Visszafojtott lélegzet ~ Kimaradt jelenet: Korizás

A Maxim Kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik Rebecca Donovan Elakadó lélegzet nagysikerű regényének a második része, a Visszafojtott lélegzet.

Emma és Evan történetének folytatásáról 2014. április 8-tól minden másnap a Blogturné Klub kilenc bloggere teszi közzé a véleményét.

Ahogyan azt már megszokhattátok minden állomáson a könyvhöz kapcsolódó érdekességek, idézetek, trailer, beleolvasó és nyereményjáték is található, ahol 3db nyereménykönyv is gazdára talál.

Tartsatok velünk!

Rebecca Donovan	Visszafojtott lélegzet
	Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?
Kiadó	Maxim Kiadó
Sorozat	Csak lélegezz #2
Oldalszám	528 oldal
Kötés	Puhakötés
Fordító	Sóvágó Katalin
Megjelenés	2014.04.30.
Goodreads-rating	4.01

Kimaradt jelenet

Korcsolyázás

- Készen vagy? – kérdeztem Sarát, kék kapucnimat a fejemre húzva.

- Persze! – válaszolta ujjongva. – Korcsolyázni megyünk.

- Mit csinálunk? – kérdeztem vissza.

- Nem lehet, hogy csak Evannal csinálsz új dolgokat. – Sara ellenkezett. Nem volt energiám előjönni egy jobb érvvel, szóval morogva elfogadtam.

- Elmentek? – kérdte Anya mikor kinyitottam az előszobai szekrényt, hogy leakasszam a kabátom a fogasról. Csak félvállról vetette oda, mivel éppen sms-ezett a kanapén elnyúlva.

- Igen – válaszoltam. – Sarának szüksége van egy kis nevetésre.

- Korcsolyázni megyünk – magyarázta Sara a fejét rázva rám.

- Biztosan remekül megy majd – nevetett Anya miközben elrakta a zsebébe a telefont. – Milyen volt a koncert?

- Csodálatos – feleltem, a mosoly azonnal elöntötte az arcom az emlékére. – Milyen volt a randid?

- Ó, tényleg – tette hozzá Sara lelkesen majd bemasírozott a nappaliba és letelepedett a kanapéra, hogy első sorból hallja a részleteket. – Mindent hallani akarok.

- Sara, ő olyan tökéletes, hogy belehalok – válaszolt Anya, rögtön átváltva tizenhatéves üzemmódba. – Egy sushi étterembe vitt, utána pedig táncolni.

- Jól hangzik – lelkendezett Sara őszintén. Én az előszobából hallgattam, mosolyogva azon, hogy az említésétől is hogy felélénkült.

- Tőle különlegesnek érzem magam – áradozott – Pedig minden nő a szobában csak őt nézi. Ő olyan…

Ha azt mondja álomszerű, elröhögöm magam.

- … szenvedélyes.

Ez a jelző kiérdemelt tőlem egy felvont szemöldököt.

Tudtam, hogy ugyanarról a férfiról beszél, aki tegnap a házban volt. Elpirultam a gondolatra, hogy milyen természetesen viselkedett, mikor törölközőben látott, mintha ez semmiség volna. Persze én aztán furán éreztem magam. Senkinek se mondtam el, még Sarának se. Nem kívántam újra átélni.

- Tökéltesnek hangzik – állította Sara, mosolyogva az anyám elrévedő tekintetén. – Mennünk kellene – állt fel a kanapéról.

- Érezzétek jól magatokat – mondta anyám, ahogy kikísért.

- Később jövök haza – jelentettem be az ajtóból.

- Mit csinál ma Evan? – kérdezte Sara az autója felé sétálva.

- Dillonhoz megy.

Ha tehetnék Evan és Sara ki se engednének a kezeik közül. Ez is annak az éjszakának a következménye. Elhatároztam, hogy biztosítom, hogy az én életemen kívül is legyen életük. Eltartott egy ideig, hogy elkóboroljanak mellőlem, de lassan visszatértek nélkülem is a társasági életbe.

- Hallottam róla, de úgy hangzott, csak a kosaras fiúk lógnak együtt.

Beültünk a kocsiba és a város legnagyobb parkjának tavához hajtottunk. Ebből lett a helyi koripálya, ha a tél elég hideg volt, és most fagyos volt az idő.

A tó Hallmark-üdvözlőlap hangulatú volt a fa padjaival és a fényfüzérekbe öltöztetett kopár fákkal. Tökéletes randihelyszín… Sarával.

- Szóval, miért is csináljuk ezt? – kérdeztem Sarát az egymásba kapaszkodó párokat figyelve.

- Francba – Sara nyögött fel – Nem tudtam, hogy randi-nap lesz. – Kicsit hezitált, de megrázta magát – Leszarom. Szingli vagyok, de az én döntésem. Veled vagyok itt, szóval kit érdekel.

Nevetve folytattam a korcsolya befűzését, amit Sara hozott nekem az anyjától. Magamra tekertem a sálam, bedugtam a dupla végét a hurokba, majd a kabátomba. Nem kedveltem a hideget, a jégen ácsorgás sem fogja megkedveltetni velem.

- És most? – kérdeztem Sarát. Féltem felállni ültemből.

- Állj fel – sürgetett Sara a kezét nyújtva nekem.

- Biztos vagy benne?  - Próbálgattam a korcsolyák szilárdságát a havon. – Sara, éppen hogy elsajátítottam a magas sarkúban járást. Nem hiszem, hogy az egyensúlyom kitartana egy hajszálvékony pengén.

- Fogd be és add a kezed.

