Új Nap Virrad

Nagyon nehéz szavakba foglalnom amit az Új Nap Virrad iránt érzek. Olyan ez, mint a szerelem, csak érzed, hogy nagyszerű, de nem tudod megmagyarázni. Hát Moning kisasszony könyvei nekem szerelmek, és míg más könyveket már eleve úgy olvasok, hogy jegyzetelek magamban, hogy mi tetszik és mi nem tetszik, itt ezt nem tudom megtenni. Nem tudom, mert egyrészt semmit se változtatnék a könyvön, másrészt pedig olyan őrült iramot diktál, hogy nehezen lehetne bármi másra figyelni, mint Mac történetére.

Jöjjön hát akkor egy elfogult értékelés a kedvenc könyvemről, enyhe spoilerekkel. Sajnos erről a könyvről nemigen lehet úgy írni, hogy ne áruljak el valami meglepő információmorzsát, mert annyi fordulat van benne, amennyit egy príma balerina egy év alatt nem csinál.

Az előző fejezetben az írónő egy olyan méretes és kegyetlen cliffhangerrel engedett el minket, hogy az mindenkit a székhez szögezett. Vajon ki volt a halott férfi Mac lábainál a szirten? Azt hiszem, hogy aki kicsit és ismeri Mac érzéseit, az tudja, hogy kinek az elvesztése okozhatta neki a legnagyobb fájdalmat és kinek a halála juttathatta el odáig, hogy csakis az ő feltámasztása legyen az egyetlen célja, még ha ezért az ellenséggel kell is szövetkezni, még akkor is, ha ezért a világot kell feláldoznia. Van ennél erősebb szerelem, minthogy a másikért újra akarod teremteni a világot? Pozitív, hogy a nagy érzelmek ellenére azonban ne várjunk csöpögős romantikát, de ez nem is illene egyik karakterhez sem.

Mert Mac egy céltudatos és erős karakter még akkor is ha hatalmas a fájdalma. Végtére is már mindent elvettek tőle, meghalt a testvére, a szüleit elrabolták, a világ nagy része meghalt a falak leomlásakor, a szerelme meghalt. Moning olyan érzékletesen és mélyen mutatja be a szenvedését ott a sziklatetőn, hogy magam is egy kicsit depressziós lettem tőle. De Mac mégsem süllyed az önsajnálatba még csak nem is bosszún töri a fejét, Nem, Mac nem éri be ilyen apróságokkal. Ő mindent jóra akar fordítani és semmitől nem riad vissza ennek érdekében. Kicsit talán beleőrül a borzalmakba, de ez konstruktív őrület, ami arra sarkallja, hogy olyan terveket eszeljen ki ami épeszű embernek eszébe se jutna megkísérelni. Bármi, amit Mac csinál nagyszabású és ezt imádom benne! Meg azt, hogy az írónőnek sikerült eltalálni az egyensúlyt a bad-ass Mac 5.0 és a mélyen érző főhős között, mert ő úgy tud tökös lenni, hogy mellette nem lesz idegesítő és hideg. 

A másik amit imádok, azok a párbeszédek és az írásmód. Amit kiemelnék az az írónő nagyon jó manipulációs képessége, amivel minden elméletnél elhiteti veled, hogy igen, most ez lesz az igazi és ezt tényekkel alá is támasztja. Aztán pedig hirtelen megcáfolja és te azon gondolkodsz, hogy nem vetted ezt eddig észre, pedig milyen egyszerű. Lesz egypár ilyen fordulat a könyvben! Nagy csodálattal tekintek az írónőre, mert ahogy olvasom a könyvet egy mondatot, egy szót sem érzek feleslegesnek. Különösen szeretem, ahogy a nagystílű magyarázatokat és bonyolult szövegeket néha tőmondatokkal töri meg. Kiváló a stílusa és nagyon jól átadja az érzelmeket és a gondolatokat, a párbeszédei pedig sziporkázóak. Különösen a Mac és Barrons közötti szócsaták a legforróbbak szokás szerint (hoppá, most elszóltam magam, de ezt nem tekintem nagy spoilernek, mert azt hiszem bárki aki belelapoz a könyvbe az láthatja a nevét...), de minden interakció leköti az ember figyelmét. 

Kell is az összpontosítás, mert ebben a kötetben aztán jelentős mennyiségű tündérmitológiát kapunk az arcunkba és jó pár titokra fény derül. Megismerjük Mac múltját és igazi származását, valamint mindenkinek kiderülnek a motivációi és titkos tervei, föld alatti rejtegetnivalói és valódi alakjai! Előkerülnek rég halottnak hitt karakterek és halnak meg néha a vártnál korábban mások. Egyszóval majdnem mindenre választ kapunk a végére, de addig olyan fejkapkodós, homlokracsapós és állösszeszedős utazásban lesz részünk, amilyet még nem pipáltunk. Figyelmeztetésnek még annyit, hogy nagyjából az utolsó ötven oldalon várhatóak az igazából nagy csattanók, amiket ha valaki előre meg tudott jósolni akkor az látnok, vagy Ő maga Karen Marie Moning. Aki egyébként nagyszerűen tartotta a kezében ezt a borzasztóan szövevényes cselekményt jó érzékkel adagolva a döbbeneteket.

Szerencsére a sok sokk után egy befejezett és lezárt történetet kapunk annak ellenére, hogy nincsen teljes Happy End, de hát hogyan is lehetne a halottak milliárdjaival .. Mindenesetre azok is örülhetnek, aki végre egy lezárt sorozatot akarnak, mert a Tündérkrónikák ezzel a kötettel kerek egész. Na meg azok is, akik vágynak még Mac-ék kalandjaira, mert jönnek a folytatások. Hamarosan érkezik az Iced, amit még kettő követ, mind Dani szemszögéből, majd még két kötet erejéig visszatérünk Machez, így összesen öt könyv várható még a FEVER sorozatban. Örvendjünk!

Ha egy szóval akarnám jellemezni a könyvet, akkor ezt mondanám: Kötelező! 

Értékelés:

5/5

Karen Marie Moning: Új Nap Virrad

(Shadowfever)

Tündérkrónikák sorozat

Cor Leonis Kiadó