Már olyan régóta vágytam arra, hogy egy olyan könyvet olvassak urban fantasy és misztikus témában ami teljesen új. Semmi vámpír, semmi vérfarkas vagy szellem, semmi ami eddig lekötött. Azt szerettem volna, ha meghökkentenek és elvarázsolnak, mert olvasási válságba kerültem. Egyszerűen már untam a kedvenc műfajomat. Ekkor jött az Archívum és visszatért a hitem abban, hogy igenis van még energia, van még lehetőség amit még nem aknáztak ki a fantázia világában. Ne ragadjunk le a vérszívóknál, jöjjenek a Történetek!
Hogy mik azok a Történetek? Hát mi, emberek, vagy legalábbis ami marad belőlünk a halálunk után. Lényegében minden Történet egy emberi testbe zárt akta, ami őrzi az életünk emlékeit és amit egy titokzatos helyen, az Archívumban őriznek. Mackenzie Bishop Őrző. A feladata, hogy visszajuttassa a nyughatatlan Történeteket az Archívumba, ha azok váratlanul felébrednének nyughelyükön és elszöknének. Mac most költözött egy új helyre és úgy tűnik, hogy itt sokkal több a nyughatatlan lélek, mert egyre több Történettel gyűlik meg a baja. A régi hotel ahova költözött súlyos titkokat rejt, amelyeknek megfejtése életbevágó lesz Mac számára.
Kezdem rögtön azzal, hogy ez egy igazán eredeti könyv. Sem a világfelépítése, sem a karakterek, sem a történet nem lett sablonos, se kiszámítható. Itt minden friss és ropogós és valami nagyszerűen előadott. Az Archívum rendszere egyszerűen meghökkentő. Mondjuk, ha az eddig ismert és bemutatott túlvilág elméleteket hasonlítjuk össze azt hiszem nekem a könyvtárpolcon való pihenés jön be legjobban, mint másvilág. A hangulata, a komor és csendes polcok, a masszív és monumentális építmény és a rideg könyvtárosok mind csodásan illettek a képbe. Noha a rendszert működését jól megismerjük, értjük a szabályokat a technikai részletek rejtve maradnak és az Archívum közel sem fedi fel a titkait. De azt hiszem ez a homályos, de mégis konzekvens univerzumalkotás jót tett a könyvnek, hiszen hogy maradna olyan misztikus egy ilyen hely, ha pontosan ismernénk minden kis trükkjét. Nem, ez így jó. Én nem is akarom tudni, hogy hogyan szabadulnak ki a Történetek. Maradjon ez rejtély...
Akkor szépen sorban haladva a véleményezési sablonommal most a karakterekről is kell szólnom. Előzetesen csak annyit, imádom őket. Olyannyira élőek és hitelesek, hogy én már kezdtem nem könyves karakterként, hanem ismerősként gondolni rájuk. Az írónő bámulatosan és erőlködés nélkül ismertet meg bennünket a szereplőkkel, néhányukkal elég különleges módon. Imádtam Mac visszaemlékezéseit Papiról. Mindig illettek az adott fejezethez, de sosem voltak izzadságszagúak. Jófej volt az öreg és remek volt az ötlet, hogy ő is megjelenhessen a sztoriban, noha már nem élt. De hát a főhősünk akkor is Mac, a tizenhat éves Őrző, aki fiatal kora ellenére nagy felelősséget vállalt. Már maga a tény, hogy találkoztam egy olyan tinédzser szereplővel aki nem tudatlan és naiv kívülállóként kezdi a könyvet üdítő volt, de az főleg, hogy YA szereplőhöz mérten Mac nem volt se koravén, se idegesítő nyafka. Intelligens és elhivatott lány, aki súlyos gyásszal él együtt amellett, hogy a "munkahelyi" gondokkal is meg kell küzdenie, de mégsem lesz szenvelgős se nyafogós. Az érzelmei valóságosak, érthetőek és jogosak és ezzel a kedvenc YA hősnőmmé nőtte ki magát.
