A.M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben ~ Blogturné

Egy négyállomásos turné keretében mutatunk be nektek egy álnév alá rejtőző magyar író első kiadott művét. Mindig jó olvasni hazai szerzőtől, és rádöbbenni: lehet, hogy nem ismerik nemzetközileg, de ez is van olyan jó, mint bármelyik bestseller.

A köd általában csak egy időjárási jelenség, de néha több annál. Néha nem árt, ha vigyázol, mert veszélyes is lehet. Nem minden az, aminek látszik. Mindig figyelj a ködben, és hallgasd a dobszót.

Vivien Holloway: Mesterkulcs - Winie Langton történetek

Amikor Vivienntől megkaptam ezt a könyvet, azt mondta gyorsan el lehet olvasni. Gondoltam azért, mert rövid, csak amolyan kisregény méretű. Ez volt az egyik ok. A másik, hogy a gördülékeny stílus és magával ragadó hangulat miatt biztos nem tudod letenni anélkül, hogy a végére nem érnél. Ott pedig majd szembesülsz vele, hogy akarsz még több Winie Langton történetet olvasni! Mondjuk most.

Victoria Schwab: Felszabadulás ~ Az Archívum meglepő folytatása

A Felszabadulás borítóján lévő ajánlón azt ígéri nekünk az ismeretlen blogger, hogy a "Felszabadulás mindaz, amit az Archívum folytatásától remélhettem". Ha őrületesen kalandra és meghökkentő stílusváltásra számított, akkor biztos igaza van, de én nem hiszem, hogy bárki is gondolta volna, hogy Victoria Schwab ilyen irányba fogja folytatni a történetet.

Meglepett.

Porból lettünk, könyvvé leszünk

Már olyan régóta vágytam arra, hogy egy olyan könyvet olvassak urban fantasy és misztikus témában ami teljesen új. Semmi vámpír, semmi vérfarkas vagy szellem, semmi ami eddig lekötött. Azt szerettem volna, ha meghökkentenek és elvarázsolnak, mert olvasási válságba kerültem. Egyszerűen már untam a kedvenc műfajomat. Ekkor jött az Archívum és visszatért a hitem abban, hogy igenis van még energia, van még lehetőség amit még nem aknáztak ki a fantázia világában. Ne ragadjunk le a vérszívóknál, jöjjenek a Történetek!

Hogy mik azok a Történetek? Hát mi, emberek, vagy legalábbis ami marad belőlünk a halálunk után. Lényegében minden Történet egy emberi testbe zárt akta, ami őrzi az életünk emlékeit és amit egy titokzatos helyen, az Archívumban őriznek. Mackenzie Bishop Őrző. A feladata, hogy visszajuttassa a nyughatatlan Történeteket az Archívumba, ha azok váratlanul felébrednének nyughelyükön és elszöknének. Mac most költözött egy új helyre és úgy tűnik, hogy itt sokkal több a nyughatatlan lélek, mert egyre több Történettel gyűlik meg a baja. A régi hotel ahova költözött súlyos titkokat rejt, amelyeknek megfejtése életbevágó lesz Mac számára.

Kezdem rögtön azzal, hogy ez egy igazán eredeti könyv. Sem a világfelépítése, sem a karakterek, sem a történet nem lett sablonos, se kiszámítható. Itt minden friss és ropogós és valami nagyszerűen előadott. Az Archívum rendszere egyszerűen meghökkentő. Mondjuk, ha az eddig ismert és bemutatott túlvilág elméleteket  hasonlítjuk össze azt hiszem nekem a könyvtárpolcon való pihenés jön be legjobban, mint másvilág. A hangulata, a komor és csendes polcok, a masszív és monumentális építmény és a rideg könyvtárosok mind csodásan illettek a képbe. Noha a rendszert működését jól megismerjük, értjük a szabályokat a technikai részletek rejtve maradnak és az Archívum közel sem fedi fel a titkait. De azt hiszem ez a homályos, de mégis konzekvens univerzumalkotás jót tett a könyvnek, hiszen hogy maradna olyan misztikus egy ilyen hely, ha pontosan ismernénk minden kis trükkjét. Nem, ez így jó. Én nem is akarom tudni, hogy hogyan szabadulnak ki a Történetek. Maradjon ez rejtély...

Akkor szépen sorban haladva a véleményezési sablonommal most a karakterekről is kell szólnom. Előzetesen csak annyit, imádom őket. Olyannyira élőek és hitelesek, hogy én már kezdtem nem könyves karakterként, hanem ismerősként gondolni rájuk. Az írónő bámulatosan és erőlködés nélkül ismertet meg bennünket a szereplőkkel, néhányukkal elég különleges módon. Imádtam Mac visszaemlékezéseit Papiról. Mindig illettek az adott fejezethez, de sosem voltak izzadságszagúak. Jófej volt az öreg és remek volt az ötlet, hogy ő is megjelenhessen a sztoriban, noha már nem élt. De hát a főhősünk akkor is Mac, a tizenhat éves Őrző, aki fiatal kora ellenére nagy felelősséget vállalt. Már maga a tény, hogy találkoztam egy olyan tinédzser szereplővel aki nem tudatlan és naiv kívülállóként kezdi a könyvet üdítő volt, de az főleg, hogy YA szereplőhöz mérten Mac nem volt se koravén, se idegesítő nyafka. Intelligens és elhivatott lány, aki súlyos gyásszal él együtt amellett, hogy a "munkahelyi" gondokkal is meg kell küzdenie, de mégsem lesz szenvelgős se nyafogós. Az érzelmei valóságosak, érthetőek és jogosak és ezzel a kedvenc YA hősnőmmé nőtte ki magát.

