Hosszú évek visszautasítása után most, a film premierje körül végre rászántam magam a Burok elolvasására Igen, olvastam a jó kritikákat és a sikoltozással felérő nagybetűhasználatot a kritikákban, de valami mindig visszatartott. Az a valami pedig az Alkonyat. Nem voltam nagy rajongója a sagának és bevallom, már a második könyvnél feladtam, így nem hittem benne, hogy az a személy aki azt a könyvet írta egy ilyen varázslatosan csodálatos történetet is magában tartogatott. Itt is most megkövetlek Stephenie. Egy zseni vagy!
Biztosan jó fokmérője egy könyv rám gyakorolt erejének, ha nem tudok tőle szabadulni. Nagyon régen nem volt olyan hatással rám egy sztori, hogy legszívesebben a keblemre öleltem volna (na jó, lehet, hogy ezt meg is tettem...) valamint napok óta csak erre gondolok és még róla is álmodtam. Kedvem lenne továbbírni, csak hogy még egy kicsit Vanda fejében és világában maradhassak, hogy megtudjam hogy alakul az élete, hogy változtatja meg a Földet. Annak ellenére, hogy tökéletesen elégedett vagyok a befejezéssel és a történet lezártságával akkor is szívesen vennék egy folytatást. Csak hogy visszatérhessek a barlangba egy kicsit. Állítólag Stephenie már dolgozik a folytatáson és a Burok idővel trilógiává fog bővülni, de egyelőre még beláthatatlan időn belül...
Ami azt illeti arra számítottam, hogy Vanda története jobban sci-fi lesz. De ahelyett, hogy az űrben repültünk volna, egy összezavarodott, de végtelenül szerethető elmében tettünk utazást ami idegen lényből szép lassan emberré vált. Vanda, eredeti nevén Vándor, ugyanis földönkívüli. Faja az idők kezdete óta világokat hódít meg és ott gazdatestekben él tovább. A hódítás után a megszállt embereket már a Lelkek békés és kedves természete irányítja megváltoztatva ezzel a Föld társadalmát. De néhány valódi ember még ellenáll, mert nem akarják elveszíteni önmagukat. Melanie is bujkál az öccsével Jamie-vel és szerelmével Jareddel. Egy rutin beszerzőkörút alkalmával azonban elfogják és beleültetik a Vándor nevű Lelket, aki már számtalan világot megjárt. Csakhogy Melanie erősebb, mint azt bárki is gondolta volna és nem hajlandó eltűnni nyomtalanul. A két elme között meglepő szövetség jön léte és Vándor Melanie által megismeri és megszereti a valódi embereket.
Egy ilyen blogposzt keretében szinte lehetetlen leírni azt a rengeteg érzelmi és erkölcsi konfliktust amivel Vándor földi élete során szembesül. Amolyan hasadt személyiség lesz, de ugyanakkor teljesen magánál van. A legjobb a karakterében az, hogy bár rengeteget változik ahogy tanul és megismeri a másik oldalt is, de végig önmaga marad. Bár egy testen osztoznak egy emberrel, aki személyiségében nem is lehetne különbözőbb az ő szelíd és békés természetétől, de ő el tudja fogadni, meg tudja szeretni úgy, hogy nem hagyja magát befolyásolni. Rendkívül erős és szimpatikus karakter aki mindig másokra gondol. Sokkal emberibb és emberségesebb, mint a legtöbb valódi földlakó, persze ebben másik énjének is sok szerepe van. Igazából két főhősnő van itt, két ellentétes személyiség akik közül mindkettő figyelemreméltó és irigylésre méltó lelki erővel rendelkezik.
Noha a Burok főleg érzelmi utazás, azért a cselekmény is halad rendesen. Azért mert (és ez nekem meglepetés) Stephenie Meyer nagyon jó történetmesélő. Legalább annyira, mint Vanda. Precízen adagolja az információkat, hogy mindig történjen valami, legyen az csak egy belső monológ, vagy akár akció. Jó ritmusban váltogatjuk a stílusokat is, néha disztópiára hajaz, és el is felejtjük a sci-fit, mire az írónő meglep minket egy túlvilági történettel, vagy földöntúli biológiával szórakoztat. Igen, a könyv elég hosszú de minden mondat a helyén van, így sosem lesz unalmas. Az összes kis jelenet hozzáad valamit a történethez, vagy a karakterfejlődéshez.
És ha már karakterek. Az már világos, hogy Vandát és Melanie-t imádtam, de a többi szereplő is remek volt. A terjedelmes történet teret adott többeknek is a részletes bemutatkozásra, akik közül talán a hibbant zseni Jeb bácsi és a kedves, okos kistestvér Jamie kiemelendő. Na meg persze Ian. Ian egy igazi sötét ló. A kötet első harmadában nem is igen szerepel, és az első felbukkanása se éppen szimpatikus. De aztán szépen lassan beférkőzött a szívembe míg a végére sóhajtozva imádtam. Most végre értem a nagy Team Ian felhördüléseket! Magam is az vagyok. Az illem azt diktálja, hogy ejtsek szót a hölgypárosunk másik pasiérdeklődéséről is, de erről csak annyit mondok, hogy igen, itt van Jared is, aki leginkább egy mogorva és kiábrándult pasi. ami persze érthető, de kicsit sem vonzó szerintem. Mert hát ugye itt is szerelmi háromszög van, ami valójában inkább négyszög, vagy inkább két párhuzamos vonal. A geometriát félretéve a lényeg, hogy lényegében két párról beszélünk, csakhogy a közös test a lányok esetében egy kicsit nehézzé teszi a szeparációt, ami egy igazán egyedi érzelmi konfliktust eredményez.
Elárulom, hogy amint befejeztem a könyvet rögtön meg akartam nézni a filmet is. Talán nem kellett volna. Számomra iszonyú nagy csalódás volt a friss poszt-könyves katarzis után, túlságosan is összehasonlítottam a kettőt. Ez persze elkerülhetetlen egy könyvadaptáció esetében, kivéve persze annak, aki nem olvasta az eredetit. Az meg nem fogja érteni. De tényleg. Ugyan nagyon élveztem, hogy a könyvben olvasott szereplőket és helyszíneket láthatom a vásznon is, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy tiszta fejjel, elfogulatlanul tekintsek rá. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerült, mert nem jöttek a várt fangirlös élmények, így szabadon fókuszálhattam a film elemzésére közben. Sokszor mondok ilyet, de most igaz is: Ez a könyv szerintem megfilmesíthetetlen. Igen, remek az alapötlet, igen, egész jól megoldották a nehezét, a Vanda/Mel kettősséget, de Vanda lélekfejlődését, a konfliktusait, a személyiségét nem sikerült megfogni, pedig ez lett volna a lényeg. Ezek csakis a könyvből derülnek ki, mégpedig a részletekből. Márpedig hacsak nem csináltak volna belőle sorozatot (azt kellett volna) akkor ennyi apróságot nem lehetett belezsúfolni másfél órába. Enélkül pedig csak egy lecsupaszított sztori lett egy jó alapötlettel és felszínes megoldásokkal csupa olyan szereplővel, akiknek nem érthetőek a motivációik.
El kell ismerni a látvány egész jó lett. A Lelkek varázslatosan szépek. Szerettem a barlang kialakítását, még a megváltoztatott dolgok, a leszállópályák, meg a Hajtók futurisztikus külseje is bejött. Saoirse Ronan remek Melanie és Vanda volt, nagyon jól visszaadta a kettős személyiséget, és a belső monológok sem néztek ki bénán. Diane Kruger hideg és kegyetlen Hajtó és ennek így is kellett lennie. A Pasik tekintetében voltak ellenérzéseim. Jared még okés volt Max Irons megjelenítésében, de Ian számomra csalódás. Külsejében nincs problémám Jake Abellel, de a karaktere végtelenül le lett butítva. Vanda és Ian szerelme a könyvben csodálatos és komplex, de itt csak szemezésből alakul ki. Nem elég. Nem elég jó.
Zárszó: A könyv kedvenc lett, hatalmas szerelem és biztos hogy még úja fogom olvasni. De a filmet kihagytam volna.
Megjegyzés küldése