FRISS

2013. április 24.

Szépséges szerda - 1.

Új rovat indul. Ebben összeszedem azokat a borítókat, trailereket és egyéb szépségeket, ami a héten megfogtak, mint például ez az ötletesen és gyönyörűen kialakított könyveskuckó, amit nagyon irigylek a szerencsés és kreatív tulajdonosától.








Egy kis eye-candy könyvesborítók formájában. Mert ugye nem minden a szép külső, de azért sokat dob a latban.

A.G. Howard - Splintered

A.G. Howard bemutatkozó YA regénye igazán megkapó borítót tudhat magáénak. Eláulom, hogy nekem is csak ezen akadt meg a szemem ezért figyeltem fel rá. Azonban afülszöveg elolvasása után, már a történet is érdekesnek tűnt.

A főhős Alyssa. Alyssa külsőre normális tizenéves deszkás csaj, de súlyos titkot rejteget. Gyanítja ugyanis, hogy a családi őrület, ami miatt az enyja is elmegyógyintézetben csücsül rajta is kitört, ugyanis a növények és bogarak rendszeresen suttognak hozzá. Ez a kór generációk óta üldözi a családját és nem máshonnan eed, míg Alice-től. Attól az Alicetől, aki az inspirációt adta Lewis Carroll-nak az Alíz Csodaországban megírásakor. Alyssa azonban hamarosan rájön, hogy lehet, hogy mégsem minden csak a fejében létezik, hanem egy szörnyű átok középpontjába került, aminek felderítése élet-halál kérdése...

A Her Mad Hatter óta a gyengém a Csodaországhoz kötődő történetek, úgyhogy nálam biztosan olvasós a sztori.




K.C. Hilton - My name is Rapunzel

Oké, igazából nem tudok sokat erről a közeljövőben megjelenő könyvről,csak annyit, hogy csodaszép a borító, Aranyhaj mesefeldolgozás lesz, YA stílus és valószínűleg magánkiadás. Oppá, mégis elég sokat tudok róla. Nekem ennyi is elég, hogy kívánságlistás legyen a könyv!
Stephen Paul Thomas - Gócpont

És hogy egy magyar is legyen álljék itt a Gócpont. Attól most tekintsünk el, hogy a szerző debütáló regénye kitűnő kritikákat kapott. Nem azért mert ez nem fontos, hanem mert a beltartalomról majd akkor kívánok írni, ha befejeztem a könyvet. Most csak a külsővel foglalkozunk, és érdemes. Vesszőparipám a minőségi kötés, amikor a könyv szépen és kényelmesen hajtható törés nélkül. Ez a könyv ilyen, nagyon jól illik a kézbe. Emellett dombornyomásos az első borító és a behúzott övvel olyan hatást kelt, mintha valóban ezeröltéses derékpánt ölelné körül. A minőségi külcsín mondjuk el is várható egy olyan írótól, aki maga képzőművészként is tevékenykedik. Szerencsére itt a belbecs is meglesz, ezt már most, fele könyv elolvasása után is elmondhatom. Kritika hamarosan!

Thor 2: Sötét világ

És a végére egy kis mozgóképes látványélmény. Megérkezett a Thor 2: Sötét világ első előzetese, és azt kell mondjam, hogy ugyan nekem az első is tetszett, de az a második szivárványhídnyi távolsággal felül fogja szárnyalni azt, ha hihetek az előzetesnek. Na meg ha nem akkor is ott van Thor és Loki vizuális stimulusnak... :)

2013. április 23.

Minimál madár-stíl


Ugyan nemrégiben esett meg a legutóbbi imázsfrissítés, de igazából sohasem voltam megelégedve a külcsínnel, úgyhogy most ismét egy kis változtatásra szántam el magam. 

Igen, ez most egészen más, de nagyon is magamhoz illőnek érzem és imádom. Különösen a logóban szereplő baglyot, amit magam rajzoltam. Még mindig nincs neve, bár kaptam tippeket... :)

Remélem nektek is tetszik ez a minimalista, letisztult stílus és hamar megbarátkoztok az új külsővel. A beltartalom nem változik! ;)

2013. április 22.

