Claudia Gabel és Cheryl Klam: Káprázat ~ Blogturné

A Maxim kiadó jóvoltából szeptemberben megjelenik Claudia Gabel és Cheryl Klam írónőpáros Káprázat című könyve.

Tarts te is velünk ezen a káprázatos utazáson! - Számos extra és értékelés mellett megnyerheted a három példány egyikét!

Michael Grant- Kathrine Applegate: Éva és Ádám ~ Blogturné ~ És lőn Ádám!

Eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy számítógépes szimulációs program segítségével tökéletes társat tervezz magadnak? Mit szólnál, ha később egyszer csak szembejönne veled az utcán?  Katherine Applegate és férje, Michael Grant történetében Evening Spiker lehetőséget kap erre! Kövesd végig az EVE és ADAM turnét, ahol nyolc blogger véleményét olvashatod erről a nem hétköznapi témájú könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét.

Alienated hírek Melissa Landerstől

Ha nem olvastátok Melissa Landers hírlevelét, vagy nem vagytok feliratkozva rá, akkor most elmondom a legújabb híreket az Alienated írónőjének háza tájáról. 

Kezdjük a legfontosabbal, Melissa a hírlevélben is megerősítette, hogy Magyarországon is eladta nagyszer young adult űrlényes könyvének jogait, vagyis hamarosan magyarul is olvasható lesz a könyv! Hát nem izgi?

A második hír, hogy rajongói nyomásra írt egy kis szösszenetet, egy kiegészítő novellát a könyvekhez. Meg is kérdezte erről az olvasókat és ház mivel legtöbbünk azt válaszolta, hogy Aelyx és Cara kapcsolatára kíváncsiak, ezért egy romantikus írással ajándékoz meg minket. Cselekményileg a két könyv között fog játszódni. Az "Until Midnight" decemberben jön ki és ingyenes lesz! További jó hír, hogy egy Invaded betekintőt is tartalmaz majd! 

Melissa egy másik könyvének a jogait is eladta az Alienated sorozat kiadójának a Disney Hyperionnak és ez is romantikus sci-fi lesz. Én már nagyon várom ezt is. 

Melissa nagyszerű és interaktív író, szívesen beszélget a rajongóival bárhol a világon és sugallta, hogy ugyan az Alienated szerződése két könyvre szólt csak, de rajongói nyomásra lehet, hogy folytatódhat a sorozat, noha a második könyv cliffhanger nélkül le fogja zárni azt.

Melissa könyveit itt találjátok a Goodreadsen, az Invaded egy példányáért nyereményjáték is folyik.

Starflight: https://www.goodreads.com/book/show/21793182-starflight

Invaded: https://www.goodreads.com/book/show/17316770-invaded

Alienated: https://www.goodreads.com/book/show/13574417-alienated

Until midnight: https://www.goodreads.com/book/show/22614886-until-midnight

És végül itt egy részlet angolul az Invaded-ből, amelyet a hírlevélben tett közzé Melissa. Spoileres annak, aki nem olvasta az Alienated-et.

Jaxen paused outside her door. “Is it still your intention to remain here permanently, as Aelyx’s l’ihan?”
Cara nodded, even though “remain here permanently” sounded so…permanent.
“Excellent,” Aisly said. “Then we can resolve the issue of your citizenship.”
Cara’s stomach dipped. Just because she’d left Earth didn’t mean she wanted to sever all ties to her people. “Can I have dual citizenship?”
“Absolutely,” Aisly promised. “But the process remains the same. In order to become a citizen, you have to hold a Sh’ovah.”
A Sh’ovah? Why did that sound familiar?
Cara searched her memory. When nothing came, she turned to Jaxen for clarification, but by the time their eyes met, the answer hit like a cannon ball to the gut. It sounded familiar because several months ago she’d written a blog post about the rite of passage: You swear an oath to the Sacred Mother, and then all your peers stand in line and smear mud on your naked body to symbolize your union with Her. Mazel tov!

All the blood in Cara’s face went south, settling somewhere in the vicinity of her socks. She’d have to stand before her new classmates in her birthday suit? And let them cover her with mud? There had to be another way.
“Cah-ra,” Jaxen said, “we don’t sexualize nudity here. I promise the sight of your body won’t faze anyone.”
So maybe the clones wouldn’t leer, but surely they’d gawk at her pasty skin and the freckles peppering her butt. Why couldn’t they give her a pass, just this once?
“If you’re having second thoughts…” Jaxen trailed off, his voice heavy with implication.
Before she had a chance to change her mind, Cara blurted, “I’ll do it.”
“This isn’t a choice to make in haste,” Aisly warned. “Becoming a citizen means accepting and supporting our customs, and following The Way in all things. We’re not a democracy.”
Cara knew that. She and Aelyx had spent hours debating the differences between their governments. Minor offenses such as mouthing off—just a matter of time for her—would result in the electric lash. When she considered the penalty for other crimes, her mind wandered to the brushed chrome iphal holstered to the capital guard’s hip. This place was no utopia, but if she wanted a life with Aelyx on his planet, she had to abide by his people’s rules and respect their culture, even if she didn’t agree with it. Cara stiffened her spine. She was a lot of things, but a coward wasn’t one of them.
“I understand,” she told Aisly. “And I agree.”
“Then I’ll tell the others,” Aisly chirped. “I know The Way will be pleased.”
Jaxen pressed two fingers to Cara’s throat in the standard farewell. “We’ll schedule your Sh’ovah for next week.” Ducking down to meet her height, he added, “As they say in your country, sleep on it. There’s no shame in changing your mind
Cara returned the good-bye and pulled her hand free. “I won’t change my mind.” 