Hogy a férfikarakterekről is szóljunk: itt nincs nagy szerepük. A fiúk itt háttérbe szorulnak, Mac olyan erősen uralja a könyvet, de ez nem baj, mert az írónő remekül ért a karakterábrázoláshoz és nem kell több csak egy pár mondat, néhány jellemzés és egy pár párbeszéd és már képet is kaptunk a szereplőről. Például Wesley-ről a gót külsejű vicces figuráról, aki amolyan romantikus érdeklődés is, de fontosabb, hogy barát és partner lesz. És Roland. Ó, Roland. Mac és jómagam kedvenc könyvtárosa. Jelentem vele is történelmet írtunk, ugyanis ugyan nem tudom hogyan fog alakulni a sztori a folytatásban de jelenleg nincs, ismétlem nincs szerelmi háromszög. Igen, én is meglepődtem rajta, de ezek szerint valaki végre rájött, hogy lehet olyan kiváló és elbűvölő férfi karaktert beleírni egy könyvbe anélkül, hogy az romantikus avagy/és szexuális érdeklődést tanúsítson a főhős iránt. Heuréka, és nem utolsósorban Hallelujah!
Ha ez mind nem lenne elég zárójelben elmondom, hogy a cselekmény se hagy maga után kívánnivalót. Az eleje talán egy kicsit lassabb és érzelmesebb, de a sztori szépen és összeszedetten halad a végére pedig én már lerágtam a körmöm és komolyan izgultam. Korrekt és lezárt befejezése van, de az Archívum titkai úgysem hagynak majd nyugodni, úgyhogy várni fogod a folytatást. Én már számolom vissza a napokat a The Unbound angol megjelenésééig. Óh, de messze van még az!
Mivel én még mindig a nemrég olvasott Archívum hatása alatt vagyok (vélemény hamarosan...) ezért a mai Szépséges Szerdában szépséges könyvtárakat gyűjtöttem össze.
Szemeket tágra nyitni és csodálni!
Ismeretlen könyvtár. Habár a könyvek nehezen megközelíthetők, de a látvány fenomenális.
Modern könyvtár egy Aliennel a közepén. Na jó, biztos nem Alien, de azért hasonlít...
José Vasconcelos Library, Mexico City, Mexico
A klasszikus, ahol az ember meg se merne szólalni áhítatában...
Egyszerű és nagyszerű.
Igazán dekoratív könyvtári lépcső, nemde? Már csak azért érdemes lenne elmenni, hogy ezen végigmenj.
Hamarosan itt van a könyvmolyok piros betűs napja, az idén immár 84. alkalommal megrendezett Ünnepi Könyvhét! Ebből a jeles alkalomból a hazai könyvkiadók rendszeresen megtámadják a szívünket és a pénztárcánkat és nagyszerű újdonságokkal rukkolnak elő. Lehetetlenség volna, hogy az összes megjelenést összegyűjtsem, így hát csak azokat sorolom fel, amiket magam is a polcomon szeretnék látni. Az se kis lista, elhihetitek. De ez még bővülhet és a magyar borítókkal és fülszöveggel frissülni is fog amint elérhetőek.
Szóval a lista nem feltétlenül prioritási sorrendben:
Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég Dani O'Malley krónikák #1 Cor Leonis Kiadó
Fülszöveg:
The year is 1 AWC—After the Wall Crash. The Fae are free and hunting us. It’s a war zone out there, and no two days are alike. I’m Dani O’Malley, the chaos-filled streets of Dublin are my home, and there’s no place I’d rather be.
Dani “Mega” O’Malley plays by her own set of rules—and in a world overrun by Dark Fae, her biggest rule is: Do what it takes to survive. Possessing rare talents and the all-powerful Sword of Light, Dani is more than equipped for the task. In fact, she’s one of the rare humans who can defend themselves against the Unseelie. But now, amid the pandemonium, her greatest gifts have turned into serious liabilities.
Dani’s ex–best friend, MacKayla Lane, wants her dead, the terrifying Unseelie princes have put a price on her head, and Inspector Jayne, the head of the police force, is after her sword and will stop at nothing to get it. What’s more, people are being mysteriously frozen to death all over the city, encased on the spot in sub-zero, icy tableaux.
When Dublin’s most seductive nightclub gets blanketed in hoarfrost, Dani finds herself at the mercy of Ryodan, the club’s ruthless, immortal owner. He needs her quick wit and exceptional skill to figure out what’s freezing Fae and humans dead in their tracks—and Ryodan will do anything to ensure her compliance.
Dodging bullets, fangs, and fists, Dani must strike treacherous bargains and make desperate alliances to save her beloved Dublin—before everything and everyone in it gets iced.