Rapid Randi a Könyvfesztivállal

Egy rapid látogatásra magam is kirohantam a Könyvfesztiválra. Mivel ez volt az első ilyen rendezvény ahol részt vettem, csak kapkodtam a fejem. Az a rengeteg fogdosni és szagolgatnivaló könyv... Kár, hogy csak rövid ideig maradtam, de az agorafóbiám így is a legmagasabb fokozatba kapcsolt a hatalmas tömeg láttán. Attól eltekintve, hogy jómagam nehezen viselem a koncentrált emberáradatot azért jó volt látni, hogy ennyi embert, és főleg ennyi gyereket is érdekel a könyvek világa és az olvasás. 

Mivel csak rohanásban voltam, ezért koncentráltan a már kiszemelt könyvekért mentem, illetőleg a kedvenc kiadóimat látogattam meg, igyekezvén, hogy korlátozott költségvetésemmel ne csábuljak el.

Első utam a Cor Leonis Kiadóhoz vezetett, hogy végre személyesen is megismerjem ezt a remek csapatot. Ezúton is köszönöm Vágási Emőkének a meleg és szíves fogadtatást, nagyon örültem, hogy találkozhattunk és pár szót beszélhettünk is. Na meg végre nyomtatásban is láthattam Junot Díaz nagyszerű könyvét, ami igazán exkluzív és igényes köntöst kapott. A bőrhatású borítót nem győztem simogatni, és kézben is kellemes tartani, rendkívül könnyű forgatni. Szerencsére itt is megnyilvánult a Cor Leonis elhivatottsága melynek jegyében nem csak a könyvek beltartalmának minőségére, hanem tartósságukra és a vonzó külcsínre is sokat adnak.

A következő állomásom a Főnix Könyvműhely volt. A kis stand töméntelen jó olvasmányt tartogatott, de én szigorúan csak az előrendelt könyveimet vehettem át. Ismét csak az a fránya költségkeret... :( Az Archívum és a Gyökértelen azonban mindketten szépek és szintén minőségi kötésnek tűnnek, úgyhogy azt hiszem nem sokáig maradnak olvasatlanul a polcomon. 


A Ciceró standjára is elverekedtem magam, ahol beszereztem és dedikáltattam is Buglyó Gergely fantasy trilógiájának első kötetét. Megvallom őszintén, hogy azelőtt se az íróról, se a könyvről nem hallottam, de mikor a fülszövegben elolvastam, hogy egy a Dunántúlon játszódó fantasyről van szó rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Mivel magam is innen származom, ezért különösen hozzám illőnek éreztem. No meg szívesen támogatom a magyar írók műveit. Gergely nagyon kedves volt én pedig örömmel várom, hogy nekilássak a történetnek. A könyvről többet is olvashattok a profi weboldalán, hamarosan pedig majd érkezik a véleményem is róla!

Utoljára pedig, mikor már csak egy könyvre volt elég a keretem az újdonságok helyett inkább egy nagy kedvenc papírverziójába ruháztam be, mivel eddig csak elektronikusan olvastam. Most már A Burok is ott csücsül a polcomon, és ugyan nem is olyan rég fejeztem be, de valószínűleg mindenképpen részlegesen újra fogom olvasni, ha már a kezemben érezhetem!

Sajnálatosan a többi nagy kedvenc kiadó standja mellett csak elszaladni tudtam, így arra sem volt lehetőségem, hogy dedikáltassak, vagy, hogy a többi eddig csak az éterből ismert könyvmoly kolleginával találkozzak személyesen is, de hát itt lesz még a Könyvhét is hamarosan!


2013. április 13.

Heti csaj

Mindig fenntartásokkal kezelem az olyan könyveket, amiknek a borítóján meztelen nő/pasi van, vagy egy fülledt ágyjelenet. Nem, nem vagyok kifejezetten prűd, csak allergiás vagyok az olyan sztorikra, ahol nulla cselekmény és full szex van. Semmi bajom az erotikával, de engem nem tudnak lekötni a PWP (plot, what plot? - fordításban: cselekmény, milyen cselekmény?), avagy második oldalon egymásnak ugrós sztorik. Szerencsére jó barátnőm meggyőzött, hogy a túlszexualizált borító és a prostigyanús Heti Csaj címfordítás ellenére ebben a könyvben van tartalom. És tényleg.

