A nagyszerű Pippa Kenn

Na jó, tudom. Olcsó dolog egy ilyen béna szóviccel kezdeni az értékelést, de valamikor a könyv olvasása alatt eszembe jutott és ottragadt. Azóta így referálom magamnak Kemese Fanni remek disztópiás történetét.

Pippa hallgatag lány. Nem is lehetne más, hiszen öt éve egyedül él a szörnyektől hemzsegő vadonban, ahol még akkor se szabadna szólni a másikhoz, ha lenne kihez, hiszen a sápadtak, a világvége utáni világ ragadozói, azonnal felkapják a fejüket minden zajra, ami emberi eredetű. Pippa a végső elkeseredés határán van, amikor váratlanul egy idegen vetődik jól biztosított erődházához. A magányosan élő Pippa azonnal vonzódni kezd a fiatal fiúhoz, aki mindenben az ellentéte. Kalandvágyó és hangos. Nagyon hangos.Viszont olyan titkai vannak amik Pippa életét is megváltoztatják.

Az első rész alatt, ami nagyjából a könyvfeléig tart a kétszereplős történet és a fiatal szerelmesek első érzelmei miatt az egésznek amolyan poszt-apokaliptikus Kék Lagúna utánérzése volt, de ezt abszolút pozitív értelemben kell érteni. Nagyon kellemes és magával ragadó leírások és nyelvezet, egy különleges, felfedezésre váró világ, valamint érdekes és szerethető karakterek kellenek ahhoz, hogy két emberről, akikkel egymás megismerésén túl gyakorlatilag semmi különös nem történik, ilyen élvezetes legyen olvasni. Fanni remekül megoldotta ezt a feladatot, mert a könyvön úgy repültem át, hogy szinte észre se vettem, hogy már a felénél tartok, aztán meg a végén. Könnyű volt olvasni és a megrettentő világ és a rémséges szörnyek (Pippa szavaival élve...) ellenére is kedves és ártatlan maradt a könyv. Talán a törékeny Pippa miatt, talán a megkapó borító miatt, talán az romlatlan tiniérzelmek miatt, de főleg gondolom Fanni miatt, aki nem tud elmenni egy csók mellett úgy, hogy ne illesztene hozzá valamilyen gyengéd jelzőt. Nem tudnám megmondani, de a véres jelenetek és az elborzasztó jövőkép ellenére is mindig úgy fogom a kezembe a könyvet, hogy ez egy aranyos történet.

Pippa univerzuma igen részletgazdag és jól felépített, de a szabályok számomra nem voltak mindig elég világosak. Minden logikusnak tűnt, de néha kicsit elvesztem a génmanipulációk és vírusok hatásai között, lehet, hogy újra kéne olvasnom a későbbi információk birtokában, hogy minden a helyére kerüljön. Azt hiszem, hogy a teljes képhez a trilógia mindhárom részére szükség lesz, hiszen Fanni lassan, jól elhelyezett visszatekintésekkel adagolja az információkat. Meg persze a szűkített világnézethez hozzájárult az is, hogy a sztorit sokáig csak két szereplő szempontjából látjuk, akik ketten együtt összesen nem ismertek életükben soha tíz embernél többet. Biztos, hogy a következő kötetekben ránk fog zúdulni egy csomó újdonság ebből a nem túl szép új világból.

Noha nem mondanám, hogy a könyv első felében túl sok esemény történik én meg voltam elégedve a történet egészének cselekménytartalmával. Az elején inkább Pippa és Ruben kapcsolatát alapozta az írónő, akiknek olyan jó dinamikája volt, hogy élvezetes mindennapokat teremtettek. A szókincs (már a nevek is! nem is találkoztam még ilyen nevű hősökkel!) és a könnyed írásmód miatt az amúgy eseménytelenebb részek is élvezhetőek voltak. Nem tudom más hogy van vele, de én olyan kevés regényt olvasok magyar szerzőtől, hogy folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy ne gondolkodjak azon, hogy mi lehetett egy-egy megnevezés eredetije, mert ez egy kishazánkbeli hölgy írása. Itt majd az angol fordítónak lesz dolga, hogy a sápadtaknak, génroncsoknak és az életkapszulának megfelelő angol kifejezést találjon, ha Fanni könyve megéri a világhírt. Én szurkolok neki, a színvonal tuti megvan! A második részre megdagadt az akciófejadag, és izgulhattunk elég sokat hőseinkért a Vörös-erdőben, és mikor már arra gondoltam, hogy nem is lesz már a könyvben több karakter akkor kaptunk még egy pár új szereplőt és néhány sokkot a végére. 

Remélem Fanni már javában dolgozik a folytatáson, mert a vége igencsak körömrágósan és felfokozottan ért el engem, nem is akartam elhinni, hogy nem olvashatom tovább. Pippa megvett engem. Kérek még!

ÉRTÉKELÉS

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Vörös Pöttyös Könyvek

Könyvmolyképző Kiadó

2012

U.i.: Nézzétek meg Fanni Pinterest oldalát ahol az inspirációként összegyűjtött képeket őrzi, nagyon jó hangulatot ad a könyv olvasásához! 