The 100 - Könyv vs. Sorozat

Rendhagyó könyvkritika következik. Mivelhogy nagyjából-egészében szerelems vagyok a The CW-n futó The 100 sorozatba nem tehettem meg, hogy nem olvasom el az alapjául szolgáló könyvet. Sokan figyelmeztettek, hogy ne tegyem, de nem hallgattam rájuk. Nehéz eldönteni, hogy jó döntés volt-e, mert egyrészt nehezen küzdöttem le a sztorit, másrészt meg emiatt születhetett meg ez az összehasonlítás. Tessék felkészülni... hosszú lesz...

Stephen Paul Thomas: A Mag ~ Vannak még világok

Immáron a harmadik kötetéhez érkezett Stephen Paul Kolonizációs történetfolyama, de akik lemaradtak azoknak jó hír, hogy a két regény és a novellakötet mind külön is élvezhető. Őszintén bevallom, nekem eddig ez az utolsó kötet, a Mag volt a kedvencem a három közül.

(Űr)hajótöröttek

Ezt a könyvet azután kezdtem olvasni, hogy súlyos olvasási válságba kerültem az Alienated miatt, és akarva akaratlanul azokat a könyveket kerestem, amik esetleg hasonlítanak hozzá élményben. ilyen tekintetben nagyon melléfogtam a These Broken Stars-al, de nem bánom, mert ugyan egy teljesen más módon, de ez a regény is nagyon élvezetes volt.

Földönkívüli Csereprogram

Vannak olyan könyvek, amik egyszerűen olvasási válságba taszítanak. Elolvasod őket, és a hiányuk után egyik olvasmány se tűnik elég jónak. Nekem ilyen élményt jelentett Melissa Landers debütáló kötete, a sorozatkezdő Alienated.

Scar - A szivárgó sötétség kezdete

A Scar volt számomra az év meglepetés könyve (merthogy még tavaly olvastam). Magyar írótól ilyen színvonalas és nagyszabású könyvet keveset tudok említeni és ezért a Szivárgó Sötétség sorozat első kötete abszolút a kedvenc kategóriába került számomra.

Halál a csillagokban

A Gócpont meghökkentő lezárása után megmaradt bennem a vágy, hogy visszatérjek ebbe az univerzumba, ahol az emberiség már nem csak a Földet, de az egész Naprendszert belakja. Ebbe a világba és lehetséges jövőbe kalauzol minket vissza Stephen Paul Thomas, aki ezúttal rövid történeteket oszt meg velünk a Gócpont világából.

Stephen Paul Thomas: Halál a csillagokban
	A halál tabu. A halál érthetetlen, befogadhatatlan és elkerülhetetlen. Az ember egyik legősibb vágya a halál feletti győzelem, mert a halált nem tekinti az élet részének. Bele kíván szólni a ""nagy körforgásba"", lassítani a forgató kerekét, Istent játszani... ""Az utóbbi évek egyik legjobb sci-fijének (Köki Terminál könyvesbolt)"", a Gócpont szerzőjének, Stephen Paul Thomasnak legújabb könyvében olyan történeteket olvashatunk a talán nem is olyan távoli jövőből, amelyben a főszereplők különböző utakat keresnek és járnak be azért, hogy saját életüket (vagy másokét) meghosszabbítsák. Egyesek számára a lélek, mint a testet is túlélő entitás, a jövőben az élet magától értetődő része lesz, miközben mások ugyanúgy halnak meg, mint korábban már annyian: betegségben, áldozatokként, megöregedve vagy életüket adva másokért. A túlélésért, a hatalomért, a pénzért és az élet meghosszabbításáért folyó nagy küzdelemben gyakran az emberiségnek is fizetnie kell: felsejlik a kollektív halál képe is. A Gócpont konspirációs sci-fi regény kolonizációs korszakában játszódó, a szerző grafikáival illusztrált történetek természetesen az életről szólnak. Válaszokat keresnek az elöregedett test gyógyítására, kicserélésére, a lélek hallhatatlanságára, és ezeken keresztül arra: legyőzhetővé válik-e az emberiség egyik legnagyobb ""ellensége""? Kell-e, szükséges-e a fizikai való már-már értelmetlennek tűnő meghosszabbítása? Hiszen ahogy a csillagok elmúlnak, kihunynak, úgy múlik el testünk is, visszatérve az univerzum anyagához... Legyőzhető tehát a halál? A válasz jelenleg az emberiség jelentős része szerint: igen. Csak kérni kell... "
Kiadó	Articity Kiadó
Sorozat	Gócpont univerzum
Oldalszám	256 oldal
Kötés	Puhakötés
Fordító	-
Megjelenés	2013.
Goodreads rating	5.00

Izgalmas már az ötlet is, hogy ezúttal nem korlátoz minket a cselekmény, nem köt oda minket a történethez, hanem szabadon csaponghatunk térben és időben, hogy megismerjük a legkülönlegesebb sztorikat ebből a csillagrendszerből. Stephen Paul Thomas a Halál témája köré fűzte fel ezt a novellagyűjteményt, de többről szólnak ezek a rövid elbeszélések, mint a halál ténye. Mert ugye meghalni csak egyféleképpen lehet, de a halálig eljutni, az életünk végéhez érkezni sokféleképpen. Ezekből kapunk ízelítőt egy olyan körítésben, ami ugyan ma még talán tudományos fantasztikumnak tűnik, de nem elképzelhetetlen. 

Hallunk majd az írótól túl hosszú életről, kegyes halálról, az élet büntetéséről, erőszakos és önként vállalt elmúlásról, sőt az élet halál utáni prezervációjáról is. Csupa olyan dolog, aminek technikai részleteit csak a jövő adhatja meg, de az erkölcsi tartalom és a morális dilemma ma is megvan és mindenképpen gondolkodásra késztet. Itt most nem a "mi volna ha?" hanem a "mi lesz ha?" a kérdés. Mert biztosan lesznek olyan esetek a jövőben, ahol az élet és a halál már döntés kérdése. Nem árt már most elgondolkodni rajta.