Hősnőnk a különös nevű Fable, aki egy bárban dolgozik éjszakánként  hogy egy kis pénzt vigyen haza ellátni  magát és az öccsét, mert az anyja az átmeneti pasijaival többet foglalkozik, mint a gyerekeivel. Drew pedig az egyetem sztárja  Kitűnő sportoló, kitűnő tanuló és feltűnően jóképű. Azonban súlyos titkokat rejteget. Drew és Fable élete összefonódik, amikor a fiú ismeretlenül megkéri a lányt, hogy némi anyagi juttatásért játssza el a barátnőjét a családjának egy hétig. Drew reméli, hogy megtarthatja szégyenletes titkait Fable előtt, bár talán a lány lesz az, aki megmenti őt.

A könyv műfaját tekintve a new adult kategóriába sorolandó és azon belül is a bántalmazott, sérült fiatalokról szóló alfajba. Mert már ilyen is van, ami azt illeti egyre népszerűbb. Szerencsére a Heti csajban nem esnek túlzásokba. A megtört és nehéz sorsú fiatalok hasonló történeteiben általában hajlamosak az írók olyan szélsőséges viselkedésű karaktereket alkotni, amik egyáltalán nem valószerűek. Értem én, hogy tragédiák történtek velük, de attól még nem kell őrültnek is lenni. Fable és Drew azonban mindketten logikusan gondolkodó, értelmes és főként életszerű reakciókat produkáló fiatalok, akiket ugyan megtört az élet, de attól még normálisak maradtak. Drew különösen szerethető karakter, talán kettejük közül őt ismerjük meg jobban, inkább róla szól a történet. A múltjában történtek nagyon rányomták a bélyegét a személyiségére, de attól még látszik az egészséges, kedves és jópasis réteg is, amit Fable is értékelni tud. A lényeg persze az, hogy a sérült felét hogyan gyógyítja meg az erős és megértő lány szeretete, szavai és tettei. Cselekményét tekintve ezért nem valami akciódús a történet, inkább érzelmi, lelki fordulópontok vannak, de azok viszont nagyon jó ütemben adagolva, így a folyamatos feszültség miatt nagyon gyorsan lehet falni az oldalakat, végig leköti az embert.

Témáját tekintve a Heti csaj tabut jelentő témákat boncolgat, de ezek nem maradnak sokáig rejtve az olvasó előtt. Ugyan csak később, a könyv vége felé mondják ki őket, de azért végig sejthetjük, hogy valójában mi történt a mi megtört szépfiúnkkal. Ne számítsunk vidám, könnyed sztorira, nem egyszerű a helyzet feloldása, és nem is feltétlenül lesz hepiend a vége. De azt hiszem a sztori igazán a nemrégiben eredetiben megjelent Second Chance Boyfriend-del lesz teljes, szóval biztos, hogy az első rész elolvasása után sikítva követeled majd a folytatást.

Bevallom, ezen poszt keletkezéséig nem vettem még a kezembe a magyarítást, amit az Ulpius-ház Kiadó jegyez, de kíváncsian várom, hogy a zsebkönyv méretű, konkrétan 155 oldalas könyvecskéből hogyan szerkesztenek egész kötet méretű olvasmányt. Ezt majd update-ben közlöm, amint látom. Hosszabb mondjuk akkor se lesz, bárhogy szabdalják, így is úgyis néhány óra alatt elolvasható, de az a néhány óra garantáltan jól fog telni. Feszült, megbotránkoztató és szexis sztori. 18 éves kor felett ajánlott mindenkinek.


ÉRTÉKELÉS:


Monica Murphy: One week girlfriend - Heti csaj
(One week girlfriend)
Drew + Fable  sorozat
Eredeti: Magánkiadás
2013


TRIVIA:

Az írónő, Monica Murphy nevéhez ugyan más könyv nem tartozik Drew és Fable történetein kívül, de ez nem jelenti azt, hogy tapsztalatlan író volna. Karen Erickson néven ugyanis nem egy könyve jelent meg románc műfajban. Állítása szeint azért választott új írói álnevet ehhez a sorozathoz, mert teljesen más stílusú, mint a korábbi művei és ezeket így is el akata választani a múltbeli munkásságától. 
Megvásárolható:


Angolul:

2013. április 11.

Változatok szakításra

Ez nem egy vidám könyv. Ez nem a szerelemről szól, de még csak nem is s szakításról. Ez a könyv inkább az önmegismerésről szól, de erre csak akkor derül fény, mikor végigolvasod. Úgyhogy olvasd végig. 

Előre elmondom nem lesz egyszerű. Nekem legalábbis nem volt az. Azért nem, mert Yunior történeteit nem vette be könnyen a gyomrom.  Férfi főhősünk ugyanis egy notórius félrelépő és ezt nem is nagyon szégyelli, sőt természetesnek veszi. De csak néhány novellát kellett elolvasnom, hogy tudjam itt bizony van valami a háttérben. Ez nem csak egy élet összeollózott története, ez egy felismerés, egy reveláció története.

És egy mozaik is. Yunior, a New Yerseyben élő dominikai bevándorló életét novellákon keresztül ismerjük meg. Kicsit szemezgetünk innen is onnan is, csapongva az időben és a nézőpontokban. Van hogy maga Yunior mesél a maga durva és tényszerű módján, de olvashatunk történeteket mások tolmácsolásában is. Ezért sincs két egyforma stílusú elbeszélés közte. Még ha ugyanaz a narrátor, akkor sem ugyanolyan a hangja vagy a tempója. Minden nőhöz, minden emlékhez más elbeszélési módszer, más hangvétel tartozik, ezzel is mutatva, hogy ugyan mindnek a lényege egy kapcsolat vége, de még sincs két egyforma szakítás, két egyforma veszteség. Ami még a regény felépítésében érdekes, és eleinte furcsa is, hogy néha se eleje, se vége nincs a történeteknek. Csak úgy belekezdünk, aztán meg vége is, látszólag idő előtt. De aztán rájöttem, hogy nagyon is ideillő ez a szilánkosság, mert ezek az emlékek olyanok, mint amikor lepereg előtted az életed filmje. Csak egyes dolgok villannak fel és azokból is csak részletek. Azok, amik a leginkább meghatározóak. Yunior számára az a montázs nem túl hízelgő. Igazából elég elborzasztó ahogy végigkövetjük halálra ítélt kapcsolatainak hattyúdalát. Ez egy olyan férfi élete, aki soha nem tudta hogyan kell azt élni egy másik emberrel.

A bonyolult kapcsolatok és szerelmek kibogozása mellett a történetekből sokat megtudhatunk az Egyesült Államokba emigrált dominikaiak helyzetéről. Ki tudhatna erről többet, mint a szerző, aki maga is ezt az utat járta be. Van itt szó rasszizmusról, latin temperamentumról és az eltérő kultúrák összemosásának nehézségeiről, és erről mind brutális őszinteséggel hallunk.

Ha már a brutalitásról van szó, akkor el kell mondanom, hogy hablelkűeknek Junot Diaz stílusa talán egy kicsit sok lehet. Yunior karaktere vulgáris és nyers, a nőkről alkotott véleménye pedig női szemmel általában sértő és szexista. De mivel ehhez a karakterhez és világhoz tulajdonképpen szükséges ez a durvaság, így nem zavart a káromkodás és a beszűkült férfigondolkodás. Yunior egyszerűen ilyen. Nem mondom, hogy ilyennek szerettem meg, mert nem szerettem meg. De nem is kell. Inkább azt kell szeretni, amivé válhat. Ugyan a könyv első mondata az, hogy "Nem vagyok rossz ember", én ezzel nem értek egyet. De, rossz ember. De még változhat, és megvan neki a remény. 