Hogy a férfikarakterekről is szóljunk: itt nincs nagy szerepük. A fiúk itt háttérbe szorulnak, Mac olyan erősen uralja a könyvet, de ez nem baj, mert az írónő remekül ért a karakterábrázoláshoz és nem kell több csak egy pár mondat, néhány jellemzés és egy pár párbeszéd és már képet is kaptunk a szereplőről. Például Wesley-ről a gót külsejű vicces figuráról, aki amolyan romantikus érdeklődés is, de fontosabb, hogy barát és partner lesz. És Roland. Ó, Roland. Mac és jómagam kedvenc könyvtárosa. Jelentem vele is történelmet írtunk, ugyanis ugyan nem tudom hogyan fog alakulni a sztori a folytatásban de jelenleg nincs, ismétlem nincs szerelmi háromszög. Igen, én is meglepődtem rajta, de ezek szerint valaki végre rájött, hogy lehet olyan kiváló és elbűvölő férfi karaktert beleírni egy könyvbe anélkül, hogy az romantikus avagy/és szexuális érdeklődést tanúsítson a főhős iránt. Heuréka, és nem utolsósorban Hallelujah!

Ha ez mind nem lenne elég zárójelben elmondom, hogy a cselekmény se hagy maga után kívánnivalót. Az eleje talán egy kicsit lassabb és érzelmesebb, de a sztori szépen és összeszedetten halad a végére pedig én már lerágtam a körmöm és komolyan izgultam. Korrekt és lezárt befejezése van, de az Archívum titkai úgysem hagynak majd nyugodni, úgyhogy várni fogod a folytatást. Én már számolom vissza a napokat a The Unbound angol megjelenésééig. Óh, de messze van még az!

ÉRTÉKELÉS:

Victoria Schwab: Az Archívum

(The Archived)

Az Archívum sorozat

Főnix Könyvműhely

2013

Rapid Randi a Könyvfesztivállal

Egy rapid látogatásra magam is kirohantam a Könyvfesztiválra. Mivel ez volt az első ilyen rendezvény ahol részt vettem, csak kapkodtam a fejem. Az a rengeteg fogdosni és szagolgatnivaló könyv... Kár, hogy csak rövid ideig maradtam, de az agorafóbiám így is a legmagasabb fokozatba kapcsolt a hatalmas tömeg láttán. Attól eltekintve, hogy jómagam nehezen viselem a koncentrált emberáradatot azért jó volt látni, hogy ennyi embert, és főleg ennyi gyereket is érdekel a könyvek világa és az olvasás. 

Mivel csak rohanásban voltam, ezért koncentráltan a már kiszemelt könyvekért mentem, illetőleg a kedvenc kiadóimat látogattam meg, igyekezvén, hogy korlátozott költségvetésemmel ne csábuljak el.

Első utam a Cor Leonis Kiadóhoz vezetett, hogy végre személyesen is megismerjem ezt a remek csapatot. Ezúton is köszönöm Vágási Emőkének a meleg és szíves fogadtatást, nagyon örültem, hogy találkozhattunk és pár szót beszélhettünk is. Na meg végre nyomtatásban is láthattam Junot Díaz nagyszerű könyvét, ami igazán exkluzív és igényes köntöst kapott. A bőrhatású borítót nem győztem simogatni, és kézben is kellemes tartani, rendkívül könnyű forgatni. Szerencsére itt is megnyilvánult a Cor Leonis elhivatottsága melynek jegyében nem csak a könyvek beltartalmának minőségére, hanem tartósságukra és a vonzó külcsínre is sokat adnak.

A következő állomásom a Főnix Könyvműhely volt. A kis stand töméntelen jó olvasmányt tartogatott, de én szigorúan csak az előrendelt könyveimet vehettem át. Ismét csak az a fránya költségkeret... :( Az Archívum és a Gyökértelen azonban mindketten szépek és szintén minőségi kötésnek tűnnek, úgyhogy azt hiszem nem sokáig maradnak olvasatlanul a polcomon. 

A Ciceró standjára is elverekedtem magam, ahol beszereztem és dedikáltattam is Buglyó Gergely fantasy trilógiájának első kötetét. Megvallom őszintén, hogy azelőtt se az íróról, se a könyvről nem hallottam, de mikor a fülszövegben elolvastam, hogy egy a Dunántúlon játszódó fantasyről van szó rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Mivel magam is innen származom, ezért különösen hozzám illőnek éreztem. No meg szívesen támogatom a magyar írók műveit. Gergely nagyon kedves volt én pedig örömmel várom, hogy nekilássak a történetnek. A könyvről többet is olvashattok a profi weboldalán, hamarosan pedig majd érkezik a véleményem is róla!

Utoljára pedig, mikor már csak egy könyvre volt elég a keretem az újdonságok helyett inkább egy nagy kedvenc papírverziójába ruháztam be, mivel eddig csak elektronikusan olvastam. Most már A Burok is ott csücsül a polcomon, és ugyan nem is olyan rég fejeztem be, de valószínűleg mindenképpen részlegesen újra fogom olvasni, ha már a kezemben érezhetem!

Sajnálatosan a többi nagy kedvenc kiadó standja mellett csak elszaladni tudtam, így arra sem volt lehetőségem, hogy dedikáltassak, vagy, hogy a többi eddig csak az éterből ismert könyvmoly kolleginával találkozzak személyesen is, de hát itt lesz még a Könyvhét is hamarosan!