Ikerhatás

Az első, ami megragadja az ember figyelmét ebben a könyvben, az a borító. Elég horror. Az a gonosz szem ugyanis, ami ott látható valójában egy ijedt szem, csak fordítva. Ennyi lenne csak? Az gonoszság valójában félelem, csak egy más szögből?  Az elátkozott nap telve van ilyen kettősségekkel.

Az első kettősség rögtön a történetből adódik. Egy fiatal házaspár a kórházba igyekezve súlyos balesetet szenved, és a kilenc hónapos terhes édesanya éppen, hogy csak világra tudja hozni ikerfiait, majd életét veszti. Az egyedül maradt gyermekek árvaházba kerülnek, ahol hamar kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben körülöttük, mert minden évben a születésnapjukon különös és érthetetlen halálesetek történnek, amiknél csakis ők vannak jelen. Neil és Adam körül hullanak az ápolók és nevelők, mind ugyanolyan módon hal meg, és úgy tűnik, míg az egyik gyermeket ez nagyon megviseli, a másik kifejezetten élvezi. A harmadik eset után szétválasztják az ikreket és nevelőszülőkhöz kerülnek, de vajon elkerülhető-e, hogy ismét tragédia történjen?

Meg kell mondjam, a könyv alapötlete nagyon bejött. Chucky és a Jófiú óta kizár a hideg az ártatlan kinézetű gyilkosoktól és a csecsemőkorból éppen csak kiérő Brown ikrek aztán elég cidris elkövetők lettek, kicsit sajnáltam, hogy ezeket a kisgyermekkori tetteiket nem olvashattam részletesebben kidolgozva, kicsit félelmetesebb kiadásban. Persze így ez sokkal olvasóbarátabb lett, mert kellően ijesztő, de azért még nem túlzottan durva. Ez a kis engedmény azonban senkit ne tévesszen meg, mert a végére elég idegpróbáló dolgok történnek, gyengéd lelkületű olvasóknak igencsak össze kell szedniük a merszüket, mert Adam, a „gonosz” iker, elég csúnyán elindul lefelé a lejtőn, és ocsmányabbnál-ocsmányabb bűnöket követ el.

Én nem vagyok naposcsibe, olvastam én már ennél durvább sztorikat is, de Adam cselekedetei még nálam is kiverték a biztosítékot. Mintha szándékosan (és gondolom az író részéről szándékos is volt) a legmegvetendőbb bűnöket követné el a legvétlenebb áldozatokon. Szinte csak és kizárólag vele szemben tehetetlenekkel kezd ki (gyermekekkel, idősekkel, vakokkal) így a bűnei egyrészt durvábbnak tűntek, de gyávábbnak is. Én azért bevallom kíváncsi lettem volna, hogy mi történik, ha a huszonéves suhanc, aki csak a nála gyengébbekkel bír el összetalálkozik egy két méteres díjbirkózóval. Jól elgyepálták volna, az tuti. Szóval a pszichopata gyilkos inkább csak egy meghasadt tini, aki valami ismeretlen ok folytán gyűlöli a világot. Mert hogy miért történt, hogy Adam őrült és destruktív lett, Neil, a testvére pedig jóságos és szelíd, az nem igazán derült ki. A hogyanra megkapjuk a választ a könyv végén, de a miértre nem. 

A másik ami erős idegrendszert kíván a könyvben, az a nyelvezet. Akit zavar a káromkodás, az a kezébe se vegye ezt a könyvet. Én mondjuk nem vagyok erre érzékeny, és azt hiszem, hogy egy ilyen stílusú könyvben el is fér az ilyesmi, szóval ez inkább csak óvatosságra intés, mint kritika. Egyébként azt szórakoztatónak találtam a könyvben, hogy mégha nem is tudtam volna, hogy magyar író munkája akkor is felismertem volna a magyar humort. Különösen Cooper nyomozó stílusa egyezett meg teljesen a honi suttyó viselkedéssel, ezt bárhol a világon fel lehet ismerni. Nem tudom, hogy az író járt-e Amerikában, de elég részletesen és alaposan tárta elénk a külhoni részleteket (néha mondjuk nem is lett volna szükség a történet szempontjából ekkora belemélyedésre). Vicces volt ebben a környezetben ennyire hungarikumként viselkedő szereplőket látni. A szereplők egyébként mind elég kidolgozott háttértörténettel rendelkeztek, nem lepődnék meg rajta, ha egy-két életmintát a saját ismerősei közül kölcsönzött volna a szerző. Ebben a tekintetben kicsit Koonztra emlékeztetett a stílusa, aki néha szintén többoldalnyi infót szolgáltat olyan karakterekről is, akik azután már csak két oldalt élnek.

Amiket keveselltem a könyvben: karakterépítő jelenetek és a párbeszédek. A történet inkább leíró jellegű, mintsem interaktív és ez egy kicsit a szereplők hitelességére megy. Jobban szeretem én magam eldönteni egy figuráról, hogy jó ember és szerethető, vagy hogy velejéig romlott, mintsem, hogy megmondják nekem, hogy bizony XY ilyenné, vagy olyanná lett az évek alatt. Ezt vagy elhiszem, vagy nem, de a saját véleményemben mindig bízom. A mesélő stílus azonban nem engedte, hogy mélyebben belelássunk a személyiségekbe, inkább elmondta, mintsem felépítette őket.

Összességében azt mondanám, hogy egy meglepően igényes kivitelezés (az Álomgyár kiadónak is ez a első könyve, de nagyon könnyen forgatható és szép) mögött egy kemény thriller rejtőzik, ami ugyan talán még nem egészen kiforrott, de azt hiszem mindenképpen ígéretes kezdet egy elsőkönyves szerzőnek. Az írónak előkészületben van a második könyve is a kiadónál Éber kóma címen, ennek a bemutatóját Az elátkozott nap szintén elég ijesztő trailerjével együtt megnézhetitek lent.

És ne felejtsétek, hogy a könyvet most még néhány napig a blogon található nyereményjáték keretében meg is nyerhetitek! ITT!

Arthur Madsen: Az elátkozott nap
Álomgyár kiadó