Stephen Paul Thomas bemutatkozó regényét elég nagy Facebook hype előzte meg, ami jól megmozgatta a népet és felfokozta a hangulatomat a Gócponttal kapcsolatban. Így hát nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a sci-finek, de szerencsére azt kaptam, amit vártam.
A kissé távoli, de közel sem valószínűtlen jövőben a Föld lakossága kiterjeszkedett és a politikai konfliktusok elől a Naprendszer más bolygóira menekült. Már a Marson, a Holdon és az Európa holdon is vannak emberi kolóniák, amiket most egy közös ellenség fenyeget. Egy vírus, ami brutális kegyetlenséggel végez az áldozataival és őrült tempóban terjed. Az egyetlen lehetőség a megállítására ha kiderül az eredete és megtudják valójában mit is tesz és hogyan is terjed. Eközben nagyszabású politikai események is bonyolítják az amúgy is puskaporos helyzetet a Földön.
Mielőtt belemegyek a beltartalom elemzésébe azért itt is megjegyzem, amit már korábban egy másik posztomban is kifejtettem, hogy a könyv külsőre igen tetszetős. Igényes és tartós kötésbe burkolták és az ötletes ezeröltéses öv is figyelemfelkeltő újdonság volt. Háklis vagyok egy könyv úgymond könnyű kezelhetőségére és minőségére, de ebben a tekintetben minden elvárásomnak megfelelt, sőt! Amint haladtam benne észrevettem a fejezetek elején terjeszkedő és egyre kivehetőbb alakzatot adó fertőzési hálót. Bevallom előrelapoztam, csak hogy megnézzem mi lesz belőle... De nem csaltam, a szöveget nem olvastam el... :) Szóval ezek ugyan külsőségek, de a kerek és konzekvens dizájn sokat adott az olvasási élményhez.
Amit a legjobban szerettem a könyvben, az a jövőkép, amit az író felépített. A jelen politikai helyzetben nem is olyan valószínűtlen, hogy egyszer ilyen állapotba jut el a Földünk. Az egész háttértörténeten érződik, hogy alaposan átgondolt és a maga logikus és részletes kidolgozásával valóban ijesztő lehetőséget tár fel. Stephen Paul Thomas egy pillanatra sem zökken ki a világából, minden szereplője ennek megfelelően gondolkodik és cselekszik, minden a helyén van. Biztosan sok kutatómunka van benne. Óh, és pluszpont a japán kultúra felhasználásáért, öröm olvasni a kulturális szösszeneteket, az ilyesmi mindig internetes kutatásra késztet.
A cselekményben azonban már vannak hiányok. Ugyan a történetvezetés izgalmas és jó, de a karakterek sokasága miatt nemigen tudjuk őket mélységében megismerni és innen adódnak a motivációs lyukak. Néha nem értettem, hogy ki mit miért csinál, de ezekről inkább nem beszélnék, mert csak elspoilerezem a történetet. Ha valaki elolvassa, utána nagyon szívesen eltársalgok vele, lehet, hogy csak nekem lassú a felfogásom.
Ennek ellenére élveztem a sztorit, bár örültem volna, ha kicsit lassabban bontakozik ki az igazság, még egy kicsit szerettem volna agyalni azon, hogy vajon mi történik. A történet gyakran ugrál időben és térben, de végig követhető marad, a végkifejlet pedig aztán tényleg odaragaszt a könyvhöz és a slusszpoén különösen megrázó lett, mondhatni az lett a kedvencem. Remélem ebben a szellemben folytatódik a történet, a végén ugyanis ígér a kiadó egy szintén a Kolonizáció világában játszódó regényt, valamint egy novelláskötetet. Én vevő vagyok rá, felcsigázott ez az univerzum!
ÉRTÉKELÉS:
Stephen Paul Thomas: A Gócpont
Articity Kiadó
2013
Képek forrása: A Gócpont weboldala
TRAILER:
Megjegyzés küldése