FRISS

2012. október 30.

Halloween Borzongás - Sheila_7: Halloween

Lent Sheila_7 vámpírtörténetét olvashatjátok, ami Halloween-kor esett meg. Ha tetszett a története rá is lehet szavazni november 2. után!


Sheila_7: Halloween


A Nap nyugovóra tért, helyét átadta az Éjszaka Hercegének, apró, barna vámpírok hada keringett körülötte, akárcsak bogarak a lámpa fénye körül. Halloween éjszakája volt.
   Ködfátyol telepedett a városra, elborítva az utcákat, kerteket, sőt még az erdőt is. Hideg, jeges szél lehelete tépázta a fák sűrű lombjait, felborzolva a száraz avart, és reszketeg táncra kényszerítve a lehullott faleveleket.
   Amelyik állat csak tehette sietősen menedékbe vonult ezen a baljóslattal kecsegtető éjjelen, csupán néhány farkas üvöltése hallatszott az erdő mélyéről, de azok is ijedt nyüszítéssé fakultak, miután súlyos léptek zaja rázta meg az éjszakát, felbőszült, torz kurjongatások kíséretében. A gyülekező sereg egy irányba tartott: a temetőbe.
   Napokkal korábban gyűlést tartottak, férfiak és nők egyaránt. Megelégelték a faluban zajló furcsa, megmagyarázhatatlannak tűnő haláleseteket. Hetek óta, minden egyes reggel, fiatal lányok holttesteit találták a főtéren, a kút mellé fektetve. Testükből az összes vért kiszívták, nyakukon két, kiskörömnyi lyuk tátongott.
   A helybeliek hallottak már azokról a különös, mágikus lényekről, akik vérrel táplálkoztak, de ez eddig egyel sem találkoztak még. Felkészületlenül érte őket a dolog, de tudták, hogy gátat kell szabniuk ennek, hisz féltették lányaikat. Nem tudhatták, mikor kerül sor az ő gyermekeikre.
   A tanácskozáson részt vett egy pap is, aki már sok várost megjárt, ezáltal igen felvilágosult volt a természetfeletti dolgokkal kapcsolatban. Elmesélte az embereknek, hogy a legenda szerint, ha október utolsó napjának éjjelén kivisznek a temetőbe egy fekete lovat, akkor megtudhatják, hogy valóban egy élőhalottal van-e dolguk.
  Mégis hogyan? – kérdezték egyszerre többen is, túlkiabálva a másikat.
  A sírok felett át kell ugratni a lovat, és amelyiknél megtorpan, az bizonyosan egy vámpír nyughelye – magyarázta az öreg pap.
   Több sem kellett a népnek, gyors megbeszélésbe kezdtek, végül megszerveztek egy tízfős csapatot azokból, akik bátran merték vállalni a feladatot.
   Így történt hát, hogy a falu tíz legelszántabb férfija útnak indult, miután leszállt a Nap. A temetőt az erdőn átvágva lehetett megközelíteni, mert annak végében állt.
   A pap ellátta őket még néhány hasznos tanáccsal, hogy miként végezhetnek egy vámpírral, így mindenkinél volt egy nyírfából faragott karó, némi szenteltvíz, ezüst penge és egy feszület. Kezükben a meggyújtott fáklyákkal útnak eredtek.
   A sok bortól, amit indulás előtt öntöttek magukba, jókedvük kerekedett, elszállt minden félelmük, felszabadultak korlátaik, ezért a sírkerthez vezető úton hangos csatakiáltásokkal spannolták egymást. Állatok módjára üvöltöztek, hörögtek. Úgy vélték, hogy biztonságban és erőfölényben vannak.
   A fekete mén, amit magukkal vonszoltak idegesen fújtatott a felé nyúló lángnyelvek láttán, orrlyuka szélesre tágult, amint beszívta a hideg levegőt, majd kifújva összeszűkült. Lábával ingerülten topogott, többször is lefékezett, volt, hogy két lábra ágaskodva tiltakozott, de mit sem törődve vele tovább rángatták.
   Amint egyre közelebb értek, hallották a temető kiskapujának nyikorgását, ahogy a szél ereje ide-oda csapkodta. Közelebb érve megpillantották a borostyánindákkal körbeszőtt kovácsoltvas bejáratot. Vezérük magasba emelve fáklyáját, megindult előre, a többiek pedig követték.
   Szépen sorba vették a sírokat, egyiket a másik után. A ló mindegyiknél tette a dolgát és átszökellt felettük, egészen addig, míg el nem érkeztek az egyik frissen hantolt sírhoz, ahol a paripa megbokrosodott, patáit a földbe vájva fújtatni kezdett. Két férfi a földkupac túloldalról bíztatta, másik kettő pedig hátulról tolta a farát, de az állat egy tapodtat sem mozdult. Így hát gyorsan kerítettek egy ásót, mert saját szemükkel akartak megbizonyosodni a koporsó ürességéről. Hogy gyorsabban haladjanak volt, aki kézzel esett neki a nyirkos földnek.
   Pár perccel később elértek a fa koporsóig, de bormámoros kedvük még akkor sem csillapodott, ezért elkezdték feszegetni a fedelét, megdöbbenésükre nyitva volt, a tartószögek eltűntek belőle.
   Ekkor már némileg komolyabban álltak a dologhoz, de késő volt. Ott állt velük szemben a vöröslő szemű fenevad. Szája szélén megszáradt vér nyoma látszott, agyarai éles pengeként villantak elő. Mire futásnak eredhettek volna, már el is kapta egyik társuk torkát és feltépve szívni kezdte vérét. A maradék kilenc férfi ott hagyta őt, feláldozták saját életük reményében és a kijárat felé iramodtak, de az hangos kattanással bezárult, foglyul ejtve őket. A távolban még hallani vélték cimborájuk halálsikolyait.
   Megzavarodva kiabáltak segítségért, egymást lökdösték előre, hogy ne ők legyenek a soron következő áldozatok. Kétségbeesésükben teljesen megfeledkeztek a pap által adott fegyvereikről.
  Nnnn… nézzétek! – dadogta az egyik vékony férfi, a temető másik felébe mutatva.
  Ott is egy!
  És ott is!
   A meggyilkolt lányok, akiket a kútnál találtak, egytől-egyig vámpírrá változtak és feléjük tartottak. Ruhájuk cafatokban lógott, hajuk összeragadt, nedves csomóban ragadt fejbőrükhöz, piszkosak voltak. Testük nagy részét sár borította.
   Éhes bestiaként haladtak előre, hogy szomjukat enyhíteni tudják.

---

Ez a novella a Halloween Borzongás keretében került fel a blogra a szerző kérésére! 
Olvasd el a többi rémisztő egypercest is és ha van kedved nevezz!

Megjegyzés küldése

 
Back To Top