Nem tudok elmenni amellett, hogy meg ne jegyezzem, hogy milyen kellemes élményt nyújtott a könyv vizuálisan is. A szerző saját illusztrációival díszített lapok megadták a borongós és helyenként bizarr alaphangulatot az olvasáshoz, amelyet a hatásos borító csak fokozott. Szeretem az ilyen jó minőségben kötött és lélékkel kivitelezett könyveket, mert az azt jelenti, hogy az író/kiadó is energiát fektetett abba, hogy nekem ne csak az olvasásból, hanem már magától a könyv megérintésétől jó hangulatom legyen.

Stephen Paul Thomas novellagyűjteménye sci-fi műfajú, de tartalmában mindenképpen még annál is több. Örültem, hogy újra elmerülhettem ebben a sajnos túlzottan is valószerű jövőben és izgatottan várom, hogy hogyan folytatódik a Gócpont cselekménye A Mag című kötetben, ami állítólag még izgalmasabb és lebilincselőbb lesz, mint az előzménye. Legyen úgy.

Reakció:

Hosszú Álom Blogturné

Anna Sheehan: Hosszú Álom
	Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt. Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá. Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Kiadó / Megrendelhető:	Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám:	?
Kötés:	kemény és puha
Megjelenés:	2013. december 15. - megjelent

Amikor először olvastam a Hosszú álom fülszövegét, úgy definiáltam, hogy ez egy csipkerózsikás disztópia. Nem tévedtem nagyot, ez is benne van, de még ennél is több. 

Az alapkoncepció még igencsak emlékeztet a klasszikus történetre. Roset egy csók ébreszti fel hat évtizedes álmából. Innentől azonban a történet ismeretlen vizekre evez. A lányt nem gonosz tündér átkozta el, hanem a saját szülei pakolták be a hibernációs kapszulába. A világ nem lett jobb, sőt amíg Rose aludt egy világégés következtében teljesen megváltozott. A herceg pedig nem éppen lelkes a megmentését illetően. Rose, aki mindenkit elveszített eléggé elveszett ebben az új világban, és nincs senkije, aki megkönnyítené a helyzetét.

A történet végig két idősíkon halad, még akkor is, ha nem konkrét megemlékezések vannak mindig, de számos apró részletből tudjuk csak összerakni Rose nagy szünetekkel tagolt múltját. Kirajzolódik egy megtévesztett és elhanyagolt lány élete, aki félelemben, szülei iránti méltatlan odaadásban és engedelmességben tengette a napjait. Ez a vonal meglepetésszerű volt a számomra, de nem várt mélységet adott a könyvekben, annak ellenére is, hogy már az első perctől világos volt, hogy mit tettek a lánnyal a szülei. 

A Hosszú álomban felvázolt jövőkép se éppen lehetetlen, a túlnépesedett Föld meglehet tényleg egy ilyen végzet felé halad. A pandémia következtében elpusztult civilizáció népszerű apokalipszis alternatíva, nem is csoda, ha belegondolunk, hogy milyen pánik tölti el az embereket egy-egy nagyobb járvány kapcsán. Anna Sheehan egy potenciális, de pillanatnyilag távoli jövőbe lépünk be, amiről szívesen olvastam. Rose-al együtt tanuljuk meg ezt az új történelmet és botránkozunk meg annak szörnyűségein.

A legnagyobb meglepetés azonban romantikus fronton ért a könyvben. A csókot osztó herceg a.k.a. kamaszfiú ugyanis úgy tűnik nem akarja érvényesíteni ebből adódó jogait és kötelezettségeit, noha Rose ezt szeretné. Ámbár a képben van még a múltbéli szerelem, és egy teljesen váratlan harmadik romantikus alany egészíti ki a szerelmi geometrikus formát négyszöggé. Személy szerint nekem ez utóbbi srác a kedvencem. Otto furcsa, Rose-al való kapcsolata sem szokványosnak mondható, de az ő személyisége a legérdekesebb, nem is beszélve a külsejéről, ami egy szándékolt génbeavatkozás eredménye egy földönkívüli fajjal. Én abszolút Team Otto vagyok.

Nem is tudok nagyon rosszat mondani. Biztos voltak hibái a könyvnek, de én nem foglalkoztam ezekkel, mert élveztem és Otto miatt nagyon várom a folytatást.

Summa: high-tech tündérmese váratlan elemekkel és fordulatokkal. Újszerű!

Nyereményjáték

A részvételért töltsd ki a rafflecopter dobozt.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné menete:

12/13 Könyvszeretet
12/14 MFKata gondolatai - Borítók
12/15 Fantazmo - Az írónőről
12/16 Kelly & Lupi olvas
12/17 Roni olvas
12/18 Dreamworld
12/19 Deszy könyvajánlója
12/20 Nem harap a...
12/21 Always Love a Wild Book

Végtelen ég alatt Blogturné #2.nap - Roar és Perry interjú

December 9-től mi is útnak indulunk a Végtelen ég alatt, ugyanis ezzel a könyvvel foglalkozik majd a Blogturné Klub. Érdekességeket tudhattok meg a világról, az egyes szereplőkről és az írónőről is, és természetesen a nyereményjáték sem marad el. Induljatok közös kalandra velünk, Ariával és Perryvel!

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
	A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá. Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat. A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak... a lány pedig neki. Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre. A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Az Éhezők Viadala-trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.
Kiadó / Megrendelhető:	Alexandra Kiadó
Oldalszám:	328 oldal
Kötés:	kemény
Megjelenés:	2013. december - megjelent

Az első és talán az egyetlen negítvum amit a könyvről fogok mondani, az a borító kérdést érinti. Az eredeti külső olyannyira megkapó volt, hogy kicsit csalódást okozott a semmitmondó magyar borítóválasztás. Szerintem nem illik a könyvhöz, de még szerencse, hogy a minőségre nem lehet panasz, mert a keményborítós kötéssel ellátott regényt nagyon kellemes kézbe venni és szépen lehet olvasni.

No, hogy a külcsínyt lerendeztük máris jöhet a belbecs kérdése. Itt már nincsenek komolyabb aggályaim. A disztópikus si-fi jellegű világ még egy fantasy vonalat is tartalmaz, úgyhogy minden műfajból csippent egy kicsit, de nem lop sehonnan, mert minden vonalában eredeti. Még sehol sem olvastam a levegőt elárasztó éterről, amely égető viharokat perzseli meg a földet. A bioszférában élők Világai ugyan talán ismerősek lehetnek más sci-fikből, de az írónő úgy alkalmazza és mutatja be őket, hogy ez is friss témának hat. A külviágban rekedt barbárok is érdekfeszítőek a hierarchiájukkal és a képességeikkel. Egyszóval komplex univerzumot alkot, ami valójában két különböző világ, de szépen összefonódik.

A világ után térjünk át a két életteret összekapcsoló karakterekre. A beszélő névvel megáldott Aria, aki különleges operaénekesi hangját édesanyja szezrint agénmódosításnak köszönheti egy szerencsétlen véletlen folytán számkivetett lesz. Különös utazáson vesz részt a barbár perryvel (szintén találó név egy vadásznak a Peregrine, vagyis vándorsólyom) és ezalatt steril és burokban született lányból igazi kívülállóvá válik. A váltott nézőpontú történetből azonban mégiscsak Perry az, akit jobban megimserünk és megértünk, legalábbis én így éreztem. Az ő története sokkal bonyolultabb és tragikusabb, a motiváció mélyebbek és komolyabbak. Személy szerint az ő részei hozzám közelebb álltak. Arról nem is szólva, hogy a barátai és családja is érdekes karakterek, olyan szereplőket vonultat fel az írónő, akikkel érzehetően van még terve. Nem is csoda, hogy például Roar és Liv és Brooke is kapott egy a regényhez tartozó novellát. Roar szorijaára mindenképpen kíváncsi vagyok.

A történet feszültsége végig kitartott és az írónő megfelelő ütemben adagolta az információmorzsákat ahhoz, hogy végig izgalomban tartson minket. A románc is megvolt, szépen belesimult a sztoriba és nem volt se nem túl sok, se nem kevés. Ugyan ez tartotta a gerincét a könyvenk, de igazság szerint nem volt annyira hangsúlyos, nem ment át romantikus történetbe. Ezt talán a férfi nézőpontnak is köszönhetjük.

Summa: eredeti és izgalmas mixe a mostanában legnépszerűbb műfajoknak egy csipetnyi romantikával és sok izgalommal.

Extra

Interjú Roarral és Perryvel

(forrás: http://www.paranormalindulgence.net/2012/09/pfs2012-character-interview-roar-perry.html

Roar: Tudom, hogy féltékeny vagy a sok tehetségemre, de ha csak egyet választhatnál melyik lenne az?

Perry: (nevet) Itt egy kérdés neked is, Roar! Milyen érzés, hogy a föld körülötted forog?

Roar: Ami azt illeti csodás. Tényleg remek. Következő kérdés... Miért van az, hogy Aria jobban vonzódik hozzád, mint hozzám? nem találod különösnek? Mert én igen.

Perry: Erre nem válaszolok.

Roar: Nem baj. Nincs is logikus magyarázat. Következő... Van valami trükköd, hogy kizárd a szagokat? Mi a legrosszabb, amit valaha szagoltál?

Perry: (megrázza fejét, próbál nem nevetni) nincs trükk és a borz.

Roar: Ez könnyű volt. Rendben. Ha lennének még sportok, mint az Egység előtt melyik lenne az az egy amit játszanál és melyik poszton?

Perry: Mindig azt mondod egyet kérdezel, de kettőt teszel fel.

Roar: Nem hittem, hogy számolod.

Perry: Gyerünk Ro. Legyünk túl ezen.

Roar: Nem válaszoltál a...

Perry: Vagy rögbit, vagy focit. (vállat von) A méretem miatt.

Roar: El tudlak képzelni dobójátékosnak

Perry: Én is. Jól célzok.

Roar: Remekül célzol, én meg gyors vagyok. Jó kezeim vannak és elsüvítek mindenki mellett. Nagyszerű csapatot alkotnánk ha én lennék a szélső fogójátékos.

Perry: Mindig hozzád jutunk vissza.

Roar: Ennek oka van, Perry. Ez így van jól. Rendben, szóval... mit olvasol mostanban. Csak viccelek. De ha tudnál olvasni milyen könyveket olvasnál szívesen?

Perry: Talán egy könyvet egy srácról aki elkalapálja a legjobb barátját a hülye kérdései miatt.

Roar: Ez nem hangzik jó történetnek. Utolsó. Ha el kellene vinned Ariát egy randira a Világokba mit csinálnátok?

Perry: Semmi közöd hozzá.

Roar: Tudod, hogy én hova vinném?

Perry: (feláll) Végeztünk.

Roar: (követi Perryt kifelé) Ez jobban ment, mint gondoltam volna...

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A blogturné menete:

December 9 - Deszy könyvajánlója
December 11 - Nem harap a...
December 13 - Kelly Lupi olvas
December 15 - Függővég
December 16 - Insane Life
December 18 - MFKata gondolatai
December 20 - Dreamworld
December 21 - Fantazmo.hu
December 22 - Always Love a Wild Book
December 23 - Roni olvas

Vírus az űrben

Stephen Paul Thomas bemutatkozó regényét elég nagy Facebook hype előzte meg, ami jól megmozgatta a népet és felfokozta a hangulatomat a Gócponttal kapcsolatban. Így hát nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a sci-finek, de szerencsére azt kaptam, amit vártam.

A kissé távoli, de közel sem valószínűtlen jövőben a Föld lakossága kiterjeszkedett és a politikai konfliktusok elől a Naprendszer más bolygóira menekült. Már a Marson, a Holdon és az Európa holdon is vannak emberi kolóniák, amiket most egy közös ellenség fenyeget. Egy vírus, ami brutális kegyetlenséggel végez az áldozataival és őrült tempóban terjed. Az egyetlen lehetőség a megállítására ha kiderül az eredete és  megtudják valójában mit is tesz és hogyan is terjed. Eközben nagyszabású politikai események is bonyolítják az amúgy is puskaporos helyzetet a Földön.

Mielőtt belemegyek a beltartalom elemzésébe azért itt is megjegyzem, amit már korábban egy másik posztomban is kifejtettem, hogy a könyv külsőre igen tetszetős. Igényes és tartós kötésbe burkolták és az ötletes ezeröltéses öv is figyelemfelkeltő újdonság volt. Háklis vagyok egy könyv úgymond könnyű kezelhetőségére és minőségére, de ebben a tekintetben minden elvárásomnak megfelelt, sőt! Amint haladtam benne észrevettem a fejezetek elején terjeszkedő és egyre kivehetőbb alakzatot adó fertőzési hálót. Bevallom előrelapoztam, csak hogy megnézzem mi lesz belőle... De nem csaltam, a szöveget nem olvastam el... :) Szóval ezek ugyan külsőségek, de a kerek és konzekvens dizájn sokat adott az olvasási élményhez.

Amit a legjobban szerettem a könyvben, az a jövőkép, amit az író felépített. A jelen politikai helyzetben nem is olyan valószínűtlen, hogy egyszer ilyen állapotba jut el a Földünk. Az egész háttértörténeten érződik, hogy alaposan átgondolt és a maga logikus és részletes kidolgozásával valóban ijesztő lehetőséget tár fel. Stephen Paul Thomas egy pillanatra sem zökken ki a világából, minden szereplője ennek megfelelően gondolkodik és cselekszik, minden a helyén van. Biztosan sok kutatómunka van benne. Óh, és pluszpont a japán kultúra felhasználásáért, öröm olvasni a kulturális szösszeneteket, az ilyesmi mindig internetes kutatásra késztet.

A cselekményben azonban már vannak hiányok. Ugyan a történetvezetés izgalmas és jó, de a karakterek sokasága miatt nemigen tudjuk őket mélységében megismerni és innen adódnak a motivációs lyukak. Néha nem értettem, hogy ki mit miért csinál, de ezekről inkább nem beszélnék, mert csak elspoilerezem a történetet. Ha valaki elolvassa, utána nagyon szívesen eltársalgok vele, lehet, hogy csak nekem lassú a felfogásom. 

Ennek ellenére élveztem a sztorit, bár örültem volna, ha kicsit lassabban bontakozik ki az igazság, még egy kicsit szerettem volna agyalni azon, hogy vajon mi történik. A történet gyakran ugrál időben és térben, de végig követhető marad, a végkifejlet pedig aztán tényleg odaragaszt a könyvhöz és a slusszpoén különösen megrázó lett, mondhatni az lett a kedvencem. Remélem ebben a szellemben folytatódik a történet, a végén ugyanis ígér a kiadó egy szintén a Kolonizáció világában játszódó regényt, valamint egy novelláskötetet. Én vevő vagyok rá, felcsigázott ez az univerzum!

ÉRTÉKELÉS:

Stephen Paul Thomas: A Gócpont

Articity Kiadó

2013

Képek forrása: A Gócpont weboldala

TRAILER:

A Burok duplikáció

Hosszú évek visszautasítása után most, a film premierje körül végre rászántam magam a Burok elolvasására  Igen, olvastam a jó kritikákat és a sikoltozással felérő nagybetűhasználatot a kritikákban, de valami mindig visszatartott. Az a valami pedig az Alkonyat. Nem voltam nagy rajongója a sagának és bevallom, már a második könyvnél feladtam, így nem hittem benne, hogy az a személy aki azt a könyvet írta egy ilyen varázslatosan csodálatos  történetet is magában tartogatott. Itt is most megkövetlek Stephenie. Egy zseni vagy!

Biztosan jó fokmérője egy könyv rám gyakorolt erejének, ha nem tudok tőle szabadulni. Nagyon régen nem volt olyan hatással rám egy sztori, hogy legszívesebben a keblemre öleltem volna (na jó, lehet, hogy ezt meg is tettem...) valamint napok óta csak erre gondolok és még róla is álmodtam. Kedvem lenne továbbírni, csak hogy még egy kicsit Vanda fejében és világában maradhassak, hogy megtudjam hogy alakul az élete, hogy változtatja meg a Földet. Annak ellenére, hogy tökéletesen elégedett vagyok a befejezéssel és a történet lezártságával akkor is szívesen vennék egy folytatást. Csak hogy visszatérhessek a barlangba egy kicsit. Állítólag Stephenie már dolgozik a folytatáson és a Burok idővel trilógiává fog bővülni, de egyelőre még beláthatatlan időn belül... 

Ami azt illeti arra számítottam, hogy Vanda története jobban sci-fi lesz. De ahelyett, hogy az űrben repültünk volna, egy összezavarodott, de végtelenül szerethető elmében tettünk utazást ami idegen lényből szép lassan emberré vált. Vanda, eredeti nevén Vándor, ugyanis földönkívüli. Faja az idők kezdete óta világokat hódít meg és ott gazdatestekben él tovább. A hódítás után a megszállt embereket már a Lelkek békés és kedves természete irányítja megváltoztatva ezzel a Föld társadalmát. De néhány valódi ember még ellenáll, mert nem akarják elveszíteni önmagukat. Melanie is bujkál az öccsével Jamie-vel és szerelmével Jareddel. Egy rutin beszerzőkörút alkalmával azonban elfogják és beleültetik a Vándor nevű Lelket, aki már számtalan világot megjárt. Csakhogy Melanie erősebb, mint azt bárki is gondolta volna és nem hajlandó eltűnni nyomtalanul. A két elme között meglepő szövetség jön léte és Vándor Melanie által megismeri és megszereti a valódi embereket.

Egy ilyen blogposzt keretében szinte lehetetlen leírni azt a rengeteg érzelmi és erkölcsi konfliktust amivel Vándor földi élete során szembesül. Amolyan hasadt személyiség lesz, de ugyanakkor teljesen magánál van. A legjobb a karakterében az, hogy bár rengeteget változik ahogy tanul és megismeri a másik oldalt is, de végig önmaga marad. Bár egy testen osztoznak egy emberrel, aki személyiségében nem is lehetne különbözőbb az ő szelíd és békés természetétől, de ő el tudja fogadni, meg tudja szeretni úgy, hogy nem hagyja magát befolyásolni. Rendkívül erős és szimpatikus karakter aki mindig másokra gondol. Sokkal emberibb és emberségesebb, mint a legtöbb valódi földlakó, persze ebben másik énjének is sok szerepe van. Igazából két főhősnő van itt, két ellentétes személyiség akik közül mindkettő figyelemreméltó és irigylésre méltó lelki erővel rendelkezik.

Noha a Burok főleg érzelmi utazás, azért a cselekmény is halad rendesen. Azért mert (és ez nekem meglepetés) Stephenie Meyer nagyon jó történetmesélő. Legalább annyira, mint Vanda. Precízen adagolja az információkat, hogy mindig történjen valami, legyen az csak egy belső monológ, vagy akár akció. Jó ritmusban váltogatjuk a stílusokat is, néha disztópiára hajaz, és el is felejtjük a sci-fit, mire az írónő meglep minket egy túlvilági történettel, vagy földöntúli biológiával szórakoztat. Igen, a könyv elég hosszú de minden mondat a helyén van, így sosem lesz unalmas. Az összes kis jelenet hozzáad valamit a történethez, vagy a karakterfejlődéshez.

És ha már karakterek. Az már világos, hogy Vandát és Melanie-t imádtam, de a többi szereplő is remek volt. A terjedelmes történet teret adott többeknek is a részletes bemutatkozásra, akik közül talán a hibbant zseni Jeb bácsi és a kedves, okos kistestvér Jamie kiemelendő. Na meg persze Ian. Ian egy igazi sötét ló. A kötet első harmadában nem is igen szerepel, és az első felbukkanása se éppen szimpatikus. De aztán szépen lassan beférkőzött a szívembe míg a végére sóhajtozva imádtam. Most végre értem a nagy Team Ian felhördüléseket! Magam is az vagyok. Az illem azt diktálja, hogy ejtsek szót a hölgypárosunk másik pasiérdeklődéséről is, de erről csak annyit mondok, hogy igen, itt van Jared is, aki leginkább egy mogorva és kiábrándult pasi. ami persze érthető, de kicsit sem vonzó szerintem. Mert hát ugye itt is szerelmi háromszög van, ami valójában inkább négyszög, vagy inkább két párhuzamos vonal. A geometriát félretéve a lényeg, hogy lényegében két párról beszélünk, csakhogy a közös test a lányok esetében egy kicsit nehézzé teszi a szeparációt, ami egy igazán egyedi érzelmi konfliktust eredményez.

Elárulom, hogy amint befejeztem a könyvet rögtön meg akartam nézni a filmet is. Talán nem kellett volna. Számomra iszonyú nagy csalódás volt a friss poszt-könyves katarzis után, túlságosan is összehasonlítottam a kettőt. Ez persze elkerülhetetlen egy könyvadaptáció esetében, kivéve persze annak, aki nem olvasta az eredetit. Az meg nem fogja érteni. De tényleg. Ugyan nagyon élveztem, hogy a könyvben olvasott szereplőket és helyszíneket láthatom a vásznon is, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy tiszta fejjel, elfogulatlanul tekintsek rá. Biztos vagyok benne, hogy ez sikerült, mert nem jöttek a várt fangirlös élmények, így szabadon fókuszálhattam a film elemzésére közben. Sokszor mondok ilyet, de most igaz is: Ez a könyv szerintem megfilmesíthetetlen. Igen, remek az alapötlet, igen, egész jól megoldották a nehezét, a Vanda/Mel kettősséget, de Vanda lélekfejlődését, a konfliktusait, a személyiségét nem sikerült megfogni, pedig ez lett volna a lényeg. Ezek csakis a könyvből derülnek ki, mégpedig a részletekből. Márpedig hacsak nem csináltak volna belőle sorozatot (azt kellett volna) akkor ennyi apróságot nem lehetett belezsúfolni másfél órába. Enélkül pedig csak egy lecsupaszított sztori lett egy jó alapötlettel és felszínes megoldásokkal csupa olyan szereplővel, akiknek nem érthetőek a motivációik.

El kell ismerni a látvány egész jó lett. A Lelkek varázslatosan szépek. Szerettem a barlang kialakítását, még a megváltoztatott dolgok, a leszállópályák, meg a Hajtók futurisztikus külseje is bejött. Saoirse Ronan remek Melanie és Vanda volt, nagyon jól visszaadta a kettős személyiséget, és a belső monológok sem néztek ki bénán. Diane Kruger hideg és kegyetlen Hajtó és ennek így is kellett lennie. A Pasik tekintetében voltak ellenérzéseim. Jared még okés volt Max Irons megjelenítésében, de Ian számomra csalódás. Külsejében nincs problémám Jake Abellel, de a karaktere végtelenül le lett butítva. Vanda és Ian szerelme a könyvben csodálatos és komplex, de itt csak szemezésből alakul ki. Nem elég. Nem elég jó.

Zárszó: A könyv kedvenc lett, hatalmas szerelem és biztos hogy még úja fogom olvasni. De a filmet kihagytam volna.

