Csontváros, avagy ha egy rajongó nem rajong

Akkor rögtön itt az elején szögezzük le, hogy én rajongónak számítok. Olvastam a könyveket és imádom őket és hatalmas lelkesedéssel vártam a Csontváros filmet. A trailer alapján meg voltam győződve róla, hogy kivételesen rendkívüli filmfeldolgozást kapunk Hollywoodtól, de mégsem ezt kaptam. A készítők részéről jó szándékban nem volt hiány, igazi rajongói filmet akartak nekünk adni, amin lehet fangirlösen sikítozni. Talán ez is volt a baj. Kifejtem.

Szóval a fentiekből adódóan a film eléggé könyvhű. Clary, a normális tinédzser legjobb barátjával éppen a várost járja, mikor félelmetes eseményeknek lesz szemtanúja egy klubban, amit rajta kívül ráadásul senki sem lát. Hamarosan kiderül, hogy Clary anyukája módszeresen eltitkolta előle a múltját miszerint ő egy fenséges és erős nép leszármazottja, akiknek a célja az emberiség védelme a démonokkal szemben. Clary eltűnt édesanyja utáni kétségbeesett nyomozásában kénytelen belépni ebbe a világba és megismerni hihetetlen örökségét. 

Kezdem azzal, mi tetszett. A látvány. Csodálatos volt. Igazi élmény azoknak is, akik még könyvszüzek, hiszen fantasztikusan szép és szemet gyönyörködtető helyszíneket és díszleteket kaptunk, amik nagyon jó hangulatot adnak a filmhez. De persze ez mind még többet jelent a rajongóknak, hiszen  a készítők rengeteg energiát fektettek abba, hogy a látvány olyan részletgazdag és hiteles legyen amennyire csak lehet. Egy megnézéssel fel sem lehetett fogni azt a rengeteg utalást, apró díszítést, részletet, amit belezsúfoltak, szóval már csak ezért érdemes megnézni még többször és talán ki is kockázni (biztos vagyok benne, hogy ezt egy hardcore rajongó meg is fogja majd tenni), hogy összegyűjtsük milyen meglepetéseket tartogat még a díszlet. A kosztümök is remekül illettek a környezethez. Az Árnyvadászok tényleg jobban néznek ki feketében... :) Egyszóval a képi világgal nem volt semmi probléma, sőt a részletgazdagság és az igényes kidolgozás felülmúlta az elvárásaimat. A könyvtárról csak annyit, hogy én ugyan nem bánnám, ha ott kellene élnem életem végéig...

Ami még jó volt: a szereplők. Remekül megválogatott stáb volt ez, Lily Collins nagyon is hiteles Clary volt, remek arcjátékkal és beleéléssel, teljesen tudtam azonosítani a szerepével. Ő tökéletes. Simon is kedvelhető volt, noha néha csak ide-oda dobálták és szaladgált a film gyors tempója miatt. Isabelle, Alec és a többiek is mind remkek voltak, bár keveset láttunk belőlük, a legkevesebbet Magnusból, aki ezért talán nem is volt olyan átütő a vásznon, mint ahogyan beharangozták. Nekem nem jött át a nagy hatalma és szexualitása. Bocsi. A legelégedetlenebb azonban Jace-el voltam. Nem a színésszel, mielőtt valaki rám támad, hogy én is azt sugallom, hogy más jobb lett volna a szerepre. Nem, Jamie Campbell Bower remek Jace volt, csak a karakter megformálása különbözött annyira az általam elképzelt Jace-től, hogy nem tudtam feltétlenül élvezni. Nem tudom, hogy ez rendezői utasítás miatt, vagy saját elképzelésből alakult így, de én egy pimasz és szexis Jacet akartam, aki vigyorog és flörtöl, ehelyett kaptam egy szexi, de szomorú Jacet, aki folyamatosan morcos. Nem, ez nem az én Jace-em. Szeretném, ha a következő részben kicsit felszabadultabb lenne. A film csúcspontja színészi teljesítmény szempontjából MIndenképpen Jonathan Rhys-Meyers volt, aki lazán lejátszott mndenkit a vászonról a mániákusan elvakult forradalmár Valentine-al. Intenzív volt és borzongató.

És akkor a fenntartásaim.... Véleményem szerint abbeli igyekezetükben, hogy olyan filmet adjanak a rajongóknak amit szeretnek elfeledkeztek arról, hogy nem mindenki olvasta a könyveket. Olyan olvasóként, aki már régen vette a kezébe a regényt át tudom élni, hogy mit érezhetett az a néző, aki nem rendelkezik lexikális Árnyvadász tudással. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy élvezné. Rettentő gyors a tempó, csapongunk egyik résztől a másikig rázúdítva rengeteg információt a közönségre, aki ezt nem biztos, hogy felfogja vagy követni tudja. Egyszóval egy, a fandomhoz nem tartozó néző szerintem nem élvezné a filmet. Igen, lehet hogy tetszene neki a látvány, igen, talán elszórakoztatná az akció, de biztos, hogy nem értené az összefüggéseket és motivációkat. Elvonatkoztatva attól, hogy én tudom a hátteret és belegondolva, hogy hogyan érezte volna magát egy olyan valaki aki semmit nem tud erről a világról azt mondanám, hogy az egész egy nagy katyvasz volt. Valentine céljai a legjobb esetben is homályosak, a világ szabályainak ismerete nélkül minden történés váratlan és érthetetlen. Azt mondanám senki se nézze meg a könyv elolvasása nélkül.

Az is azt bizonyítja, hogy a könyv olvasóinak szánták a filmet, hogy ugyan megváltoztattak ezt azt (ez nem baj egyáltalán, a filmnek nem kell pont ugyanolyannak lenni, mint a könyv), de minél többet akartak belezsúfolni az eredetiből mind cselekményben, mind szövegben. Emiatt a film nagyon sietős lett, nem nagyon állhattunk meg élvezni egy kicsit, és a dialógusok esetében is néha úgy éreztem, hogy a szereplők felmondják a szövegüket. Ez sajnálatos, meg nagyon megrendezett hatása lett, aminek nem kellene érződnie. Ez sajnos számomra a romantikus jelenetek legtöbbjét is elrontotta, mert az akciók sorának következtében nem alakulhatott ki a megfelelő kémia a főszereplők között, így nekem a csókjelenet is kicsit mesterkéltre sikeredett. Attól eltekintve, hogy Clary és Jace (avagy Lily és Jamie, ez kicsit összefolyik...) jól mutattak együtt, a csók kicsit sutára sikeredett. Amolyan "na gyere le ezen a lépcsőn és akkor megcsókollak tök váratlanul" erőltetettre... Kár érte. 

Egyszóval, mint rajongó élveztem a filmet, mert végre összevethettem a belső képeimet a tényleges vizuális megvalósítással, és örömködhettem, hogy ez mennyire egyezett és milyen szépen megcsinálták. De kívülálló szemmel a filmet nem értékelném olyan nagyra a rohanó tempó és adatdömping miatt, és hogy kevéssé érthető a mondanivaló. Szomorú, de ezek után nem biztos hogy arra a következtetésre jutnak az emberek, hogy ezt a könyvet el kell olvasni, mert olyan jó. Hacsak nem azért, hogy megértsék, hogy ugyan mit is láttak a vásznon.

Tehát rajongóknak kötelező, többiek: először olvassátok el a könyvet, nehogy a film elbátortalanítson titeket!