Ez nem olyan tündi-bündi

Megmondom őszintén kerülgettem már ezt a könyvet a könyvesboltban korábban is, de a Tündérkrónikák sorozatcím egy kicsit visszatartott. Jelentősen letompította az eredeti Darkfever címet és számomra azt a képzetet keltette, hogy áttetsző szárnyú Giling-Galangokkal lesz dolga itt az embernek. Ezzel ugyanabba a hibába estem, mint a kötet főszereplője MacKayla Lane, aki szintén nem látott soha tovább az orránál, és a kedves kisvárosának határain Georgiában. Legalább annyira meglepődtem azon, hogy mennyivel több van ebben a könyvben a várakozásaimnál, mint Mac, amikor megérkezett Dublinba, hogy nyomozzon a nővére rejtélyes halála ügyében és rádöbbent, hogy a város utcáit milyen lények is róják. Igazából Mac a rózsaszín körmeivel és a színes ruháival jobban hasonlít a tündérekre, mint ők maguk.

Mondhatni minden amit a tündérekről eddig gondolunk az tündérmese. A népük két udvar köré csoportosul, ezek a Seelie (világos) és az Unseelie (sötét) udvar. Mac balszerencséjére pont ez utóbbi fajtát látja meg először különleges képességei segítségével. Az Unseeliek mind ocsmányak, gonoszak és roppant mód veszélyesek. Persze a másik udvarral is hamar megismerkedik, hiszen V'lane a Seelie herceg kitüntető figyelmével ajándékozza meg, aminek főhősnőnk annyira nem örül, mivelhogy a V'lane különleges képessége az, hogy a jelenlétével és hangjával folyamatosan bűnbe csábítja a halandókat. Hát ezek se jótündérek.

Ebben a káoszban egyedül egy emberre számíthat, de Jericho Barrons sem éppen egy könnyű eset. A könyvesbolt-tulajdonos érdes modorával terelgeti a lányt a küldetése felé, de benne sem lehet megbízni, mert a) csak azt mond el amit akar, b) ő sem egészen ember. Ugyan úgy tűnik egy célért dolgoznak, de Barrons titokzatoskodása és nyersesége miatt ez közel sem olyan sima együttműködés. Ebből a kényszerű kapcsolatból származik a legtöbb szórakoztató és szellemes párbeszéd, ami szerintem a könyv egyik legnagyobb érdeme.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a történet erősen addiktív, az olvasás megszakítása esetén heveny elvonási tünetek figyelhetők meg. Én fejezetről fejezetre próbáltam lerakni egy kicsit, de minden egyes befejező mondat után még többet akartam tudni. A könyv egyébként egy öt részes sorozat első kötete. Eddig három jelent meg magyarul, de idegen nyelven olvasóknak elérhető az angol verzió is. Jómagam egyszerre vettem meg az utolsó kettő részt és mindenki másnak is ezt javaslom, aki nem akarja tövig rágni a körmét míg beszerzi a soron következő kötetet.

A sodró lendületű történet mellett én magam nagyon megszerettem Mac karakterét is. Egyáltalán nem végletes, szép lassan jut el mit sem tudó déli fruskából egy igazi erős nővé, de még akkor sem derogál neki, hogy néha megmentsék.

Ha tetszik a könyv, akkor velem örülhettek, hogy a Dreamworks stúdió már megvette a jogokat, hogy megfilmesítsék a sorozatot. Az első részt 2013-ra ígérik. Az írónő, Karen Marie Moning Facebook lapján már megy is a találgatás, hogy kik kapják majd az egyes szerepeket és az írónő egy álom szereposztás szavazást is indított, minden héten egy-egy karakter arcát keresik. A szerző egyébként elég aktív a közösségi portálon, úgyhogy érdemes követni. Itt jelentette be azt is, hogy a Tündérkrónikákhoz kapcsolódva 2012-ben egy spin-off sorozat első részének a megjelenésére is számíthatunk, valamint főhőseink egy képregény formájában is visszatérnek.

- Tegnap éjjel meg akarta ismerni az elvárásokat, hogy jobban ki tudja választani a ruháját. Mondtam magának, hogy ma vámpírlátogatóba megyünk egy gót udvarházba. akkor meg miért úgy néz ki, mint egy vidám szivárvány, Ms. Lane?
Én is megvontam a vállam.
-Vagy magával visz, vagy itt hagy, Barrons.
Magával vitt. Tudtam, hogy így lesz.
Van néhány dolog, ami nélkül egy vadász nem tud meglenni. Ilyen például a vérebe.

Karen Marie Moning: Keserű ébredés
(Darkfever)
Tündérkrónikák sorozat
Kelly Kiadó

A sorozat részei:

• Keserű ébredés (Darkfever)
• Álom és valóság (Bloodfever)
• A hajnalra várva (Faefever)
• Dreamfever
• Shadowfever

TRIVIA

Az írónő Facebook oldalán találhattok egy kivágott jelenetet, ami Barrons szemszögéből íródott. Érdemes azt is elolvasni.

Szintén egy kis extra a szerző interjúja Barrons-szal, amit itt olvashattok!