Sikolts, ha fáj!

Rachel Vincent új fejezetet nyit a paranormális és young adult témában. Megjelent a sikoltók sorozat első kötete magyarul, ami a banshee mitológiát dolgozza fel emészhető tinibarát verzióban egy kis nyomozással és romantikával. Jó lett.

Kaylee Cavanaughnak van egy kis problémája. Egész életében abban a tudatban volt, hogy a sikoltási rohamai mentális eredetűek, de aztán egy különös haláleset sorozat kapcsán felnyitják a szemét és megtudja, hogy nem beteg, csupán veleszületett képessége, hogy a halál közelségét megérzi és sikolt az eltávozandó lelkéért. Eddig alig volt pár alkalom ami előhívta volna ezt a képességét, de most egymás után haénak meg körülötte a fiatal lányok, látszólag teljesen értelmetlenül. Kaylee az új tudásával felvértezve maga áll neki kinyomozni, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. De vajon tud-e segíteni is?

Nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a könyvbe, hiszen a banshee mitológia még ismeretlen terep volt számomra. Az eredeti kelta szó a bean sidhe, ami nagyjából megegyezik az angol banshee kiejtésével, de nagy bánatomra magyarul a ludvérc fordítás mellett döntöttek. Szerintem simán maradhatott volna az angol szó, mert ez a ludvérc meglehetősen nevetséges és sokat levon a történet komolyságából. Én mondjuk lidércet, vagy sikoltószellemet használtam volna, ha mindenképpen magyarítani kell, no de engem senki se kérdezett... Mindenesetre a friss és egyelőre még nem túlhasznált a téma és ez nagyon használt a könyvnek. A jól ismert vámpír/vérfarkas/stb háttérrel ellentétben amit csak bizonyos mértékig lehet differenciálni, itt abszolút nem tudtam, hogy mire számítsak, így minden új információ érdekes és meglepő volt. Azért meg kell jegyeznem, hogy a világ kidolgozottsága ellenére azért voltak benne logikai buktatók és kicsit olyan szaga volt a dolgoknak, hogy az írónő a képességeiket írta a sztorihoz, nem a sztorit a képességeikhez. Minden egyes ludvérc tálentum nagyon is kapóra jött a történetben, és egyes ludvérc funkciók másra szerintem nem is használhatók, csak konkrétan arra, hogy ebben a cselekményben megmentsen embereket.Nekem egy fokkal jobban tetszett a kaszás mitológia, a maga morbid és szórakoztatóan bürokratikus módján. Imádtam, ahogy olvastam, hogy a kaszások kötött munkarendben, műszakokban dolgoznak, és a halál útjait az is megzavarhatja, ha a főnöknek elveszik a jelszava a halállistákat tartalmazó számítógéphez. Brilliáns. Remélem a kaszások a sorozat további részében is szerepet játszanak és jobban megismerhetjük a munkájukat.

Ami a cselekményt illeti az elég pörgős, mindig van miért továbblapozni. Nem mondanám, hogy nem számítottam valami ilyesmi befejezésre, de azért a vége tartogat néhány kis slusszpoént, amire biztos nem gondoltam volna. A ludvérc mitológia elemeit szépen adagolják számunkra de maradt bennem egy olyan érzés, hogy eddig csak töredékére derült fény. Hiába, kell valami a következő kötetbe is.

A karakterekkel azért volt egy kis problémám, de nem annyi, hogy leronts a könyvélményt. Kaylee egyébként a szokásos tini karakterekkel szemben nem annyira idegesítő figura, bár azért akadnak fura dolgai. Teljesen meg tudtam érteni a paráját amikor még azt gondolta, hogy a tüneteit mentális működészavar okozza és mindent beképzelt magának. Majd minden szempontból tökéletesen tiniként viselkedik és ezzel nincs is semmi baj. A problémám ott kezdődött vele, mikortól megtudta a származása titkát. Jó, jó, értem én, hogy mindig is sejtette, hogy ő más, de azért übergyorsan váltottunk át a biztos agyrákom van, azért képzelgekből, a nem vagyok ember és büszke vagyok rá állapotba. Minekutána kiderül, hogy ludvérc elég gyorsan szakértővé válik. Nem túl életszerű, hogy ilyen gyorsan feldolgozza a híreket, de mondjuk a történet tempója szempontjából mindenképpen szükséges. Nash karaktere, aki a suli szépfiúja és mellesleg Kaylee új szerelme nem tudta belopni magát a szívembe. A románcuk nagyon gyorsan kialakult és mindekutána eljutott a tetőpontig, amit a csók jelentett, Nasht már inkább csak mellékszereplőnek éreztem, aki folyton aggódik és mindenhol ott van, ahol nem kéne neki. Sokkal izgalmasabb karakter Tod, a kaszás, aki a titokzatos hátterével és a kiismerhetetlen jellemével borzolja a kedélyeket. Nem tudom, hogy ebben a sztoriban számíthatunk-e szerelmi háromszögre, de ha igen, akkor én egyértelműen Team Tod vagyok!

Szóval aki egy kellemes kis párnapos kikapcsolódásra vágyik egy kis természetfeletti romantikával és nyomozással annak feltétlenül ajánlom a Lélektolvajokat. Üdítő színfolt a sokszor egysíkú paranormális palettán és egy ígéretes kezdete egy kedves, de ugyanakkor morbid sorozatnak!

Értékelés: 

4,5/5

Rachel Vincent: Lélektolvajok

(My soul to take)

Sikoltók sorozat

Jaffa Kiadó

TRAILER: