Hát hol is kezdjem. A Hófehérke és a Vadász számomra az egyik legjobban várt filmek egyike volt az évben. Vegyes elvárásokkal mentem neki és mind a pozitívaknak, mind a negatívaknak megfelelt.
Az idei évben el vagyunk árasztva Hófehérke feldolgozásokkal (Tükröm, Tükröm Julia Robertsszel és Lily Collinssal, Once upon a time Ginnifer Goodwinnel és Jennifer Morrisonnal), de mind közül ez volt az, amelyik a leginkább nagyszabásúnak tűnt. A történet mindenki számára ismerős. A gonosz királyné, Ravenna, csellel megöli a királyt és elveszi a királyságot, a szegény Hófehért meg börtönbe csukja. Évek telnek el a királynő gonosz mágiájától elsorvadt királyságban, mikor a raboskodó Hófehér kiszabadul a vár fogságából és újra felcsillan a remény. A kétségbeesett királynő egy elcsigázott, de az erdőt jól ismerő vadászt küld a szökevény után, aki persze nem tudja rávenni magát, hogy megölje a szépséges leányt, hanem inkább társául szegődik a királyság visszaállításáért.
Hát a sztoriba nem sok eredetiséget sikerült csempészniük, minden ami szép, érdekes, vagy rémisztő volt ebben a mesében, azt a trailerben el is lőtték. Ahogy azt gondolni lehetett, a látványvilág valóban csodaszép volt, és néhány helyen tényleg bele lehetett feledkezni. A tündérek Szentélye kreatív mesevilágot idézett, a Sötét erdő pedig tényleg rémisztő egy helyre sikeredett. Csak nagyon kevés filmnek sikerül, hogy a nagyszerű számítógépanimáció mellé értékelhető történetet is kanyarintson, pedig a szép kidolgozás nem viszi el a hátán a filmet, mint ahogy ez most is bebizonyosodott. Akartak ugyan egy két csavart vinni a sztoriba a klasszikus szerelmi irány háromszöggé alakításával, de ez sem volt meglepetés, tekintve, hogy a film címe el is lőtte Hófehér romantikus érdeklődésének tárgyát. A film forgatókönyvírója igen kezdő volt a szakmában és ez meg is látszott a sztorin, ami helyenként túl sok időt adott merengésre felesleges jelentek felett (mondja már meg valaki mi volt az a szarvas), máskor meg olyan hirtelenséggel vágott bele mindenbe, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Azt se tudom például, hogy Hófehér honnan tanulta meg a hadviselést a börtönben töltött ifjúsága alatt?!
Nézzük akkor a kevés, de kimagasló pozitívumot. Charlize Theron istennő Ravenna szerepében. Hátborzongatóan gyönyörű, és csodálatosan vált a kegyetlen királynő és a megkeseredett hallhatatlan boszorkány között. Szerencsére adtak némi mélységet a karakterének, úgyhogy Theron brillírozhatott, kár, hogy egy ilyen filmre pazarolta ezt a nagyszerű alakítást, amiért soha semmi rendes elismerést nem fog kapni. Egyértelműen ő a film csillaga. Ha második helyezettet kéne választani a főszereplők közül, akkor Chris Hemsworth lenne az, akinek valami ismeretlen oknál fogva elég jól áll az éppen csak civilizált vadember szerepe. Igaz, ebből a szempontból lendületben van, hiszen a két már jól bevált Thor alakításán (Thor, Bosszúállók) sokat nem kellett változtatnia. Egy kis plusz sár, néhány szakadt gönc, pöröly eldob, balta megfog, és már kész is van a Vadász.
Gyors fejszámolás után rájöhetünk, hogy a legértékelhetetlenebb alakítást Kristen Steward nyújtotta a filmben. Isten látja lelkem nem vagyok K-Stew gyűlölő, őszintén reméltem, hogy ebben a filmben bebizonyítja, hogy az érzelmei kimutatására képtelen, furcsa és esetlen Bella csak karakterkoncepció, de sajnos kiderült, hogy nem, ő csakis erre képes. Szerencsétlen csajnak nagyon kevés szöveget engedélyezett a forgatókönyv, így nagyon sok múlott a mimikán, de mint tudjuk Kristen ebből a szempontból Steven Segal-i magasságokba (vagy mélységekbe?) ér. Néhány helyen esküszöm majdnem hallottam a rendező hangját is ahogy kiabál. Kristen csinálj úgy mintha kedvelnéd azt a kislányt! Kristen lepődj meg mikor meglátod a szarvast! Kristen, az Isten szerelmére mosolyogj már egy kicsit, ha a szerelmedet meglátod! Sajnos így Hófehér karaktere nagyon sekélyes és érthetetlen lett, ami teljesen elrontotta a filmet, tekintve, hogy ő volt a húzókarakter.
Azt hiszem egy kicsivel (vagy sokkal) több színészi tehetséggel megáldott főszereplővel a Hófehér és a Vadász egy egész értékelhető kis film lehetett volna. Ha van egy erős főhősnő, akit szeretni és érteni lehet akkor megbocsátható lett volna a forgatókönyv hiányosságai, de így csak jobban kihangsúlyozódtak. Egy megnézést megér a látvány és Charlize Theron miatt.
TRAILER:
Megjegyzés küldése