Azt szerettem igazán Junot Diaz stílusában, hogy igen tényszerűen ír. Nem magyarázkodik, nem ítél és nem ment fel. Ezt ránk bízza, ő csak mesél. És mégis mire végigérünk a könyvön mindenre megvan a magyarázat, de teljesen ránk bízza, hogy ezt elfogadjuk-e vagy sem. Egyáltalán nem szájbarágós, mindenkinek meglehet a saját véleménye a hőséről, ő megtette a magáét azzal, hogy elmondta nekünk a történetét. Én még mindig nem döntöttem el, hogy mi a véleményem Yuniorról, de lehet, hogy ez így is marad. 

Yunior története nem követendő példa, de tanulságos. Néha tényleg csak akkor tudod, hogy mit veszítettél, ha elveszítetted. És néha csak ekkor találod meg önmagad.

Junot Díaz könyveivel még találkozhatunk hamarosan, ugyanis az író művei közül hamarosan meg fog jelenni a "Fulladás" és a Pulitzer díjas "Oscar Wao csodálatos rövid élete" is a Cor Leonis Kiadó gondozásában.


ÉRTÉKELÉS:


Junot Díaz: Így veszíted el
(This is how you lose her)
Cor Leonis Kiadó
Megjelenés: 2013. április 18.

2013. április 8.

Lénykódex: Vámpírok






Minden mitikus teremtmény közül talán a vámpírok azok, akiknek a megítélése a legnagyobbat változott az évszázadok során. A mai romantikus vérszívó imidzs ugyanis koránt sem volt ilyen vonzó és izgalmas a folklórban.

A vámpír eredete
A vámpírok mítoszával már az ókorban is találkozhattunk. Persze ne olyan köpenyes arisztokratikus grófokra és előkelőségekre gondoljunk akik elcsábítanak minket az éjszakában. A vámpírok a folklór meghatározása szerint ugyanis nem is voltak testtel rendelkező lények. Inkább ragadozó szellemnek, életenergiára szomjas jelenésnek titulálták. Na de előreszaladtunk a meghatározásban... Talán meglepő módon a vámpírok mítosza az ősi Egyiptomból eredeztethető. Talán nem is annyira megdöbbentő, ha belegondolunk az egyiptomiak halál iránti kultuszába, pontosabban a halált megkerülő kultuszába. Gondolok itt a mumifikálásra ésatöbbi. Igen, ennek is köze van a vámpírokhoz. A bölcseik szerint ugyanis a testben több lélek lakozott, ezek a Ká és a Bá. A bá nem függött a fizikai testtől, el tudott távozni nagy távolságokra, a kát azonban kötötte a földi burok. Ha a test meghalt, akkor a ká is. Ezt próbálták úgy megelőzni, hogy a halál után tartósították a testet, például a fent említett mumifikálással. Azonban a kának folyamatos éteri utánpótlás kellett, hogy életben maradjon a halott testben, ezért úgymond etetni kellett, hogy elkerülje a Második Halált. Ezért aki megengedhette magának, az a mumifikálás mellé fenntartott egy ka-szentélyt is, hogy elkerülje a végső eltávozást. Akkor történt a baj, ha elmaradt ez a folyamat, mert akkor az éhes étertest saját magának kutatott fel táplálékot.
Ez  a korai legenda valóban egyáltalán nem hasonlít a mai vámpír mítoszokra. A közép-kelet európai folklór azonban már közelít a mai megítéléshez. Ami azonban közös, az a test fennmaradása. A vámpírnak gondolt testeket ugyanis gyakorta kihantolták és ha azt találták, hogy a test nem indult enyészésnek akkor egy ragadozó szellemmel volt dolguk. Ugyanis az itteni mítoszokban sem kelt ki a halott a koporsójából, hanem éteri testként kerengett a városban és először általában a saját családját emésztette fel. Kedves. Később állítólag, ha sok energiát elfogyasztott vér formájában akkor fizikai teste is kialakult, de az eredeti mindig ugyanott maradt. Ezért tudták a kihantolás után megkarózni, vagy felégetni, esetleg a fejét levágni, mert ugye ha meghal a test vele hal a szellem is. De egy idő után már óvintézkedésként gyakran a temetéskor megakadályozták a vámpírként való visszatérést, mondjuk azzal, hogy már akkor karót döftek a szívébe, vagy hasra fordították a koporsóban. Mert a vámpírok nem nagyon okosak, így nem tudnak távozni a föld alól. Trükkös, mi?
A vámpírrá válás módjai
És hogy honnan tudták, hogy ki lesz vámpír? Egyszerű. Gyakorlatilag akárki. Olyan sokféle legenda kering arról, hogy kiből lehet vérszívó a halála után, hogy gyakorlatilag bárki azzá válhatott. Ezek a metódusok a szokásostól a bizarrig terjedtek. Például vámpírrá válhatott halála után az, akit megharapott egy vámpír, ez ugye nem meglepő. De a korabeli falusaik azokat is gyanúsnak tartották, akiket megátkoztak, vagy vámpír által megharapott állat húsából ettek. Még tovább is mentek, ugyanis akiknek a holteste felett, vagy koporsója alatt átment egy állat (kutya, macska), vagy átrepült felette egy madár annak a vámpírság már adott volt. Ciki. 

A vámpír meghatározása
Nos, igen nehéz a folklór alapján meghatározni a vámpír fogalmát, mert szinte akárhány népcsoport, annyiféle név és jellemző van a vérszívókra. De a közös az az, hogy a vámpírok olyan ragadozó jelenések, akik nem szenvedték el megfelelően a végső halált, és a természetellenes létük fenntartásához szükséges éteri energiát élő személyek megtámadásával nyerik, leggyakrabban vér formájában. Vámpírrá válhat az ember különböző módokon, néha véletlenül, néha szándékosan, de a közös, hogy az életben maradás feltétele az eredeti fizikai test sértetlensége, ha ezt elpusztítják, elpusztul a vámpír is.

A modern vámpír
A fentiekből egyértelmű  hogy a mai modern fantasy irodalomban szerepeltetett vámpírnak vajmi kevés köze van a legendák gusztustalan vérszopójához. Az átmenetet a két megítélés között minden bizonnyal Bram Stokernek köszönhetjük (noha korábban is voltak kevésbé ismert vámpír-hősöket tartalmazó versek, sőt zenei művek is), akinek Drakula ábrázolása romantikus irodalmi alakká tette a vámpírokat. Ehhez főleg a híres Vlad Tepes életéből vette az insprirációt. A földben pihenő vérre szomjas parasztok szelleméből egykettőre arisztokratikus és csábító lény lett, akinek különleges képességei vannak és köztünk jár valódi alakjában. Ezután nem volt megállás, mert ugye mi sem csábítóbb a rosszfiúknál.

Noha nagyjából a nyolcvanas évekig a vámpír már emberszerű, intelligens és nagyjából vonzó külsejű, de még mindig inkább a gonosz oldala dominált. De aztán ez is megváltozott. Sokat köszönhetünk ezügyben Anne Rice munkásságának és Francis Ford Coppola Drakula feldolgozásának, ahol a vámpír már egy szeretni képes és szerethető karakterré lett. És ez csak fokozódott. Mára már olyannyira átértékelődött a megítélésük, hogy leginkább a sötét szexualitással, a tiltott vonzalommal azonosítják a korábban ragadozó kísértetnek tartott lényeket.  Mára már eljutottunk odáig is, hogy a tinédzserek megnyerése végett a vérszívókat a végletekig leerőtlenítették, ártalmatlannak tüntetik fel, hogy az ifjúsági irodalom hősei is lehessenek. Igazából manapság már az a furcsa, ha a horrorfilmekben, mint gonosz lények szerepelnek. Nem, a modern vámpír titokzatos, szexis, szenvedő lélek, aki szeret és oltalmaz. Hogy változik a világ, nem?

A vámpírokról többet olvashatsz ezeken a linkeken és ezekben a könyvekben:
Marcus Heitz: Vámpírok! Vámpírok! (Könyvmolyképző Kiadó)
John Mihael Greer: Mágikus lények kalauza (Édesvíz Kiadó)

A blogomon ezekben a posztokban foglalkoztam vámpírokkal:

A leghíresebb vámpírfilmek és könyvek (forrás: wikipedia)

2013. április 4.

A Burok duplikáció

Hosszú évek visszautasítása után most, a film premierje körül végre rászántam magam a Burok elolvasására  Igen, olvastam a jó kritikákat és a sikoltozással felérő nagybetűhasználatot a kritikákban, de valami mindig visszatartott. Az a valami pedig az Alkonyat. Nem voltam nagy rajongója a sagának és bevallom, már a második könyvnél feladtam, így nem hittem benne, hogy az a személy aki azt a könyvet írta egy ilyen varázslatosan csodálatos  történetet is magában tartogatott. Itt is most megkövetlek Stephenie. Egy zseni vagy!

Biztosan jó fokmérője egy könyv rám gyakorolt erejének, ha nem tudok tőle szabadulni. Nagyon régen nem volt olyan hatással rám egy sztori, hogy legszívesebben a keblemre öleltem volna (na jó, lehet, hogy ezt meg is tettem...) valamint napok óta csak erre gondolok és még róla is álmodtam. Kedvem lenne továbbírni, csak hogy még egy kicsit Vanda fejében és világában maradhassak, hogy megtudjam hogy alakul az élete, hogy változtatja meg a Földet. Annak ellenére, hogy tökéletesen elégedett vagyok a befejezéssel és a történet lezártságával akkor is szívesen vennék egy folytatást. Csak hogy visszatérhessek a barlangba egy kicsit. Állítólag Stephenie már dolgozik a folytatáson és a Burok idővel trilógiává fog bővülni, de egyelőre még beláthatatlan időn belül... 

Ami azt illeti arra számítottam, hogy Vanda története jobban sci-fi lesz. De ahelyett, hogy az űrben repültünk volna, egy összezavarodott, de végtelenül szerethető elmében tettünk utazást ami idegen lényből szép lassan emberré vált. Vanda, eredeti nevén Vándor, ugyanis földönkívüli. Faja az idők kezdete óta világokat hódít meg és ott gazdatestekben él tovább. A hódítás után a megszállt embereket már a Lelkek békés és kedves természete irányítja megváltoztatva ezzel a Föld társadalmát. De néhány valódi ember még ellenáll, mert nem akarják elveszíteni önmagukat. Melanie is bujkál az öccsével Jamie-vel és szerelmével Jareddel. Egy rutin beszerzőkörút alkalmával azonban elfogják és beleültetik a Vándor nevű Lelket, aki már számtalan világot megjárt. Csakhogy Melanie erősebb, mint azt bárki is gondolta volna és nem hajlandó eltűnni nyomtalanul. A két elme között meglepő szövetség jön léte és Vándor Melanie által megismeri és megszereti a valódi embereket.

Egy ilyen blogposzt keretében szinte lehetetlen leírni azt a rengeteg érzelmi és erkölcsi konfliktust amivel Vándor földi élete során szembesül. Amolyan hasadt személyiség lesz, de ugyanakkor teljesen magánál van. A legjobb a karakterében az, hogy bár rengeteget változik ahogy tanul és megismeri a másik oldalt is, de végig önmaga marad. Bár egy testen osztoznak egy emberrel, aki személyiségében nem is lehetne különbözőbb az ő szelíd és békés természetétől, de ő el tudja fogadni, meg tudja szeretni úgy, hogy nem hagyja magát befolyásolni. Rendkívül erős és szimpatikus karakter aki mindig másokra gondol. Sokkal emberibb és emberségesebb, mint a legtöbb valódi földlakó, persze ebben másik énjének is sok szerepe van. Igazából két főhősnő van itt, két ellentétes személyiség akik közül mindkettő figyelemreméltó és irigylésre méltó lelki erővel rendelkezik.

Noha a Burok főleg érzelmi utazás, azért a cselekmény is halad rendesen. Azért mert (és ez nekem meglepetés) Stephenie Meyer nagyon jó történetmesélő. Legalább annyira, mint Vanda. Precízen adagolja az információkat, hogy mindig történjen valami, legyen az csak egy belső monológ, vagy akár akció. Jó ritmusban váltogatjuk a stílusokat is, néha disztópiára hajaz, és el is felejtjük a sci-fit, mire az írónő meglep minket egy túlvilági történettel, vagy földöntúli biológiával szórakoztat. Igen, a könyv elég hosszú de minden mondat a helyén van, így sosem lesz unalmas. Az összes kis jelenet hozzáad valamit a történethez, vagy a karakterfejlődéshez.


És ha már karakterek. Az már világos, hogy Vandát és Melanie-t imádtam, de a többi szereplő is remek volt. A terjedelmes történet teret adott többeknek is a részletes bemutatkozásra, akik közül talán a hibbant zseni Jeb bácsi és a kedves, okos kistestvér Jamie kiemelendő. Na meg persze Ian. Ian egy igazi sötét ló. A kötet első harmadában nem is igen szerepel, és az első felbukkanása se éppen szimpatikus. De aztán szépen lassan beférkőzött a szívembe míg a végére sóhajtozva imádtam. Most végre értem a nagy Team Ian felhördüléseket! Magam is az vagyok. Az illem azt diktálja, hogy ejtsek szót a hölgypárosunk másik pasiérdeklődéséről is, de erről csak annyit mondok, hogy igen, itt van Jared is, aki leginkább egy mogorva és kiábrándult pasi. ami persze érthető, de kicsit sem vonzó szerintem. Mert hát ugye itt is szerelmi háromszög van, ami valójában inkább négyszög, vagy inkább két párhuzamos vonal. A geometriát félretéve a lényeg, hogy lényegében két párról beszélünk, csakhogy a közös test a lányok esetében egy kicsit nehézzé teszi a szeparációt, ami egy igazán egyedi érzelmi konfliktust eredményez.

Elárulom, hogy amint befejeztem a könyvet rögtön meg akartam nézni a filmet is. Talán nem kellett volna. Számomra iszonyú nagy csalódás volt a friss poszt-könyves katarzis után, túlságosan is összehasonlítottam a kettőt. Ez persze elkerülhetetlen egy könyvadaptáció esetében, kivéve persze annak, aki nem olvasta az eredetit. Az meg nem fogja érteni. De tényleg. Ugyan nagyon élveztem, hogy a könyvben olvasott szereplőket és helyszíneket láthatom a vásznon is, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy tiszta fejjel, elfogulatlanul tekintsek rá. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerült, mert nem jöttek a várt fangirlös élmények, így szabadon fókuszálhattam a film elemzésére közben. Sokszor mondok ilyet, de most igaz is: Ez a könyv szerintem megfilmesíthetetlen. Igen, remek az alapötlet, igen, egész jól megoldották a nehezét, a Vanda/Mel kettősséget, de Vanda lélekfejlődését, a konfliktusait, a személyiségét nem sikerült megfogni, pedig ez lett volna a lényeg. Ezek csakis a könyvből derülnek ki, mégpedig a részletekből. Márpedig hacsak nem csináltak volna belőle sorozatot (azt kellett volna) akkor ennyi apróságot nem lehetett belezsúfolni másfél órába. Enélkül pedig csak egy lecsupaszított sztori lett egy jó alapötlettel és felszínes megoldásokkal csupa olyan szereplővel, akiknek nem érthetőek a motivációik.

El kell ismerni a látvány egész jó lett. A Lelkek varázslatosan szépek. Szerettem a barlang kialakítását, még a megváltoztatott dolgok, a leszállópályák, meg a Hajtók futurisztikus külseje is bejött. Saoirse Ronan remek Melanie és Vanda volt, nagyon jól visszaadta a kettős személyiséget, és a belső monológok sem néztek ki bénán. Diane Kruger hideg és kegyetlen Hajtó és ennek így is kellett lennie. A Pasik tekintetében voltak ellenérzéseim. Jared még okés volt Max Irons megjelenítésében, de Ian számomra csalódás. Külsejében nincs problémám Jake Abellel, de a karaktere végtelenül le lett butítva. Vanda és Ian szerelme a könyvben csodálatos és komplex, de itt csak szemezésből alakul ki. Nem elég. Nem elég jó.

Zárszó: A könyv kedvenc lett, hatalmas szerelem és biztos hogy még úja fogom olvasni. De a filmet kihagytam volna.

ÉRTÉKELÉS:

(könyv)


(film)

Stephenie Meyer: A Burok
The Host
Agave Könyvek
2008

TRAILER:

Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
 
Back To Top