Nagyon nagy hype vette körül a Legendát, a bloggertársak nagy részét már levette a lábáról így hatalmas elvárásokkal kezdtem neki. Aztán le se tettem egész nap. Azt hiszem ezek után nem kell ecsetelnem, hogy mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Pedig meg kell mondjam a fülszöveg alapján nem vártam sokat. Klasszikus Rómeó és Júlia történetnek hangzott. Adott Day, a Köztársaság ellensége, gyors ügyes és szemtelen, habár egyelőre arctalan kívülálló, aki sorozatosan bosszúságot okoz a rendszernek. A másik oldalon él June, aki fiatal kora ellenére a Köztársaság katonai szervezetének nagy reménysége. Az egyetlen bátyja, aki magas beosztású katona, egy nap gyilkosság áldozata lesz és a gyanúsított Day, aki Ragályban fertőzött családjának próbált gyógyszert szerezni a szerencsétlen kimenetelű akcióban. June bosszúra éhes és beépül a szegénynegyedek világába, hogy egymaga elfogja a titokzatos bűnözőt, de közben súlyos titkokra derül fény, amik megváltoztatják June világát.
Igen, nos én se tudtam úgy összefoglalni, hogy ne hangozzék klisésztorinak, de nem is a történet az, ami a könyv erejét adja. Igazából maga a cselekmény sosem lepett meg, de ez nem volt zavaró. Azért nem, mert az írónő olyan jó feszültséget tartott a karakterek közti kiváló kémiával és a váltott nézőpontokkal, hogy nem is hiányoztak a nagy meglepetések. Ez egy olyan könyv volt, ahol nem azért rágtad le a körmöd, hogy mi fog történni, hanem hogy mikor fog már megtörténni!
Ami miatt szeretni fogod ezt a könyvet, azok a karakterek. June erős, határozott és logikus gondolkodású csaj. Igaz, csak 15 éves, de ha ezt nem mondanák, akkor biztos nem ennyinek tippelem. Korához képest nagyon érett gondolkodású és ez nagyon jót tesz a könyvnek, hiszen a tipikus ifjúsági hősnőkhöz képest nála szerencsére mellőzzük a felesleges hormonális drámázást. Day is kicsit koraérett, de az ő esetében a háttere igazolja a gyors felnövést. Igazán szerethető, hogy a tettei mögött mindig a családja iránti szeretete áll. A különböző származást ellenére nagyon sok közös van bennük, később kiderül, hogy nem is csak lelkileg. Természetesen itt is van szerelem, hiszen ez nem maradhat el két tinédzser között, de nem lesz nyálas, vagy sok. A románcnál fontosabb, hogy hogyan hat egymásra az életük.
Külön kiemelném, hogy ugyan ez egy disztópiás regény amiben a komor és szabályozott militarizált világ elvileg adott, a Legenda mégis kiemelkedik a kategóriájában szokatlan brutalitásával és nyerseségével. Nem azt mondom, hogy annyira kemény volt, hogy lelki sebeket okozott, de néhány mozzanata igenis megrengetett, mert nem vártam volna a műfajban hasonlókat. Eddig úgy tapasztaltam, hogy a YA életkorhoz igazított könyvekben szokásosan finomítják a nyers vérontást, és inkább a lelki elnyomásra mennek rá, de itt mind a kettő jelen van. Meglepő, de szerencsés, hogy az írónő megtartotta a történetben a realitást olyan szinten is, hogy a sebek valóban gondot okoznak, vagy hogy az ember meghúzza a lábát ha zuhan három métert. Mindig csodáltam más könyvekben, hogyan lehet késsel a gyomorban még ledzsúdózni valakit. Itt ez lehetetlen volna. Szóval ez a realitás és a nyers brutalitás egy őszinte és hiteles történetet adott ki.
Az egyetlen negatívum számomra a háttérvilág, a rendszer kicsit elhanyagolt bemutatása volt. Nagyon be vagyunk zárva az elöntött Los Angelesbe és a szereplők fejébe, akik keveset foglalkoznak azzal, hogy mi volt, csak a saját személyes tragédiáikkal és így a nagy látókép kimarad. Miss Lu a szokásos trilógiabevezetőktől eltérően nem az univerzum megalkotásán, hanem inkább a karakterek teljes felépítésén dolgozott. Ez utóbbit ugyan sikerre vitte, de ezzel együtt nem ártott volna, ha többet megtudunk a háború részleteiről, a konfliktus valódi okairól, vagy csak amúgy akármit a Kolóniákról és a Patriótákról. Mert így a főszereplők motivációi ugyan teljesen érthetőek, de a mellékszereplők kicsit homályban maradnak, hiszen alig ismerjük a világot amiben élnek. No de sebaj angolul már elérhető a második rész Prodigy címmel, ott már kicsit el fogunk távolodni a város határaitól, talán akkor jobb rálátásunk lesz mindenre.
Szó mi szó, ugyan a Legenda nem mutat nagy újdonságot a disztópia műfajban cselekmény szempontjából, de az értelmes karakterei, a feszes történetvezetése, a brutális stílusa számomra kiemelte a mezőnyből. Nagyon szerettem.
ÉRTÉKELÉS:
Marie Lu: Legenda
(Legend)
Legenda Trilógia
Könyvmolyképző Kiadó
Vörös Pöttyös Könyvek
2012
Megjegyzés küldése