. Viszont ez az első alkalom, hogy Bellát, mint vámpírt láthatjuk. Az arcmimikája nem sokat fejlődött, de legalább megtanulta használni a rúzst és a szemfestéket. Kell is az, ha valaki ilyen sápadt.

Behold!

Az Elnök Úr és a balta

Hivatalosan is megjött a korábban már beharangozott Abraham Lincoln - Vámpírvadász első trailere. Emberek, szerintem ez jó lesz. Azt hittem el fogják hülyülni, mert azért valljuk be ez az alapsztori erősen a őrült nagy hülyeség és az őrülten nagy ötlet határán egyensúlyoz, de a bemutató nekem elmozdította a mutatót az utóbbi irányába!

Az Alkonyat-mánia új formái

A Twilight őrület csak nem akar csillapodni. Nemrégiben a Lionsgate stúdió megvásárolta a sokkal kisebb és az Alkonyat filmeken kívül mérsékelt sikerekkel büszkélkedhető Summit Entertainmentet. Így most már sokkal nagyobb kerettel rendelkeznek, és az összeolvadt stúdiók vezetője bejelentette, hogy nem hajlandó befejezettnek nyilvánítani egy olyan franchiset , ami filmenként 700 milliót hoz a konyhára. Ez mondjuk érthető. Noha nehezen tudom elképzelni, hogy ezután még mi történhet Edwarddal és Bellával.  A folytatásban talán láthatjuk, ahogy büszke nagyszülőkként vigyáznak a negyedvámpír-félvérfarkas unokáikra? Mindenesetre a mostani állás szerint inkább televíziós sorozat formájában számíthatunk az új kalandokra (vagy unalmakra, ki hogy élte meg az eddigi részeket), de gyanítom, hogy ezekhez a vadhajtásokhoz Stephenie Meyernek már semmi köze nem lesz. Az utolsó felvonás (Hajnalhasadás - Második rész) az eredeti filmsorozatból ez év november 15-én lesz látható itthon.