"Samantha McDonough cannot believe her eyes–or her luck. Tucked in an uncut page of a two-hundred-year-old poetry book is a letter that she believes was written by Jane Austen, mentioning with regret a manuscript that „went missing at Greenbriar in Devonshire.”
Could there really be an undiscovered Jane Austen novel waiting to be found? Could anyone resist the temptation to go looking for it?
Making her way to the beautiful, centuries-old Greenbriar estate, Samantha finds it no easy task to sell its owner, the handsome yet uncompromising Anthony Whitaker, on her wild idea of searching for a lost Austen work–until she mentions its possible multi-million dollar value.
After discovering the unattributed manuscript, Samantha and Anthony are immediately absorbed in the story of Rebecca Stanhope, daughter of a small-town rector, who is about to encounter some bittersweet truths about life and love. As they continue to read the newly discovered tale from the past, a new one unfolds in the present–a story that just might change both of their lives forever."
Thursday Next, literary detective and newlywed is back to embark on an adventure that begins, quite literally on her own doorstep. It seems that Landen, her husband of four weeks, actually drowned in an accident when he was two years old. Someone, somewhere, sometime, is responsible. The sinister Goliath Corporation wants its operative Jack Schitt out of the poem in which Thursday trapped him, and it will do almost anything to achieve this – but bribing the ChronoGuard? Is that possible? Having barely caught her breath after The Eyre Affair, Thursday must battle corrupt politicians, try to save the world from extinction, and help the Neanderthals to species self-determination. Mastadon migrations, journeys into Just William, a chance meeting with the Flopsy Bunnies, and violent life-and-death struggles in the summer sales are all part of a greater plan. But whose? and why?
"Oscar aranyos, de súlyos személyiség: egy elhízott, sci-fi imádó, könyvmoly fiú. Ráadásul New Jersey-i gettóba szakadt dominikai család sarja, ami hátrányos helyzet a köbön. Az álma, hogy a dominikai Tolkien legyen, és persze, hogy megtalálja az igaz szerelmet.
Sajnos Oscarnak a saját egyéniségén kívül egy komoly akadály állja útját: a fukú, vagyis az átok, amely nemzedékek óta sújtja családját, azóta, hogy nagyapja nemet mondott Trujillónak, a véreskezű és véresszájú diktátronak, amiért súlyos árat fizetett.
A regény több idősíkon és több mesélőn keresztül követi nemcsak egy család történetét, de Dominika modern történelmét is, érdekes és megkapó szereplőkön keresztül ábrázolja az életet egy olyan véres diktatúrában, amely embertelen és emberellenes volt. Junot Díaz regénye egyedi hangjával, az irodalmi stílusok ötvözésével derűsen előadott, de szívszorító történetével rengeteg díjat és elismerést begyűjtött, többek között a Pulitzer-díjat is."
Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.
Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.
"Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… mígnem vakmerő játékaik véres valósággá válnak.
Véletlenül bukkannak a Sötétség könyvtárára, ahol az ősi orvoslás és az alkímia titkos könyveivel ismerkedhetnek meg. Apjuk eltiltja őket e sötét irodalomtól, de amikor Konrad súlyosan megbetegszik, Victor mégis visszatér a könyvtárba, és felfedezi az egyik könyvben az élet vizének receptjét. Távoli unokahúga, Elisabeth és barátja, Henry segítségével felkutatják azt a híres és hírhedt alkimistát, aki segíthet nekik a varázsszer előállításában.
A három barát, hogy megmentse Konradot, az elixír összetevőinek megszerzése érdekében a Viharerdő legmagasabb fáját is megmássza, lemerül a legmélyebb tó fenekére, sőt még más elképesztő áldozatok vállalásától sem riad vissza. Megpróbáltatásaikat csak tetézi a szeretet és a szerelem szálainak összekuszálódása, ami tragédia bekövetkezésével fenyeget…"
"Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?"
"Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…"
Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
"Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a
birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve."
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére."
"Anna Collodi a nővérét keresi. A nővérét, aki egy éve, az esküvője másnapján tűnt el nyomtalanul. Egy napon zavaros üzenetet kap a rádión keresztül: Gabrielle él és segítséget kér. Anna a keresésére indul, s egy jelentéktelennek látszó mezei úton a „másik oldalra” jut.
Egy dermesztően üres világban találja magát, amelyből hiányzik minden emberség, ahol nincs napsütés és eső, nevetés és sírás, zene és ének, nincsenek ízek, illatok, színek, ahol az emberek egykedvűek és érzéketlenek. Hogy kiszabadítsa nővérét és hazavigye onnan, ahonnan még soha senki nem tért vissza, Anna élete kockáztatásával a végsőkig elmegy. Küzdelmes kalandja során önzetlen segítői is akadnak, megismeri a szerelmet és felfedezi önmagát – a földlakót.
A többszörös irodalmi díjas francia író költői szépséggel megírt, magával ragadó és elgondolkodtató története önfeláldozó testvéri szeretetről, megpróbáltatásokkal dacoló szerelemről és arról, hogy minden hibája és tökéletlensége ellenére milyen jó is a mi öreg Földünkön élni."
"Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat."
Magyar YA fantasy? Dunántúlon játszódó misztikus történet magyar szereplőkkel. Naná, hogy el kellett olvasnom. De másnak is el kell olvasnia, mert szórakoztató és izgalmas olvasmány bármely korosztálynak.
Áron és a testvérei különlegesek. Maguk sem tudják miért, maguk sem értik egészen miért erősebbek és gyorsabbak az embereknél, vagy hogy a vérük miért lesz szürke, ha napfény éri. Egy biztos, genetikai örökségről van szó, de az apjuk, aki megmagyarázhatná a tulajdonságaikat nincs már velük. Áron, Nátán és Lili csak annyit tud, hogy titkolniuk kell erejüket és meg kell védeniük egy lányt az ismeretlen gonosztól. A jóslatban szereplő lány meg is érkezik a városba, de a helyzet nem lesz világosabb. Azonban sokkal veszélyesebb lesz. Különös és megmagyarázhatatlan események, életveszélyes lények fenyegetik a testvéreket és védencüket.
Az első, amit kiemelnék a magyar környezet. Üdítő volt olvasni egy olyan jól megírt és érdekes fantasy történetet, ahol ilyen ismerős környezetben vagyunk. Ugyan a képzeletbeli Kalpagtól nem távolodunk el, de a kifejezések, utalások nagyon is magyar fiatalokra jellemzőek. Szerettem, annak ellenére, hogy néha valóban furcsa volt a hazai neveket olvasni, hiszen mostanában a magyar írók is inkább országunkon kívüli helyszíneket választanak. Talán attól félnek, hogy Magyarország nem elég egzotikus környezet egy misztikus történethez. De. Jelentem az. Főleg, ha valaki olyan kreativitással és fantáziával dúsítja a dunántúli városokat, mint Buglyó Gergely.
Nem szeretek nagyon összehasonlítással élni, de jelen könyv esetében nem tudom elkerülni. Nem tehetek róla, de nekem menthetetlenül Harry Potter utánérzése volt az Oninak. Egyrészt hangulatában: a nyomozós, misztikus, de emellett a hétköznapokat is megélő iskolások nekem teljesen varázslófiús érzést adtak. Másrészt pedig, és ez kicsit megfoghatóbb: a szereplők. A főszereplő barátok hármasa ugyanis a következőképpen festett:
Bátor, hősies fiú egy magasztos küldetéssel = Harry = Áron
Kissé esetlen, a legtöbbször felesleges srác nagy étvággyal és poénrengeteggel = Ron = Feri
Kedves, ámde okoskodó könyvmoly hölgyemény nagy kalandvággyal = Hermione = Anna
Na jó, azért hozzá kell tennem, hogy bármennyire is másolásszagúnak tűnik a dolog ezután, igazából nem az. A hangulat és a karakterhasonlóságok ugyan egyértelműen a nagy elődöt idézik, de a könyv van olyan újszerű, hogy ne legyen klón. Az meg, hogy egy ilyen nagyszerű könyvhöz hasonlítom tulajdonképpen bók... És az igazságosság kedvéért azt is kijelentem, hogy a hasonlóságok itt véget is érnek, hiszen az Oni története számomra nagyon is eredeti volt.
Buglyó Gergely egyedi világot épített fel hősei számára felhasználva a japán mitológia elemeit és egy izgalmas és fordulatos történetet írt hozzá, amely nagyon sokszor meglepi és megdöbbenti az olvasót. Nem is tudok nagyon olyat írni róla, amivel ne leplezném le túlságosan a döbbeneteket, úgyhogy nem is fogok, hogy mindenki végig tudja élni. A cselekmény végig odaszögez a könyvhöz, a felfedezéseken, nyomozáson túl igazi akciódús jelentekkel is el van látva bőven. Az én ízlésemhez mérten talán túlságosan is sokkal, de a férfi/fiú-olvasók biztos jobban fogják élvezni a harci jelenteket, mint én. Engem valahogy nem kötnek le az ütések és rúgások leírásai.
Azt kell mondanom, hogy a verekedések, különös titkok és veszélyek ellenére ez egy igazi ifjúsági könyv a maga érzelmi ártatlanságával. Igazából nem ijesztőbb, mint akármelyik mai rajzfilm, úgyhogy akármely korosztálynak és nemnek ajánlható olvasmány.
A végén én egy kicsit kapkodtam a fejem, mert elképesztő mennyiségű rejtélyre derült fény, amit igazság szerint kétszer is el kellett olvassak, hogy feldolgozzam. De a nagy revelációk mellett azért maradt bőven elvarratlan szál és titok a következő kötetre is. Én követni fogom Áron és testvérei történetét.
Stephen Paul Thomas bemutatkozó regényét elég nagy Facebook hype előzte meg, ami jól megmozgatta a népet és felfokozta a hangulatomat a Gócponttal kapcsolatban. Így hát nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a sci-finek, de szerencsére azt kaptam, amit vártam.
A kissé távoli, de közel sem valószínűtlen jövőben a Föld lakossága kiterjeszkedett és a politikai konfliktusok elől a Naprendszer más bolygóira menekült. Már a Marson, a Holdon és az Európa holdon is vannak emberi kolóniák, amiket most egy közös ellenség fenyeget. Egy vírus, ami brutális kegyetlenséggel végez az áldozataival és őrült tempóban terjed. Az egyetlen lehetőség a megállítására ha kiderül az eredete és megtudják valójában mit is tesz és hogyan is terjed. Eközben nagyszabású politikai események is bonyolítják az amúgy is puskaporos helyzetet a Földön.
Mielőtt belemegyek a beltartalom elemzésébe azért itt is megjegyzem, amit már korábban egy másik posztomban is kifejtettem, hogy a könyv külsőre igen tetszetős. Igényes és tartós kötésbe burkolták és az ötletes ezeröltéses öv is figyelemfelkeltő újdonság volt. Háklis vagyok egy könyv úgymond könnyű kezelhetőségére és minőségére, de ebben a tekintetben minden elvárásomnak megfelelt, sőt! Amint haladtam benne észrevettem a fejezetek elején terjeszkedő és egyre kivehetőbb alakzatot adó fertőzési hálót. Bevallom előrelapoztam, csak hogy megnézzem mi lesz belőle... De nem csaltam, a szöveget nem olvastam el... :) Szóval ezek ugyan külsőségek, de a kerek és konzekvens dizájn sokat adott az olvasási élményhez.
Amit a legjobban szerettem a könyvben, az a jövőkép, amit az író felépített. A jelen politikai helyzetben nem is olyan valószínűtlen, hogy egyszer ilyen állapotba jut el a Földünk. Az egész háttértörténeten érződik, hogy alaposan átgondolt és a maga logikus és részletes kidolgozásával valóban ijesztő lehetőséget tár fel. Stephen Paul Thomas egy pillanatra sem zökken ki a világából, minden szereplője ennek megfelelően gondolkodik és cselekszik, minden a helyén van. Biztosan sok kutatómunka van benne. Óh, és pluszpont a japán kultúra felhasználásáért, öröm olvasni a kulturális szösszeneteket, az ilyesmi mindig internetes kutatásra késztet.
A cselekményben azonban már vannak hiányok. Ugyan a történetvezetés izgalmas és jó, de a karakterek sokasága miatt nemigen tudjuk őket mélységében megismerni és innen adódnak a motivációs lyukak. Néha nem értettem, hogy ki mit miért csinál, de ezekről inkább nem beszélnék, mert csak elspoilerezem a történetet. Ha valaki elolvassa, utána nagyon szívesen eltársalgok vele, lehet, hogy csak nekem lassú a felfogásom.
Ennek ellenére élveztem a sztorit, bár örültem volna, ha kicsit lassabban bontakozik ki az igazság, még egy kicsit szerettem volna agyalni azon, hogy vajon mi történik. A történet gyakran ugrál időben és térben, de végig követhető marad, a végkifejlet pedig aztán tényleg odaragaszt a könyvhöz és a slusszpoén különösen megrázó lett, mondhatni az lett a kedvencem. Remélem ebben a szellemben folytatódik a történet, a végén ugyanis ígér a kiadó egy szintén a Kolonizáció világában játszódó regényt, valamint egy novelláskötetet. Én vevő vagyok rá, felcsigázott ez az univerzum!