ÉRTÉKELÉS:

(könyv)

(film)

Stephenie Meyer: A Burok

The Host

Agave Könyvek

2008

TRAILER:

Nagymama, miért ilyen nagy a fogad?

Ejha. Míg az első könyv, Cinder története a Holdbéli Krónikákból kedves kis tündérmese volt sci-fi elemekkel, addig a Scarlet pörgős akciókönyv lett minden lapra jutó üldözéssel, harccal és mentális párbajokkal. Csak úgy kapkodtam a fejem.

Scarlet története egy az egyben ott kezdődik, ahol Cindert hagytuk. A börtönben. Miután a kiborg tinédzsert letartóztatták átnézünk Franciaországba, ahol a vörös hajú farmerlány éppen egyedül próbál boldogulni nagyanyja eltűnése után. Senki, csak Scarlet hiszi azt, hogy a bohókás öregasszony nem elment, hanem elrabolták. Hamarosan azonban nyomra bukkan és egy nem várt segítőre a titokzatos utcai harcos Wolf személyében akivel együtt vágnak neki az idős hölgy felkutatásának. Eközben Cinder egy kis segítséggel megszökik a börtönből és izgalmas menekülésbe kezd szerelme, Kai császár elől, aki nem túl nagy meggyőződéssel kutat utána. 

Marissa Meyer meglepett ezzel a könyvvel. Először is azért, mert azt gondoltam, hogy Scarlet története is különálló sztori lesz, mellette pedig innen-onnan értesülünk majd Cinder sorsáról. De nem, szerencsére a kis szökevényünk legalább olyan fontos, ha nem nagyobb szerepet kap a könyvben, mint a címszereplő. Szerencsére, ismétlem, mert én meg kell valljam végig jobban élveztem a vele kapcsolatos részeket, mint Scarlet tényleges történetét.  Talán azért is, mert a vörös hölgyemény egy kicsit kevésbé erős karakterre sikeredett, mint a kiborg lány. Félreértés ne essék, elszánt, jólelkű és talpraesett csajt ismerhettünk meg a személyében, de Cinder extremitása mellett az a tény, hogy Ő úgymond csak egy lány, mindenféle különleges képesség nélkül egy kicsit lapossá teszi. Vagy talán a gyors tempó mellett kevesebb esélyünk volt, hogy jól kibontsa a  karakteret az írónő ezért csak a legerősebb tulajdonságát ismertük meg, amit egy szélsőséges helyzet hozott elő. A nagymamája iránt érzett aggodalma mellett ugyanis minden egyéb karaktertulajdonsága egy kicsit elhomályosult. Persze élveztem a Wolf-al fejlődő kapcsolatát, aki igen érdekes szereplőnek nőtte ki magát visszafogott energiáival és szégyellős természethez párosított hihetetlen erejével és ügyességével. Jó kis páros voltak.

A nyilvánvalóan átemelt elemeken túl (nagymama, farkas, vörös kapucnis lány) a sztori kevésbé hűen követte a Piroska és a Farkas történetét, mint a Cinder Hamupipőkéét, de azt nem annyira bántam. Utólag végiggondolva persze még több az eredeti történetre utaló szösszenetet is találtam benne (pl.: farkas, aki nagymamának adja ki magát...), de lényegileg csak a karakterek alapjában fedezhető fel a klasszikus. Amit sajnáltam, hogy a pergős cselekmény miatt egy kicsit kevesebb jutott a különleges világ érdekességeiből is, néha még meg is lepődtem, amikor autók helyett hajókat és telefon helyett portot olvastam, Scarlet története annyira nélkülözte a sci-fi elemeket, hogy el is feledkeztem róla helyenként. Kár. Szerencsére Cinder megadta az adagomat különlegességből.

Ezek miatt is a kedvenc Cinder maradt, aki azzal küzd, hogy holdbéliként is ember maradhasson, vagyis hogy minél kevesebbet alkalmazza manipulációs képességét, ami túlságosan is könnyen megy neki, de bűntudattal tölti el. Az ő történetének sikeréhez hozzájárul természetesen a sármos és túlzott önbizalommal ellátott Thorne kapitány, akivel testvérekként húzzák egymást valamint a nagyszerű Iko. Igen, a kis kedvencem, a divatbolond díva-droid visszatér és csillogásra még kevésbé alkalmas testet kap, mint korábbi fém-kasztnija, de ez nem kevés derültségre ad okot. Különösen élveztem azt is, hogy néha bepillantást kaptunk Kai császár irodájába is. Szegény fiú borzalmas döntésekre kényszerül Cinder eltűnése folytán. Sajnáltam, hogy csak ennyit láttunk belőle, de ennek is örültem, hiszen őt is nagyon megszerettem az első részben. 

Scarlet könyve átmeneti rész, ezt lehet érezni. Gyors és pergő, szinte egy lapon se engedi lankadni a figyelmet, mindig meglepi a szereplőit egy újabb akcióval vagy váratlan támadással. Olyan. mint egy amerikai akciófilm, elvisz a látvány, de igazából nagy meglepetések nem érnek. Nagyjából sejteni lehet a fordulatokat, de ez nem von le az izgalomból. A lendülete végig megmarad, sodor magával és csak a végén esik le, hogy lényegében cselekményileg nem nagyon haladt előre a sztori a sok harc mellett. Persze a vége sok érdekességet ígér, a következő kötet szerintem ismét lassabb és tartalmasabb lesz, és én már alig várom. 

A Cress című kötet 2014-ben fog megjelenni (neeee, ide nekem most!!!) és Aranyhaj kap benne szerepet Cinder mellett, a helyszín pedig a Szahara lesz. Jól hangzik, nem? Ráadásul nekem már vannak teóriáim is, a főhősnő személyéről, úgy sejtem már találkoztunk vele a könyvben és már párt is választottam neki. Kitaláljátok kikről beszélek? :)

Szóval igazából nem ezt vártam, azt gondoltam, hogy Scarlet is kerek egész történetet kap, ehelyett mindenkiből kaptunk egy kicsit. De nem panaszkodom, izgalmas volt és olvastatta magát és most csak még jobban várom a folytatást. Engem határozottan feldobott!

ÉRTÉKELÉS:

Marissa Meyer: Scarlet

Holdbéli Krónikák / Lunar Chronicles

Feiwel & Friends

2013

(Magyarul majd várhatóan Alexandra Kiadó)

Itt megvásárolható, ingyen szállítással:

Mechanikus Hamupipőke

Nem titok, hogy odavagyok a tündérmesék mindenféle feldolgozásáért. Minél extrémebb annál jobb. Hát eddig senki nem csinálta annál extrémebben, mint Marissa Meyer a Cinderrel és én imádom is ezért. A Cinder úgy lett durva, sötét és meghökkentő, hogy egyben kedves is maradt. A legjobb kombináció.

Linh Cinder kiborg. Nincs ezen mit szépíteni. A mechanikus alkatrészei nem túl csinosak és testében idegrostok helyett nagyrészt huzalok futnak. Hogyan lett ilyen arra maga sem emlékszik, csak annyit tud, hogy egy olyan családba került, ahol megvetik és kihasználják, de kiborgként ez ellen nem tehet semmit. A pestissel sújtott Új-Pekingben egyébként se túl mesébe illő a helyzet. Egy nap Cinder is közvetlen kapcsolatba kerül a betegséggel, ugyanaznap, mikor a jóképű és császáresélyes Kai herceg váratlanul betoppan a műszerészbódéjába. Cinder élete innentől fenekestül felfordul, de nem biztos, hogy a jó irányba.

Ha valaki olvasta/látta az eredeti Hamupipőkét annak a Cinder általános történetvezetése nem fog meglepetést okozni. Itt is megvan a klasszikus felállás, kitaszított, elnyomott mostohalány két mostohanővérrel és egy gonosz mostohaanyával. Jóképű herceg aki hősnőnket akarja elhívni a bálba, de nem ismeri a származása titkát. Gonosz királynő, kedves segítő és az elhagyott cipellő is része a történetnek. Csakhogy a lányka itt félig-meddig robot, a királynő a Holdról érkezik, a segítő a pestist gyógyítani hivatott orvos, a hősnő meg a cipővel együtt a lábát is elveszti. Na jó a herceg jóképű, vicces és kedves, ez stimmel. Noha a történetet mindenki ismeri akkor is élvezhető az egész cselekmény, mert az írónő által hozzárakott részek rendkívül kreatívak és egy olyan disztópikus jövőbe kalauzolnak amit egyszerre vágysz látni a sok technikai kütyü miatt, és irtózol tőle a pestis és az elhidegülés végett.

Cinder karakterét egyszerűen imádtam. Belevaló csajszi, kemény és szemtelen, aki ezek mellett nem szűnt meg kedves és pirulós tinilánynak lenni. Na jó, technikailag nem tud elpirulni a programozása miatt, de értitek mire gondolok... Egyszóval Marissa Meyer olyan jól elkeverte a klasszikus lágy Hamupipőkét a modern új-korszak leányával, mint ahogy Cinder fémalkatrészei kapcsolódnak a húsához. És akkor ő csak egy a sok átdolgozott karakter közül. Kai herceg a jóképűség mellett kénytelen a közelgő császári feladati miatt beletanulni az udvari cselszövésbe és diplomáciába, és főleg a nehezen meghozott döntései miatt lesz szimpatikus szereplő. A legfurcsább és ugyanakkor egyik legszerethetőbb karakter mégis Iko a személyiségchip-hibás android, aki dívának hiszi magát...

A spanyol borító se kutya!

Megmondom őszintén ez a könyv nem a titkai és meglepetései miatt lett a kedvenceim egyike. Merthogy nincsenek benne nagy fordulatok, illetőleg ami van, arra is nagyjából felkészít az írónő meglehetősen erős utalásokkal, amit csak a vak nem vesz észre. Nagyjából a könyv negyede környékén világos lesz mindenki számára Cinder származásának rejtélye, de ez számomra nem volt le a könyv élvezeti értékéből. Annyira elvarázsolt Új-Peking városa, az technikai részletek, az udvari intrikák és Cinder sanyarú sorsa, valamint a borzalmak ellenére is könnyed és szórakoztató leírások, hogy nem is foglalkoztam vele, hogy nagyjából már kirajzolódott a történet vége előttem. Szóval gyorsan pörgettem a lapokat, mígnem eljutottam a végére, és a várt befejezés ellenére is úgy éreztem, nem egészen erre számítottam és azt kell mondjam fizikai fájdalom volt arra gondolni, hogy nem olvashatom a következő könyvet. Ide nekem a Scarletet, most!

A Holdbéli krónikák következő kötete hazájában február 5-én jelenik meg, de reméljük, hogy nálunk sem kell sokat várni a folytatásra! Előzetesnek annyit, hogy a Scarletben Cinder történetének folytatásán túl megismerjük Piroska modern megfelelőjét, aki a nagymamája titokzatos eltűnése miatt kénytelen Wolf-hoz, egy utcai harcoshoz fordulni segítségét. Milyen jól hangzik ez már! A Holdbéli krónikák még A Cress és a Winter könyvekkel fog kiegészülni, amelyekben még a Aranyhaj és Hófehérke sci-fi verziója csatlakozik a mesés gárdához!

U.i.: Egy rövid elő-sztori Cinder főszereplésével már megvásárolható e-bookként. És egy másik ami a Cinder és Scarlet cselekménye között játszódik!

ÉRTÉKELÉS

Marissa Meyer: Cinder

(Cinder)

Holdbéli Krónikák

Alexandra Kiadó

2012

TRAILER: