Anna meglepett. Sokszor meglepett. Igaz, ez nem volt nehéz, hiszen úgy vágtam neki a vérbe öltözött lány történetének, hogy gyakorlatilag alig tudtam róla valamit, csak annyit, hogy mindenhol áradoznak róla, hogy milyen nagyszerű könyv. Hát, gondoltam, ebből én se maradhatok ki, így esélyt adtam Annának és azt kell mondjam nem bántam meg.
Első meglepetés, vagyis a küllem megtévesztő ereje
A Vérbe öltözött Anna borítója csodaszép, a kivitelezése igényes. A könyv vérvörös betűkkel íródott, ami fantasztikusan illik mind az egész imidzshez, mind a történethez, és ez még dob egyet az olvasási élményen. A meglepetés része számomra az volt, hogy ugyan tudtam, hogy horror történetről van szó, de a képen látható kislányos ruhába öltözött, rajzfilmszerűen hajló hajú Anna alapján arra számítottam, hogy egy kicsit lebutított, tinibarát horrorra kell készülnöm. Hát nem. Ugyan nem voltak túlzottan gyomorforgató részek, bár mondjuk én erősen majréedzett tartom magam, de azért helyenként én is felkaptam a fejem egy-két elsuhanó árnyra az éjszaka közepén az olvasása közben. Az írónő ért a cidriteremtéshez, de elég jól mértéket tart, hogy ne menjen át 18+ ba a történet. Kellemes meglepetés volt, hogy ilyen klasszikus horrorelemekkel találkozott az ember, főleg a sok urban fantasy után, ahol a természetfeletti csupa ragyogás és érzékiség. Anna története nem ilyen, ne is várjuk. Ez a sztori üdítően sötét, és véres. Hallelujah!
Második meglepetés, avagy az Alkonyattól pirkadatig szindróma
Láttátok az Alkonyattól pirkadatig című filmet Quentin Tarantinoval? Nem? Nézzétek meg. De akkor ne olvassátok el ezt a bejegyzést, mert lelövöm a poént. A film jó háromnegyedéig egyáltalán nem horror. Dráma és krimi, de nem horror. Aztán teljesen váratlanul egyszer csak megjelennek a vámpírok, mintha közben csatornát váltottál volna és onnantól átmegy a sztori mészárlásba. Na az Anna is ilyesmi, csak kevésbé radikálisan. Először úgy kezdődik, mint egy Supernatural rész, a jobbik szériákból. Cas Lowood (Cas... megvan a párhuzam ugye? Van benne Mr. Dean is, szerintem az már túlontúl egyértelmű...) öröksége elhunyt édesapjától annak szellemölő fegyvere, és a munka, hogy Ő vegye fel a harcot az éjszakában kísértő lidércekkel. Cas nagyon lelkiismeretesen végzi a feladatát, az életét ez tölti ki teljesen, na meg a rémálmok amik a szellemgyilkolászós melóval járnak. Most azonban egy minden eddiginél nagyobb melóba vágja a fejszéjét (vagy a mágikus athaméját), ugyanis az ontariobeli Thunder Bayben egy soha nem látott erejű lány szelleme kísért, akit csak úgy hívnak, Vérbe öltözött Anna. Cas, édesanyjával a boszorkánnyal, na meg szellemlátó macskájukkal tehát odaköltözik, hogy megölje a kísértetet, de lehet, hogy ez a feladat még az Ő képességeit is meghaladja.
Eddig ebben nincs semmi meglepő. Jó ötlet, mégha kicsit ismerősen is cseng, jó iram, mégha az eleje kicsit lassú folyású is. A váratlan fordulatok azonban nem a történet alakulásában rejlenek, ha jól figyelünk azért majdnem mindenre lehet számítani, hanem a stílus változásában. Az Odaátos soft-horror egy időre átmegy amolyan tini fantasybe, míg Cas megpróbál nyomozni s beilleszkedni a helyi közösségbe. Aztán megint visszaváltunk egy kicsit horrorba, míg jobban meg nem ismerjük Annát, és a háttértörténetét ami egyben megindító és sokkoló, itt egy kicsit paranormális románcba hajlik a történet, hogy aztán a végén ismét átcsapjon horrorba. Érdekes hullámvasút ez, de nem tett rosszat a könyvnek. Kiszámíthatatlanná változtatott egy egyébként kliségyanús történetet. Szóval olyan a történet mint Anna maga, néha borzongató és halálos, néha meg ártalmatlan és szende, mint egy bálba készülő fiatal lány.
Harmadik meglepetés, avagy "most ki kivel van?"
Először is hadd jegyezzem meg, hogy általában szeretem az E/1-ben írt regényeket, mert sokkal közelebb érzem magam a szereplőkhöz általa. Az ízlésemből adódóan, általában női írók könyveit olvasom ahol ritkán akad, hogy a főszereplő, akinek a szemszögéből megismerhetjük a történetet hímnemű. Ez most ebből a szempontból is unikum és kellemes változatosság. Cas jó karakter, jó humorral, kellő mennyiségű szenvedéssel és érzelemmel, néha túlságosan sok elhivatottsággal, csak sajnos néha kicsit kapkodós a könyvet, így még az egyes számú narráció mellett sem érzem úgy, hogy ismerem őt és értem őt. Anna iránti érzelmei például számomra kicsit megalapozatlannak tűnnek, talán ha többet olvashattam volna a gondolatait, több párbeszédet hallottam volna közte és a lány között, akkor hitelesebb lett volna a kapcsolatuk.
Anna még különlegesebb szereplő, és ugyan őt csak Cas-en keresztül látjuk, de róla aztán még kevesebbet tudunk meg, noha címszereplő. Kínnal teli élete, borzalmakkal teli túlvilági ideje pedig aztán jó sok alapanyagot szolgáltathatott volna a további elmélyüléshez, de a könyv rövidsége erre sem adott lehetőséget. Kettős személyisége váratlanul ért, azt hittem ő lesz úgymond a könyv "főgonosza", de lassan kiderül, hogy inkább áldozat, bár ez nem teszi kevésbé veszélyessé. Cas leírása róla mindenesetre elég hátborzongató, az első találkozás vele nagyszerű élmény volt.
A mellékszereplők meg aztán teljesen homályban vannak, Carmel abszolút váratlan dolgokat tesz, Thomast, a szociálisan kitaszított varázslót kicsit jobban megkedveltem, de a barátság ami kialakult közte és Cas között szintén csak egyik pillanatról a másikra jött.
Unblokk azt mondanám, hogy a könyv egyetlen hibája az, hogy rövid. Mindössze 288 oldal, ez nem elég ahhoz, hogy parádés történetet és igazi karaktermélységeket is belezsúfoljanak, szóval az utóbbiból kicsit hiány van a könyvben, noha szereplők ígéretesen különlegeseknek tűnnek. Reméljük a sorozat folytatásában Kendare Blake bepótolja ezt és akkor tökéletes borzongatós olvasmány kapunk tőle.
A következő kötet, a Rémálmok lánya várhatóan október végén kerül a magyar könyvesboltok polcaira, de aki nem olvasta az első részt az véletlenül se olvassa el a folytatás fülszövegét, mert eléggé spoileres!
Értékelés:
4,5 / 5
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
(Anna dressed in blood)
Vérbe öltözött Anna sorozat
TRAILER:
Megjegyzés küldése