Ez egy nagyon furcsa könyv. És őrült. És nagyszerű. Először csak a borítóba szerettem bele, aztán elolvastam a fülszöveget is. Gyengéim a Csodaországban játszódó történetek, így nem volt kérdés, hogy rávetem magam. Nem bántam meg, kedvenc lett.
Alyssa Gardner nagyon erőlködik, hogy átlagos tinédzsernek látsszék. Szeretné, ha mindenki csak egy enyhén kívülálló deszkás csajnak tartaná és nem egy olyan lánynak, akinek az anyja után kellene mennie a diliházba. Pedig ő maga ettől fél, ugyanis egy ideje maga is hallja a növények és a bogarak suttogásit, mint az elmegyógyintézetben ülő anyja. Úgy tűnik tényleg ez a sors vár minden nőre a családban, aminek a gyökere Alice Liddellig nyúlik vissza, aki az Alíz Csodaországban című könyv élő inspirációja volt. Alyssa egyre különösebb és félelmetesebb dolgokat tapasztal, és úgy tűnik tényleg csak akkor járhat a családját sújtó átok végére, ha leereszkedik a nyúl üregébe.
Először azt hittem nem fog tetszeni a könyv. Az elején, a való világban játszódó részeknél egy kicsit unatkoztam ugyanis. De aztán ahogy Alyssa egyre többet tudott meg az átokról és amint Csodaországba ért engem teljesen beszippantott a történet. Az egész világ az elborult Csodaországgal, ahol a teremtmények csak alig hasonlítanak ahhoz, amit az eredeti sztoriban olvastál hihetetlen hangulatot teremtenek. Itt ne számíts aranyos monoklis fehér nyuszira, Rabbit itt Rabid és egy átok miatt zörögnek a csontjai a vörös kabátja alatt, a fülei pedig valójában szarvak. Az Őrült Kalapos se Johnny Depp, és azért olyan jó kalapműves, mert a fejéből nő ki a fémforma. Egy kicsit minden olyan, mintha egy hibbant horrorfilmes negyven fokos láz miatti delíriumban nézte volna meg a Tim Burton verziót és utána megpróbálta volna leírni a szereplőket. Minden sötét és bizarr, ijesztő és elképesztő, ismerős de meghökkentően más. Ez nem az a mese amit megismertél...
A legjobb mégis az az egészben, hogy a káosz és őrület ellenére az írónő nagyszerűen kézben tartja a történetet. A cselekményben nincs bolondéria, biztosan és higgadtan vezet minket végig Alyssa rémisztő hullámvasútszerű történetén. És még meglepő is a sztori. Olyan jól összeáll a végén, hogy kezdtem arra gyanakodni, hogy valójában sejtenem kellett volna ezt a befejezést. De nem sejtettem. Talán azért volt ez, mert annak ellenére, hogy végig van egy olyan érzésed - amit Alyssa egy-egy kósza gondolattal meg is erősít -, hogy valami itt nem egész. Valami nem stimmel. De nincs igazán időd azon agyalni, hogy mi miért történik, mikor az egyik pillanatban egy óceán tűnik el a lány kezében, a másikban meg egy vacsorapartin kergetik körülötte a főfogásnak szánt sült kacsát egy kalapáccsal. Szóval az iram óriási, de emellett nem hanyagoljuk el a karakter és kapcsolatfejlődést sem.
Ha már itt tartunk... Alyssa számomra nem volt extrán szerethető vagy utálatos karakater, de nem volt idegesítő sem. Voltak bátor tettei, saját döntései, de néha meg is kellett menteni vagy a véletlen segített neki. Jó arányban keveredtek benne az erős női és gyenge hercegnős tulajdonságok, így egész rendben volt. A fiúk pedig... Na jó, be kell valljam itt is előjött a mostanában trendi, de annál unalmasabb szerelmi háromszög téma. Alyssa két rendkívüli fiú között őrlődik, de az a furcsa benne, hogy én igazából most először nem húztam egyik teamhez sem. Mindkét pasi iránti érzéseit meg tudtam érteni, mert mindkettőnek volt alapja. Tényleg átéreztem a zavarodottságát, de a végén szerintem jól döntött.
Egyelőre nincs tudomásom arról, hogy akármelyik magyar kiadó is megvásárolta volna a jogokat a hazai kiadáshoz, de én mindenképpen támogatnám. Egyrészt természetesen azért, hogy az itthoniak körében is elterjedjen ez a különleges könyv, másrészt pedig azért, mert nagyon szívesen elolvasnám ezt magyarul is. Elég jónak tartom magam angolból, de úgy szeretném ezeket a bizarr tájleírásokat, fantasztikus lények érdekes és félelmetes jellemzőit a mi szép magyar nyelvünkön élvezni. Én bízom benne!
Ami még jó hír, hogy az év vége felé jönni fog a folytatása is, amiről jobb nem is beszélnem, mert elspoilerezem a sztorit.
Jaj, hol is kezdjem. Nagyon bíztam ebben a könyvben és úgy szerettem volna szeretni. De tényleg. Mert hát a promószöveg is azt ígéri, hogy ez nem olyan könyv. Hát valóban nem, de számomra ez nem többletként, hanem negatívumként jelentkezett. Egész végig azt éreztem, hogy maguk a karakterek is lázadhatnak ez ellen, ezért engedjétek meg, hogy egy rendhagyó posztban ecseteljem a véleményemet.
Képzelt beszélgetések az írónő és karaktere Sophia között...
Szerző: Figyelj csak, könyvet fogok írni rólad!
Sophia: Királyság. *unottan körmeit piszkálgatja az asztalra hajolva* És ki leszek?
Szerző: Egy wicca lány, aki 18 éves kora óta furcsa suttogást hall a fejében, majd váratlanul belecsöppen az elementálok világába.
Sophia: Na, ez új! *várakozóan felkapja a fejét* Új trendet fogok teremteni. Ezt nektek vámpírok!
Szerző nem túl meggyőzően bólogat.
Sophiának gyanús lesz a dolog.
Sophia: Ééés? Mesélj még a sztoriról.
Szerző: Ööö... nem tudom, egyelőre ez az ötlet, aztán majd kitöltöm valamivel.
Sophia: Anyám...
Később...
Sophia: Elvesztettem a fonalat. Mi van? Most akkor kik is ezek az földelementálok.
Szerző: *a fejét az asztalba csapkodva* Már ezerszer elmondtam. A cruorokat az Univerzum választotta ki és teremtette a földből. Felkeltek a sírjukból, hogy aztán vért magukhoz véve járják a földet halhatatlanságukban.
Sophia elgondolkodik.
Sophia: Nem, nekem ez még mindig vámpírnak hangzik.
Szerző: Ezek nem vámpírok, csak... kicsit hasonlítanak tulajdonságaikban.
Sophia: Ismered azt a mondást, hogy ha úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog mint egy kacsa, akkor az egy kacsa. Ez, barátném, méretes gácsér.
Szerző: De ők földelementálok! Így kell hívnunk őket, mert a többi lény is elementál. Lesz víz, levegő, tűz és lélekelementál is.
Sophia: *reményteljes sóhajjal* Na alakul. Ők milyenek lesznek?
Szerző: Hát a vízelementálokat a földelementálok legyőzésére teremtették és alakot tudnak váltani. A levegőelementálok a vízelementálok és a földelementálok keveredése miatt hozták létre és mágiát gyakorolnak, a lélekelementálok boszorkányok lesznek, a tűzelementálok pedig... *az állát ütögetve* van valami jó ötleted?
Sophia: *leesett állal* Ezek után, miért nem lesznek koboldok?
Szerző: *felvillanyozva* Jó ötlet!
Sophia: Bele ne írd!! *átugrik az asztalon a billentyűzetre*
Később...
Sophia: Komolyan nem hiszem el, hogy tényleg beleírtad a koboldokat. És, hogy a vámpíroknak a nárcisz a méreg. Értem én, hogy különlegeset akarsz, de nem lesz ez egy kicsit túl sok?
Szerző: *félvállról legyint* Ugyan, összeáll ez... majd. *folytatja a pötyögést.
Sophia: Ha te mondod. Rólam is mondj valamit. Én milyen vagyok.
Szerző: Szőke.
Sophia: Na de komolyan.
Szerző: Szeretnél barna lenni?
Sophia: Nem, szeretnék érdekes lenni és szerethető.
Szerző: Érdekes vagy. Egy csomó titkod van, meg minden...
