Jennifer Armentrout: Obsession - Felnőtt Luxen kötetet kapunk, de minek?

Egészen addig, amíg nem olvastam az Obsessiont, azon a véleményen voltam, hogy Ms. Armentrout nem tud rossza könyvet írni. Tévedtem.

Jennifer Armentrout
Obsession

(Luxen univerzum, különálló kötet)

Entangled

249 oldal

Goodreads

Moly

Jennifer Armentrout

He’s arrogant, domineering, and... To. Die. For.

Hunter is a ruthless killer. And the Department of Defense has him firmly in their grasp, which usually doesn’t chafe too badly because he gets to kill bad guys. Most of the time he enjoys his job. That is, until he’s saddled with something he’s never had to do before: protect a human from his mortal enemy.

Serena Cross didn’t believe her best friend when she claimed to have seen the son of a powerful senator turn into something... unnatural. Who would? But then she witnesses her friend’s murder at the hands of what can only be an alien, thrusting her into a world that will kill to protect their secret.

Hunter stirs Serena’s temper and her lust despite their differences. Soon he’s doing the unthinkable—breaking the rules he’s lived by, going against the government to keep Serena safe. But are the aliens and the government the biggest threats to Serena’s life… or is it Hunter? 

Bárki, aki rendszeresen olvassa a beszámolóimat az olvasmányaimról tudhatja, hogy nagy fogyasztója és ennél még nagyobb rajongója vagyok Jennifer Armentrout könyveinek. A Luxenjeit imádom, természetesen élen Deamon Blackkel, de talán még ennél is jobban rajongok Roth-ért, a szexi démonért a Dark Elements szériából (könyörgöm bármely kiadónak adják ki ezt a nyelvünkön!). Az írónő mestere a szerelmi feszültségteremtésnek, a könyveiben mindig izzik a levegő a főhősök körül, de a YA behatárolás sokszor megköti a kezét, pedig a felnőtteknek szánt könyveiből tudható, hogy igenis tud merész jeleneteket is írni.

A Luxen sorozatban Deamon Black pimaszsága és szexepilje mellett sokan azt hiányolták, hogy a parázslás, ami közte, és az ő Katyje között izzik, nem mutatkozik meg részleteiben. Hát értitek, Ms. Armentrout hozzá nem méltó módon elég sejtelmesen és tini-barát módon fogalmazza meg a hálószoba-jeleneteket a hosszú és perzselő huza-vona után. No, ezeknek a hiányérzetes rajongóknak íródott az Obsession, ami a Luxen univerzumba visz minket, de mégis attól különálló kötet. Ezt az elméletet a könyv keletkezéséről egyébként nem én szültem, a könyv ajánlásában is azokat a rajongókat említi, akik látni akarták a Luxenek "felnőtt" oldalát. Nos, én csalódtam.

Nem, nem a luxenekben, hanem abban, ahogy Ms. Armentrout kiizzadta ezt a regényt nekünk (mert hogy én is a fent említett slepphez tartozom). Az egész könyv, noha pont azt adja amit ígér, egy felnőtt, erotikus jellegű olvasmányt a kedvenc földönkívülijeink világából, mégis erőltetett marad. Minden túl sok benne, a cselekmény meg kevés. Hunter, a főhős, túl szexi, túl durva, túl... minden túl. A főhősnő, Serena? Komolyan ki kellene vizsgáltatnia magát, mert biztosan valami női hormontúltengésben szenved akkora és olyan nem megfelelően pozicionált a szexuális étvágya. Most komolyan, biztos, hogy az első pillanatban rá kell vetnie magát egy földönkívüli pasira, aki rendszeresen belőle táplálkozik és mellesleg nagyjából négyóránként kinyír valakit? Biztos, Serena? 

Sajnos a könyv nálam átment a PWP kategóriába (plot-what-plot? = miféle cselekmény?), és ez olyannyira nem volt jellemző a Luxenek többi kötetére, hogy számomra élvezhetetlen lett a könyv. Nekem a sorozat többi kötete inkább szólt a jó kis akcióról, a váratlan helyzetekről, a tökös csajokról és persze a pimaszul szexi Deamon Blackről, de noha a románc mindig is központi szerepet játszott a sztoriban és a feszültséget szinte kicsapta a biztosítékot, az sosem dominálta a köteteket. Kimondom, ez a könyv csak a szexről szól, néhol megszórva egy-két infóval alibiből a fősorozat elemeiből. Számomra semmit nem tett hozzá a Luxenek történetéhez, noha az alapötlet, miszerint most megismerjük az Arumok oldalát is jó volt. Megvallom a végén már kedvetlenül lapozgattam a könyvben. Lehet, hogy ott történt valami, nem nagyon figyeltem... 

Nagy várakozásokkal vágtam neki ennek a könyvnek, de rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is vártam, hogy egy kicsit merészebb könyvet kapjunk ebből a sorozatból, ha abban nem Deamon a főhős, akkor nem tud lekötni és kész. 

Egyébként a könyv az Opál után és a Eredet előtt volna olvasandó, de senki nem hagy ki semmit, ha ez kimarad neki. Inkább kérnék ehelyett egy kimaradt jelentet Katytől és Deamontól. De tényleg.

Cselekmény ✰

Karakterek ✰✰✰

Világ – Háttér ✰✰✰✰✰

Eredetiség ✰✰✰

Stílus✰✰✰

Borító ✰✰✰✰

Befejezés✰✰✰

Samantha Shannon: The Mime Order - A Csontszüret visszatér!

Talán mást nem is kell mondanom erről a könyvről, mint hogy ez volt az a regény, ami felrázott a hónapokig tartó blogtalan kábulatomból és újraindította a véleményező kedvemet. Egészen egyszerűen azért, mert annyira megdobogtatta a szívemet és annyira teledolgozta a fejemet, hogy nem tudom magamban tartani mindazt, amit erről a könyvről gondolok. Ha nem akarom letámadni a Csontszüret világáról mit sem sejtő családomat a tirádámmal, akkor muszáj írnom róla!

Samantha Shannon
The Mime Order

(Csontszüret #2)

Bloomsbury

528 oldal

Goodreads

Moly

Samantha Shannon

Bone Season Books

Paige Mahoney has escaped the brutal prison camp of Sheol I, but her problems have only just begun: many of the survivors are missing and she is the most wanted person in London...

As Scion turns its all-seeing eye on the dreamwalker, the mime-lords and mime-queens of the city's gangs are invited to a rare meeting of the Unnatural Assembly. Jaxon Hall and his Seven Seals prepare to take centre stage, but there are bitter fault lines running through the clairvoyant community and dark secrets around every corner. Then the Rephaim begin crawling out from the shadows. But where is Warden? Paige must keep moving, from Seven Dials to Grub Street to the secret catacombs of Camden, until the fate of the underworld can be decided.

Az első, ami ki kell jelenteni, bár valószínűleg mind tudtok róla, hogy Samantha Shannon mindösszesen 23 éves!! Ezt azért szúrtam be ide, mert a könyv olvasása közben többször is ezzel a felkiáltással csaptam oda igen sérülékeny e-olvasómat, felriasztva ezzel a békésen szundikáló páromat: "Ez a lány 23 éves. Honnan tud ilyet írni? Hogy?!" Meglehet, hogy ez a jelen kritikaírás közben is ki fog törni belőlem. Gondoltam figyelmeztetlek Titeket.

Szóval a pofátlanul fiatal Samantha Shannon megalapozta  nekünk a Csontszüret világát, de óh, mit sejthettünk még akkor arról, hogy a Sheol börtönkolónia és a rephaiták világa csak a jéghegy csúcsát jelenti. Paige, visszatérve Londonba, Scion központjában egy rendkívül kényes helyzetben találja magát. Nem kíván visszatérni Jaxon alkalmazásába, ugyanakkor Scion szerte a legkeresettebb bűnöző lesz, ezért elkelne neki a támogatás. A saját helyzete is elég ingatag, de még szerencsétlenebb a tisztánlátók társadalmának pozíciója, akik ellen Scion soha nem látott támadást készül indítani. Paige pedig azon kevesek egyike, akik tudnak arról, hogy valójában ki mozgatja a szálakat, de biztosan az egyetlen, aki akar is tenni valamit ez ellen.

És akkor itt érünk el ahhoz a ponthoz ahol az ember álla igazán leesik. Én már az első könyv magyar kiadásából is hiányoltam azt a részletes táblázatot a látók hierarchiájáról, amit Shannon rajzolt fel, de a második könyvben külön füzetet kellene szentelni a függelékeknek. A szindikátus rendszere és a rengeteg szereplő már-már azon a határon mozog, amit lehetetlenség észben tartani. Nem is beszélve arról a számos helyszínről Londonban, amelyről az írónő olyan természetességgel beszél, mintha mindenki hazai pályán mozogna a Scion központjának helyt adó fővárosban. Azért mondom, hogy a határon van, mert lehet, hogy lesznek olyanok, akiknek sok lesz ez a tömény információmennyiség, de én kifejezetten élveztem, hogy ilyen komplex világot kell kiismernem. A könyv végére már teljesen bennfentesnek éreztem magam, mikor tudtam ki Camden Market mímeslordja és milyen képességekkel bír a helyettese. Még azt is meg kell jegyeznem, hogy noha angolul is folyékonyan olvasok, azért itt bizony nekem is elő kellett néha vennem, a nagyszótárt, mert Samantha a 19 századi  tolvajnyelvet vette alapul Scion mindennapi beszédéhez és nemigen voltam tisztában a Hasfelmetsző korabeli Anglia kifejezéseivel. Eddig. :)

Szóval, amire nagy valószínűséggel szükséged lesz az olvasáshoz:

• Egy London térkép a helyszínek beazonosításához
• Egy szótár
• A tisztánlátók képességeinek hierarchiáját ábrázoló rajz
• A szindikátus tagjainak listája

Ijesztő? Nem, hidd el nem az. Samantha ugyanis nagyon ügyesen vezet végig minket a szindikátus szövevényes politikai rendszerében, ahol mindennapos az árulás, a titkok, a gyilkosság és a mocsok. Néha gyors akciókkal és váratlan eseményekkel, máskor csendes mindennapokkal mutatja be, hogyan zajlik az élet Scion alvilágában. Részletesen megismerjük azt is, hogy milyenek lennének Paige hétköznapjai, ha nem függne a feje felett a rephaiták fenyegetése, amit én nagyon is hiányoltam, mert annak ellenére, hogy olyan sokat hallunk erről a bűnszervezetről, eddig nem sokat láthattunk belőle. Hát ezt most bepótoljuk. Egyszerűen lenyűgöző az az átgondoltság és részletesség amivel Shannon fűzi a szálakat. Látszik, hogy tisztában van minden karakterének a motivációival, érti és érzi őket, mert mindenki többrétegű és valóságos, valamint még a kisebb karaktereknek is van szerepe, lényeges mondanivalója a történetben. Tényleg nagyon bonyolult a történet, de olyan biztos kézzel és rendszerrel lett összekutyulva, hogy könnyű kibogozni. Remek a történetmesélés, nem hatalmas döbbenetekkel operál, hanem hagyja, hogy magadtól rájöjj a titkokra. Ám annak ellenére, hogy nagyjából tisztában voltam vele, hogy hogyan fog végződni ez a fejezet, azért mégis az izgatottsággal remegő tagokkal vártam a végét. 

Volt még egy dolog, amit szintén ilyen feszülten vártam, mégpedig Arcturus, a Nagymester visszatérése. Talán spoiler, bár szerintem várható, hogy a könyv egy adott pontján újra találkozunk vele. És, óh, anyám! Ha eddig nem rajongtál érte, akkor most már tutira nem fogod tudni kizárni a szívedből. Paige és az ő kapcsolata továbbra is szikrázik és noha a románc sosem veszi át a főszerepet a cselekményben és mindig epedve vártam azokat a pillanatokat, amikor ezek kettesben maradtak. *kacsintás* Egyébként ebben a  fejezetben kicsit többet megtudunk a rephaiták eredetéről és történelméről is, de azt hiszem, hogy ezután is van még mit tanulnunk róluk.

Talán azt vártátok, hogy többet fogok elárulni a cselekményből ebben a kritikában, de az az igazság, hogy nagyon nehéz volna összefoglalni azt. A történet több kisebb mellékszálnak tűnő történetből áll össze, amelyek aztán persze összefutnak a végén amikor is végre értelmet nyer a könyv borítódesignja és címe is. 

Kivételesen jól sikerült folytatás a Mímesrend, amely legfőképpen most a szindikátusra koncentrált. Gyanítom, hogy ez a tendencia folytatódni fog, és a következő könyvben egy kicsit Scion, mint a harmadik játékos, kulisszái mögé fogunk bepillantást nyerni. Mindenesetre, ha Ms. Shannon ilyen ütemben emeli a lécet a hét részesre tervezett sorozat egyes köteteivel, akkor az utolsó könyvet meg meg szem szabad kísérelni oxigénpalack nélkül meghódítani.

Athenaeum kiadó, kérjük mielőbb magyarul is a Mímesrendet!