Az én történetem véletlenszerűen indult az Egyszervolttal. A pécsi könyvhéten (nem, közel sem akkora esemény, mint a budapesti...) a szegényes választékból keresgéltem magamnak egy könyvet. A kiválasztott kötettel éppen sorban álltam a pénztárnál, mikor megakadt a szemem László Zoltán könyvének gerincén. Kivettem, elolvastam a fülszöveget és visszatettem a másik könyvet. Sejtelmem se volt, hogyan kerülte el ez az újdonság a figyelmemet, de teljesen véletlenszerűen találtunk egymásra. Szóval ennyire megkapó a fülszöveg és a könyv ígérete.
Tehát arról van szó, hogy a különös nevű Karsa Harlan, aki árva és nem emlékszik a múltjára egy kórház patológiáján dolgozik szigorúan adminisztrációs minőségben. Az élete elég lapos és unalmas, a randijai általában besülnek, többnyire mikor elárulja, hogy halottakkal foglalkozik. Ámde ennél is bosszantóbb, hogy gyakorta különös emlékezetkiesései vannak, amely után máshol, máskor tér magához. Harlan régóta szeretne többet kideríteni a származásáról és egy meglehetősen bizarr hivatali alkalmazott felbukkanása erre lehetőséget is ad neki, csakhogy ezzel a fiú sokkal nagyobb veszedelembe kerül, mint gondolná. A világ kifordul a sarkaiból és Harlan Budapest egy másik arcát is meglátja, ami talán az ő világa is.
Olyan nehéz megfogalmaznom a véleményemet erről a könyvről, mint amilyen nehéz volt követni. A Harlannal történő események lapról lapra egyre bizarrabbak és ezzel nem is volna baj, amennyiben megfelelő magyarázatot kapnánk a történések hátteréről. Nehéz kiigazodni ebben a természetfeletti világban, nekem például nem sikerült rendesen összeraknom a kapcsolatokat és a hierarchiát és ez meglehetősen zavart az olvasási élményben. A furcsa az, hogy Harlan viszont értette és átlátta a szálakat, pedig mi olvasók is ugyanannyit tudtunk mindenről, mint ő. Nem ártott volna minket is jobban beavatni, ezek szerint, mert így csak követni lehetett a sztorit, de beleélni magadat kevésbé.
Persze a népmesei elemekkel átszőtt természetfeletti világ és Harlan meghökkentő találkozási a kisgömböccel, meg a hétfejű sárkánnyal azért elég érdekes táptalajt szolgáltattak ahhoz, hogy a könyv élvezhető legyen. Az író egészen naprakészen a mai magyar valóságba építette be erőlködés nélkül a halandóak számra nem látható univerzumot. Olyan egyértelműen és értelemszerűen szövi bele a mesevilágot az ismert helyszínekbe, hogy az embernek kedve volna valóban belegyalogolni a Westend vízesésébe és megnézni, hogy tényleg ott van-e az az átjáró. Szívesen olvastam a gyerekkoromban hallott történetek felnőttesített változatát, amik mindig váratlanul és egészen meglepő módon bukkantak fel a történetben. Részemről sokkal több magyar folklórt is el tudtam volna benne képzelni, de persze lehet, hogy az a történet rovására ment volna. Ebben a témában ezért még van potenciál: elég csak megemlítenem a Csillagszemű juhászt, Kacor királyt, vagy a Szóló szőlőt a Mosolygó almával, meg a csengő barackkal... Talán majd a folytatásban, ha lesz olyan.
Maga Harlan nekem nem nőtt különösen a szívemhez. Teszi a dolgát, amit egy főhősnek kell, megy a történet után, kedvesen szerencsétlenkedik, de kicsit mindig távoli marad. Inkább csak vezet minket a különösebbnél különösebb karakterekhez és helyszínekre, mint Vergilius, de ő magához nem sikerül különösebben közelebb kerülni. Egyébként a történettel is ez a helyzet. Haladunk, ugrálunk egyik bizarr szituációból a másikba és ez valamiképpen összekapcsolódik, de nem éreztem úgy, hogy ez egy egységes cselekmény, inkább amolyan kirakósa fantasztikus helyzeteknek és helyeknek amik lazán összekapcsolódnak. Élvezhető, semmi kétség, de önmagáért, a megismert lények és mágikus helyek miatt, a színes mellékszereplők és a hihetetlen képzelőerő miatt ami egyesítette valóságunkat és a népmeséinket. Regényként, úgy egészében, egy kicsit nekem ingatag, de részleteiben igazán csodás.
Szó mi szó azt kaptam, amit vártam tőle. A címoldalon lévő ajánló egy Nail Gaiman-i agymenést ígért, és ez bejött. Furcsa és komikus, kreatív és meghökkentő, de ugyanakkor ismerős a környezet. Remek fúzió, még akkor is, ha a történet összefűzése kicsit hiányos volt. Ajánlott olvasmány. Nem gyerekeknek...
ÉRTÉKELÉS:
László Zoltán: Egyszervolt
Agave Könyvek
2013