Megfogtam a kezét és elkezdtem felállni. Aztán megdőltem és belekapaszkodtam a másik kezemmel is. Egyenesben maradt és nem engedte, hogy a halálszorításom lerántsa a hóba.

- Nyugi – utasított. Felálltam, nagyjából. – Most menj a jégre szépen lassan.

Tettem egy nagy, esetlen lépést a jég széle felé. A szívem hevesen vert már a gondolatra is, hogy rálépjek. Sara elengedett, a jégre lépett és előre korizott, majd lazán megfordult és visszacsúszott hozzám. Kinyújtotta a kezeit értem.

Nagy levegőt vettem és a kezeiért nyúltam. Ráléptem a jégre és abban a minutumban, hogy a pengék jeget értek ki is csúsztak alólam. Sara keze kicsúszott az enyémből ahogy a hátamra huppantam. Felém korizott és lenézett a kiterült testemre, én meg csak nyögtem. Összeszorította a száját, hogy ne nevessen. Elég közel voltam a tó széléhez, hogy felkapjak egy adag havat és az arcába dobjam.

- Hé! – kiáltott letörölve a pelyheket az arcáról. Felültem és muszáj volt nevetnem a nevetségességünkön. Sara az első hang után csatlakozott.

Párok csúsztak el mellettünk, rondán nézve ránk, hiszen nyilvánvalóan elrontottuk a romantikus estjüket a bénaságommal és Sara gyenge oktatói képességeivel. Valahogy talpra álltam. Sara utasított, hogy figyeljek rá, hogy a lábamat vállszélességű terpeszben tartsam és a korikat párhuzamosan, aztán hátrafelé csúszott engem meg húzott magával. Ingadoztam, felkészülve bármikor az esésre. Előrehajoltam, hogy megtartsam az egyensúlyom és megszorítottam Sara kezeit, ahogy körözött velem.

A korijaim nem engedelmeskedtek ahogy fordultunk. Sara próbált megtanítani arra, hogyan tegyem a jobb lábam a bal elé, hogy be tudjak kanyarodni, de ettől a művelettől, csak a hóbuckát fejeltem meg. Sara elengedett, hogy mentse magát és a jégen görnyedt a hisztérikus nevetéstől.

Megfordultam és lehuppantam a hóba, hogy ott is maradok, miközben letöröltem magamról a havat. Egy kislány, talán hat éves lehetett, rajtam nevetve elkorizott előttem, aztán megperdült. El akartam gáncsolni.

Miután Sarát lefoglalta, hogy rajtam nevessen nem figyelte mit csinál és nekiütközött egy srácnak aki hokis korit és Bruins pulcsit viselt. Meg tudta tartani magukat állva, de Sarát ehhez gyakorlatilag fel kellett emelnie. Felnevettem.

Belefúrtam a pengéket a hóba és elvonszoltam magam a legközelebbi padig, visszavonulva a körbehuzigálástól és hóba zuhanástól ma estére. Ehelyett, figyeltem, ahogy Sara szóba elegyedik a sráccal és vele kezd el körözni a jégen.

Elővettem a telóm és küldtem Evannak egy üzenetet: Milyen az estéd?

Egy percen belül jött a válasz. Elég lagymatag itt. Inkább mennék. Hogy van Sara?

Flörtöl.

Haha! Mentselek meg?

Megmosolyogtam a gondolatot. De nem hagyhattam magára Sarát. Aztán felnéztem és láttam, hogy nevet a lenyírt hajú, nagydarab srác oldalán. Mondott neki valamit, majd elcsúszott mellőle és felém suhant. Leugrott a jégről és mellém huppant a padra.

- Menjünk innen! – lehelte hidegtől kipirult orral és arccal. – Az a srác és a haverjai egy tábortüzes bulira mennek a következő városban. Mit gondolsz?

Mozdulatlan maradtam. Nem a parti gondolata vert gyomorba, de ez volt az első alkalom, hogy kimozdulok otthonról, mióta minden történt és nem akartam kérdéseket, ha kiderül, hogy ki vagyok.

Mély levegőt vettem, megembereltem magam. Nem rejtőzködhetek örökké. Aztán hallottam magam kérdezni: - Vehetünk pillecukorot odafelé?

Sara szeme eltágult és egy döbbent nevetést hallatott.

- Uh, igen.

Sara a srácok felé csúszott én meg lenéztem a telefonra, ahol még mindig Evan kérdését láttam. Begépeltem: Még ne. Majd még írok, de azt hiszem jól leszek. Holnap látlak?

Könyvtári nap!

Nevettem, mikor leesett, hogy holnap vasárnap – a mi napunk.

Sara és én követtük a srácokat egy kis tóhoz, ahol a víz partján tábortűz villódzott. Baj nélkül éltem túl a partit, még szóba is elegyedtem egy részeg hokijátékossal. Inkább csak szórakoztam vele, de túlságosan kiütötte magát, hogy észrevegye. Inkább viccesnek talált.

  

Nyereményjáték

A nyeremény ezúttal sem marad el!
Nincs más dolgod, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert.
A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Maxim Kiadó által felajánlott 3 darab Visszafojtott lélegzet könyv egyikéből.
(A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

a Rafflecopter giveaway




A turné állomásai:
04/08 Angelika blogja - Playlist
04/10 MFKata gondolatai - Idézet-gyűjtemény
04/12 Kelly&Lupi olvas - Kimaradt jelenet: Evan szemszögéből
04/14 Dreamworld - Emma szobája
04/16 Deszy könyvajánlója
04/18 Nem harap a… - Kimaradt jelenet: Korizás
04/20 Kristina blogja
04/22 Roni olvas - Az új szereplő > Jonathan
04/24 Könyvgalaxis - Az írónőről