Mechanikus Hamupipőke

Nem titok, hogy odavagyok a tündérmesék mindenféle feldolgozásáért. Minél extrémebb annál jobb. Hát eddig senki nem csinálta annál extrémebben, mint Marissa Meyer a Cinderrel és én imádom is ezért. A Cinder úgy lett durva, sötét és meghökkentő, hogy egyben kedves is maradt. A legjobb kombináció.

Linh Cinder kiborg. Nincs ezen mit szépíteni. A mechanikus alkatrészei nem túl csinosak és testében idegrostok helyett nagyrészt huzalok futnak. Hogyan lett ilyen arra maga sem emlékszik, csak annyit tud, hogy egy olyan családba került, ahol megvetik és kihasználják, de kiborgként ez ellen nem tehet semmit. A pestissel sújtott Új-Pekingben egyébként se túl mesébe illő a helyzet. Egy nap Cinder is közvetlen kapcsolatba kerül a betegséggel, ugyanaznap, mikor a jóképű és császáresélyes Kai herceg váratlanul betoppan a műszerészbódéjába. Cinder élete innentől fenekestül felfordul, de nem biztos, hogy a jó irányba.

Ha valaki olvasta/látta az eredeti Hamupipőkét annak a Cinder általános történetvezetése nem fog meglepetést okozni. Itt is megvan a klasszikus felállás, kitaszított, elnyomott mostohalány két mostohanővérrel és egy gonosz mostohaanyával. Jóképű herceg aki hősnőnket akarja elhívni a bálba, de nem ismeri a származása titkát. Gonosz királynő, kedves segítő és az elhagyott cipellő is része a történetnek. Csakhogy a lányka itt félig-meddig robot, a királynő a Holdról érkezik, a segítő a pestist gyógyítani hivatott orvos, a hősnő meg a cipővel együtt a lábát is elveszti. Na jó a herceg jóképű, vicces és kedves, ez stimmel. Noha a történetet mindenki ismeri akkor is élvezhető az egész cselekmény, mert az írónő által hozzárakott részek rendkívül kreatívak és egy olyan disztópikus jövőbe kalauzolnak amit egyszerre vágysz látni a sok technikai kütyü miatt, és irtózol tőle a pestis és az elhidegülés végett.

Cinder karakterét egyszerűen imádtam. Belevaló csajszi, kemény és szemtelen, aki ezek mellett nem szűnt meg kedves és pirulós tinilánynak lenni. Na jó, technikailag nem tud elpirulni a programozása miatt, de értitek mire gondolok... Egyszóval Marissa Meyer olyan jól elkeverte a klasszikus lágy Hamupipőkét a modern új-korszak leányával, mint ahogy Cinder fémalkatrészei kapcsolódnak a húsához. És akkor ő csak egy a sok átdolgozott karakter közül. Kai herceg a jóképűség mellett kénytelen a közelgő császári feladati miatt beletanulni az udvari cselszövésbe és diplomáciába, és főleg a nehezen meghozott döntései miatt lesz szimpatikus szereplő. A legfurcsább és ugyanakkor egyik legszerethetőbb karakter mégis Iko a személyiségchip-hibás android, aki dívának hiszi magát...

A spanyol borító se kutya!

Megmondom őszintén ez a könyv nem a titkai és meglepetései miatt lett a kedvenceim egyike. Merthogy nincsenek benne nagy fordulatok, illetőleg ami van, arra is nagyjából felkészít az írónő meglehetősen erős utalásokkal, amit csak a vak nem vesz észre. Nagyjából a könyv negyede környékén világos lesz mindenki számára Cinder származásának rejtélye, de ez számomra nem volt le a könyv élvezeti értékéből. Annyira elvarázsolt Új-Peking városa, az technikai részletek, az udvari intrikák és Cinder sanyarú sorsa, valamint a borzalmak ellenére is könnyed és szórakoztató leírások, hogy nem is foglalkoztam vele, hogy nagyjából már kirajzolódott a történet vége előttem. Szóval gyorsan pörgettem a lapokat, mígnem eljutottam a végére, és a várt befejezés ellenére is úgy éreztem, nem egészen erre számítottam és azt kell mondjam fizikai fájdalom volt arra gondolni, hogy nem olvashatom a következő könyvet. Ide nekem a Scarletet, most!

A Holdbéli krónikák következő kötete hazájában február 5-én jelenik meg, de reméljük, hogy nálunk sem kell sokat várni a folytatásra! Előzetesnek annyit, hogy a Scarletben Cinder történetének folytatásán túl megismerjük Piroska modern megfelelőjét, aki a nagymamája titokzatos eltűnése miatt kénytelen Wolf-hoz, egy utcai harcoshoz fordulni segítségét. Milyen jól hangzik ez már! A Holdbéli krónikák még A Cress és a Winter könyvekkel fog kiegészülni, amelyekben még a Aranyhaj és Hófehérke sci-fi verziója csatlakozik a mesés gárdához!

U.i.: Egy rövid elő-sztori Cinder főszereplésével már megvásárolható e-bookként. És egy másik ami a Cinder és Scarlet cselekménye között játszódik!

ÉRTÉKELÉS

Marissa Meyer: Cinder

(Cinder)

Holdbéli Krónikák

Alexandra Kiadó

2012

TRAILER: