Ha a paranormális szórakoztató irodalom akármilyen ágának kedvelője közé vagy sorolható akkor igencsak csukott szemmel kellett járnod, hogy valahol ne ütközz bele a Warm Bodies valamelyik változatában. Ennek több oka is van. Először is a könyv világsikerre tett szert, amit most itthon március végén olvashatunk majd magyar nyelven. Másodszor is a film trailere nagyot ütött, és igazi megosztó téma lett. Egyesek azt vallották, hogy ez a film a Twilight utódja lesz, így nagy figyelmet kapott a vámpírrománc hagyta űrt kitölteni vágyó fiatalok között. Mellesleg megjegyzem, hogy mostanában divat minden YA könyv alapján készített filmet az Alkonyat-sagához hasonlítani, amit én mélységesen ellenzek. Na nem csak azért mert nem vagyok kifejezetten nagy barátja a csillogó vámpírok kalandjainak, hanem mert ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag egy teljes irodalmi ágat egy kaptafára íródottnak nyilvánítanak, csak mert ugyanannak a célközönségnek szólnak. Hát nem.
Szóval minekutána kijelentettük, hogy miről nem szól a Warm Bodies, nézzük meg, hogy miről szól. Adott R. R zombi. Nemigen tud beszélni, menni is alig, de a fejében attól még zajlanak az események. Általában a filmek nagy százalékában zavar a narráció, mert annak a híve vagyok, hogyha már mozgóképet készítünk, akkor mondjuk el a mondanivalónkat színészi játékkal és képekkel, de itt kifejezetten jó és kell a fejbenbeszéd. Minthogy a lényeg ugye az volna, hogy R-nak mi játszódik le az agyában annak ellenére, hogy ezt javarészt nem tudja kifejezni. Na de elkanyarodtam. Tehát R poroszkálva és nyögdécselve tölti semmitmondó hétköznapjait egy reptéren a többi zombival, akik ki tudja miért lettek azok, de ez nem is lényeges. Eseménytelen és reménytelen oszlással töltött életüket csak néha egy-egy városi vadászat kavarja fel. Egy ilyen kajabeszerző túrán akad meg a szeme R-nak Julie-n, aki rögtön beindítja a rothadó szívét, és ketten olyan folyamatot indítanak el, ami végül kihatással lesz az egész zombi társadalomra.
Ezt a filmet nagyon sok helyen el lehetett volna rontani, de szerencsére nem sikerült. Az én legnagyobb félelmem az volt, hogy paródiát csinálnak belőle. Mivel az alapötlet már önmagában is nevetésre ingerel, csak egy kicsit kell ahhoz, hogy át ne billenjen az egész nevetségesbe. Az eleven testeket az mentette meg ettől, hogy nem vette komolyan magát és mert magán is nevetni. Hála az égnek, mert ha nagyon belemélyedtek volna a mögöttes mondanivalóba, akkor biztos átcsapott volna gagyiba. Így viszont maradt a lecsupaszított történet, kissé árnyaltabb és felhasználóbarátabb üzenettel és a hangsúlyosabb szerelmi történettel.
Ha már itt tartunk ez a másik pont, amit el lehetett volna szúrni. A nyáladzás. A könyvben ugyanis természetesen jelen volt a lamúr, hiszen ez lett a változás katalizátora, de nem volt közel sem olyan hangsúlyos mint a filmben. De ez végül is nem lett hátrány, mert a románc nem lett se vicces, se csöpögős, inkább kedves és esetlen ami nagyon jól ellensúlyozta az esetenkénti vérengzést.
Még egy félelmem volt, hogy R változását nagyon szájbarágósan fogják előadni. Ugyanis ez egy lassú és apróságokból felépített folyamat eredetileg, amit nagyon nehéz lett volna mozgóképen átadni. Szerencsére a film alkotói éltek azokkal az eszközökkel, amik a mozi sajátjai a papírral szemben és R visszaemberesedését sikerült csodásan visszaadni a maszkmesterek munkájával és a színészi játékkal. Az egyre artikuláltabban beszélő, koordináltabban mozgó és több arcmimikával rendelkező zombin ezekben lehetett megfigyelni az átalakulást.
És ha már a színészi játéknál tartunk... Remek. Nicholas Hoult maga R. Oké, lehet, hogy csak azért mondom, mert korábban láttam a trailert, minthogy elolvastam volna a könyvet, de számomra ő testesítette meg a kedvenc zombimat. Tökéletesen visszaadta R esetlenségét, szerénységét és időnkénti brutalitását. A zombijárása és az ijedt és zavart arckifejezései pont olyanok voltak amit a könyv alapján elképzeltem neki. Hát a Julie-t alakító Teresa Palmer inkább az "olyan, ni" kategóriában marad, de hát szép, meg tőle nem is kért többet a szerepe.
Persze azért a vászonra adaptálás megkívánt néhány hozzáadott részt is, de ezeknek csak örülni lehet. A könyv végén nekem például nagyon hiányérzetem volt, amiért Marion olyan gyorsan és hiretelen fejezte be. A film pergősebben és nagyszabásúbban záródik, úgyhogy ez pozitív adalék. Na és persze a *spoiler alert* ... csók. A csók az azért kellett szerintem, noha a könyvben nem hiányzott, itt igazán illett. És nem undi, mielőtt fanyalognátok a zombi csók miatt. Addigra már egész egyben van a gyerek... mondjuk... :) És ami mindenképpen kiemelendő, hogy a történet lezárul. Kellemes befejezettség érzéssel állhatunk fel a székünkből, nincs hónapokig várakozás a folytatásra. Ez ennyi és ez elég is!
Szóval a kétkedőknek üzenem, hogy az Eleven Testek azokat is meg fogja győzni, akik a zombit, mint barátságos és közkedvelt figurát már túl soknak érzik. A zombi az új vámpír!
Értékelés:
10/10
IMDB:
7,4/10
Amerikai premier: 2013. Február 1.
Magyar premier: 2013. Április 10.
TRAILER:
