BURNED teaser és fordítás

Ms. Moning megkezdi a kínzásunkat.

Igaz, a Burned megjelenési dátumát eltolták 2014 júliusára, de a teasereket már elkezdte kitenni hozzá. Ami csodás dolog, de egyben meg is őrjít minket a várakozás.

ELSŐ TEASER

“Ms. Lane.”

Barrons’ voice is deep, touched with that strange Old World accent and mildly pissed off. Jericho Barrons is often mildly pissed off. I think he crawled from the swamp that way, chafed either by some condition in it, out of it, or maybe just the general mass incompetence he encountered in both places. He’s the most controlled, capable man I’ve ever known.

After all we’ve been through together, he still calls me Ms. Lane, with one exception: When I’m in his bed. Or on the floor, or some other place where I’ve temporarily lost my mind and become convinced I can’t breathe without him inside me this very instant. Then the things he calls me are varied and nobody’s business but mine.

I reply: “Barrons,” without inflection. I’ve learned a few things in our time together. Distance is frequently the only intimacy he’ll tolerate. Suits me. I’ve got my own demons. Besides I don’t believe good relationships come from living inside each other’s pockets. I believe divorce comes from that.
_____________
BURNED
©Karen Marie Moning

És akkor ez saját, nem éppen profi fordításomban kizárólag rajongói célzattal:

“Ms. Lane”

Barrons hangja mélyen szól, átitatva azzal a különös Óvilági akcentussal és enyhe ingerültséggel. Barrons gyakorta enyhén ingerült. Azt hiszem így mászott elő a mocsárból, az ottani, vagy idekinti állapotok miatt megkeményedve, vagy csak a mindkét helyen tapasztalt általános alkalmatlanság következtében. Ő a legkontroláltabb, leghozzáértőbb ember akivel valaha találkoztam.

Azok után amit együtt túléltünk még mindig Ms. Lane-nek hív, egy kivétellel: mikor az ágyában vagyok. Vagy a padlón, vagy bárhol máshol, ahol átmenetileg elvesztettem a fejem és meggyőztem magam arról, hogy nem tudok lélegezni amíg nincs bennem. Változó, hogy minek hív ilyenkor, de rajtam kívül ehhez senkinek semmi köze.

“Barrons” válaszolom nem ragozva tovább. Megtanultam néhány dolgot az együtt tölött időnk alatt. Gyakran csupán a távolság minden meghittség amit elvisel. Nekem jó. Nekem is megvannak a saját démonjaim. Egyébként se hiszem, hogy a jó kapcsolatok titka, ha valaki össze van nőve a másikkal. Az inkább váláshoz vezet.

----

MÁSODIK TEASER

I admire the animal grace with which he enters the room and moves toward me. He prefers dark colors, the better to slide in and out of the night, or a room, unnoticed except for whatever he’s left behind that you may or may not discover for some time, like, say a tattoo on the back of one’s skull.

“What are you doing?”

“Reading,” I say nonchalantly, rubbing the tattoo on the back of my skull. I angle the volume so he can’t see the cover. If he sees what I’m reading, he’ll know I’m looking for something. If he realizes how bad it’s gotten, and what I’m thinking about doing, he’ll try to stop me.
He circles behind me, looks over my shoulder at the thick vellum of the ancient manuscript. “In the first tongue?”

“Is that what it is?” I feign innocence.

He knows precisely which cells in my body are innocent and which are thoroughly corrupted. He’s responsible for most of the corrupted ones. One corner of his mouth ticks up and I see the glint of beast behind his eyes, a feral crimson backlight, bloodstaining the whites.

It turns me on. Barrons makes me feel violently, electrically sexual and alive. I’d march into hell beside him.

But I will not let him march into hell beside me. And there’s no doubt that’s where I’m going.
___________________
BURNED
©Karen Marie Moning

Csodálom azt az állati eleganciát amivel belép a szobába és felém tart. A sötét színeket kedveli amivel  ki és becsusszanhat az sötétségbe vagy egy szobába, észrevétlenül, eltekintve attól amit ilyenkor hátrahagy amit vagy észreveszel vagy nem, mint mondjuk egy tetoválást a koponyád hátulján.

“Mit csinál?”

“Olvasok” válaszolom félvállról, miközben a tetoválást dörzsölöm a koponyám hátulján. Elfordítom a kötetet, hogy ne láthassa a borítót. Ha látja mit olvasok tudni fogja, hogy kutatok valami után. Ha rájön mennyire elfajultak a dolgok és megtudja mire készülök meg akar majd állítani. Mögöttem köröz és a vállam fölött belenéz a hatalmas köteg ősi kéziratba.

“Első nyelven?”

“Az volna?” tettetem az ártatlant.

Nagyon is jól tudja, hogy a testem melyik sejtjei ártatlanok és melyek romlottak. Ő felelős a romlottakért. A szája egyik sarka felgörbül és egy villanásra meglátom a szörnyet a szemében: a karmazsinvörös fényt, ami véressé teszi a szeme fehérjét.

Felizgat. Barrons vadul és feszültséggel telin érzékivé és élővé tesz. A pokolba is követném.

De azt nem engedem, hogy ő kövessen a pokolba. És kétség sem férhet hozzá, hogy oda tartok.

----

HARMADIK TEASER

I thought I was strong, a heroine. I thought I was the victor. The enemy got inside my head and tried to seduce me with lies.

It’s easy to walk away from lies.

Power is another thing.

Temptation isn’t a sin that you triumph over once, completely and then you’re free. Temptation slips into bed with you each night and helps you say your prayers. It wakes you in the morning with a friendly cup of coffee, and knows exactly how you take it.

He skirts the Chesterfield sofa and stands over me. “Looking for something, Ms. Lane?”

I’m eye level with his belt but that’s not where my gaze gets stuck and suddenly my mouth is so dry I can hardly swallow and I know I’m going to want to. I’m Pri-ya for this man. I hate it. I love it. I can’t escape it.

I reach for his belt buckle. The manuscript slides from my lap, forgotten. Along with everything else but this moment, this man. “I just found it,” I tell him.
_________________
BURNED
©Karen Marie Moning

Azt hittem erős vagyok, egy hősnő. Azt hittem nyertem. Az ellenség befészkelte magát a fejembe és megpróbált hazugságokkal elcsábítani.

Könnyű elsétálni a hazugságok elől.

A hatalom egy más kérdés.

A kísértés nem egy olyan bűn, amit teljesen le tudsz győzni és szabad leszel. A kísértés befekszik melléd az égyba éjszakánként és segít elmondani az imáid. A kísértés veled együtt kel reggel és azt is tudja hogyan iszod a kávéd. Barrons lecsúszik a Chesterfield szófáról és megáll előttem.

“Keres valamit Ms. Lane?”

A szemem pont az öve vonalába kerül, de nem ez ragadja meg a figyelmem. A szám annyira kiszárad, hogy nyelni sem tudok, pedig ezt fogom akarni. Pri-ya vagyok miatta. Gyűlölöm. Imádom. Nem tudok tőle szabadulni.

Az övcsatjáért nyúlok. A kézirat elfeledetten csúszik le az ölemből. Mint minden egyéb ezen a pillanaton és ezen a férfin kívül.

“Éppen megtaláltam” mondom neki.

Tündérkrónikák Újraolvasás - Új Nap Virrad

ÉÉÉs a végére értünk. Persze ez nem búcsú, de aki részt vett velünk az Első Hivatalos Tündérkrónikák Újraolvasáson, az mostanra ár a végére kellett érjen a sorozatnak... ismét. Persze az esemény nem kizáró jellegű, Tündérkrónikákat ettől függetlenül lehet és ajánlatos is olvasni. 

Na de azért azoknak, akiket még nem győztünk meg, álljon itt egy két idézet az utolsó kötetből. A kedvenceim:

Mac filozófiája

Nincs semmi, amivel ne tudnék együtt élni. Csak olyanok, amik nélkül nem vagyok hajlandó.

Barrons Dani szemszögéből

Hatalmas arzenálja van rosszalló pillantásokból és elégedetlen, gúnyos mosolyokból; a szemtelen vigyor és pökhendi dicsekvés minden létező árnyalatát ismeri, és gyanítom, hogy ötévesen tökéletesítette a Halál Pillantását. 

Mac nyugodt pillanatai

 Nincs mindig káosz körülöttem. – Például mikor nincs? – Például amikor… – Gondolkodtam egy percig. – Egyedül vagyok. – mondtam végül bosszúsan. – Vagy alszom.

Fever mindennapok

– A négy kelta druida magával hozta a feleségét és a gyerekeit. Úgy szaporodnak, mintha személyes küldetésük lenne benépesíteni az országukat arra az esetre, ha valaki újra megtámadná, mintha bárkinek is kellene az az átkozott hely. Többtucatnyian voltak. Mindenhol. Teljes káosz uralkodott. – Ryodant biztos az őrületbe kergetik. – Az ajkamba kellett harapnom, hogy ne nevessek fel. Barrons egyenesen rémültnek hangzott. – Az egyik gyerek követett minket, amikor a királynőhöz mentünk. Azt akarta, hogy Ryodan javítsa meg neki a játékát vagy mit. – És megtette? – Teljesen kikelt magából, mert a gyerek nem fogta be a száját, és letépte a fejét. – A gyereknek? – kérdeztem levegő után kapkodva. Barrons úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. – A medvének. Kezdett lemerülni benne az elem, és újra meg újra ugyanazt a hangfájlt játszotta. Csak így lehetett elhallgattatni. – Vagy ha új elemet tesznek bele. – A gyerek hevesen óbégatott. Egy seregnyi Keltar futott oda hozzánk. Nem tudtam elég gyorsan elmenekülni.

Hát igen...

Imádom a könyveket, a véremben vannak.

A Barrons-hit

E három szó – „törékenység”, „halandóság” és „Barrons” – ugyanabban a gondolatmenetben éppolyan istenkáromlásnak tűnik, mint végigmasírozni a Vatikánon, és fejjel lefelé fordított kereszteket szögezni a falakra.

És a legkedvencebb... 

– Te Mac vagy – mondja –, én pedig Jericho. És semmi más nem számít. Soha nem is fog. Olyan helyen létezel, amely számomra minden szabályon túl van. Érted? Értettem. Jericho Barrons épp most mondta, hogy szeret. 

Nagy öröm volt olvasni a visszajelzéseiteket a molyon és a Facebookon is. Csodás, hogy sikerült ennyi új Moning rajongót szerezni és szinte mindegyikőtök, aki csatlakozott arról nyilatkozott, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy belevetette magát Mac életébe! 

Valljuk be, ez egyszer kevés is!

*** 

És persze jó hír a régi és az új Moning fanoknak, hogy ez az év az írónő éve lesz a Cor Leonis Kiadónál. Mert nem csakhogy a már sokszor beharangozott ICED jön magyarul, de még idén olvashatjuk a szexi skótok történeteit is! 

Jönnek a Hegyvidékiek!

Hamarosan!

Tündérkrónikák Újraolvasás - A Hajnalra várva

Esedezem a bocsánatért tunyaságomért, de az Ünnepek alatt eléggé elhanyagoltam  HTUH kötelességeimet. Szerencsére Ti nem hagytátok el a sorozatot, mert a molyon nagy örömmel olvastam, hogy mennyien kértétek és kaptátok meg a Tündérkrónikák valamelyik könyvét Karácsonyra, és a hivatalos Újraolvasás molyos kihívásán is nagyon sokan kiérdemelték már a zöld jelzést és kapták meg a JZB tetkójukat a sorozat első vagy sokadik kiolvasásáért. Repes a szívem, hogy így gyűlik a magyar Moning rajongótábor!

Örömhír mindannyiunknak, hogy a Tündérkrónikák Újraolvasás már nem csak az olvasás és a sorozat szeretete miatt folyik, de célunk is van. Talán már hallottatok róla, hogy a Cor Leonis bejelentette, hogy tavasszal magyarul is megérkezik hozzánk Ms. Moning legújabb könyve, az ICED, ami szintén a Fever világában játszódik, csak Mac helyett Dani meséli nekünk a sztorit. Frenetikusan, megjegyzem. Én már olvastam, itt elolvashatod a véleményem róla (de csak ha minden könyvvel végeztél, mert elég spoileres!). Tehát addig még van két hónapunk és két könyvünk, reméljük, hogy kora tavasszal már a kezünkbe vehetjük a könyvet!

De akkor térjünk vissza a decemberi projektünk méltatására. Ebben a hónapban a HTUH-k a Hajnalra várva című kötetet mutatták be nektek idézetekkel és képekkel. Válogassunk ebből!

Barrons Macet okítja:

– Álljon egy lábra, és ugráljon. 
– Szemét – sziszegtem ugrálás közben. 
– Ha ellen akar állni a Hang erejének – magyarázta Barrons –, találja 
meg azt a helyet magában, amelyet senki más nem érinthet meg. 
– Úgy érti, a sidhe-látó helyet? – kérdeztem féllábú csirkeként 
ugrálva. 
– Nem, egy másikat. Minden emberben ott rejlik, nemcsak a sidhelátókban. 
Egyedül születünk, és úgy is halunk meg. Az az a hely. 
– Nem értem. 
– Tudom. Ezért ugrál.

Melyik szám írja le legjobban Barronst?

– Pi, Ms. Lane? Azt hittem, megbukott matekból. – Kettest kaptam. Az apró kis információk soha nem ragadtak meg a fejemben, de a nagyok igen. – Miért pi? – Mert irracionális és megszámlálhatatlan. – Vicces lány vagyok, nem? – Egyben állandó – tette hozzá szárazon. – A hatosuk már elfogyott. Úgy tűnik, az évnek ebben a szakaszában igencsak kelendő a hat-hat-hat. 

A furcsa pár

Szivárvány kisasszony és Éjszaka úr. Így festünk egymás mellett. 

Mac szerencséje

Normális esetben nevetségesen kicsinek tartottam volna ennek az esélyét, de ha van valami, amit az elmúlt néhány hónapban megtanultam, akkor az az, hogy a „nevetségesen kicsi esély” azt jelenti: „nagyon valószínű,hogy ez történik MacKayla Lane-nel”. 

A mottó

A remény erőssé tesz, a félelem megöl. 

Forrás: http://happianarky.com/tag/fever-series/

Ne feledjétek, hogy nyerni is lehet az Újraolvasással. Na nem itt, hanem Andie blogján, a Könyvek Háborúján.

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2012/10/tunderkronikak-ujraolvasas-jatek.html

Ha fent vagytok a molyon, akkor csatlakozzatok az EMHTU kihíváshoz, még nem késő!

http://moly.hu/kihivasok/elso-magyar-hivatalos-tunderkronikak-ujraolvasas

Még több idézetért kövessétek a Cor Leonis Kiadó Facebook oldalát, vagy a többi HTUH blogját!

https://www.facebook.com/CorLeonisBooks?fref=ts

http://nemharapa.blogspot.hu/

http://vivianholloway.blogspot.hu/

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/

http://gondolatoklevelibekatollabol.blogspot.hu/

A jövő évben a Rossz hold kelt fellel kezdünk! Várjuk együtt az ICED-ot Tündérkrónikák Újraolvasással!

Ha még nincs meg minden kötet még mindig kedvezményes áron tudod beszerezni a Cor Leonis könyváruházában! Itt!

A Very Merry Cor Leonis Christmas!

A Cor Leonis kiadó már ünnepi lázban ég, és a príma karácsonyi hangulatot most velünk olvasókkal is megosztják! 

Tündérkrónikák Újraolvasás - Álom és valóság

Lezárult egy újabb hónap, és ha velünk tartotok az Első Magyar Hivatalos Tündérkrónikák Újraolvasáson, akkor novemberben együtt olvastuk el a sorozat második kötetét, az Álom és Valóságot. Jómagam és a többi HTUH izgalmas részletekkel szolgáltuk a könyvből, de Ti is hozzátehettek az élményhez ha bombáztok minket a Fever sorozathoz kapcsolódó sajátkészítésű grafikus művekkel!

Ice Ice Baby

Nohát. Akkor hol is kezdjem? Mindig nehéz össszeszednem a gondolataimat, ha Ms. Moning könyveiről kell írnom, és erősen elfogult is vagyok, de azért megpróbálok koherens és objektív kritikát írni az ICED-ról. Nem hiszem, hogy sikerülni fog.

 

Figyelem, nem tudnék úgy írni a könyvről, hogy ne legyen spoileres. Igyekszem az ICED-ot nem elhinteni, de aki nem olvasta a Tündérkrónikákat végig az csak saját felelősségre olvasson tovább. Én szóltam!

Tündérkrónikák Újraolvasás - Barrons, az elemi csapás

Tündérkrónikák  - Keserű Ébredés 

Barrons, az elemi csapás

„-Hogy talált meg? – begomboltam a farmerom, és a hajamba túrtam. Olyan hosszú volt, hogy alvás közben mindig a összegubancolódott. Felkeléskor többnyire szörnyen néz

tem ki.
- Bérszállítást vett igénybe a vállalkozásom helyszínén.
-Ahonnan én jövök, ott taxinak és könyvesboltnak hívják ezeket. – Szent ég, milyen régimódi!
- Nálunk meg jó modornak, Ms. Lane. Magának van?
- Maga beszél? Nem az én hibám. Úgy tűnik, a fenyegetés a legrosszabbat hozza ki belőlem. – Résnyire nyitottam az ajtót, de a láncot nem vettem le. Haragosan meredtem rá.
Jericho Barronst nem tudtam elképzelni gyerekként, ahogy megmosakodva, szépen megfésülködve, uzsonnásdobozzal a kezében iskolába megy. Biztos valami természeti kataklizma során született, nem anya hozta a világra.”

Tündérkrónikák Újraolvasás - Keserű ébredés - 1.

A Barrons Könyvek és Apróságok

„… Úgy ragyogott, mint egy fényoázis.

Eddig nem rohantam, de most már igen.

Ahogy közelebb értem, láttam, hogy minden ablaka sértetlen,  és a magas téglaépületet kifogástalanul helyreállították. A felújított, sötét cseresznyefa és sárgaréz homlokzat sokba kerülhetett. Az alkóvos bejáratot hatalmas pillérek szegélyezték. A gyönyörű cseresznyefa ajtót festett üvegű lámpák fogták közre, felette egy hozzáillő kis ablak bújt meg. A kétoldalt elhelyezkedő magas ablakokat szépen megmunkált kovácsoltvas borította, mellettük jobbról és balról kisebb oszlopok álltak. Az épület előtt egy új szedán és egy drága motorkerékpár parkolt egymás mellett.