Mivel most egy akció keretében
gyors egymásutánban elolvastam a Mercy Thompson sorozat első két kötetét, ezért
így egyben, egy posztban osztanám meg a véleményemet róla. Meg azért is, mert
így a negatív és pozitív észrevételeim szépen kiegészítik egymást.
No de, miről is van szó? Mercy
Thompson történetét A Megszólít a hold című kötetben kezdjük megismerni. Mercy
autószerelőként dolgozik Tri-Citiesben, ahol egy vérfarkas a szomszédja, egy
gremlin a volt főnöke és többek között a vámpírok autóit javítgatja. Minden nem
furcsa a lány számára, hiszen maga is amolyan természetfeletti lény, járó
ugyanis, magyarán olyan alakváltó, aki prérifarkassá képes változni. Mercy
világában másnak se ismeretlenek a mágikus teremtmények, hiszen évtizedekkel
ezelőtt felfedték magukat a nyilvánosság előtt. Persze csak részben, csak a
kedvesek és aranyosak. Egy-két halott vérfarkas biztos felborzolta volna a
lakosság idegeit, Mercyt is kihozta a sodrából. Az első kötetben ezeknek a
halálesteknek járunk utána, hogy aztán a következőben egy démonlovas vámpír
ijesztgesse Tri-Cities lakosságát.
A Mercy Thompson sorozatot
olvasva az első, ami megtetszett, az a világ bonyolultsága és a kidolgozottsága
volt. Elég változatos természetfeletti áradattal találkozhatunk a könyvekben és
mindegyiküknek megvannak a maga szokásai, politikai játszmái és
dominanciaharcai. Ezekbe mindkét kötetben olyan részletességgel belemegyünk,
hogy már-már túl sok is. Az első könyvben mindenképpen. Az ígéretes kezdet után
ugyanis módfelett bonyolulttá és teljességgel érthetetlenné válik a történet. Mercy
nyomozása nagyrészt fejben zajlik, összeszedetlen gondolatmenetein még maga
Sherlock Holmes sem tudna kiigazodni. De nem is nagyon akarna, mert lényegében
teljességgel érdektelen a cselekmény, engem például abszolút nem izgatott mi
fog történni és ez bajos, mivel másról nemigen szólt a könyv, eltekintve
azoktól a teljesen felesleges holtvágányoktól, amik egyáltalán nem kapcsolódtak
a sztorihoz, de karakterépítő jellegűnek sem igazán lehetett nevezni őket, ergo
nem is sejtettem, hogy mi a szerepük a könyvben. Egyáltalán nem spoiler, ha
elmesélem, hogy konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor Mercyt és Samuelt,
a vérfarkast (aki farkasalakban van és elvileg dühös) lekapcsolja a rendőr és
oldalakon keresztül elbeszélgetnek róla, hogy Samuel milyen szép farkas, majd
kedvesen hagyja, hogy megsimogassák. Felfoghatatlan.
Megmondom őszintén, ha nem kettőt
egy áráért kaptam volna meg a sorozatot az első kötet után biztosan nem vettem
volna meg a következő könyvet, de így azért belekezdtem. Szerencsére. A második
könyv, a Vér Kötelez ugyanis kiválóan kijavította az első hibáit és nagyszerű
olvasmány lett. A cselekmény itt igazán izgalmas, a démonidéző vámpír utáni
nyomozás már teljesen lekötött, de más téren is nagy az előrelépés. Mint
például a karakterek kifejtése. Az első részben felületesen megismert szereplők
itt végre kaptak egy kis mélységet (már a legtöbb) és szervesen kapcsolódtak a
fő történetszálhoz, míg a korábbiakban csak egy csomó odadobott karakter
voltak. Mert karakter az aztán bőséggel akad itt. Megmondom őszintén nekem a
legtöbb kedvencem ezek között a mellékszereplők között volt, mint például
Warren a meleg vérfarkas, vagy Zee a titokzatos fémműves. Az első kötetben alig
megismert Stefan a vámpír (akiről akaratlanul is mindig a Vámpírnaplók Stefanja
jutott eszembe…) is a kedvencek közé került a második kötetben. Szintén fejlődés,
hogy Mercy itt is futott néhány kerülőúton, de míg a Megszólít a Holdban ezek
feleslegesek is maradtak, itt a végére azért szépen belesimultak a sztoriba.
A másik, ami nem derült volna ki
a második történet elolvasása nélkül, hogy Mercy Thompson tényleg egy jó
karakter. Ő olyan badass csaj, aki nélkülözi a hasonló jellegű írásokban
előforduló szuicid jellemvonást. Hiába tökös nő, azért ismeri a korlátait és
nem roham bele mindenféle öngyilkos akcióba, hogy aztán jól megmentsék, vagy
valami elég nyakatekert módon kerüljön ki belőle rejtett képességei felszínre
törésével, etc... Mérsékelten erős hősnő, ha lehet ilyet mondani, és ez nagyon
szimpatikussá és hihetővé teszi. Mercynek nagy szíve van és rengeteg barátja,
akiktől nem átall segítséget kérni. Nem fél bevallani, ha fél, vagy fáj neki
valami, de ennek ellenére ha szükség van rá, bizony nem futamodik meg. Mellőzi az
arroganciát és lelkiismeret furdalása van, ha bántania kell valakit, egyszóval
a legreálisabb urban fantasy hősnő akivel volt szerencsém találkozni.
Az egyetlen negatívum, amivel
mindkét kötetben szembesülnöm kellett, az a szerelmi szál kidolgozatlansága
volt. Igazából nekem akkor se hiányzott volna, ha egyáltalán nincs ilyen benne,
de ha már belegyúrtuk a kötelező szerelmi háromszöget (illetve a végére már
ennél is többszöget), akkor jobb lett volna, ha ezzel nem csak a nagy gonosz
legyőzése után, a könyv végén mellékesen foglalkozunk, hanem építgetjük közben
is. Így kicsit olyan érzésem volt, hogy az írónő ezzel egyáltalán nem is akart
foglalkozni, csak a lezárás után eszébe jutott, hogy hoppá, nem is volt csók,
ezért gyorsan bezsúfolt néhányat. Nem kellett volna.
Egy szó mint száz, ha valaki már
olvasta az elsőt, és elment a kedve a sorozattól, annak azt mondanám, hogy
vesse bele magát a másodikba, mert abban nem fog csalódni. Aki még egyáltalán
nem kezdte el, annak pedig azt, hogy kezdje a másodikkal, nem fog lemaradni
semmiről, mert az írónő szépen elismételgeti a már ismert részleteket, szóval
nem lesz szükség az első kötet információkészletére, a cselekményéről, pedig
szinte nincs is szó a következőkben.
Remélem, hogy Mercy története a
második kötet szellemében fog folytatódni, mert ha igen, akkor új kedvencem
lesz!
Értékelés:
Megszólít a Hold:
2/5
A vér kötelez:
4,5/5
Patricia Briggs: Megszólít a Hold
Particia Briggs: A Vér kötelez
(Moon Called, Blood Bound)
Mercy Thompson sorozat
Agave Könyvek
A sorozat további
részei:
- Megszólít a Hold (Moon called)
- A vér kötelez (Blood bound)
- Iron Kissed
- Bone Crossed
- Silver Borne
- River Marked
- Frost Burned
Megjegyzés küldése