FRISS

2013. április 8.

Lénykódex: Vámpírok

Posted by wilwaren on 4/08/2013 in | Comments : 0






Minden mitikus teremtmény közül talán a vámpírok azok, akiknek a megítélése a legnagyobbat változott az évszázadok során. A mai romantikus vérszívó imidzs ugyanis koránt sem volt ilyen vonzó és izgalmas a folklórban.

A vámpír eredete
A vámpírok mítoszával már az ókorban is találkozhattunk. Persze ne olyan köpenyes arisztokratikus grófokra és előkelőségekre gondoljunk akik elcsábítanak minket az éjszakában. A vámpírok a folklór meghatározása szerint ugyanis nem is voltak testtel rendelkező lények. Inkább ragadozó szellemnek, életenergiára szomjas jelenésnek titulálták. Na de előreszaladtunk a meghatározásban... Talán meglepő módon a vámpírok mítosza az ősi Egyiptomból eredeztethető. Talán nem is annyira megdöbbentő, ha belegondolunk az egyiptomiak halál iránti kultuszába, pontosabban a halált megkerülő kultuszába. Gondolok itt a mumifikálásra ésatöbbi. Igen, ennek is köze van a vámpírokhoz. A bölcseik szerint ugyanis a testben több lélek lakozott, ezek a Ká és a Bá. A bá nem függött a fizikai testtől, el tudott távozni nagy távolságokra, a kát azonban kötötte a földi burok. Ha a test meghalt, akkor a ká is. Ezt próbálták úgy megelőzni, hogy a halál után tartósították a testet, például a fent említett mumifikálással. Azonban a kának folyamatos éteri utánpótlás kellett, hogy életben maradjon a halott testben, ezért úgymond etetni kellett, hogy elkerülje a Második Halált. Ezért aki megengedhette magának, az a mumifikálás mellé fenntartott egy ka-szentélyt is, hogy elkerülje a végső eltávozást. Akkor történt a baj, ha elmaradt ez a folyamat, mert akkor az éhes étertest saját magának kutatott fel táplálékot.
Ez  a korai legenda valóban egyáltalán nem hasonlít a mai vámpír mítoszokra. A közép-kelet európai folklór azonban már közelít a mai megítéléshez. Ami azonban közös, az a test fennmaradása. A vámpírnak gondolt testeket ugyanis gyakorta kihantolták és ha azt találták, hogy a test nem indult enyészésnek akkor egy ragadozó szellemmel volt dolguk. Ugyanis az itteni mítoszokban sem kelt ki a halott a koporsójából, hanem éteri testként kerengett a városban és először általában a saját családját emésztette fel. Kedves. Később állítólag, ha sok energiát elfogyasztott vér formájában akkor fizikai teste is kialakult, de az eredeti mindig ugyanott maradt. Ezért tudták a kihantolás után megkarózni, vagy felégetni, esetleg a fejét levágni, mert ugye ha meghal a test vele hal a szellem is. De egy idő után már óvintézkedésként gyakran a temetéskor megakadályozták a vámpírként való visszatérést, mondjuk azzal, hogy már akkor karót döftek a szívébe, vagy hasra fordították a koporsóban. Mert a vámpírok nem nagyon okosak, így nem tudnak távozni a föld alól. Trükkös, mi?
A vámpírrá válás módjai
És hogy honnan tudták, hogy ki lesz vámpír? Egyszerű. Gyakorlatilag akárki. Olyan sokféle legenda kering arról, hogy kiből lehet vérszívó a halála után, hogy gyakorlatilag bárki azzá válhatott. Ezek a metódusok a szokásostól a bizarrig terjedtek. Például vámpírrá válhatott halála után az, akit megharapott egy vámpír, ez ugye nem meglepő. De a korabeli falusaik azokat is gyanúsnak tartották, akiket megátkoztak, vagy vámpír által megharapott állat húsából ettek. Még tovább is mentek, ugyanis akiknek a holteste felett, vagy koporsója alatt átment egy állat (kutya, macska), vagy átrepült felette egy madár annak a vámpírság már adott volt. Ciki. 

A vámpír meghatározása
Nos, igen nehéz a folklór alapján meghatározni a vámpír fogalmát, mert szinte akárhány népcsoport, annyiféle név és jellemző van a vérszívókra. De a közös az az, hogy a vámpírok olyan ragadozó jelenések, akik nem szenvedték el megfelelően a végső halált, és a természetellenes létük fenntartásához szükséges éteri energiát élő személyek megtámadásával nyerik, leggyakrabban vér formájában. Vámpírrá válhat az ember különböző módokon, néha véletlenül, néha szándékosan, de a közös, hogy az életben maradás feltétele az eredeti fizikai test sértetlensége, ha ezt elpusztítják, elpusztul a vámpír is.

A modern vámpír
A fentiekből egyértelmű  hogy a mai modern fantasy irodalomban szerepeltetett vámpírnak vajmi kevés köze van a legendák gusztustalan vérszopójához. Az átmenetet a két megítélés között minden bizonnyal Bram Stokernek köszönhetjük (noha korábban is voltak kevésbé ismert vámpír-hősöket tartalmazó versek, sőt zenei művek is), akinek Drakula ábrázolása romantikus irodalmi alakká tette a vámpírokat. Ehhez főleg a híres Vlad Tepes életéből vette az insprirációt. A földben pihenő vérre szomjas parasztok szelleméből egykettőre arisztokratikus és csábító lény lett, akinek különleges képességei vannak és köztünk jár valódi alakjában. Ezután nem volt megállás, mert ugye mi sem csábítóbb a rosszfiúknál.

Noha nagyjából a nyolcvanas évekig a vámpír már emberszerű, intelligens és nagyjából vonzó külsejű, de még mindig inkább a gonosz oldala dominált. De aztán ez is megváltozott. Sokat köszönhetünk ezügyben Anne Rice munkásságának és Francis Ford Coppola Drakula feldolgozásának, ahol a vámpír már egy szeretni képes és szerethető karakterré lett. És ez csak fokozódott. Mára már olyannyira átértékelődött a megítélésük, hogy leginkább a sötét szexualitással, a tiltott vonzalommal azonosítják a korábban ragadozó kísértetnek tartott lényeket.  Mára már eljutottunk odáig is, hogy a tinédzserek megnyerése végett a vérszívókat a végletekig leerőtlenítették, ártalmatlannak tüntetik fel, hogy az ifjúsági irodalom hősei is lehessenek. Igazából manapság már az a furcsa, ha a horrorfilmekben, mint gonosz lények szerepelnek. Nem, a modern vámpír titokzatos, szexis, szenvedő lélek, aki szeret és oltalmaz. Hogy változik a világ, nem?

A vámpírokról többet olvashatsz ezeken a linkeken és ezekben a könyvekben:
Marcus Heitz: Vámpírok! Vámpírok! (Könyvmolyképző Kiadó)
John Mihael Greer: Mágikus lények kalauza (Édesvíz Kiadó)

A blogomon ezekben a posztokban foglalkoztam vámpírokkal:

A leghíresebb vámpírfilmek és könyvek (forrás: wikipedia)

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )
 
Back To Top