Sophia: De én milyen vagyok?
Szerző: Hááát... titokzatos.
Sophia: *lemondóan az asztalra borul* Kérlek mondd, hogy legalább valami jó pasim van.
Szerző: Igen! *sejtelmesen mosolyog* Jó pasi.
Sophia: Naaaa! Ez már érdekes. *Átmegy az asztalhoz, hogy belepillanthasson a kéziratba* Nála lakom?!
Szerző: Igen. *elhessegeti Sophiát a géptől*
Sophia: Ez egy olyan könyv?! *Rémülten*
Szerző: Milyen? *elkerekedett szemmel* Nem! NEM! Nagyon kedves és visszafogott. Még csók sincs, mert nem állsz készen egy kapcsolatra egy halhatatlannal.
Sophia: Whooo! Egy: halhatatlan? Kettő: Nem smacizunk, mert halhatatlan, de azért vele élek? Mióta kell a kamatyhoz életre szóló elköteleződés?
Szerző: Sophia! Ez nem egy olyan könyv. Itt érzelmek vannak, és önmegtartoztatás. Ez kell a mai fiatalok értékrendjének fenntartásához.
Sophia: *összefont karral* Ja, mert a wicca vallásnak, meg a három perces ismertség utáni összeköltözésnek aztán nagy rajongói lehetnek a tinédzserek szülei. Na mindegy. Szóval akkor a csávó vámpír?
Szerző: Is. Meg vízelementál is. Alakot is tud váltani.
Sophia: Földanya! Egy hibrid! Joseph Morgannek fogom elképzelni... *álmodozó tekintettel*
Szerző: Ő nem vérfarkas! Nem is változik semmi ragadozóvá.
Sophia: *gyanakodva* Akkor mivé változik.
Szerző: Többnyire mókussá.
Sophia:*facepalm*
A végén...
Sophia: *összecsapja a végigolvasott kéziratot* Na jó. Ez fura. Még én se mindig értettem mi történik és miért, pedig én vagyok a főszereplő.
Szerző: De tetszett? *várakozóan*
Sophia: Voltak benne érdekes dolgok. Jó az ötlet, csak asszem kicsit túlspiláztad. A kevesebb több, tudod.
Szerző: Szerintem a több, több. És a sztori?
Sophia: Kicsit esetlen. Megbántódsz, ha azt mondom, hogy látszik, hogy néha generálod a problémákat.
Szerző: *köhintés*
Sophia: Nem vagyok benne biztos, hogy mindenki érteni fogja. *látva a szerző elszontyolodott arcát gyorsan hozzáteszi* De vannak benne kifejezetten jó részek is!
Szerző: Melyik? Melyik?
Sophia: A múltban játszódó történet nagyszerű. Azt jobban ki kellett volna bontani. Remélem a folytatásban visszatérsz rá.
Szerző: Talán.
Sophia: Azért jó csaj lettem. A végére egész rendben voltam. Menni fog ez, de legközelebb hallgass rám is néha, van amikor nem kell annyit gondolkodni, csak menni az árral.
Na szóval így képzeltem el az alkotómunkát magamban. Legközelebb tessék jobban odafigyelni Sophiára, a csajnak jó meglátásai vannak... :)
Hogy a férfikarakterekről is szóljunk: itt nincs nagy szerepük. A fiúk itt háttérbe szorulnak, Mac olyan erősen uralja a könyvet, de ez nem baj, mert az írónő remekül ért a karakterábrázoláshoz és nem kell több csak egy pár mondat, néhány jellemzés és egy pár párbeszéd és már képet is kaptunk a szereplőről. Például Wesley-ről a gót külsejű vicces figuráról, aki amolyan romantikus érdeklődés is, de fontosabb, hogy barát és partner lesz. És Roland. Ó, Roland. Mac és jómagam kedvenc könyvtárosa. Jelentem vele is történelmet írtunk, ugyanis ugyan nem tudom hogyan fog alakulni a sztori a folytatásban de jelenleg nincs, ismétlem nincs szerelmi háromszög. Igen, én is meglepődtem rajta, de ezek szerint valaki végre rájött, hogy lehet olyan kiváló és elbűvölő férfi karaktert beleírni egy könyvbe anélkül, hogy az romantikus avagy/és szexuális érdeklődést tanúsítson a főhős iránt. Heuréka, és nem utolsósorban Hallelujah!
